Örökség

A

 csalódás után újra előveszi Mózes a beszédben való járatlanságát, és így vagyunk mi is (2Móz 7,1-25). Amikor nem érünk el eredményt, hirdetjük az igét, és nem történik változás, nincs foganatja, vagy még kevesebben kezdenek el járni az istentiszteletre, nem ugyanígy érzünk, mint Mózes? Jobb lenne az egészet abbahagyni, visszavonulni, és ellenni a magunk kis nyugodt életével. Bizony, oly hamar fel akarjuk adni, elmegy a kedvünk, mert mindig magunkra nézünk, megértést, elfogadást, megbecsülést várunk, és amikor nem így történik, nem akarunk az Úr követeiként járni ebben a világban.

Mózes segítséget kap, Áron fog beszélni, ő pedig mindig elmondja, amit Isten parancsol, amit mondani vagy tenni kell. A két testvér között összhang van, mindketten alárendelik magukat Isten akaratának. Van-e összhang közöttünk? Isten akaratában megegyező összhang. Amikor mindketten alárendeljük magunkat az igének.

Az Úr felkészíti őket, elmondja, hogy nem lesz egyszerű ez a csata, a  fáraó nem akar hinni, nem akar leszállni a trónról, jeleket és csodákat vár, és azok sem győzik meg. Ne várjunk gyors eredményre, mert az ember szíve büszke, különösen ma gondolja azt, hogy ő az isten. Nem akar meghajolni az Úr előtt, nem akar Neki élni és szolgálni. De te leszálltál-e már életed trónjáról? Átengedted-e az uralmat az Úr Jézus Krisztusnak? Mert az az elsőrendű kérdés, hogy ki az Úr az én életem felett. 

A jelek és csodák célja a bizonyságtétel, általuk ismerje meg Egyiptom népe Istent. Ismerjék fel, hogy nem a fáraó az isten, sem azok a bálványaik, amiket eddig isteneknek gondoltak, hanem Mózes és Áron Istene. Ő élő valóság, Aki tud cselekedni. Olyan dolgokra képes, amelyeket látva el kell ismerni hatalmát. Rá kell döbbenni, hogy Vele és Neki élni jó.

Mózes és Áron nem voltak fiatalok, mégis mentek, tették, amit Isten kért tőlük. Mert nem kér Ő többet, mint amit meg tudunk tenni. Amit kér, annak elvégzéséhez megadja a szükséges energiát is. Isten jól ismerte a fáraót, jól látta előre az események alakulását, szükség volt az első jelre. A ledobott botból kígyó lett - milyen gúnyosan utánoztatja a fáraó ezt a mágusaival. De mennyire vak, mert nem látja, hogy igaz, hogy varázslók is megtették ezt, de Mózes kígyója elnyelte az övékét. Milyen nehezen nyílik a szemünk. Csak arra figyelünk, ezt mi is meg tudjuk tenni, nem kell nekünk Isten, de nem figyelünk a minőségi különbségre, sem a következményekre. Mennyi csodát átéltünk már mi is, de nem maradt-e a mi szívünk is érzéketlen?

A következő jel már komolyabb következményekkel jár, és érzékeny területet érint, a vizeket. A víz nagy kincs Egyiptomban, a fáraó pedig hiába tartja magát istennek, sem megvédelmezni nem képes az ivóvízkészletet, sem megtisztítani nem tudja. Isten jelez, Ő a vizek forrása, Ő az élő víz. Jézus Krisztusban hozzáférhetővé tette ezt az élő vizet, csak oda kell menni Hozzá szomjas szívvel, és meríteni. Ő ingyen adja, csak szomjas szívre van szükség, és ez a víz a lelkünket elégíti meg. A Nílus vize csak a test szomját oltja, a Jézustól kapott élő víz pedig a belső, lelki szomjúságunkat oldja meg. Úgy feltölt, hogy még másnak is jut belőle. Túláradó élettel ajándékoz meg.

A fáraó szíve kemény maradt, megtévesztették a mágusai, mert ők is képesek voltak megtenni, amit Mózes és Áron. Mennyire meg tud sötétedni a szív, mert ugyan megtették a mágusok is, de nem voltak képesek elhárítani a bajt. Nem tudták megszüntetni, és nem voltak képesek megtisztítani a vizeket. Hét napot kaptak rá, és nem ment. Az Úr ad időt, hogy belássuk tévedésünket, felismerjük bűneinket, és bűnbánattal Hozzá forduljunk. Kapunk időt a megtérésre. Légy irgalmas nekem, bűnösnek. Mennyi időt kaptunk már, de odafordultunk Istenhez, segítségül hívtuk nevét?

Ismét Péter szólal meg: mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, és ez valóban így volt (Mt 19,27-30). Amikor meghallották az Úr hívó szavát, azonnal döntöttek, Őt választották, és addigi életüket maguk mögött hagyva követték Őt. Megtörtént-e már ez a fajta döntés? Így követem-e Őt, hogy minden korábbi értéket, biztonságot magam mögött hagytam Őérte? Az életem teljesen az Úr kezébe teszem, Tőle függ a megélhetésem, az életszínvonalam. Mi igyekszünk a régi életkörülményeinket átcsempészni Isten országába. Úgy akarunk élni tanítványként is, mint korábban, vagy még jobb színvonalon.

Péter kérdése arra irányul, mi lesz akkor velünk? Nagyon izgatja őt ez a kérdés: mi lesz velem.  Pedig már Jézust követve annyi bizonyosságot kapott az Úr hatalmáról, gondoskodó szeretetéről. Nincs hiányuk semmiben, pedig odahagyták korábbi kenyérkereseti lehetőségüket. Még az anyósa is meggyőződött arról, hogy jó döntést hozott a veje, amikor Jézus tanítványa lett. Jézust követve nem kell aggódni, mert aki követi Őt, és teljesen Rábízza magát, az nem elveszít, hanem életet nyer.

Az Úr válaszol a kérdésre: aki követi Őt - és ez a lényeg, követi Őt, az majd Vele lesz a megújult világban. Isten megújítja ezt a világot, újjáteremti. Elmúlik a régi, és újjá lesz minden. Visszaállítja a teremtésbeli rendet, a világ bűnmentes életét. Tehát Jézus követése nem merül ki az evilági életben, van folytatás. Aki az övé, az örökké él. Mindez kegyelemből, Jézusért a miénk. Aki most Jézussal éli életét, az mindörökké Vele lehet. Az új teremtésben Jézus lesz a középpontban, Vele és Neki élünk. Ott már nem lesz jelen mindaz a sok nyomorúság, ami ezen a földön jelen van. Ott az élet lesz egyedül jelen, nem lesz elmúlás, betegség, fájdalom, csak élet mindenekben.

Azonban ez nem azt jelenti, hogy akkor a földi élet nem számít. Azt jelenti, hogy aki Rábízza magát Jézusra, aki belép Isten országába, arról gondoskodik a Király. Nem szükséges már aggódni, mert Ő tudja, mire van szükségünk. A mi dolgunk, hogy keressük az Ő országát és igazságát, a többi pedig megadatik ráadásként. 

Az Ő nevéért elhagyni mindent, vagyis az Ő neve mindennél többet jelent a számomra, hiszen nincs más név, ami által üdvözülhetnénk, csakis Jézus neve. És Aki hisz Benne és követi Őt, az kap örökséget. Azonban azt is látni kell, hogy az Ő nevéért gyakran jár szenvedés is. Jézust követni nem azt jelenti, hogy jobban élek, mint a nem hívők. A követés mindig önmegtagadással, keresztfelvétellel jár. A kereszt pedig egyenlő: szenvedés és halál. A kereszt nem ékszer a tanítvány számára, hanem egy olyan eszköz, ahol meghalok magam számára, ahol kimondom: ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem, amint Te, Atyám.

Már keresztem vállra vettem

1. Már keresztem vállra vettem S érted mindent elhagyok.:/: Mindenem vagy, árva let-

tem, Honjavesztett szív vagyok. Vágyat, célt a múltnak adtam, Nincs már bennem vak

remény, Mégis gazdag úr maradtam: Isten és a menny enyém.

2. Ember bánthat és zavarhat: Szíved áldott menedék; :/: Sorsom próbál és sanyargat:

Édes csenddel vár az ég. Nincsen búm, mely könnyet adjon, Míg szerelmed van velem,

Nincs öröm, mely elragadjon, Hogyha nem benned lelem.

3. Lelkem, teljes üdv a részed, Hagyd a bút s a gondot el; :/: Légy vidám, ha meg-meg-

érzed: Tenni kell még s tűrni kell. Gondold el: ki Lelke éltet, Milyen Atya mosolya; Meg-

váltód meghalt teérted: Mit bánkódnál, menny-fia?

4. Kegyelemből dicsőségbe Szállj, hited majd szárnyat ad, :/: S az örök menny fénykö -

rébe Bévezet majd szent Urad. Véget ér itt küldetésed, Elszáll vándoréleted, Üdvösség -

gé lesz reményed, Égi látássá hited.

Isten áldásával.