A Gazda keres

E

gymás után olvassuk a különböző csapásokat, amik Egyiptomot érték a fáraó engedetlensége miatt (2Móz 7,26-8,28). Azonban ezek nem elkerülhetetlenül érkeztek, mindegyik után volt lehetőség a többi elkerülésére. Csak komolyan kellett volna venni Istent, engedni a szavának, ám ez elmaradt, a fáraó nem akart megalázkodni és kimondani: van élő Isten. Inkább veszélybe sodorta a népet, és engedte az egyre erősödő csapásokat.

Annyira jellemző ránk is a fáraó magatartása. Amikor ellepték a békák még a palotát is, a fáraó kéri Mózest és Áront, hogy könyörögjenek az Úrhoz. Amikor nem tud megbirkózni a problémával, segítsen Isten. Sőt, még ígéretet is tesz, hogy elengedi a népet, ha eltávoznak a békák. Mennyire tudunk ígérgetni, fogadkozni a bajban. Akkor eszünkbe jut Isten is. Rájövünk, milyen régen voltunk istentiszteleten, sőt, tudni fogjuk, hol van a templom. Korábban annyiszor elmentünk mellette, de eszünkbe sem jutott, hogy bemenjünk, nem gondoltunk rá, hogy Istenhez forduljunk. Az jó, ha kérjük az Urat, hogy könyörüljön rajtunk, azonban még jobb lenne, ha a javulás után is keresnénk Őt, és tartanánk Vele a kapcsolatot.

Amikor enyhülés áll be, javul az egészségi állapotunk, elfelejtjük, mit is fogadtunk. Olyan gyorsan eltűnik a hála a szívünkből. Ha baj van, jöjjön Isten, de ha javul a helyzet, ha megtaláljuk a megoldást, hagyjon minket magunkra. Így gondolkodott a fáraó is, elfelejtette ígéretét, mert mit is szólna a nép, ha a fáraó engedne Isten akaratának. Hányszor inkább mások véleményére adunk, nem Isten szavához igazodunk. Amikor enyhül a baj, akkor kellene megtartani, amit Istennek ígértünk, mert azért áll be enyhülés, hogy Istenre figyeljünk, Vele menjünk tovább. Ha igazi változás nem történik, az enyhülés sem lesz tartós.

A harmadik csapás idején már a mágusok is rádöbbentek arra, hogy náluk nagyobb hatalom cselekszi mindezeket. Kimondják: az élő Isten vitte végbe. Ezzel elismerik, hogy Isten élő valóság, személy, akinek valóságos hatalma van, képes beleavatkozni az emberi történelembe. A fáraó nem hallgatott rájuk. De mi hallgatunk-e a sok bizonyságtételre? Komolyan vesszük-e, amikor elmondják kortársaink, hogy milyen nagy dolgot tett velük Isten?

Isten megmutatja, hogy Egyiptomban is Úr. A fáraó országában is az történik, amit Ő akar. Nincs az életünknek olyan területe, ahonnan Istent ki lehetne rekeszteni. Ő mindenütt Úr, és ezt jelzi is, mégpedig azért, hogy ezt felismerve önként bízzuk Rá magunkat.

A fáraó felkínálja, hogy áldozzanak Istennek az országban, azonban Mózes nem köt kompromisszumot. Nem enged Isten akaratának a kárára. Nem a "mindenáron békesség", hanem az engedelmesség van a szeme előtt. Azt sem mondja, hogy nem az a lényeg, hol áldozunk, hanem az, hogy be legyen mutatva az áldozat. Hányszor hamis érveléssel csapjuk be magunkat, nem az a lényeg, hol imádkozunk, csak imádkozzunk, de aki így beszél, az legtöbbször elhagyja az imádkozást. Az igét pedig egyáltalán nem veszi elő.

Jézus egy újabb példázatot mond Isten országáról, tele van vele a szíve, az egész Lénye, hiszen onnan jött (Mt 20,1-16). Nagyon jól ismeri, és meg akarja velünk is ismertetni. Az Édenkertből való kiűzetés után kívülre kerültünk, és azóta is kívül vagyunk, és a bennünk lévő üresség Isten országának a hiánya.

Ez a példázat is azt jelzi, hogy a piacon munkára váró emberek az Isten országán kívül élők. Várják, hogy valami történjen, keresik a helyüket. De nem a Gazdát, ez pedig nagy bajunk. Nem Istent keressük, hanem a világ felé kacsintgatunk.

Azonban Isten nem mondott le rólunk, hanem utánunk jön. Korán reggel indul a gazda, mihelyst virrad, indul, nem helyez semmit a keresés elé. Hogyan kezdjük a napunkat, mi legfontosabb? Kivel kezdek? Istennel, vagy valami mással? Vágyakozom én ennyire az Úr után?

Volt, akikkel megegyezett, és voltak, akik nem fogadták el az ajánlatot. Más ajánlatok is vannak. A világ mindig megteszi a maga ajánlatát. Megtéveszt, sokan elhiszik, hogy megragadták az életet, megtalálták helyüket, amikor igent mondanak a gonosznak.

Egész nap megy a Gazda, és sokakat felfogad, szól az evangélium, és vannak, akik meghallják. Te meghallottad már? Vannak, akik nem fogadják el, másra várnak, és szinte reménytelen helyzetbe kerülnek. Egy órával a nap vége előtt még mindig vannak, mert nem jött be a számításuk, és senki nem fogadta meg őket. Nem kellettek senkinek. Nagyon örömteli azt olvasni, hogy a gazda ismét kimegy, még most is keres, és megfogadja azokat, akiknek már nem volt reményük.

Az Úrnak kell az is, akire senki nem tart igény. Amikor a világ elenged, sorsodra hagy, a Gazda megáll melletted, és hív a szőlőjébe, az életre. Aki nincs Isten országában, aki nem Neki él, az tétlen, az nincs a helyén akkor sem, ha sikere van a világban.

Eljön az este, amikor már senki nem munkálkodhat. Lejár az idő; amíg halljuk a hívást, addig kell dönteni, és az Urat követni. A Gazda senkit nem károsít meg, az utolsók is annyit kapnak, mint az elsők, és itt felragyog a kegyelem. Aki későbben jut hitre, az is minőségi kegyelmet kap, ő is minden áldását megkapja az országnak.

Az elsők irigyek, pedig nem az övékét ossza szét a gazda, hanem a sajátját adja. Most derül ki, hogy nem a Gazdának dolgoztak, nem az Iránta való szeretet motiválta őket. Mi motivál, mi visz előre? Isten iránti szeretetből szolgálok?

Az elsők jelzik a kegyes zsidókat, az írástudókat és a farizeusokat, ők zúgolódnak, amiért Jézus Isten kegyelmét hirdeti a bűnösök, a kitaszítottak számára. Ők nem szívből vannak jelen, míg a bűnösök szíve tele van hálával.

Adj új erőt, Urunk

1.  

Adj új erőt, Urunk, ó, nyújtsd ki szent kezed,

Igéddel ébressz holtakat, szívünkbe’ gyújts tüzet!

Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt,

Tiéd legyen a tisztelet, az áldás a miénk!

2.  

Adj új erőt, Urunk, az álmot űzzed el,

Mécsünknek pislogó tüzét Lelked gerjessze fel!

Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt,

Tiéd legyen a tisztelet, az áldás a miénk!

3.  

Adj új erőt, Urunk, gyógyírt vár a beteg,

Éhségünk, szomjunk csillapítsd, töltsd ránk Szentlelkedet!

Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt,

Tiéd legyen a tisztelet, az áldás a miénk!

4.  

Adj új erőt, Urunk, egész világ előtt,

Hogy megjelentsük szent Neved, s legyen Tiéd a föld!

Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt,

Tiéd legyen a tisztelet, az áldás a miénk!

Isten áldásával.