I
|
stennek
mindenre gondja van, odafigyel a részletekre is (2Móz 31,1-18). Nem mindegy, ki
végzi majd el a szent dolgok körüli munkálatokat. Ő maga hívja el név szerint
Becalélt, Húr fiát. Megadja a kézműves
nevét, így nem lesz tévedés. Nem jelentkezhet senki, és nem történhet meg az
sem, hogy a vezetők családtagja, barátja kapja meg a fontos feladatot. Azé
lehet, akinek az Úr adja, akit erre kiválasztott.
Isten ismer mindegyikőnket, tudja, mi van a szívünkben, és tisztában van
képességeinkkel is. És ez nagyon jó, Ő
ismer, tudja, kik vagyunk, látja, hol tartunk, döntöttünk-e már az Úr Jézus
mellett. Azzal is tisztában van, hogy szeretetből vállaljuk-e a szolgálatot. Név szerint hív, mert azt akarja, hogy
mindenki elhívás alapján szolgáljon. Hallottuk-e a hívást? Mit válaszolok,
amikor az Úr a nevemet említi? Én is azt
mondom, amit a gyermek Sámuel: Szólj, Uram, mert hallja a Te szolgád? Felállok helyemről, mint Lévi, és mindent magam mögött
hagyva követem Őt?
Tehát ez az ember nem maga ajánlkozik, elhívása és alkalmassága Istentől
van. Magamtól nem vagyok alkalmas Isten országára, alkalmasságom Istentől van.
Magunktól nem megy a keresztyén élet, de Ő kézbe vesz, átformál, és ideadja
Szentlelkét. A Szentlélek Isten tesz képessé az Úrnak való szolgálatra. Itt is a Lélek munkálkodik a szívekben, Ő ad
képességet ezeknek a feladatoknak a minta szerinti és jó minőségű
elvégzésére. Itt is van kritérium,
mindent úgy készítsenek, ahogyan az Úr megparancsolta. Tehát nem lehet úgy
hozzáállni, hogy majd csak sikerül, és olyan lesz, amilyen. Isten kiváló munkát vár,
ehhez megad mindent, biztosítja a feltételeket is. Tőlünk is a legjobbat várja. Megkaptuk a
hozzávaló anyagot is, ami nem más, mint az evangélium. A világ legjobb anyaga,
ebből kiváló életet lehet kialakítani, nagyszerű dolgokat lehet végbevinni. A
minta pedig nem más, mint Jézus élete. Ő a minta, Őt követhetjük, és kérhetjük, hogy Urunk végezze el, hogy minél inkább Őreá hasonlítsunk.
Az élet ritmusát is megszabta Isten. Hat napon át dolgozz, és a hetedik
legyen az Úr előtti csendesség, a nyugalom napja. Ez a ráhangolódás, a lelki
karbantartás ideje. Nem azért rendelte el a nyugalom napját az Úr, mert Neki úgy
tetszett, hanem hozzáigazította a biológiánkhoz. Az ember szervezete megadott
rend szerint működik, szüksége van a megállásra, a feltöltődésre. Ha ezt nem
tesszük meg, túlhajtottá válik, aminek sok betegség is a következménye. Isten
beleépítette a testünkbe a feltöltődés, a pihenés szükségességét.
A hetedik nap több, mint pihenésre adott idő. Arra kaptuk, hogy Istennel
töltsük. Kaptunk egy napot, amit mennyei Atyánk jelenlétében tölthetünk. Hát
nem csodálatos, Isten azt mondja: Drága gyermekeim, ez a nap a tiétek, csak a
tiétek! Ezt a napot teljes mértékben rátok szánom, veletek töltöm. Ha így
látjuk, nem lesz nyűg a nyugalom napja. Nem érezzük tehernek, hanem hálássá válik
a szívünk, kapunk egy napot a szent Istentől. És ez a nap csakugyan a miénk! Örülhetünk Neki és vele lehetünk!
Elfogták Jézust, és viszik, beindul a gonosz gépezete (Mt 26,57-27,2).
Ünnepet ülnek, mert úgy gondolják, megszabadulnak Isten Fiától. Azt képzelik,
Isten tervét megakadályozhatják. A gonosz azt gondolja, győz, az ember az övé
marad. Azonban mindaz, ami most történik, értünk megy végbe. Jézus győz, és
kiment a sátán kezei közül. Döbbenet, hogy tud az ember örülni, amikor Isten
Fiát eltávolítja, pedig Ő semmi rosszat nem követett el. Nincs, aki rosszat
tudna Rá vallani. Ő értünk jött, és mindent azért tett, hogy helyreállítsa
kapcsolatunkat az Atyával. Minden követ megmozdított, hogy hazataláljunk az
atyai házba.
Az Úr Jézus egész földi élete során azon munkálkodott, hogy felépítse, amit a sátán tönkretett. Az embergyilkos a mai napig tevékenykedik. Pusztítja az
embert, és kárhozatba akarja taszítani, de Jézus eljött, hogy megmentse. Ezen
az ünnepen lássuk meg mindezt, és válasszuk Őt! Ismerjük fel, hogy az Úr Jézus által
gyógyulhatunk meg. Vállalta a sebeket, csakhogy legyen gyógyír a számunkra.
A kihallgatást követő jelenet mutatja meg igazán, mi van a szívünkben.
Ennél lejjebb már nem lehet. Isten Fiát, a megkötözött, védetlen, teljesen
kiszolgáltatott embert arcul köpik, csúfolják, gyalázzák. Ez telik tőlünk,
azóta is hányszor gondoltuk magunkat hősöknek, mert védtelen, kiszolgáltatott
embereket megvertünk vagy megöltünk. Micsoda hőstett a levegőből szórni a
bombákat, gyilkolni öregeket, betegeket, gyermekeket. Nagy hőstett leigázni fejletlenebb
technikával rendelkező népeket, elnyomni a gyöngébbet. Ó, hová is jutottunk? És
az Úr nem másnak okoz szenvedést, hanem maga vállalja mások helyett a halált
is. De nekünk Ő nem kell, csak a
gyilkos, agresszív, pénzimádó, másokból élő ember.
A hősködő Péter most már nem olyan bátor, csak távolról követi Jézust.
Hányszor vagyunk mi is így, csak addig követjük Jézust, amíg veszélytelen. Ha azt mondják, ne menj tovább, mert hátrányt
fogsz szenvedni, megállunk, nem lehet azt túlzásba vinni. És Jézus nem áll meg,
csak megy a kereszt felé. Itt vagyok – mondja, engem öljetek meg. Érted tette! Látod? Borulj le Előtte!
Pétertől csak tagadás és esküdözés telik. Miért? Mert lemaradt Jézustól, leült a tűzhöz, majd a kapuba állt. Mivel
nem Jézus felé mozgott, nem maradt a nyomában, képtelen volt hű maradni. Csak
szorosan Jézus nyomában tudunk megmaradni a hitben. Ha lemaradunk, elbukunk.
Milyen jó, hogy megszólalt a kakas, jelzett, és Péter rádöbbent arra,
amit tett. A kakas eszébe juttatja az igét, Jézus szavait. A kakas Jézusra mutat. A templomok tetején lévő kakas is jelez: állj
meg, jöjj Jézus közelébe. Állj meg, nézz magadba, tarts bűnbánatot!
Az ünnep csendjében emlékeztet az Úr, eszünkbe juttatja korábbi szavait.
Vedd kézbe azokat az igéslapokat, amiket korábban kaptál. Olvasd el őket, és
emlékezz, mit mondott neked az Úr. Péter az emlékezés nyomán sírva fakadt,
rádöbbent: hűtlen lett az Úrhoz. Meglátta, hogy nem az, akinek gondolta magát. Nem
különb ő a többinél. A sírás jelzi, hogy fájt neki, amit tett. Nem tér fölötte
napirendre, hanem megbánja.
Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen
1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok,
hogy rád bíz-
zam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma
lelkemet több
hittel, ó, Uram.
2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy
csak tiéd
szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem
éltem
semmiben.
3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem
hirdettem neved;
Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért
sújt vessződ en-
gemet?
4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd,
el nem juthatok.
A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még s jaj,
összeroska-
dok.
5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és
szolgáljak
úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös
én, hadd lé -
gyek gyermeked.
6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s
apostol életén; Áldj
meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle
győzzek én.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése