Lelkigondozás

A

 hegyen az Úr előtt tartózkodik Mózes (1Mózes 25,1-40). Nagyon fontos, mindennap és minél többet az Úr jelenlétébe kerülni. Ki kell vonni magunkat a forgalomból, elcsendesedni, hogy az Úr szavára figyelhessünk. Mert azért hívta fel Mózest is a hegyre, hogy beszélgessen vele. Velünk is beszélgetni akar. Természetesen ez a beszélgetés nem semmitmondó, nem az aktuális pletykákat vitatja meg velünk, hanem beszél önmagáról, országáról, velünk való tervéről, és elmondja, hogyan is éljünk. Ahogyan már tegnap láttuk, az Úr útmutatást ad az élethez Mózesnek. Ebben elmondja, hogyan alakítsák életüket, és lefekteti előttük a szent sátor alapját és berendezési tárgyait is. Mindenhez tervrajzot ad, és azt kéri, hogy ügyeljen a mintára. Isten törvénye, tanácsa nem mottó, ami ötletet ad a saját elképzeléseinkhez, hanem azért adja az igét, hogy komolyan vegyük, hogy minta legyen, amihez tartjuk magunkat. Az Úr Jézus élete számunkra az igazi minta, Őhozzá igazodhatunk mindenben. Ahogyan Ő, úgy mi is - ez a vezérelv.

A sátor felszerelési tárgyainak elkészítéséhez adományokat gyűjtenek, de ez nem kötelező, nincs parancsba adva, hanem attól gyűjtenek, akit a szíve indít adakozásra. Olyan szépen van írva, akit a szíve indít, tehát, aki belülről érez késztetést. Ki érez késztetést az adakozásra? Aki ismeri Istent, aki megtapasztalta munkáját. Aki átélte, hogy Isten megszabadította Egyiptomból, és tudja, hogy mindent Neki köszönhet, annak a szívében jelen van a hála. Az önként és szívből ad, sőt, az kész mindenét odaadni. Így olvastuk a szegény özvegyasszonyról, mindent beledobott a perselybe, amije volt, az egész vagyonát (Lk 21,4). Miért tette ezt? Mert szerette az Urat, mindent Tőle kapott, és hálás volt Neki. Pedig özvegy volt, nehéz élettel, mégis mindent odaadott. Mire indít a szíved? Az Úr Jézus azt kéri, hogy a szívünket, egész életünket adjuk Istennek. Odaadtad már? Ő rendelkezik veled?

Az Úr népével akar lenni, ezt jelzi a sátor is. Nem azt jelenti, hogy abban lakik az Úr, és hogy a sátor nélkül nincs jelen. Inkább a népnek, az embernek van szüksége erre. Nekik kell látni: itt van Isten köztünk. A sátor, vagy bármilyen istentiszteleti hely, minket erősít meg, nekünk bizonyságtétel. Isten jelen van, bármikor felkereshetem. A gyülekezeti hely lélekápoló központ. Ott vár az Úr, úgy, amint vagyok, jöhetek terhekkel, megfáradtan, és Ő rendbe hoz. Tulajdonképpen Isten minden épület által azt jelzi, jöjj hozzám lelkigondozásra, mert én vagyok a te lelkigondozód. Ne csupán probléma esetén gyere, hanem rendszeresen, jöjj ellenőrzésre, lelki karbantartásra, mert akkor fog rendben működni az életed, ha megvizsgállak és helyrehozlak. Jöjj, mert lelkigondozód vár!

A lámpatartó az Úr Jézusra mutat. Ő a világ Világossága, az igazi fény. De az igéhez, Isten szavához is terel, az ige a lámpás a lábunk előtt. Mutatja az utat, hogy el ne tévelyedjünk. Lámpás nélkül nem törik meg a sötétség, nem látjuk az irányt, és nem ismerjük fel a veszélyt sem. Azért adta Isten az igét, hogy általa jó irányba haladjunk, és ragyogjunk, mint csillagok a világban. A hívő emberek apró lámpások ezen a földön, jelenlétük fényt ad, és így a bűnös, Istent kereső emberek tudnak tájékozódni, eljutnak Megváltójukhoz. Ha a lámpás kialszik, sötétségbe borul az életünk és az egész világ. A lámpás fénye Jézus. Isten népének nincs önmagában fénye, Jézustól kapja. Engedjük, hogy Lénye-fénye átragyogja életünket.

Az Úr Jézus a belső megtisztításáról, a belső, szívbeli értékek fontosságáról, a helyes sorrendről beszélt (Mt 24,1-22). De mintha Ő is a falnak beszélne, a tanítványok süketek, lenyűgözi őket a külső, vagyis a templomépület szépsége. Mennyire hasonlítunk mi is hozzájuk, elmegy a fülünk mellett, amit az Úr mond, és minket is lenyűgöznek saját építményeink, termékeink, el vagyunk ragadtatva tudásunktól, technikánktól. Még képesek vagyunk ezeket Jézusnak is mutogatni. Azonban ezek az épületek és vívmányok mind rólunk beszélnek, legalábbis erre használjuk őket. Lásd, Urunk, és lássa meg mindenki, mire vagyunk képesek, mi telik tőlünk. Ha nem is mindig nyíltan, de rejtetten jelen van ez a motiváció. Azonban az Urat nem hatja meg semmilyen monumentális építmény, a gyönyörűen renovált templomaink, őt az érdekli, mi van belül. Milyen szívvel vagyunk benne, Őt keressük, és Neki engedelmeskedünk-e? Mit ér a nagy és sok pénzt emésztő épület, ha üres, ha nem vágyunk Istenre, és nem tesszük, amit mond? Elgondolkodtató, hogy ha az akkori világ egyik csodája leromboltatik, és ha a hét gyülekezet gyertyatartója kimozdul, ha nem térnek meg, mennyivel inkább megtörténhet mindez velünk.

Az Úr azért beszél erről és mindazokról, amiket most olvasunk, hogy felébredjünk, bűnbánatot tartsunk. Ne magunkban, tetteinkben gyönyörködjünk, hanem egyedül az Úrban. A tanítványokat sem kerülik el a próbák, azonban mindezekben meg lehet állni. A próbában is lehet  kitartani, és ez a kitartás bizonyságtétel. Erőt is kapunk hozzá. Nem a saját erőnk tart meg, hanem az Úr kegyelme. Vigyázzunk, mert a gonosz meg akar téveszteni. Azt üzeni: veletek nem történhetnek ilyen borzalmas dolgok. A ti időtök a jólétről szól. De ne ezekre, hanem mindig Jézusra figyeljünk. Nem véletlenül tanít, és amit mond, az minden igaz. A gonoszság megsokasodik, tehát nem jobbá lesz a világ. Nem, mert ha nincs jelen az életben Isten, Aki maga a szeretet, akkor a gonoszság fog megnövekedni. Nyomában meghidegülés jár. Amikor ezt tapasztaljuk, még inkább az evangéliumra van szükség. A gonoszság ellenszere az evangélium, Isten örömhíre. Nincs más, csak az evangélium. Éljünk vele, és adjuk tovább. Ma is olvassuk az evangéliumot, erősítsük vele lelki immunrendszerünket, hogy ellenállókká váljunk.

A mindennapokban és a nehéz időszakokban is az imádság a legfontosabb eszközünk. Általa összekapcsolódunk Urunkkal, az Ő Lénye árad a szívünkbe. Jelenléte kiűzi a félelmeinket. Minél jobban megismerjük Őt, annál erősebbekké válunk a világ támadásaival szemben. Az imádság mindig óriási lehetőség, még nagy nyomorúság idején is. Mert akár a Bibliát is elvehetik tőlünk, de az imádságot nem. Nincs semmi különleges eszközre szükség hozzá, csak egy összetett kézre, egy kiáltásra, és kész a vonal, már működik is az információáramlás. Isten országának békessége, szeretete a szívünkbe áramlik.

A világnak van kezdete, és így lesz befejezése is. Mindkettő Isten kezében van. A befejezéshez közeledve ad jelzéseket. A nagy nyomorúság is ilyen jelzés, készüljetek, Uratok érkezése közel. Ezt az időszakot is Vele élhetjük meg. Azt olvassuk, hogy megrövidíti a választottakért; Isten nem a bűnös ember halálában gyönyörködik, hanem azt akarja, hogy megtérjünk és éljünk. Most van az Ő kegyelmének ideje.

Jöjj, az Úr vár reád

1. Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy!

Életed tavaszát, derűjét neki add!

Ó, ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,

Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé.

2. Ó, a szárnyas idő, mint az álom, repül,

Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.

Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?

El ne késs, jaj, vigyázz: mire eszmélsz, a van csak volt.

3. Jézus hív, vele járj, erre váltott meg ő.

Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.

Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!

Már itt lent s odafönt téged ő tehet boldoggá!

Isten áldásával.