Vándorlás

K

ét hónap Istennel, ez volt Izráel eddigi legcsodásabb útja (2Móz 19,1-25). Isten a szabadító és idegenvezető. Nagy kegyelem volt ez, azonban ők nem így látták, mennyit zúgolódtak már ebben az időszakban is. De vajon mi hogyan látjuk? Úgy tekintünk-e eddigi életünkre, mint az Istennel járás nagy lehetőségére? Óriási kaland, Istennel járhatok. Különösen akkor lesz ez aktuális, amikor elhív az Úr, és én meghallom, és engedelmeskedem a hívásnak. Óriási kaland, beléphetek Isten országába, és Vele vándorolhatok a keskeny úton a cél felé. Új látás ez, de vajon felismertem-e már, és örömmel vándorlok-e az Úrral?

A Sínai-hegy megállót jelent, mert szükség van megállni, és megbeszélni Istennel az út állomásait. Sőt, Ő akar velünk beszélni, hiszen ez nem egy magánkirándulás, hanem vándorlás, ahol minden az Ő akarata szerint zajlik. Mózes felmegy a hegyre, találkozik az Úrral, Aki elmondja neki, hogy ők Isten tulajdonai lesznek, ha megtartják szövetségét, és hallgatnak Rá. Isten tulajdona Izráel, és Isten tulajdona vagyok én is, Jézus Krisztus által. Megvásárolt a gonosztól az Úr élete árán. Az Övé vagyok, és ezen örvendezhetek, és dicsérhetem Atyámat. Ha erre figyelek, könnyebb lesz megtenni a mai szakaszt is. Mindezt a szabadulás tapasztalata táplálja, és az, ahogyan eddig hordozott az Úr. Tehát nem én vándorlok, nem magam járom az utat, hanem Ő hordoz, ma is, sasszárnyakon. Ez azt jelenti, hogy Övé a fáradság, a küzdelem, én pedig szárnyain utazhatok. Mintha egy repülő-különjáratot kaptak volna.

A nép emelkedett hangulatban van, könnyedén rávágja: megtesszük, amit az Úr mond; mert egy pozitív helyzetben, élményekkel tele könnyű mondani, megtesszük, amit az Úr mond. Azonban majd az élet megmutatja, hogy valóban engedelmesek lesznek-e, teszik-e, amit az Úr mond. A keskeny úton járás több egy érzelemdús pillanatnál, vándorlás próbákon keresztül egy életen át. Követem Őt felhős, borús napokon, akadályok közepette is? Mindezt úgy teszem, hogy tudom, velem vándorol Ő is? Ő ma is itt van, most is velünk vándorol.

Az Úr a Sínai hegynél beszél Mózessel a nép jelenlétében. Felhőben szól, nem láthatják, de hallani fogják. Személyesen meggyőződhetnek az Úr valóságáról. Átélhetik, hogy beszél hozzájuk. Jézusban azért lett emberré, hogy beszélgessen velünk. Meg akar szólítani, és azt várja, hogy mi is csendesedjünk el, vonuljunk félre a mindennapi zajoktól, és várjunk az Úrra. Mindezt az ige olvasása közben érhetjük el, olvassuk a Szentírást, és a egyszer csak megcsendül a csend, megszólal a betű, és átéljük, hogy az Úr szól hozzánk. Neki ma is van üzenete, és ezt kijelenti a számunkra.

Az Úrral való találkozásra fel kell készülni, meg kell magukat szentelni. Ez fontos, Isten elé alázattal mehetünk, ami bűnbánatban nyilvánul meg. Azonban mi már nem félünk, nem rettent az Úr jelenléte, mert hatalmát és szentségét az Úr Jézusban letompította. A kereszt csillapítja a szentség tüzét, és aki Jézusban közeledik, az nem fél. Csakis Jézuson keresztül mehetünk az Úr elé, az Ő áldozatán keresztül lát minket az Úr tisztának és szentnek. Aki Krisztusban van, az bátran közeledhet, az nem villámokkal, hanem kegyelemmel találkozik.

Jézusban már megközelíthető az Úr, mehetünk, amint vagyunk, sok bűn alatt. Meg lehet szólítani, és átéljük, hogy Ő maga érint meg. Érintése nyomán nem pusztulás keletkezik, hanem tisztulás megy végbe, új élet keletkezik. Jöjj és csodáld Jézust, és felragyog az Ő arcán Isten Lénye. Minél többet figyeljük Jézust, annál jobban ragyog előttünk Isten Lénye. Olyan jó, hogy már nincs villámlás, de van agapé szeretet. Ez azt jelenti, hogy ha nem is vagyok szeretetreméltó, Isten Jézusért szeret és gyermekévé fogad.

Hogyan állok az Úr elé, miért is keresem Őt (Mt 22,23-33)? Azért, mert látom, hogy Ő az Élet, és szükségem van Rá, vagy megfogni akarom? A szadduceusok úgy gondolták, lejáratják Jézust, és a feltámadást is nevetségessé teszik, mivel ők nem hittek benne. A kérdésük tehát a feltámadásra irányul, és nem az a hangsúlyos, hogyan is lesz majd a mennyben. Egy mondvacsinált, valótlan történettel akarják sarokba szorítani Jézust. Olyan szomorú ez, ott áll az élő Isten előttünk, és olyan kemény már a szívük, annyira eltompultak, hogy ezt nem érzékelik. Csak egy tanítót látnak Benne, akit lehet vizsgáztatni, és akinek majd ők állítják ki a bizonyítványt. Mindeközben nem veszik észre, hogy ők kerültek vizsgabiztos elé. Az Úr most fény derít szívük tartalmára, és rámutat hiányos bibliaismeretükre is.

Az Úr válaszában rámutat: tévelyegnek, mert nem ismerik az Írásokat, sem az Isten hatalmát. Az első: nem ismerik az Írásokat - nagy csapás ez, hiszen úgy gondolják, jobban ismerik Jézusnál is. És ami lényeges, hogy Jézus válasza az Íráshoz irányítja őket. Nincs olyan kérdés, amire nem az Írásban keresi és találja meg a választ. Ezzel minket is odairányít az igéhez. Bármilyen kérdésre keressük is a választ, először a Bibliához forduljunk, kutassuk alázatos szívvel, és meghalljuk, mit is mond az Úr. Azért, mert még nem találtam meg a választ, az nem jelenti, hogy nincs is benne felelet a problémámra.

A következő gondolat: nem ismerik Isten hatalmát sem. A legnagyobb probléma, hogy nincs élő kapcsolatuk Istennel. Csak a betűig és a vallásig jutottak el, de nem ismerték meg az élő Istent, Akivel kapcsolatba lehet kerülni. Ismerem-e személyes életem által is Isten hatalmát? Megtapasztaltam-e már bűneim bocsánatát, terheim lehullását? Aki az Úr elé állt már elrontott életével, valamilyen szenvedélyével, amitől senki nem tudta eddig megszabadítani, és kérte az Ő segítségét, és azt megtapasztalta, annak a számára Isten valóságos. Az tudja, hogy Isten él és semmi sem lehetetlen Neki.

Isten az élők Istene, mondja Urunk. Ezzel jelzi, hogy ha ők Ábrahám, Izsák és Jákób Istenéről beszélnek, akkor Isten élő valóság. Másrészt ebben a kérdésben is a Bibliához irányítja őket, mert mindenben az ige az iránytű. Isten megmondta nekik, hogy van feltámadás, de vagy nem olvasták, vagy rosszul olvasták. Mert az ige a Szentlélek munkája által nyílik meg előttünk. Mindig imádságos szívvel forduljunk hozzá.

Velem vándorol utamon Jézus

1. Velem vándorol utamon Jézus,

Gond és félelem el nem ér.

Elvisz, elsegít engem a célhoz,

Ő, a győzelmes, hű vezér,

Ő, a győzelmes, hű vezér.

2. Velem vándorol utamon Jézus,

Ott az oltalom hű szívén.

Ha a szép napot fellegek rejtik,

Ő az éltető, tiszta fény.

Ő az éltető, tiszta fény.

3. Velem vándorol utamon Jézus,

Ez a vigaszom, baj ha jő.

Bármi súlyosak rajtam a terhek,

Segít hordani, ott van Ő,

Segít hordani, ott van Ő.

4. Velem vándorol utamon Jézus,

Bár az út néha oly sötét.

Soha nincs okom félni a bajtól,

Amíg irgalmas karja véd,

Amíg irgalmas karja véd.

5. Velem vándorol utamon Jézus,

Túl a sír sötét éjjelén.

Fenn a mennyei, angyali karban

Nevét végtelen áldom én,

Nevét végtelen áldom én.

Isten áldásával.