Immánuel: Vele együtt

sak úgy hömpölyög Dávid szívéből az Úr dicsérete, ha én tudnám így dicsőíteni Megváltómat (Zsolt 18,1-51). Miből fakad ez a hálás öröm? Az átélt szabadításból. Dávidnak sok küzdelme volt, a trónra az elhívás és felkenetés ellenére sem vezetett egyenesen az út. Sok támadást élt meg, különösen Saul tört az életére, féltékenységében minden megtett ellene. Azonban az Úr megőrizte kiválasztott gyermekét a halálos fenyegetések között. Ezt követően énekel az Úrnak, sőt megvallja, hogy szereti Őt. Ez az ének egy vallomás az Úr iránti szeretetről. Ez az ének nem csupán egy egyszeri segítségért való hála, már az is nagy dolog, amikor Isten segítségéért hálát adunk, amikor nem megyünk úgy tovább mintha mi sem történt volna. Dávid azonban megvallja, hogy neki nem a szabadítás, Isten tette a legfontosabb, hanem maga Isten. Ő Istent szereti, élő kapcsolatban van Vele. Szeretem én így az Urat, a Vele való kapcsolat mindennél fontosabb nekem? Hiszen Dávid menekülés közben, a barlangokban bujkálva is kapcsolatban volt Istennel, Tőle várta a szabadítást, bízott segítségében.

Jó látni, hogy a szabadulás, élete megváltozása után nem feledkezett el a Szabadítóról. Továbbra is szereti, Vele van Tele a szíve. Az Úrhoz kiáltok, ez a jelszava. Mi a te jelszavad? Jó ha, ezt tudod mondani és így is teszel, mindig Hozzá kiáltasz, mégpedig azzal a hittel, hogy Ő megszabadít. Mindaz, amit a zsoltáros elmond saját tapasztalata, kiáltott az Úrhoz és Ő meghallotta hangját. Isten nem süket, hall, és az őszintén, teljes szívből kiáltót meghallja. Ez biztató, és ha hiszem, nem csüggedek, tudom, velem van a sötétben is, sőt Ő gyújt mécsest. Gyakran találjuk magunkat sötétben, de az Úr nem hagy magunkra, mészest gyújt, és ez a mécses az ige. Általa ad fénysugarat, látást. Ehhez azonban velem kell lenni a mécsesnek, olvasni kell az igét, és Isten Lelke meggyújtja azt. A Lélek teszi érthetővé az Úr szavát, nélküle sötétben botorkálunk. De nem kötelező sötétben lenni, mert van lámpásunk, csak használni kell.

Az igéből merítünk reménységet, és bátorságot. Dávid is rádöbbent, az Úrral együtt győzedelmeskedhet az ellenség fölött, Vele még a hatalmas kőfalon is át tud ugrani. Gyakran meghátrálunk egy probléma előtt, azt mondjuk, nekem ez nem megy és feladjuk. De ne tegyük, hanem Úrral induljunk neki, legyen ott a hit a szívünkben, Vele megoldom, az Úrral átugrom. Hányszor megijedünk, jaj, olyan magasan van a léc, én azt biztosan leverem, és meg sem próbáljuk. Dávid is azért győzött Góliát fölött, mert hittel megpróbálta. Az Úr nevében bízva hozzáfogott, vállalta a küzdelmet, és győzött. Te is győzhetsz az Úrral. Ne mond, nem sikerül, hanem indulj és Vele sikerül, nem fogod leverni a lécet. Sátán azt akarja, hogy neki se fussunk, bele se kezdjünk, előre el akar bizonytalanítani, de ne engedjünk neki. Figyeljünk az Úrra, mert Ő így szól, ha csak annyi hitetek van, mint a mustármag, nagy dolgokat cselekedhettek. Kicsi hittel indul, és az Úr tovább segít, győzelmet ad.

Isten útja tökéletes, és ez így van, akkor is ha Dávidnak voltak rajta nehéz pillanatok. A próbákra szükségünk van, általuk formál az Úr. Tökéletes az az út, amit Isten készített, mert bár keskeny és a kapuja is szoros, de életre vezet. Lépjünk rá hittel és bátran, ne féljünk, ha némely szakaszán úgy tűnik magunkban járunk rajta, mert a Pásztor mindig jelen van. Ne engedjünk a sokaság csábításának, amely így hangzik, gyere a széles útra, ezen sokan járnak, nem leszel magad, és ahol sokan járnak az a jó út. De ez nem így nem attól jó valami, mert sokan azt teszik, mert épp az a divat. Az a jó, ami az Úrtól való, amit Ő készít meg.

A jól ismert és sokat idézett igét olvassuk ma, Isten szeretet, de vajon elgondolkodtunk-e már, mit is jelent ez (1Jn 4,7-21)? Mert Isten maga a szeretet, az agapé. És ez az irántunk való tetteiben nyilvánul meg. Szereti a Tőle elszakadt, bűn útján járó, Vele mit sem törődő embert. Ezért küldte el a Fiát, és adta oda engesztelő áldozatul a bűneinkért. Isten nem beszél a szeretetről, hanem cselekszik, megment a kárhozattól. Az igazi szeretet mindig cselekszik, de nem tárgyakban, érzelgősségben fejezi ki szeretetét, hanem önmaga odaadásával. Az igazi szeretet az mindig magát adja, és nemcsak akkor, amikor a másik aranyos, kedvesen beszél, hanem akkor is, amikor nem szeretetreméltó.

Isten szeretete élet ad a Fiúban, Nélküle nincs élete, de azt akarja, hogy életünk legyen, és ezért kész volt Őt ideadni. Isten szeret, elég a Golgotára nézni, és akkor nyilvánvaló lesz, de ezt a szeretetet el kell fogadni. Jézus áldozatát komolyan kell vennünk. Ha szeretetre vágyunk, jöjjünk az Úrhoz, mert ma is azt mondja, nézd én ezt tettem érted, és közben elénk tárja a sebeit. Ha ezt látom, átmelegszik a szívem, mert Rajta kívül senki nem szeret így. Bárki is mondja, hogy szeret, nem tud így szeretni, mert Ő meghalt, hogy életünk legyen Általa. Sőt Ő előbb szeretett minket, már akkor meghalt, amikor még bűneinkben voltunk. Jöjj ehhez a szerető Úrhoz, bízd Rá magad! Mi az Ő szeretetéből tanulunk szeretni, az Ő szeretete a minta.

Aki szereti Őt, annak szívéből eltávozik a félelem. Jézus közelében nem marad meg a félelem, Akiben Ő van, az nem fél, mert az Ő jelenléte kiűzi a félelmet. Ha félsz, hívd be a szíved Jézust, és eltávozik a félelem, helyette az Ő szeretete fog betölteni. Ez a szeretet a testvér iránti szeretetben jelenik meg. Aki szereti az Urat, szereti azokat, akik szintén szeretik az Úr Jézust, szereti társaságukat, szeret velük lenni. De akiben az Úr szeretete van jelen, az szereti a bűnös, elveszett embert, és igyekszik menteni Őt.

SZERET AZ ISTEN, MEGSZABADÍTOTT!

Szeret az Isten, megszabadított!

Szeret az Isten még engem is.