|
A
|
csüggedés idején is van reménység, a
zsoltáros rádöbbent, ebből a mocsárból
is csak az Úr képes kimenteni (Zsolt 6,1-11). Hányszor ránk tör a depresszió,
és engedünk neki, hagyjuk, hogy teljesen körül öleljen félelmes csápjaival és
húzzon a mélységbe. A zsoltáros azonban nem hagyja ezt annyiban, felismeri,
lehet Istenhez menekülni, szabad Őt kérni, mert van gyógyulás. Jó ezt olvasni,
mert olyan könnyen feladjuk, elveszítjük a reményt és úgy véljük, nincs
segítség. De van, az Úr meg tud gyógyítani, de Őt kell keresni, Hozzá kell
fordulni, úgy ahogyan Dávid is teszi. Nem az a gond, ha elcsüggedünk, hanem az,
ha nem teszünk ellene semmit, ha elfogadjuk, így kell ennek lennie.
Alázattal fordul a zsoltáros az Úrhoz, kegyelmét kéri, amiben benne van,
nem jár neki a gyógyulás, de hiszi, hogy Isten meg tudja ezt adni. Ilyen
alázattal forduljunk az Úrhoz, nem jár nekem a gyógyulás, de tudom, hogy
kegyelemből, Jézusért megadja, mert Ő elrendezte tartozásomat. Már Ő felismeri,
van szabadítás a bűnből, a betegségből, és így van felgyógyulás és megújulás
is.
Nem volt könnyű helyzet, amiben a zsoltáros kiáltott, egész éjjel sírva
könyörgött, talán gyötörték, úgy sem fogsz meggyógyulni, nincs esélyed. Mert hányszor a bátorító támogatás, a
biztatás helyett, elkeserítést kapunk.
Amikor a kánaáni asszony a lánya érdekében hittel kiáltott, a
tanítványok, azt kérték Jézustól, küldje el.
Nekik kellett volna biztatni, és hívni, gyere bátran, a Mester
meghallgat, és ő tud rajtad segíteni. Ők mondhatták volna, ne félj, Jézus
hatalmasabb a lányod betegségénél, elég Neki egy szó is, és meggyógyul. De ők
nem bátorítottak, hanem elcsüggesztettek. Az asszony azonban nem adta fel,
tovább kérte Jézust, és az Úr megkönyörült rajta. Mi se adjuk fel, akadályok
ellenére sem. De ne is legyünk hátrahúzó tanítványok, hanem inkább ösztönözzük
a keresőket, mondjuk el, mi hogyan éltük át a Vele való találkozást, a
mélységekből való szabadulást.
A zsoltáros bizonyságot tesz, az Úr meghallgatta könyörgésemet, még nem
gyógyult meg, de bizonyossága van, nem a kárörvendőknek lesz igazuk. Olyan jó tudni, az Úr meghallgat. Ő nem
fordul el némán a Benne bízóktól, a Hozzá folyamodóktól. Hányszor tapasztaljuk
meg, az ellenségnek nincs igaza, akkor sem, ha a hitetlenség tombol, ha kevesen
is járnak az Úr útján. Isten jelen van és cselekszik. Bízzunk Benne és
magasztaljuk Őt csodáiért, a kegyelemért.
Nagy lendülettel ír az apostol, árad belőle az Úrban való öröm, és ezt
olyan jó látni és átélni (Fil 4,10-23). Az Úrban való öröm átível a problémák
fölött, a nehéz helyzeten Mert abból a tényből fakad, velem van az Úr. Ahogyan
József is megtapasztalta miközben egyre mélyebbre került, és nem is értette az
eseményeket, de Isten vele volt. A börtönben is azt tapasztalta, vele van az
Úr. És ez a lényeg, tudjam és valóságként éljem meg, itt van az Úr. Lehet, a
helyzetem, az állapotom nem változik, de nem vagyok magam, itt van az Úr, és ez
elég erőt és reménységet ad.
A börtön is iskolapad Pál számára, itt végzi egyetemi tanulmányait, mert
bizony egyetemi tantárgy a megelégedettség. És ezt csak Jézus iskolájában tanítják. Elégedett láncok, bilincsek között, korlátolt
mozgással. Elveszítette szabadságát, mégis elégedett, mégis örül. Miért? Mert
megtapasztalja az Úr gondoskodását. Isten a Filippiek által gondol rá. És ez
nagyszerű. Isten gondol rám, nem felejt el, tudja, hogy érte vagyok itt.
Fontos gondolat a törődés, a Filippiek törődnek az apostollal, nem
közömbös számukra mi van vele. Érdeklődnek felőle egy küldöttségen keresztül.
Odamennek és megosztják vele a fogságot, együtt imádkoznak vele. Advent nagyszerű lehetősége az egymással való
törődés. Megállunk, nem rohanunk, a másik mellé ülünk, vagy rányitjuk az
ajtót. Adventben legyen fontos számunkra
a környezetünkkel való törődés, lássuk meg egymást és szenteljünk időt
egymásnak.
Mindenre van erőm, mi legtöbbször úgy érezzük, semmire sincs erőnk. Egyre
fogy az erő, Pál pedig arról tesz bizonyságot, van ereje mindenre. Hogyan? A
Krisztusban. Vagyis az Úrral való élő kapcsolat által. Belőle fakad az
erő. De mit jelent ez, hogy mindenre van
ereje? Elsősorban azt, hogy kap erőt megmaradni a hitben, az Úr útján, embernek
és tanítványnak, a fogságban is. Az Úr nekünk is ehhez ad erőt, maradjunk meg tanítványnak,
krisztusi embernek, betegségben, kórházi ágyon, szűkösebb helyzetben,
szenvedések közepette is. Ez tőlem nem telik, de a bennem élő Krisztus által
igen. Hiszen Ő is erőt kapott megmaradni a kereszten, nem átkozódni, hanem
imádsággal az ajkán szenvedni és meghalni. És ez bizonyságtétellé vált. Adja
Urunk, hogy ami életünk is bizonyságtétellé váljon ezekben a napokban is.
A Filippiek úgy adtak Pál számára, hogy azt meg is érezték. Mi
legtöbbször nem érezzük meg adományunk hiányát. Az ige rámutat, ha merünk
szívből adni, az Úr betölti szükségünket, kegyelme gazdagságából. Gazdagsága
szerint minden szükségünket betölti. Ez nem azt jelenti, hogy gazdaggá tesz,
hanem azt, amire szükségünk van, azt megkapjuk. Pál megelégedett volt, mi
gyakran elégedetlenkedünk, tele a hűtőnk, de valami más kellene, olyan, ami épp
nincs benne. Mi ennek az ellenszere? A hálaadás. Megköszönöm azt, ami van. Mert
ha nem is lenne semmink, a kegyelem megmarad, és az elég. Mert meg lehet ugyan
mindenünk, de ha nem kaptunk kegyelmet, lemaradunk az örök életről.
Ó, lelkem szent napsugara!
1. Ó, lelkem szent napsugara! Ahol te vagy, nincs éjszaka. Bár földi köd
szakadna fel, S látás elől ne fedne el.
2. Ha csendes est szememre száll S szelíd álomharmat szitál, Gondoljam
azt, Egyetlenem: Nyugodni jó a szíveden.
3. Reggeltől estig légy velem, Nincs nálad nélkül életem; Légy velem, ha
az éj leszáll, Nélküled rémít a halál.
4. Ha egy bolygó, bús gyermeked Gúnyolta szód, mert tévedett, Ne hagyd
bűnben, Kegyelmes, őt, Emeld fel azt a vétkezőt.
5. Virraszd, akit kór súlya nyom, Ki koldus, áldd meg gazdagon; Kit kín
szorít, gyász keserít, Légy álma, könnyű és szelíd.
6. Jöjj és áldj meg, ha ébredünk S világ útján járunk-kelünk, Míg jóságod
szent tengerén Majd elmerít az égi fény.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése