Mentőöv

A

z előző zsoltárban könyörgést, most pedig hálaadást olvasunk (Zsolt 21,1-14). Hálaadás, mert az Úr megadta azt, amiért a szerző imádkozott, amit kért. A kérést mindig hálaadás követi az Úr gyermekei életében. Legalábbis így kellene ennek lenni, nem csak kérünk, hanem meg is köszönjük, amikor megkapjuk, amikor átéljük Isten munkáját. Van-e hála a szívünkben? Mert kérni tudunk, az bizonyos, sőt, zúgolódni is ha nem kapjuk meg azonnal, de ilyen természetes-e a hála is? Bizony, a hálát gyakran elfeledjük, valahogy az nem természetes, mert ilyen gonosz a mi szívünk. Sok esetben azért is Istent vádoljuk, amiben nem is kértük segítségét. Mert ha valami nem sikerül, azért Isten a felelős, de ha minden rendben, akkor már nem úgy gondoljuk, hogy mindez az Ő kegyelme. Tegye az Úr hálássá szívünket, engedje meglátni munkáit, és köszönjük meg. Lássuk meg, milyen nagy dolgot tett értünk az Úr, elküldte Fiát, hogy Általa megmentsen.

A király és általa Isten népe szabadítást élt át, megtapasztalták Isten hatalmát az ellenség fölött. És ezt nem maguknak tulajdonítják. Nem a maga erejét, tudását magasztalja a király, hanem örül az Úr erejének. Azt jelzi ez, hogy nem magára épített, nem saját erejében, hadseregében, hanem Istenben bízott. Kiben bízunk? Kire építünk? Istenre? Bízok az Ő erejében töretlenül? Dávid azért nem roppan össze, mert nem tőle függ minden. Világosan látja, hogy nem neki kell mindent megoldani, és nem az Ő tehetségétől, tudásától vagy erejétől függenek a dolgok. Azért nem bírjuk a tempót és borulunk ki, mert mindent magunk akarunk elrendezni, nem bízunk Barátunkban, Aki azért jött, hogy életünk terheit átvegye tőlünk. Lássuk meg Őt, és halljuk, amint hívogat, jöjjetek énhozzám, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve. Hát, menjünk most azonnal Hozzá, ne cipeljük tovább egyedül a terheket, a fáradtságot, hanem tegyük az Ő áldott kezébe. Ő szabadít fel alóluk és ad nyugalmat és békességet. Máshol nem fogjuk ezt megtalálni, csakis Őnála. Ha átadjuk terheinket, felszabadulunk és időt nyerünk, és ezt töltsük Vele. A terhek helyett vegyük fel az igéjét, olvassuk minél többet, és általa megújulunk. Az ige megmutatja az Urat, szemléljük Őt, dicsérjük, és adjuk át életünk vezetését neki.

Ne engedjük magunkat belezuhanni az ünnepekbe, hanem már most hangolódjunk rá. Igyekezzünk hangsúlyt váltani, és legyen a Jézussal való közösség mindennél fontosabb. Törekedjünk minél több időt Vele lenni, minél jobban megismerni. Jézust megismerve másként tekintünk önmagunkra, és a világra is. Ami eddig jelentős volt, már elveszíti jelentőségét, a földiek helyett egyre többet törődünk az odafennvalókkal, és így kilépünk a világ taposómalmából.

Aki hisz Isten Fia nevében, vagyis hiszi, hogy Jézus a Krisztus, és megtapasztalta bűnei bocsánatát, annak örök élete van (1Jn 5,13-17). Ezt János írja, és azért teszi, mert voltak, akik elbizonytalanodtak. Mint ahogy ma is vannak, akik bizonytalanok. Jó látni, milyen határozottan ír János. Nem azt mondja, nem lehet azt tudni, majd meglátjuk, ha odaérünk, hanem kijelenti: örök életetek van. Nem lesz, hanem van. Már most van, aki a kereszt tövében bűnbocsánatot nyert, aki Jézus tulajdona, annak örök élete van. Ki sem tudjuk mondani, mit jelent ez, örök életem van. Nagyon a földi élet néhány évtizedére vagyunk beállva, ez nekünk a minden. Pedig ez csak egy kis szelet, Isten soha véget nem érő életet szánt az embernek. Mégpedig minden rossz nélkül, betegség, öregség és halál nélkül. Azonban az engedetlenség mindezt berobbantotta világunkba, itt van, és mi nem tudunk vele mit kezdeni. Szenvedünk a bűn, az Istentől való elszakadás miatt, de Isten elküldte Jézust, és Benne helyreállítja a kapcsolatot. Jézusban örök életet ajándékoz a bűneit megbánó, a Hozzá visszatérő embernek. És ezt csak el kell fogadnunk.

Mivel örök életet adott Jézusban, különleges lehetőség birtokába is jutunk, kérhetünk Istentől, mégpedig bármit kérhetünk. Fantasztikus lehetőség ez, és nem is nagyon hisszük, hogy valóság. Mert legtöbbször csalódunk, nem kapunk meg mindent. A hívő élete sem biztos, hogy jobb, mint a többi emberé. Azonban a csalódás legtöbbször annak az eredménye, hogy rosszul látjuk a dolgokat. Aki Isten gyermeke lett, az élet dolgait, a megélhetés gondjait átengedte mennyei Atyjának. Sőt, Ő maga veszi át ezeket, gondoskodik rólunk. Így a kéréseink zöme nem ezekre, hanem Isten országa dolgaira irányul. Kérhetjük, hogy avatkozzon be a dolgokba, mentsen meg embereket a bűn hatalmából, adjon szabadítást megkötözötteknek, és megtérést a Tőle még távol lévőknek. Mert a legnagyobb jó nem egy diploma, nem a nagyobb fizetés, a betegség elkerülése, az egészség, a hosszú élet, hanem az Úr Jézus Krisztus megismerése. Benne tárul fel Isten Lénye és az Ő országa. Azért imádkozzunk, hogy minél többek előtt felragyogjon a Krisztus.

Ha ilyen imádságaink vannak, ha összhangban vagyunk Vele, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk. Vagyis bizalommal tegyünk mindent az Úr kezébe. Ha elmondtuk Neki kérésünket, menjünk tovább, legyünk biztosak abban, hogy Ő megcselekszi. Ha pedig biztosak vagyunk imánk meghallgatásában, hálás lesz a szívünk, meg tudjuk előre köszönni az Úr hatalmas munkáját.

Ha valaki bűnt követ el, imádkozzunk érte, kérjük az Urat, hogy könyörüljön rajta. A lélekmentés a mi hatalmas feladatunk, mert ez mindennél fontosabb. Mi nekem a fontos, mire fordítom energiámat? Odafigyelek a bűnösök mentésére? A halálos bűn, amikor valaki tudatosan eldobja magától Isten kegyelmét, amikor nem kell számára már az életet adó Krisztus. Mert az élet Általa van. Minden bűnből van szabadulás, Krisztus vére eltörli mindet, nincs az a mélység, ahonnan ne lenne vissza út, a Jézusba vetett hit által. De ha Jézust elvetjük, nincs, Aki segítsen. Ragadjuk meg Jézus kezét, és ne engedjük el. Ő az Istentől küldött mentőöv, Ő az utolsó esély, az üdvösségre, az életváltozásra, ragadjuk meg.

 Örök élet reggele

1. Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, Egy sugárt küldj ránk te le, Kik új napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.

2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, :/: Szívünk, mely kiszárada, Vigaszodtól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.

3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, :/: Vétkeink fedezzük el Tőled nyert fehér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.

4. S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, :/: Könnyek gyászos völgyiből Üdvösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.

Isten áldásával.