Immánuel: Az Úr közel!

smét egy szívből fakadó imádságot olvasunk, amely Dávid belső szobájában születik, egy nagyon intenzív és mély beszélgetés során (Zsolt 4,1-9). A belső szobában tárul fel az Úr előtt lényünk, mert ott csönd van, ha más nem lelkünk csöndje és a csöndben hallhatóvá válik az Úr szelíd és halk hangja. Fontos a csönd, és erre tudatosan kell törekednünk, mert ugyan csendesség közben kizárhatók a külvilág zajai, de mégis, a külső csend is szükséges, hogy eljusson szívünkig a Hang. Jézus is gyakran vonult félre, kereste a csöndet, ahol senki és semmi nem zavarja meg az Atyával való közösségét. Nem könnyű ma megtalálni az alkalmas helyet, de törekedjünk rá. Mert a belső szobában, a csöndes helyen mennyei atmoszférába kerülünk, erőteljesen tapasztaljuk az Úr jelenlétét.

Talán este állt az Úr elé Dávid, de mi megtehetjük reggel és mielőtt neki indulunk dolgainknak, kiálthatunk Hozzá. Jó ha az Úr elé állással kezdjük napunkat, és Előtte tárjuk fel mindazt, amivel szembe kell néznünk. Kérhetünk nehéz helyzetekben szabadítást, ami azt is jelzi nem a magam eszközeivel oldom meg a problémát, nem gázolok keresztül másokon, hanem kérem az Urat cselekedjen, nyisson meg kapukat előttem. Lehetnek nehéz, szorult helyzetek, amikből nem látunk kimenekvést, hiszen nem tudjuk elhárítani, amit az orvos megállapít, talán műtéttel kell szembenézni, de ilyen helyzetben is Rá bízhatjuk magunkat. Valakinek a mindennapi betevő falat is problémás, vagy nincs munkája, engedjük, hogy az Úr vezessen ki ebből, és adjon olyan megoldást, ami által dicsérhetjük szent nevét.

Amint igénk mutatja ágyban is tarthatunk elmélyült csendességet, amelyben lélektisztítást végezhetünk. Az Úr előtt végiggondolva, kilélegezhetjük magunkból a belső feszültséget, a haragot, és minden negatív indulatot. Ez azért fontos, mert ha felszabadul a lélek, kikerülnek az ártó gondolatok, indulatok nyugodtabb lesz a pihenésünk, és felszabadultan, megtisztulva ébredhetünk fel. Ébredés után feltöltődünk az Úr indulatával, a menny tiszta levegőjét szívhatjuk magunkba az áporodott saját levegő helyett. Az ige mellett gondoljuk át döntéseinket, cselekedeteinket, mérjük le őket az ige mérlegén, és ha ezt megtesszük, lecsillapodunk, másképp látunk dolgokat. Az Úr csendjéből kilépve ki tudjuk mondani, én miattam történt mindez, bocsánatot kérek.

Dávid rámutat az Úr, a Vele való élő kapcsolat mindennél értékesebb. Isten nagyobb örömöt jelent, mint a gazdag anyagi áldás. Igen, az igazi belső öröm nem a jólétből fakad, hanem Istenből. De Őt keresem-e, vagy csupán áldásait? Dávid számára nem az anyagiakban, hanem a békességben, az Úr jelenléte által nyújtott biztonságban jelentkezik az áldás. Az anyagiak elfolynak, és vannak olyan helyzetek, ahol a pénz sem segít, ám az Úr biztos segítség ezekben a nyomorúságokban is. A vérfolyásos asszony sem ért el semmit a pénzével, nem kapott gyógyulást. A kapernaumi százados sem vehetett szolgája számára egészséget, de elég volt Jézushoz fordulni, elég volt hittel kérni Őt, és megkapták, amit a világ nem volt képes megadni számukra. Az alvásra jó recept, az imádság, a szívfeltáró ima. Dávid nem forgolódott az ágyban, hanem el is aludt, mert előtte kiöntötte szívét az Úr előtt.

A legfontosabb iratról kapunk tájékoztatást, és ez az élet könyve (Fil 4,1-7). Sok helyre bejegyzik a nevünket, de a legfontosabb, benne vagyok-e az élet könyvébe, amit az Úr vezet? A mennyei nyilvántartásban való szereplés mindennél lényegesebb, de oda megtérés által, Krisztus vérével jegyeznek be. Az érdemeink nem, sem a felekezeti nyilvántartás tintája nem maradandó, csak a Krisztusba vetett hit által jegyeztetünk be. Be vagyok-e jegyezve, ott-e a nevem? Mert Jézus is azt mondta tanítványainak, azon örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.

Öröm az Úrban, és erre Pál felszólít. Tehát ez nem ritkaság, hanem állandó jellemző. Ehhez irányváltásra van szükség, akinek a szíve és gondolata Jézusra, az Ő kegyelmére irányul, az tud örülni. Aki mindig Rá figyel és Vele van tele a szíve, annak van öröme, az nem hiánycikként éli meg, hanem mindig árad belőle. Mi jelent neked örömöt? Mert minden öröm elmúlik, csak az Úrban való nem. Hiszen Neki örülök, Ő jelent örömöt és nem az amit a világ nyújt. Ha Krisztus és nem körülményfüggő vagyok, lesz örömöm is. Pál szíve is tele van örömmel, pedig a körülményei nem a legjobbak. Börtönben van, és nem tudja hogyan alakul a jövője, de ott is Krisztusban van, Ő neki a minden. Ezért örül, ha emberileg nincs is oka az örömre. Aki Krisztusban marad, az örömben marad, annak nem fogy el a békessége, annak a lénye is átalakul.

Az Öröm a közel, a kéznél lévő Úrból fakad. Ő nincs távol, mindig számíthatok Rá. És ha közel van, akkor aggódnom sem kell. Miért? Mert Ő intézi dolgaimat, a legjobb kezekben van életem minden ügye. De valóban így van? Ismerem Őt, és bízom Benne? Ha igen, akkor hálaadással tárom fel előtte kéréseimet. Hálás vagyok, hogy elmondhatom Neki, amiért kész engem meghallgatni, törődni velem. És megjelenik már az a hála is, ah elmondtam amit szerettem volna, akkor lesz megoldás is. Közel van az Úr, igen, közel, egyre közelebb az Ő visszajövetele. Adventben vagyunk, várjuk most is, és mindig a visszatérő Urat.

Ha mindent leteszek az Úr kezébe, békességem lesz, és ez megmarad napközben is. Sőt megőrzi szívemet és gondolataimat Krisztusban. Azt jelzi ez, egész nap Rá gondolok, Vele foglalkozom, átengedem lényemen minden szavát. Vagyis ezt a ma reggel elolvasott igét többször felelevenítem, átengedem gondolataimon, elmélkedem rajta. Az elmélkedés a kérődzés folyamatához hasonlítható. Gyorsan elolvasom az igét, magamba rejtem az Úr szavát, de napközben szavanként, mondatonként újra végiggondolom. Ha így cselekszem, szenvedések közepette is megmaradok az Úrban, megmarad a békességem.

A BÉKE MESSZE TŐLED

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen!

Ó hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda: