A
|
mikor az
emberek úgy tesznek, mintha nem volna Isten, az meglátszik a társadalmon (Zsolt
14,1-7). Meglátszik az egyéni életeken és az egészség életvitelén. Azt
gondolja magában - de én mit gondolok? Nem gondoljuk néha úgy, hogy nincs Isten?
Vagy legalábbis kihagyjuk döntéseinkből, nem vesszük Őt figyelembe? Azonban a
mi gondolataink Istenre nincsenek hatással, Ő örökkévaló Úr, Ő teremtette a
világot és mindent, ami rajta van, amivel élünk. Keze munkája a saját életünk
is. Ezen semmi nem változtat, mindegy, mit gondol az ember, Ő él, és kijelenti
magát. Annak ellenére, hogy tagadjuk, Ő keres minket, igét ad a számunkra,
amiben megtalálhatjuk.
A Zsoltáros bolondnak nevezi azt, aki azt mondja, nincs Isten. Tehát ő
nem figyel a divatokra, tudományos köntösbe öltöztetett véleményekre. Dávidnak
tapasztalat az Isten, élő valóság, Akivel beszélget, és Akinek a segítségét
megtapasztalja. Hogyan is gondolhatná ő azt, hogy nincs Isten, amikor az Úr
nevét hívta segítségül Góliát ellen, és megtapasztalta az Úr hatalmát. Aki
személyes kapcsolatban van az Úrral, azt nem lehet megtéveszteni, az mindig
tudja, hogy Isten valóság. Ő személy, Akivel kapcsolatba kerülhetek, Akivel beszélgethetek.
A Biblia olvasása során halljuk az Úr válaszát, mert nem csak én beszélhetek
Hozzá, hanem Ő is szól.
Felülnézetből másképp fest a világ, mint ahogy mi látjuk. Isten számára
ott kezdődik az értelem, amikor valaki keresi Őt. Mi pedig a puszta tudásra tettük a hangsúlyt.
Azt ismerjük el, aki rengeteg ismerettel, tudományos fokozattal rendelkezik.
Mindegy, mit kutat, és ha Isten létének cáfolását helyezi kutatása
középpontjába, még nagyobb sikere van. Azonban Isten másképp látja, nem a
puszta információhalmaz fontos Neki, hanem az, hogy mire használjuk tudásunkat.
Mert a tudást Isten megismerésére is felhasználhatjuk. Azonban a bűneset után a
tudomány is félrement, nem Istent akarjuk megismerni, nem Őt keressük, hanem az
ember akar istenné válni. A tudomány is lehet bálvány, mára nagy bálvány lett,
mindent tőle várunk, és nem az Úrtól.
Szomorúan állapítja meg Dávid: mindnyájan elfordultak Tőle. Ma sem más a
helyzet, egyre többen fordulnak el az Úrtól. Bedőlnek sátán csábításának, az
ige nem kell, a kegyelemre nem tartanak igényt. Mert nem személyes Istent keresnek,
csak szolgáltatóközpontra vágynak. Isten minden kívánságot elégítsen ki, óvjon
meg a bajtól, de ne szóljon bele az életünkbe, ne mondja meg, mit és hogyan
tegyünk. A romlottság ezt jelenti, a bűn van a szívünkben, nem kell Isten. Nagy
propagandája van az emberi jóságnak, a jótékonykodásnak, pedig az ige azt
mondja, senki sem tesz jót, egyetlen ember sem. Ez a keserű valóság, a röntgen
képe. Mert a jónak beállított
programjaink is rólunk szólnak. Bármilyen fájdalmas, fogadjuk el, mert van
gyógyulás, de csak a kereszt tövében. Beteg szívünket a kegyelem gyógyítja meg.
A Zsoltáros is az Úrban bízik, hiszi, hogy eljön a szabadulás, amikor
végre felnyílik a szemünk, és meglátjuk az Urat. A hitetlenségből is van
szabadulás. Jézus azért jött, hogy meggyógyítsa lelki látásunkat, levegye
szemünkről a hályogot.
János szíve tele van az Úrral, az Ő nagy és kimondhatatlan szeretetével (1Jn
3,1-12). Belerendül abba, hogy Isten gyermeke lehet. Igen, mert ez nem természetes,
nem így születünk, de Isten mindent megtett, hogy gyermekek lehessünk. Ő már
akkor szeretett, amikor még meg sem születtünk, amikor még a bűn útján jártunk.
Az Ő szeretete vonzotta szívünket Krisztushoz. Mert csak az mehet az Úrhoz,
akit vonz az Atya. Engedjünk vonzásának, engedjük, hogy ma is Hozzá kerüljünk
egyre közelebb. Mivel van tele a szívem? Boldog, akinek az Úr tölti be a
lényét, aki Vele van tele.
A krisztusi hitnek csodálatos távlata van, meglátjuk Őt annak, Aki. Egyszer
találkozni fogunk Vele, ott leszünk, ahol Ő van. Ennél több nem kell, látni,
csodálni, dicsőíteni az Urat. János ott volt a hegyen, amikor az Úr elváltozott, és egy kicsit megmutatott az Ő dicsőségéből. Eljön az idő, amikor nem csak egy
rövid időre, hanem örökre Vele lehetünk, Lényéből erőt meríthetünk.
A bűnt az ördög cselekszi. János tudja, hogy az ördög célja a bűn, vagyis
Istentől elszakadt élet. Azt akarja, hogy az ember lázadjon Isten ellen,
felhasználja céljai elérésére. Az ördög nem az emberért, hanem annak pusztulásért
tevékenykedik. Az Úr az, Aki életre
segít, aki Jézust követi, annak az élete gyógyul a bűn okozta sebekből. A bűn
fájdalmat, sebeket okoz, a gonosz tönkre akar tenni, de Jézus mindig gyógyít.
Azért jött, hogy kiemeljen a gonosz hatalmából, és amit az tönkretett, azt az
Úr Jézus helyre tudja állítani.
Isten Fia azért jelent meg a világunkban, hogy lerontsa az ördög munkáit.
Isten látta, hogy mi tehetetlenek vagyunk sátánnal szemben, ezért jött Jézus. Ő
lerombolja mindazt, amit bennünk vagy a világban felépített. Jézus Isten országát építi ki bennünk. Mert
ott talál otthonra, békességre, igazi szeretetre és önmagára az ember. Amíg
sátánra hallgatunk, a pusztulás felé rohanunk. És ma mintha ezt látnánk, óriási
tempóban haladunk a pusztulás felé. Minden jónak látszó felfedezés mögött
megjelenik a rossz hatalma. Ami jónak indul, olyan könnyen pusztítóvá válik.
Amit ma jónak gondolunk, arról holnap kiderül, hogy mennyire káros, milyen súlyos
betegségeket okoz. Sátán így akarja, de eljött Jézus, és harcba szállt vele, és
legyőzte. A kereszten diadalt aratott. Nem sátán győzött, még ha nekünk így is
tálalja, hanem Jézus, mert megmentette a bűnös embert, elvégezte a szabadítást.
Ez azt jelenti, hogy ki lehet szabadulni az ördög csapdájából. Jézus meghalt ugyan a kereszten, de harmadik
napon feltámadt, és él örökké. Az ördög el akarja hitetni, hogy Jézus nem támadt
fel. Neki az volna a jó, de Jézus él, és ez tapasztalat. János is
megtapasztalta, hiszen találkozott a Feltámadottal, és azóta rengetegen átélték
a Vele való találkozást, kezének munkáját.
Járjunk Jézus nyomában, Ő ma is a gonosz munkáit rombolja, és építi az
ember és Isten kapcsolatát. Ahol ez az új kapcsolat kiépült, ott a másik ember
felé is elindul a kapcsolatépítés. Építsük mi is a kapcsolatokat, segítsük az
Úr felé az embereket, mert Őbenne találhatják meg életük értelmét és célját.
Jézus a győztes, ne feledjük el, bajaink közepette sem. Ne féljünk, mert
bármilyen sötét felhők vonulnak is életünk egén, Jézus él, győzött az ördög és
a bűn, sőt, a halál felett is. Nézzünk fel győztes Urunkra, kövessük Őt, és
akkor nem vétkezünk. Maradjunk meg Őbenne állandóan.
ÁLDÓ HATALMAK
1.
Áldó hatalmak oltalmába rejtve
Csak várjuk békén mindazt, ami jő.
Mert Isten őriz híven reggel, este,
Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő.
2.
Ha gyötri, bántja szívünket a régi,
És múlt napoknak terhe ránk szakad,
Megrettent lelkünk vigaszodat kéri,
Mit nékünk szerzett, Atyánk, szent Fiad.
3.
S ha szenvedések kelyhét adod inni,
Mely színig töltött, keserű s nehéz,
Te segíts békén, hálával elvenni,
Hisz áldva nyújtja hű atyai kéz!
4.
És ha az úton örömöt adsz nékünk,
Ha szép napod ragyogva ránk nevet,
Biztasson, intsen sok nehéz emlékünk,
Hogy életünket szenteljük Neked!
5.
A csend köröttünk mélyen szerteárad.
Hadd halljuk azt a tiszta éneket,
Amely betölti rejtett, szép világod,
Hol téged dicsér minden gyermeked!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése