Manna

H

atalmas az Úr, irgalma és kegyelme kiapadhatatlan, türelme pedig hosszú (2Móz 16,1-36). Mindezt naponta megtapasztaljuk, hosszan tűr irántunk, mégpedig azért, hogy egyre jobban megismerjük és megszeressük, és azért is, hogy minél több ember előtt felragyogjon a kegyelem.

Isten szeretetére és irgalmára mi a felelet? A zúgolódás. Mi sem vagyunk különbek Izráel népénél, mennyi nagy dolgot cselekszik az Úr, de amikor egy apró kis problémához, egy kicsi kavicshoz érkezünk, zúgolódunk. Miért zúgolódtak? Mert elfogyott az ennivaló, és megijedtek, azt gondolták, elpusztulnak. Az ilyen zúgolódás a kishitűséget mutatja, nem ismerik igazán az Urat, nem bíznak Benne. Pedig hatalmas dolgokat éltek át, de nem merítenek ezekből reménységet. Mennyire így vagyunk mi is, elborítja gondolkodásunkat a pillanatnyi helyzet, és már nem Istenre figyelünk, hanem magunkat sajnáljuk és sajnáltatjuk. Pedig csak Istenre kéne nézni, és gondolkozni, nem azért hozott ki az Úr a nyomorúságból, hogy elvesszek, hanem azért, hogy életem tetteinek bizonysága legyen. Ne féltsük magunkat, hanem bízzuk inkább Rá a megoldást. A jelenlegi helyzet mindig próba: mit teszünk? Hogyan reagálunk? Nem hasonlítunk a nem hívőkre, és nem az ő mintájukat követjük ilyen esetben? A nehéz időszak lehetőség arra, hogy másképp éljük meg a helyzetet, másképp cselekedjünk, mint hit nélkül. Fel lehet mutatni: Velem van az Úr, nem félek betegágyon sem, mert Ő erőt ad, és Ő megoldja ezt a problémát is. Ehhez azonban türelemre van szükségünk, de aki kér, az kap.

A gonosz is megjelenik a fedélzeten és elhinti közöttük: jobb volt Egyiptomban, a rabszolgaság száraz kenyerét húsos fazéknak tünteti fel. A gonosz trükkje ez, hogy a bűnös, Isten nélküli múltat, akár a disznók vályúját is megszépíti. Azt suttogja, jobb volt Isten nélkül. Ez az ördög nagy hazugsága, és ők is elhitték. Te is elhiszed, amikor suttogja: ne figyelj a Bibliára, ne azt tedd, amit Isten mond, mert úgy előnyösebb, jobb lesz?

Milyen kegyelmes az Úr, meghallja a zúgolódást is, de nem elveti őket, hanem segít rajtuk, ad kenyeret. Olyan táplálékot, amire nem is gondoltak. Biztosítja étkezésüket mindennap. Az ő részük minden reggel felszedni a lehullott mannát. Így gondoskodik az Úr, nem okoz problémát ilyen nagy létszámról való gondoskodás. Meg tudja oldani a mi élelmezésünket is. Ne félj, csak bízd Rá magad! Később látjuk, hogy többezer embert jóltart az Úr Jézus néhány kenyérrel és hallal, mert Isten nem változik, készletei sem fogynak el, bankszámlája sem merül le. Negyven éven át volt manna, jött menetrendszerűen, csak fel kellett szedni. Mennyire megszabadít az aggodalomtól a mi Urunk, érdemes Őreá bízni mindent. Ne te akard bebiztosítani a jövőt, csak tedd, amit mond, a jövőt, a megélhetést bízd Rá. Ő gondoskodik, a te részed csupán a napi feladatok elvégzése, az általuk való bizonyságtétel. Számunkra az Úr Jézus Krisztus a manna, Ő a mi lelkünk igazi tápláléka.

A hatodik napon dupla mennyiséget lehet szedni, és az nem romlik meg, mert a hetedik nap a hála, az Úrral való közösség, a lelki feltöltődés napja. Így gondoskodik az Úr, tehát nem igaz, hogy nem lehet megállni a nyugalom napján, mert akkor nem élünk meg. Meg lehet, sőt, Isten azt akarja, hogy álljunk is meg, töltődjünk, legyünk az Úrral, és fejezzük ki hálánkat, mutassuk ki bizalmunkat Iránta.

Egy újabb példázat hangzik el a vezetők előtt, és ez nyílt vallomás: a szőlősgazda Isten, a Fia pedig Jézus (Mt 21,33-46). Így hallja mindenki, hogy Jézus az élő Isten Fia, a tettei pedig ezt alá is támasztják. Csak ki kell nyitni a szemet és a szívet, és akkor látni fogjuk, kicsoda Ő. Ha nyitott szívvel közeledek, leborulok Előtte, mert látom, hogy Ő az én életem Gazdája. Rá van szükségem, ha élni és örök életre jutni szeretnék.

Isten a gazda, Ő ültette a szőlőt, és aztán munkásoknak adta, vagyis munkalehetőséget teremtett, esélyt adott az életre. Isten ilyen csodálatos, megajándékozott az élettel, és aztán ránk bízza, esélyt ad az eredményes, Neki tetsző életfolytatásra. Ő biztosítja a feltételeket. Mennyire nem így látjuk, tele vagyunk ragadozó lelkülettel, mindent maguknak akarunk, az életet és a gyümölcsét is. Így voltak Izráel vezetői is, tele önzéssel, mindent maguknak akartak, és amikor eljött a Fiú, ahelyett, hogy beálltak volna Mögé, megölték.

Isten elküldte Fiát, az Úr Jézus Krisztust, elfogadom Uramnak, beállok Mögé és követem, vagy kidobom az életemből? Én is mindent magamnak akarok? Itt rontjuk el. Jézus nélkül pusztulásra vagyunk ítélve.

A gazda elveszi a szőlőt a munkásoktól, és másoknak adja. A szőlő, az életem akkor is az övé, ha én ki akarom sajátítani. Elveheti, amit rám bízott, és másnak adhatja. Megrendített ez, mert világos, hogy az evangélium nincs nemzetekhez kötve, ha valahol nem terem gyümölcsöt Isten népe, elveszik tőle Isten országát, és másnak adja az Úr. Mert Jézus nélkül nincs evangélium. És Isten nem önmagáért, hanem az evangélium terjesztésérét, a Neki való életért, a gyümölcsökért van jelen.

Fontos még, hogy ismét igével válaszol az Úr, az Írásokhoz irányítja őket. Számunkra is az ige a mérvadó, ha figyelünk rá, jó irányba haladunk, ha félretesszük, rossz lesz a cél.

Atyám, két kezedben

1.  

Atyám, két kezedben, csak ott lakhatom.

Biztonságot csak Tőled kapok.

Újjá így teremtesz, sebem ápolod.

Boldogság, hogy itt van otthonom!

Tarts meg két kezedben, őrizz meg, Uram,

Oltalmadban rejtsd el sorsomat!

2.  

Atyám, két kezedben teljes az öröm,

Ajándékodban gyönyörködöm.

Tékozlóként éltem, tárva most karod,

Hűtlenségem nem hánytorgatod.

Tarts meg két kezedben, őrizz meg, Uram,

Oltalmadban rejtsd el sorsomat!

3.  

Atyám, két kezedben bátran sírhatok,

Fájdalmaim hordozod, tudom.

Ott fönn a kereszten áldó két kezed

Bűneimmel én szegeztem fel.

Tarts meg két kezedben, őrizz meg, Uram,

Oltalmadban rejtsd el sorsomat!

Isten áldásával.