Áll a szikla mindörökké

M

ózesnek és a népnek el kell indulnia, a cél nem változott (2Móz 33,1-23). Az ígéret földjére kell bevonulniuk. Bűneik ellenére is tovább vezeti őket az Úr. Angyala fog előttük járni, mert Isten nem akar velük menni, mert kemény nyakúak, és attól tart, hogy megsemmisítené őket. A szent Isten jelenlétében a bűn megsemmisül, és Isten védeni akarja népét, meg akarja óvni őket a pusztulástól. A nép megrendült Isten tervét hallva, mert úgy látja, Isten nélkül nincs értelme bemenni a tejjel és mézzel folyó földre. Hiába tejjel és mézzel folyó, hiába van meg minden, de ha nincs jelen az Úr, a lényeg marad ki. Isten adja meg a többletet, az Ő jelenlétét semmi sem pótolhatja. 

A szent sátor, ami a találkozás sátra, a táboron kívül kerül felállításra. És aki Istent keresi, annak lehetősége lesz találkozni Vele. Aki vágyakozik Isten után, az előtt megnyílik a lehetőség. Isten nem zárkózik el az Őt keresők elől. Erről beszél az egész Szentírás, aki teljes szívből keresi, az megtalálja. Aki segítségül hívja, attól nem fordul el. Jézusban pedig teljesen szabaddá tette az utat.

Mózes bement a sátorba, és ott Isten beszélt vele. Mégpedig úgy beszélt, mint a barátjával.  Jézusban egészen közel jött, és akit elhívott, az a barátja. Barátaimnak mondalak titeket, szólt Jézus. És nemcsak barátainak nevez, hanem életét adja értünk. Egyedül Ő megbízható barát. Nemcsak addig tart barátnak és van velünk, amíg haszna van belőlünk, mint ahogy a tékozló fiú is átélte. Amíg pénze volt, barátok is voltak, amikor elfogyott a pénz, eltűntek a barátok is. Jézus nem tűnik el, sőt, gyakran pont akkor szólít meg barátként, amikor mindenki elhagyott bennünket.

Mózes következetesen Isten népének nevezi Izráelt. Nem mondja a saját népének. Hányszor mondjuk, az én gyülekezetem, pedig nem a miénk, hanem az Úré. Mózes elmondja: ha Isten nem megy velük, akkor ne is vigye ki őket erről a helyről. Ez az ember felismerte, hogy Isten nélkül nincs értelme az életnek. Ha Isten nem akar velük menni, nincs értelme továbbmenni. Bár meglátnánk mi is: Uram, Nélküled nincs értelme tovább vándorolni, jöjj velem. Addig nem megyek egy tapodtat sem, amíg nem jössz te is.

Isten kijelenti magát Mózesnek, kimondja előtte a nevét, és láthatja dicsőségét. Ezt követően felszólítja, hogy álljon a kősziklára. És ez a szikla nem más, mint Jézus. Ő a mi kősziklánk. Ha ráállunk, nem rendül meg az életünk. Isten felszólít, állj ide a kősziklára, ha még eddig nem álltál rá, most állj rá. Csakis a sziklára építve állhatunk ellen a viharoknak. Mert viharok vannak, de aki a sziklára áll, az megmarad.

Az Úr halálával kettéhasadt a kárpit, és szabaddá vált Istenhez az út (Mt 27,51-66). Szabad az út, mert a kereszt áthidalja a szakadékot. Lehet bátran jönni, ezt ismeri fel a százados. Amikor látja Jézust meghalni, vallást tesz: ez valóban Isten Fia volt. Személyes vallomás ez. A történésekbe belerendült az élete, és megvallja, hogy Jézus az Isten Fia. Az, Akinek mondta magát, a százados előtt mindez pogány létére felragyogott. Nem részesült hitoktatásban, mégis megnyílt a szeme. A vallásos, bibliaismerő zsidók pedig nem látják, hogy ki van a kereszten. Ez a sötétség. Bibliával a kezemben, sok nagypéntekkel a hátam mögött látom-e, hogy a kereszten az én Uram és Istenem függ? Még a természet is megrendült, csak a templomos emberek nem. Adja az Úr, hogy most mi is megrendüljünk, és így megnyíljon a szívünk Jézus előtt.

Csodálatos, az Úr halálával is életet ment. Megnyílnak a sírok, elhunyt szentek feltámadnak, micsoda jelzés és előremutatás. Ember, ne félj, itt hatalmas győzelem ment végbe. Jézus győzött. Eljutottál-e már Jézust látva oda, ahová a százados: Ő valóban Isten Fia? Mert valóban az, egész élete erről beszélt. Amikor Jézus a vízen járt, és a süllyedő Pétert megmentette, megrendülve mondják: ez az ember valóban Isten Fia. Erre a felismerésre van szükségünk, ennél kevesebb nem segít rajtunk.

Az eddig ismeretlen Arimátiából való József tűnik fel a szemeink előtt. Kiderül, hogy ő is tanítvány. De nem beszél fölöslegesen, nem kérkedik vele, akkor vallja meg, amikor a legnagyobb szükség van rá. Ez a tette nagy bátorságra utal, elkéri Jézus testét, és eltemeti. Mindezt azért teszi, mert fáj neki, ami történt. Neki Jézus Megváltó. Kész áldozni Rá. Saját új sírját adja át. Nem valami régi barlangba helyezi, hanem felvállalja, hogy szereti Jézust, és igyekszik még most is a legjobbat adni Neki.

Eljött a szombat, Jézus a sírban van, ez a csend napja. Azonban a főpapok és a vezetők nem a csendet keresik, hanem még mindig Jézus ellen akarnak tenni. Pedig, ha csöndben lennének, a csend megszólalna. De ők ezt nem akarják. Engedjük a csöndet megszólalni. Ne csak tegyünk, vegyünk, hanem csendesedjünk el. A szombat erre adatik. Engedjük, hogy nagypéntek lényege átjárjon és bűnbánatra juttasson. Ha nincs csönd bennünk, ezt a lehetőséget halasztjuk el. A vezetők azért tevékenykednek, tárgyalnak, nehogy Isten Lelke rádöbbentse őket felelősségükre, hogy közük van Jézus halálához. A szombati csönd Jézus felé segít.

ÁLL A SZIKLA MINDÖRÖKKÉ

1. 

Áll a szikla mindörökké,

Melyet Isten épített

Fáradt szívem menhelyévé

Zúgó hullámok felett.

Ó, én szirtem! Sziklaváram!

Otthonom, mely véd, fedez!

Menhelyem a pusztaságban!

A Megváltó Jézus ez!

2. 

Lábaimnál zúg a tenger,

Zúg a szélvész rémesen.

Én Krisztusra építem fel

Szép reményem és hitem!

Ó, én szirtem! Sziklaváram!

Otthonom, mely véd, fedez!

Menhelyem a pusztaságban!

A Megváltó Jézus ez!

3. 

Hasztalan dühöng az orkán,

Hasztalan nincs semmi fény:

Éjben és viharban némán

A hajnalra várok én!

Ó, én szirtem! Sziklaváram!

Otthonom, mely véd, fedez!

Menhelyem a pusztaságban!

A Megváltó Jézus ez!

4. 

Bősz habok játéka egyre,

Megleled-e menhelyed?

Zaklatott szív, jöjj e szirtre,

Mely megmentett engemet!

Ó, én szirtem! Sziklaváram!

Otthonom, mely véd, fedez!

Menhelyem a pusztaságban!

A Megváltó Jézus ez!

Isten áldásával.

Mégis-bocsánat

H

amar letértek az útról Izráel fiai, mondja az Úr (2Móz 32,1-35). Igen, ezt Ő mondja, mégpedig azért, mert így is van. Nemrég tapasztalták meg a hatalmas szabadítást, Isten olyan munkáját, amit senki nem képes Rajta kívül elvégezni, mégis letérnek az útról. Az út, amit megfogadtak, hogy törvénye szerint élnek. Mennyire keveset ér a mi fogadkozásunk, minden jó szándékunk, mert magunkban nincs erőnk a megcselekvésére. Fogadkozni még tudunk, de azt megtartani már képtelenek vagyunk. Azonban ezt nem ismerjük el. Bálványszobrot készíttetnek, mert Mózes nem jött még le a hegyről. Ez jelzi, hogy nem Istenhez kötődtek, hanem Mózeshez. Kihez kötődik a hitem? Jézushoz, vagy emberekhez? Nekik látható formára, kiábrázolásra volt szükségük.

Az is kiderül, hogy elbukták a próbát, a kapott arany- és ezüstékszerek csapdává váltak és bálvánnyá lettek. De az egész történet arra mutat, hogy átélték ugyan a szabadítás csodáját, de belülről nem változtak meg. A szívük maradt ugyanolyan. Továbbra is a szórakozás, a nagy buli volt az életük középpontja, és ezt letakarták a vallással. Pogány ünnepet tartottak, ahol nincs jelen Isten igéjének fegyelmező ereje. Amit Egyiptomban láttak, azt magukkal hozták, és most megélték. A világ életformája vonzóbb volt, mint az Istentől kapott élet. Ilyen keveredést látunk ma is, a világ a maga életvitelét belopja az egyházba is. Úgy eszünk, iszunk, mulatozunk, játszunk, mint a világ. Gyakran egyházi alkalmakon kerül erre sor, mert elhisszük, hogy azt kell biztosítanunk az embereknek, amit a világban is megkapnak. Érezzék jól magukat. Azonban nem ez a feladat, mert ha magunkat jól érezve megyünk a kárhozatra, az nagy felelősség.

Áron is vétkes volt, mert a saját életét védte. Teljesítette, amit kértek, a konfliktus elkerülése végett. Jó papnak akart látszani. Azonban a lelkész feladata nem az igények kiszolgálása, a szórakoztatás, mert mi nem szórakoztatóközpont vagyunk, hanem az életre segítés. Az egyháznak szülőszobává kell alakulnia.

Mózes ellenben kiállta a próbát, nem kapott a lehetőségen, és nem akart ő naggyá lenni, hanem védte népét, közbenjárt értük. A bűn zsoldja a halál, ez itt most megmutatkozott a maga teljességében. Jó, hogy mi már a folytatást is ismerjük: az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet, Krisztus Jézusban.

Mózes könyörög népéért, és járjunk mi is ezen az úton. Imádkozzunk a bűnösért, a másik emberért. Bocsásd meg mégis - jól ismeri Istent, tudja, hogy van mégis-bocsánat. Ez azt jelenti, hogy nem vagyunk rá méltók, nem érdemeljük a bocsánatot, de Ő mégis megbocsát. Azt jelenti ez, hogy mégis újrakezdhetem az életet Vele. A mégis-bocsánat új esélyt kínál, de ezzel élni is kell. Ez nem formalitás, hanem valóság. Az Úr kezét fogva mehetek tovább, az örök élet felé, kegyelemből.

Júdás tragédiáját látjuk, ez pedig az, hogy éveken keresztül Jézus tanítványa volt, mégsem ismeri (Mt 27,3-50). Nem látta meg, hogy kicsoda, azért árulta el, és nem ismerte fel azt sem, hogy még árulóként is jöhet. Még innen is van talpraállás, csak Hozzá kell menni. Nem az ember, hanem az Emberfia, Jézus a megoldás. Gyakran mi is ott tévedünk, hogy embereknél keresünk védelmet, segítséget, lelki feloldozást. Ezt egyedül az Úr adja meg.

Jézus tovább megy az úton, egészen a keresztig. Nem fordul vissza, nem adja fel. Barabbás pedig ennek köszönheti életét. Igen, mert neki kellett volna meghalnia azon a kereszten, az neki készült, és nem Jézusnak. De az Úr a helyére lép, és Ő szabad lesz, szabad. De vajon meglátja-e ezt? Pilátus így szól az emberekhez, akiknek Barabbás kell: lássátok meg! Vajon meglátja-e Barabbás, hogy Jézus halála által nyert életet? Meglátom-e én? Meglátják-e az emberek, hogy Barabással nem mennek semmire, mert ő csak ölni tud. Jézusra van szükség! Meglátjuk-e, hogy a választásunknak következménye van? Olyan lesz az életünk, ahogy döntünk. Ha Barabbást akarjuk, Barabbás-szerű, ha Jézust választjuk, Jézus-szerű. Életes, mert Ő az élet.

Jézus nem száll le a keresztről, mert nem magát menteni jött, hanem a bűnösöket. Ő téged és engem akar menteni, örök életre. Ezért vállalja a halált, mert nincs más mentőöv, csak a kereszt. Aki belekapaszkodik, életet nyer.

Micsoda önbecsapás, szálljon le, és hiszünk benne, de nem hinnének akkor sem. Ezért nem adatik más, csak az ige, aki hisz az igének, az előtt feltárul Jézus Lénye, annak gyógyulni fog az élete.

A sötétség kifejezi az egész emberiség mélypontját, Jézus halálával sötétség borul az egész világra. Amikor kitaszítjuk Őt az életünkből, sötétségbe kerülünk, függetlenül a jóléttől, a jó pozíciótól. Ma a világ sötétben vesztegel, mert nem akarja Jézust. Ez a sötétség nagyon terjed, egyre jobban beborítja az életet. Azonban Isten népe ragyogó csillag a világban. Isten nem hagy teljes sötétségbe borulni. Áll a kereszt, szól a jó hír. Most már csak rátekinteni kell, és meghallani az evangéliumot.

Az Isten Bárányára

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, :/: És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén.

A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben,

A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki.

Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom,

Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyel-

miben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet,

Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait.

Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát

rebeg.

Isten áldásával.

Csak a miénk nap

I

stennek mindenre gondja van, odafigyel a részletekre is (2Móz 31,1-18). Nem mindegy, ki végzi majd el a szent dolgok körüli munkálatokat. Ő maga hívja el név szerint Becalélt, Húr fiát. Megadja a kézműves nevét, így nem lesz tévedés. Nem jelentkezhet senki, és nem történhet meg az sem, hogy a vezetők családtagja, barátja kapja meg a fontos feladatot. Azé lehet, akinek az Úr adja, akit erre kiválasztott.

Isten ismer mindegyikőnket, tudja, mi van a szívünkben, és tisztában van képességeinkkel is. És ez nagyon jó, Ő ismer, tudja, kik vagyunk, látja, hol tartunk, döntöttünk-e már az Úr Jézus mellett. Azzal is tisztában van, hogy szeretetből vállaljuk-e a szolgálatot. Név szerint hív, mert azt akarja, hogy mindenki elhívás alapján szolgáljon. Hallottuk-e a hívást? Mit válaszolok, amikor az Úr a nevemet említi? Én is azt mondom, amit a gyermek Sámuel: Szólj, Uram, mert hallja a Te szolgád?  Felállok helyemről, mint Lévi, és mindent magam mögött hagyva követem Őt? 

Tehát ez az ember nem maga ajánlkozik, elhívása és alkalmassága Istentől van. Magamtól nem vagyok alkalmas Isten országára, alkalmasságom Istentől van. Magunktól nem megy a keresztyén élet, de Ő kézbe vesz, átformál, és ideadja Szentlelkét. A Szentlélek Isten tesz képessé az Úrnak való szolgálatra. Itt is a Lélek munkálkodik a szívekben, Ő ad képességet ezeknek a feladatoknak a minta szerinti és jó minőségű elvégzésére. Itt is van kritérium, mindent úgy készítsenek, ahogyan az Úr megparancsolta. Tehát nem lehet úgy hozzáállni, hogy majd csak sikerül, és olyan lesz, amilyen. Isten kiváló munkát vár, ehhez megad mindent, biztosítja a feltételeket is. Tőlünk is a legjobbat várja. Megkaptuk a hozzávaló anyagot is, ami nem más, mint az evangélium. A világ legjobb anyaga, ebből kiváló életet lehet kialakítani, nagyszerű dolgokat lehet végbevinni. A minta pedig nem más, mint Jézus élete. Ő a minta, Őt követhetjük, és kérhetjük, hogy Urunk végezze el, hogy minél inkább Őreá hasonlítsunk.

Az élet ritmusát is megszabta Isten. Hat napon át dolgozz, és a hetedik legyen az Úr előtti csendesség, a nyugalom napja. Ez a ráhangolódás, a lelki karbantartás ideje. Nem azért rendelte el a nyugalom napját az Úr, mert Neki úgy tetszett, hanem hozzáigazította a biológiánkhoz. Az ember szervezete megadott rend szerint működik, szüksége van a megállásra, a feltöltődésre. Ha ezt nem tesszük meg, túlhajtottá válik, aminek sok betegség is a következménye. Isten beleépítette a testünkbe a feltöltődés, a pihenés szükségességét. 

A hetedik nap több, mint pihenésre adott idő. Arra kaptuk, hogy Istennel töltsük. Kaptunk egy napot, amit mennyei Atyánk jelenlétében tölthetünk. Hát nem csodálatos, Isten azt mondja: Drága gyermekeim, ez a nap a tiétek, csak a tiétek! Ezt a napot teljes mértékben rátok szánom, veletek töltöm. Ha így látjuk, nem lesz nyűg a nyugalom napja. Nem érezzük tehernek, hanem hálássá válik a szívünk, kapunk egy napot a szent Istentől. És ez a nap csakugyan a miénk! Örülhetünk Neki és vele lehetünk!

Elfogták Jézust, és viszik, beindul a gonosz gépezete (Mt 26,57-27,2). Ünnepet ülnek, mert úgy gondolják, megszabadulnak Isten Fiától. Azt képzelik, Isten tervét megakadályozhatják. A gonosz azt gondolja, győz, az ember az övé marad. Azonban mindaz, ami most történik, értünk megy végbe. Jézus győz, és kiment a sátán kezei közül. Döbbenet, hogy tud az ember örülni, amikor Isten Fiát eltávolítja, pedig Ő semmi rosszat nem követett el. Nincs, aki rosszat tudna Rá vallani. Ő értünk jött, és mindent azért tett, hogy helyreállítsa kapcsolatunkat az Atyával. Minden követ megmozdított, hogy hazataláljunk az atyai házba. 

Az Úr Jézus egész földi élete során azon munkálkodott, hogy felépítse, amit a sátán tönkretett. Az embergyilkos a mai napig tevékenykedik. Pusztítja az embert, és kárhozatba akarja taszítani, de Jézus eljött, hogy megmentse. Ezen az ünnepen lássuk meg mindezt, és válasszuk Őt! Ismerjük fel, hogy az Úr Jézus által gyógyulhatunk meg. Vállalta a sebeket, csakhogy legyen gyógyír a számunkra.

A kihallgatást követő jelenet mutatja meg igazán, mi van a szívünkben. Ennél lejjebb már nem lehet. Isten Fiát, a megkötözött, védetlen, teljesen kiszolgáltatott embert arcul köpik, csúfolják, gyalázzák. Ez telik tőlünk, azóta is hányszor gondoltuk magunkat hősöknek, mert védtelen, kiszolgáltatott embereket megvertünk vagy megöltünk. Micsoda hőstett a levegőből szórni a bombákat, gyilkolni öregeket, betegeket, gyermekeket. Nagy hőstett leigázni fejletlenebb technikával rendelkező népeket, elnyomni a gyöngébbet. Ó, hová is jutottunk? És az Úr nem másnak okoz szenvedést, hanem maga vállalja mások helyett a halált is. De nekünk Ő nem kell, csak a gyilkos, agresszív, pénzimádó, másokból élő ember.

A hősködő Péter most már nem olyan bátor, csak távolról követi Jézust. Hányszor vagyunk mi is így, csak addig követjük Jézust, amíg veszélytelen. Ha azt mondják, ne menj tovább, mert hátrányt fogsz szenvedni, megállunk, nem lehet azt túlzásba vinni. És Jézus nem áll meg, csak megy a kereszt felé. Itt vagyok – mondja, engem öljetek meg. Érted tette! Látod? Borulj le Előtte!

Pétertől csak tagadás és esküdözés telik. Miért? Mert lemaradt Jézustól, leült a tűzhöz, majd a kapuba állt. Mivel nem Jézus felé mozgott, nem maradt a nyomában, képtelen volt hű maradni. Csak szorosan Jézus nyomában tudunk megmaradni a hitben. Ha lemaradunk, elbukunk.

Milyen jó, hogy megszólalt a kakas, jelzett, és Péter rádöbbent arra, amit tett. A kakas eszébe juttatja az igét, Jézus szavait. A kakas Jézusra mutat. A templomok tetején lévő kakas is jelez: állj meg, jöjj Jézus közelébe. Állj meg, nézz magadba, tarts bűnbánatot!

Az ünnep csendjében emlékeztet az Úr, eszünkbe juttatja korábbi szavait. Vedd kézbe azokat az igéslapokat, amiket korábban kaptál. Olvasd el őket, és emlékezz, mit mondott neked az Úr. Péter az emlékezés nyomán sírva fakadt, rádöbbent: hűtlen lett az Úrhoz. Meglátta, hogy nem az, akinek gondolta magát. Nem különb ő a többinél. A sírás jelzi, hogy fájt neki, amit tett. Nem tér fölötte napirendre, hanem megbánja.

Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen

1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok, hogy rád bíz-

zam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több

hittel, ó, Uram.

2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd

szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem

semmiben.

3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved;

Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ en-

gemet?

4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok.

A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még s jaj, összeroska-

dok.

5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak

úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd lé -

gyek gyermeked.

6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj

meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.

Isten áldásával.

Az Úr fegyverei: ima és ige

A

z Úr tovább beszél Mózeshez, mindenre felkészíti, és mindenről pontos utasítást ad neki (2Móz 30,1-38). Az Úr szolgája a hegyen tartózkodik, és hallgatja az Urat. Hallgatni az Urat, ez fontos, mert az Ő szava átmossa szívünket, feltölt új gondolatokkal, és eligazít az élet útján. Isten mindig szól, van üzenete, de meghallom-e? Figyelek-e arra, amit mond? Az Úr Jézus többször kijelenti: akinek van füle a hallásra, hallja. Fülünk van, hallunk, de halljuk azt is, amit Isten mond nekünk? Gyakran szelektív a hallásunk, az emberek véleményét megjegyezzük, sok zajt is rögzítünk, de Isten szavát nem akarjuk hallani. Hallom-e, amit az Úr mond nekem? Azzal a vágyakozással veszem-e kézbe az igét, hogy meg is akarom hallani, amit nekem mond az Úr? Hiszen Ő személyesen hozzám szól.

A szolgálathoz rendelt kellékekről beszél az Úr, ezek közé tartozik az illatáldozati oltár. Reggel és este kell azon bemutatni jó illatú illatáldozatot az Úrnak. Reggelenként mutasson be Áron jó illatú áldozatot, vagyis minden reggelt kezdjen az Úrral. Vele kezdhetem a napomat, odaállhatok az Úr elé. Jó illatot vár az Úr. Mi lehet a jó illat ma? A hálaadás; mi panaszkodni és kérni szeretünk, Isten pedig a hála jó illatát várja. Hogy állok az Úr elé? Hálás vagyok már reggel az ébredésért, és azért, hogy Ő van és megosztja velem a reggelt, az idejét? A reggeli csendesség nem formalitás, hanem szent, minőségi idő, amit az Úr nekem szán. Isten megosztja velem az idejét. Vezetők tartanak időnként imareggelit, a vallási élet neves személyiségeivel. Te is részt vehetsz ilyenen, mégpedig az első számú vezetővel, az Úr Jézus Krisztussal. Ő miden reggelre meghív, és vár, hogy tölts Vele minőségi időt, és ezt tedd örömmel. Nem kényszerből, hanem tiszta szívből, azzal az örömmel, hogy jó az Úr Jézussal lenni. Jó odaülni a lábaihoz és figyelni Rá, hallgatni, amit mond, mert ez a szükséges dolog.

Ezt az áldozatot estefelé is bemutatja a főpap, ezzel mintegy keretbe foglalja a napot. Reggel az Úrral kezd, és este Vele zár. Száll a jó illat, a hálaadás. Mennyi mindent átélhetünk egész nap, de van-e hála a szívünkben? Hányszor elnyomja a bosszúság a negatívumok miatt. De ez azért történik, mert levettük Róla a szemünket, már nem Benne gyönyörködünk. A reggeli és esti csendesség foglalhatja keretbe a napunkat, ad jó illatot. Ezentúl az egész életünk illat lehet, Krisztus jó illata vagyunk, írja Pál apostol, de vajon tényleg jó illatot árasztunk? A sok panasz, zsörtölődés, panaszkodás nem jó illat. A jó illat a jézusi életforma, az Ő indulata.

Az Úr elindul a kereszt felé, bár ezt még csak Ő tudja (Mt 26,30-56). Tanítványainak minden gondolata tiltakozik Jézus halála ellen. Hősöknek képzelik magukat, akik bármilyen helyzetben meg tudnak állni. Azonban Jézus rámutat: mind szét fognak széledni, és a legnehezebb pillanatokban magára hagyják. Senki nem lesz Vele, senki nem erősíti, és nem megy vele együtt. Péter úgy gondolja, ő különb, igenis, kitart Jézussal, meghalni is kész. Annyira nem ismeri a saját szívét, nem látja, hogy ő sem különb, tőle is minden kitelik, mert az önféltés legyőzi. Háromszor tagadsz meg, mondja az Úr, és ha komolyan veszi Péter, ha kimondja: ó, Uram, hát ez vagyok én, akkor az Úr megőrzi. Hányszor nem vagyunk tisztában önmagunkkal, többnek gondoljuk magunkat, mint amik valójában vagyunk. Jézus nélkül semmit sem tudunk tenni, csak ha Benne maradunk, válik gyümölcstermővé az életünk.

Urunk annyira éli, amit mond, még az Őt elhagyóknak is azt ígéri, előttük megy feltámadása után Galileába. Ő nem hagyja magára őket. Mennyire más, mint mi, nincs benne bosszú és gyűlölet, továbbra  is előttük megy, vezeti őket. Előttünk is jár, nem hagy magunkra, mert bár mi gyakran hűtlenek vagyunk Hozzá, de Ő hű marad. Igen, Ő hű marad, nem fordul el tőlünk. Ma is előttünk megy, vezet, csak figyelnünk kell Rá.

A halálra imádságban készül, nem szórakozni megy, és nem is menekül, hanem az Atya jelenlétét keresi, belehelyezi magát az Atya hatalmas kezébe. A tanítványoknak a virrasztást és az imádkozást ajánlja, ezek az ő fegyverei. Nem kardot használ, hanem imádkozást. Élünk ezzel a fegyverrel?  Odaborulunk-e a legnehezebb pillanatokban is Elé? A virrasztás sem öncélú, a felszabadult időt Istennel tölti az Úr. Amikor lemondunk valamiről, akkor válik áldássá, tartalmassá, ha azt az időt az Úrnak szenteljük.

Az Úr Jézus hatalmas imádságot mond: ne úgy legyen, ahogy én akarom. Önmaga ellen imádkozik, szembemegy a saját akaratával. Vagyis: Atyám, ha Te másképp akarod, vállalom, teszem, amit mondasz. Eljutottunk-e már ide: ne úgy legyen, ahogy én akarom? Gyakran azonban pont a magunk akaratáról van szó, azt szeretnénk megvalósítani. Jézus azonban nem önmegvalósítást, hanem engedelmességet kér. Ezt be is mutatja. Nem a maga életét akarja megmenteni, hanem kész odaadni magát értünk. Igent mond az Atyának, a maga kárára. Vállalom-e úgy is Isten akaratát, hogy az hátránnyal jár a magam számára?

Mennyire erőszakmentes Jézus, választhatná a mennyei seregek támogatását, de nem teszi. Vállaja az Írások beteljesedését, értünk. Nem a fegyver a megoldás, hanem az engedelmesség, az önzetlen szolgálat. Elteteti a kardot - azóta hányszor vettek elő az Ő nevében fegyvert, pedig Jézus nem öli meg azt, aki ellene támad, nem fordul az ellen, aki nem hallgat rá. Az Úrnak és népének az ige a fegyver. A hatóerő Isten igéjében van, és ez ma is hat. Ima és ige, ezeket adja kezünkbe az Úr, de az erőszaktól távol tart.

"Imádkozzatok és buzgón kérjetek!"

1. "Imádkozzatok és buzgón kérjetek!" Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg! Tiszta

szívet és Szentlelket adj nékünk, Hallgass meg Fiad nevébe', ha kérünk.

2. „Keressetek buzgón és megtaláltok!” - Téged keresünk, Uram: hogy bűn s átok Erőt

ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk!

3. „Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!” - Elfáradtunk, Uram, e világ zaján; Ó, nyisd meg

az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját!

Isten áldásával.