Tanuljunk az Úrtól

D

ávid tudatosan veszi fel a kapcsolatot Istennel és beszélget Vele (Zsolt 5,1-13). Sőt tudja kivel lép kapcsolatba, ismeri azt, Akit megszólít. Tehát ez nem egy elhajított imádság, vagy hallja valaki, vagy nem. De nem is úgy imádkozik, hogy mindegy, csak valaki hallja meg, és segítsen, végezze el azt, amivel én képtelen vagyok megbirkózni, adja meg, amit magamtól soha nem érnék el. Dávid az élő Istent szólítja meg, azt, Akit gyermekkora óta ismer, Akit annyiszor segítségül hívott, és Akinek annyiszor megtapasztalta hatalmát, segítségét.  Nem mindegy kihez imádkozok. A zsoltárok rámutat, Istent keressük, Aki teremtette ezt a földet, és rá az embert. Ő az élet ajándékozója. Az élet nem véletlenül jött létre, nem az űrszeméten utazott be, hanem a Teremtő Isten adta a számunkra. Istenből jön az élet, Ő az Élet maga. Az Úr Jézus is így nyilatkozik, én vagyok, az élet! Ő az Élet!

A zsoltáros királyának szólítja meg Istent, a királynak is van Királya, van fölöttese, van fölötte Valaki.  Nincs egyedül, nem gazdátlan, tudja, kihez tartozik. Ezért van is kit megszólítani, van hová menni az élet nehéz időszakaiban is.  Ő soha nem magányos, mert a Gazda mindig Várja és rendelkezésére áll. Ezt üzeni ez a zsoltár nekünk, ne félj, nem vagy magányos, még ha egyedül kell élned akkor sem, mert az Úr vár Rád. Az egyedüllét igáját megoszthatjuk Vele. És ha Ő Vele vagyunk, akkor már nem leszünk magányosak, elhagyatottak.

Dávid imádságának megszólítása azt is kifejezi, tudatában van felelősségének. Nem tehet király létére sem azt, amit akar, mert fölötte is van Király, Akinek elszámolással tartozik. Jó ezt tudni, komolyan venni, mert felelősségteljesebbé válunk. Nem uralkodhatok mások felett, mert Isten az Úr, és engem is számon fog kérni, hogyan használtam fel a rám bízott tálentumokat.

A király Istennel kezdi a napot. Az uralkodó eligazításra megy Isten elé. Tanuljuk ezt el tőle, álljunk mi is minden reggel az Úr elé, várjuk eligazítását nyitott szívvel. Lám még egy királynak is szüksége van rá, még Őt is lehet tanácsolni, sőt igényli ezt. Mennyivel inkább szükségünk van nekünk az Úr tanácsára, vezetésére. Reggel az Úr elé készül, Vele kezd, semmit nem helyez elé. Kezdjünk mi az Úrral és akkor egészen más lesz a napunk. Nem mindegy kivel lépek a másik ember elé, vagy milyen gondolatok, vágyak vezérelnek. Az Úr elől kilépve megtisztult, sugárzó lélekkel indulhatok mások felé.

Dávid várja az Urat, időt szán rá. Az igen elfoglalt, gyakran menekülő ember, tud várni, van ideje Istenre. Pedig tisztában van azzal is, hogy a királyra várni kell, nem hozzám siet elsőre. Őreá is várnak, de Ő is tud várni Istenre. Nem adja fel, nem siet el dolgára, hanem vár. Igazi adventi ember. Az advent lényege, várni az Úrra, várni, hogy jöjjön és találkozzon velem.  Várni türelemmel, várni az Úr eljövetelét, nem belefáradva, feladva, hanem hittel, az Úr eljövetele biztos, mint a hajnalhasadás.

Dávid az Urat várja, te kit vársz? Kitől vársz megértést, jó szót, segítséget és biztatást? Ő az Úrtól vár mindent. Olyan jó, hogy mi várhatjuk Őt.

Nem mindegy mi foglalja le a gondolatainkat, mert az kihat az akaratunkra, tetteinkre (Fil 4,8-9).  Ne az aggódni valókra figyeljenek, ne azon tépelődjenek hogyan lesz, hanem az Úr munkájának jó dolgairól elmélkedjenek. Isten ma  is cselekszik, lássuk meg és merítsünk erőt belőle. Sokat segít, ha Úr  Bibliában látott munkájáról, hatalmas cselekedeteiről gondolkodunk, ha ezeket forgatjuk szívünkben. Lássuk meg Urunk ma elvégzett munkáját, mondhatnánk úgy is, vegyük észre lábnyomait. Más tanítványok is vannak, akik szolgálnak, végzik munkájukat, szabad tőlük is tanulni. Ami jó, ami az igével egyező, amiből árad az Úr Lényének jelenléte, azt vegyük komolyan, építsük be az életünkbe. 

Elsősorban azonban figyeljenek azokra, amiket Páltól halottak és láttak. Az apostol élte is evangéliumot, számára életforma a krisztuskövetés, így azután a Filippiek is figyeljenek rá, és éljenek úgy, ahogyan tőle látták. Az igét cselekednünk kell, nem elég hallgatni, hanem bele kell élnünk ebbe a világba.  A gyülekezet akkor lesz ragyogó csillag, ha tettei, egész élete világít.

A hívő élet tanulás is, a Filippiek  tanultak Páltól, és amit megtanultak azt élték.  Ne mondjuk, nincs szükségünk tanulásra, mert a tanítványság állandó tanulás, ahol az Úr Jézus a tanár. És Ő életével is tanít. Jó, hogy ilyen tanító Mesterünk van, mert az Ő élete senkiéhez nem hasonlítható, mindenkinél különb. Mert Ő valóban ember. Így embernek lenni is Tőle tanuljunk. Mi csak Vele együtt válhatunk igazi emberré, homo christiánussá.

 Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom

1. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom. Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyelmednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felségednek.

3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.

4. Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban, És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.

Isten áldásával.