Van Pártfogónk

H

ogyan kezdődik a napom (Zsolt 9,1-21)? Hála az első szavam? Dávid hálát ad az Úrnak zsoltára kezdetén. Annyira tele van a szíve az Úrral, az Ő tetteivel, hogy képtelen azokat magában tartani, mondania kell. Tele van-e az én szívem az Úrral, tudom-e sorolni tetteit? Dávid szívéből magától tör elő a dicséret. Természetes a számára a hálaadás. Amikor felébredünk, mennyi minden eszünkbe jut, tervezzük a napot, vagy még a tegnap dolgain örülünk vagy bánkódunk. Az Úr neve csak később jön elénk. Késztessük szívünket és ajkunkat az Úr dicséretére. Biztassuk magunkat: dicsérd az Urat, hiszen minden kegyelem. Az új nap, az ébredés, az egészség, a munkalehetőség mind az Ő ajándékai. Semmi sem tőlünk származik. Ő adta az életet, és ha felkelhetek, az is az Ő munkája. Nem rajtam áll, hogy ma is kinyílt a szemem, ha ezt látom, akkor zúgolódás, panaszkodás helyett hálást adok. Jó, hogy Vele lehet kezdeni a napot, az ige lehet az első, amit kézbe veszünk, és az Ő szava táplálék. Mi az első, a legfontosabb a számomra?

Örülök és vigadok neked, olvassuk - milyen furcsa ez nekünk, az Úrnak örül és vigad Dávid. Pedig így  van, mert számára Isten élő valóság, mindennap elébe áll beszélget Vele. Ő a lényeg, Neki örül és vigad. Úgy, mint amikor egy fontos személy érkezésekor öröm fakad a szívünkben, mert jó találkozni vele és újra látni. Így örül Dávid az Úrnak. Jó Vele találkozni, együtt lenni, megosztani mindazt, ami érte őt. Így jöhetek én is elé, megoszthatom Vele a mai napom, elmondhatom mindazt, ami elé nézek, ami vár rám, és mondhatom, Uram, jöjj velem. Sőt, Ő akar az élre állni, és megfordul a szerep, már Ő mondja, jöjj velem, jöjj utánam, kövess engem. Mert nem csupán a reggeli csendességre akarja korlátozni kapcsolatunkat, hanem egész nap vezetni, formálni és tanítani akar. Reggeltől, estig légy velem, mondja egy ének. Ezt kérjük mi is.

Az elnyomottak menedéke az Úr, menedék a nyomorúság idején. Sok elnyomás van a világban, jó végiggondolni, én nem nyomom-e el a mellettem levőket? Tudnak-e érvényesülni mellettem? Azonban ha én vagyok elnyomva, van hová menni, hiszen az Úr menedék. Aki Hozzá folyamodik, azt Ő nem hagyja el. Menjünk Hozzá fájdalmainkkal, vigyük Elé az igazságtalanságot, és ne magunkat akarjuk megvédeni, hanem bízzuk az Úr oltalmára magunkat. Azok mennek az Úr elé, akik ismerik nevét, és így bíznak Benne. Azért nem bíznak az Úrban az emberek, mert nem ismerik Istent. Nem annak ismerik, akinek kijelenti magát, hanem homályos elképzeléseik vannak Róla. Gyakran saját belső tartalmaikat vetítik Rá, és azt gondolják, olyan, mint mi vagyunk. De Isten nem ember, nem, Ő egészen más, mint mi vagyunk. Ő maga a szeretet, és állandóan ez vezérli. Szereti a bűnöst is, de a bűnt gyűlöli. Azért küldte el Jézust, hogy a bűntől megszabadítson, megtisztítson, mert élő kapcsolatot akar velünk.

A legelesettebb helyzetben lévő is bízhat Benne, mert Ő nem taszít még lejjebb, nem rúg a földön lévőbe, hanem irgalmas szívvel fölébe hajol. Ő azért jött, hogy szolgáljon, és a lábmosás történetében tárul fel szolgálata mélysége, kész velünk megcselekedni azt, ami nem az Ő dolga, kész kimosni a bűnből. Mi szeretjük elhárítani magunktól azt, ami nem a mi feladatunk, ezt csinálja más, Jézus azonban nem mutogat másra, nem mond semmit, csak cselekszik. Így kövessük Őt!

Az öreg János apostol oly gyöngéden lelkigondozza a rábízottakat (1Jn 2,1-6). Gyermekeimnek szólítja őket, és azt kéri, ne vétkezzenek. Krisztus tanítványa már nem vétkezik szándékosan, figyel a Gazdára, és Neki él. De a gonosz is jelen van, aki mindent megtesz azért, hogy vétkezzünk. János tudja, még mindig testben vagyunk, jelen van az óember, és ha vétkezünk, nem kell elkeseredve feladni a hit útját. A gonosz akarja azt, hogy adjuk fel, mondjuk azt, nekem ez nem megy. Így is van, nekem nem megy, de az Úr képessé tesz rá. Ha elbukok, van újrakezdés. Az Úr csodálatos lehetőséget kínál, fel lehet állni, és újra lehet Vele kezdeni.

Ha vétkezünk, nem vagyunk magunkra hagyatva, van pártfogónk, az Úr Jézus Krisztus. Ő pártunkat fogja, védi övéit, mert bemutatta az engesztelő áldozatot. Ennyire szeret, kész volt Önmagát áldozatként odaadni. Nem azt várja, hogy mi engeszteljük ki az Atyát, mert arra képtelenek vagyunk. Ő megtette ezt helyettünk. És ennek azt kell eredményeznie, hogy elmúlhatatlan szeretettel szeretjük Őt. Mindent Neki köszönhetünk, Nélküle elvesznénk. Jézus nélkül nincs remény, sem a bűnnel, sem önmagunkkal, sem a halállal szemben. Minden fronton Ő a reménység, mert megváltott a kárhozattól. Ő nem tétovázott, hanem bátran a helyünkre lépett a kereszten. Nem mondta, ezek nem érnek annyit, hanem meglátta benned és bennem is a drága kincset, és azért, hogy az Övéi lehessünk, mindent odaadott. Így már az Ő tulajdona vagyok. De Jézushoz tartozni jó, Ő a legjobb Gazda.

Gyakran vitázunk azon, lehet-e tudni, hogy az Úré valaki, vagy sem? Van-e valami ismertetőjele az igazi megtérésnek, hitnek? János két dolgot említ, ami eldönti, ismerjük-e Őt igazán. Az egyik, aki ismeri Őt, az megtartja parancsolatait, az teszi, amit az Úr mond. Ez alapján tehetem mérlegre az életemet. Megtartom, amit Jézus mond? Elég beletekinteni a Hegyi Beszédbe vagy a többi mondásába, és akkor megtudom, hol is tartok.

A másik ismertetőjele a tanítványságunknak az életvitelünk. Annak úgy kell élnie, ahogyan Ő élt. És most őszintén állítsuk Jézus mellé életünket, rossz szokásainkat, és ne magyarázzuk ki magunkat, ne mentsük fel életünket, csak kérdezzük meg őszintén: Jézus ezt tette-e. Fontos volt-e Számára ennyire az alkohol, mint sok mai tanítványnak, gyülekezeti tagnak? Jézus számára egy-egy alkalom idején, amikor Vele vagyunk együtt, igéje szól, az lenne a fontos, mikor gyújthatok már rá? Ő viccnek veszi-e mások odaszentelt életét? Tréfa lenne-e számára egy hívő élet? 

Tehát az Úr feladatként állítja elém: élj úgy, ahogyan én éltem. Hogyan élt? Egyszerűen, alázatosan, szertejárva és jót cselekedve. Belőle Isten fénye áradt, és a drága jó hír: van kegyelem, van megbocsátás és örök élet.

Ó, lelkem szent napsugara!

1. Ó, lelkem szent napsugara! Ahol te vagy, nincs éjszaka. Bár földi köd szakadna fel, S látás elől ne fedne el.

2. Ha csendes est szememre száll S szelíd álomharmat szitál, Gondoljam azt, Egyetlenem: Nyugodni jó a szíveden.

3. Reggeltől estig légy velem, Nincs nálad nélkül életem; Légy velem, ha az éj leszáll, Nélküled rémít a halál.

4. Ha egy bolygó, bús gyermeked Gúnyolta szód, mert tévedett, Ne hagyd bűnben, Kegyelmes, őt, Emeld fel azt a vétkezőt.

5. Virraszd, akit kór súlya nyom, Ki koldus, áldd meg gazdagon; Kit kín szorít, gyász keserít, Légy álma, könnyű és szelíd.

6.  Jöjj és áldj meg, ha ébredünk S világ útján járunk-kelünk, Míg jóságod szent tengerén Majd elmerít az égi fény.

Isten áldásával.