M
|
ózes és Áron
elmennek a fáraóhoz az Úr nevében, kérik, hogy bocsássa el a népet (2Móz
5,1-23). Azonban nem eszik forrón a
kását, nem úgy történnek a dolgok, ahogyan Mózes elképzelte, és ahogy mi is
gyakran elképzeljük. Bemegyek a
fáraóhoz, elengedi a népet, elmegyünk áldozatot bemutatni, aztán végeztünk,
megyek a dolgomra. Élem tovább nyugis
éveimet. De nem így történik; amikor Isten elhív, azt nem lehet csak úgy
lerázni, nem vezethet az a gondolat, hogy csak minél hamarabb nyugtom legyen. Nem!
Isten tanítgatja az ő emberét, azért is nem engedékeny Egyiptom vezetője, Mózes
így tanulja meg, hogy nem lehet az Úr szolgálatát csak úgy lerázni, letudni. Isten
egész szívet, teljesen Neki szánt életet kér. Tőlünk is ezt kéri, nem csak néhány fölösleges percet, hanem mindenből a
legjobbat. Azt akarja, hogy Ő legyen életünk középpontja, öröme. Nem keserű kötelesség a szolgálat, amitől
minél hamarabb meg kell szabadulni, hogy jöhessen a szórakozás. Nem, Istennel lenni jó. Azért jön az Úr Jézus
közel hozzánk, hogy ezt megtapasztaljuk, és Ővele akarjunk minden percet
tölteni. A szerelmes minden idejét szerelmével óhajtja tölteni, és ennek rendel
alá mindent. Rendeljünk alá mindent az Úrral való közösségnek. Minél többet
Vele csendességben, és Vele lenni minden dolgunkban. Semmit se Nélküle, hanem
mindent Vele együtt végezzünk.
A fáraó gúnyosan reagál - nem ismerem az Urat -, és ebben benne van a gőg: ki lehet úr rajtam kívül, én vagyok Egyiptom istene. A mai ember is ilyen gőgös, úgy gondolja, tudása és technikája révén minden fölé emelkedett, nincs senki az egész világegyetemben,
csak ő. Azonban a Szentírás és az élet
világosan bizonyságot tesz az élő, a Teremtő és Megváltó Istenről. Ő jelen van
és keres, a fáraót is keresi Mózes és Áron által. Ha van a szívében vágyakozás,
megismerheti az Urat. Sérti őt, hogy egy pásztor és egy rabszolga áll elő azzal
az igénnyel, hogy Isten szól általuk. Megreked Isten eszközeinél. Milyen
érdekes, ma is gyakran itt akadunk el, emberek személyére nézünk. Ha egy
nagyobb birodalom első emberén keresztül szólna az Úr, az igen, de ezek által,
azt nem fogadom el. És Isten ma is ilyen egyszerű embereket használ fel az
örömhír megszólaltatására, Lénye bemutatására. Olyan embereken keresztül szólít
meg, akiken keresztül nem is gondolnánk, hogy Ő szól. Pál apostol így írja:
„azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt
lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, hogy egyetlen ember
se dicsekedjék az Isten színe előtt” (1Kor 1,28-29).
A fáraó nem ismeri istent, és lehet, hogy te is azt mondod, nem ismerem, nem
tudom, kicsoda Ő, de most azért áll eléd, hogy bemutatkozzon. Minden további
esemény Isten bemutatkozása. Hogyan reagálunk rá? Mint a fáraó, elutasítjuk,
makacskodunk, nekünk ne beszéljen Isten, vagy mindent megmagyarázunk a tudomány
által? Egyiptom királya nem akar hinni,
nem akarja, hogy hogy Isten uralkodjon felette, nem akar leszállni a trónról.
Mert Isten megismerése ezzel jár, elismerem parányi és bűnös voltomat, és
átengedem Neki az uralmat.
Tanulás ez a nép számára is, ők is megörültek, amikor elmondta Mózes, hogy Isten meghallotta kiáltásukat, és rájuk tekintett, úgy gondolták, azonnal jobbra
fordul az életük. Mindig azonnalban gondolkodunk, de természetesen, csak ami az
életszínvonalat illeti. Amikor Isten szól, akkor nem mozdulunk azonnal,
előhozzuk kifogásainkat, hogy miért nem lehet mindjárt engedelmeskedni. De amikor a
rossz élet megváltozásáról, a szenvedés abbamaradásáról, gyógyulásról van szó,
az azonnal kell. De nem így történik, nem jön azonnal az életváltozás, nem
válnak az első kérésre szabadokká.
Hogy kezeljük az ilyen helyzetet, hittel tekintünk előre, és bízunk az Úr
ígéretében? Esetleg mi is megkeseredünk,
mint Mózes, és panaszkodunk Istennek? Nem erre számítottam, Uram? Isten megpróbálja a hitünket, hogy valódi-e, vagy
csak érzelem, hirtelen felindulás. Az
élő hit kitartó, és soha nem a körülményekre tekint, hanem Istenre. Ha romlik a helyzet, továbbra is Istenhez
kiáltok, vagy elkeseredek, összeomlok, nem bírom tovább? A jobb helyett még rosszabbra fordult az
életük, és még Mózes is elcsügged. Ne keseregjünk, bízzunk Urunkban, ha nem is
azonnal, de amit ígért, az valóra fog válni. A gonosz nem egykönnyen engedi el zsákmányát. Az olcsó befektetés révén
nagy haszonra szert tevő filozófiát nem adja fel. Isten népében csak a könnyű
meggazdagodás eszközét látja. Csak arra kellenek, hogy minél többet
termeljenek. Mintha a mai világot látnánk, csak termelőeszköz az ember. Minél
többet termeljen és fogyasszon, mert így termelődik a vagyon. A mai fáraók a
fogyasztásban érdekeltté teszik rabszolgáikat, és így megmarad a kedvük és az
az érzetük, hogy szabadok, és maguknak termelnek. Így azután nem fognak
Szabadító után kiáltozni. Ne fogadd el ezt, nem termelőeszköz vagy, és nem is
csak fogyasztó, hanem ember, Isten teremtménye, akit Ő szeret, és akiért életét
adta az Úr Jézus Krisztus. Kiálts Hozzá, és Ő megszabadít, új életszemlélettel
ajándékoz meg.
Gyermekekre kérnek áldást az Úr Jézustól szülők, és ezt jó látni,
odaviszik Hozzá, és kérik, hogy imádkozzon értük (Mt 19,13-15). Felismertük-e, hogy a
legfontosabb, hogy Jézushoz vigyük gyermekinket, beszéljünk nekik Róla, és
ismertessük meg Őt velük? Annyi mindent
megismertetünk a gyerekekkel, már szinte az óvodások is alig gyermekek. Sok
ismeretanyagot elsajátítanak, már tudják kezelni az okos készülékeket, csak épp
Istent, Aki az életet ajándékozta, nem ismerik. Mintha a technikát helyeznénk
Isten helyébe, az a fontos, hogy tudják kezelni a legújabb eszközöket, pedig az ember
nem robot, nem is szoftver, hanem élő lény. Istenre van szüksége. Ezek az eszközök,
ha túl korán kerülnek a gyermekek kezébe, megfojtják lelküket, lebutítják őket.
Vidd az Úrhoz gyermeked!
Ezek a szülők maguk vitték őket Jézushoz. Ők is mentek gyermekeikkel
együtt, és nem küldték őket. Nem azért küldték, hogy amíg Jézussal lesznek,
addig ők nyugton maradnak tőlük, addig majd kedvenc szórakozásaikkal vagy
munkájukkal foglalkoznak. Ezek nem gyermekmegőrzőnek tartják Jézust, hanem élő
Istennek, Akinek a keze, ha megérint, gyógyítja a lelkünk, az életünk. Lelki
gyógyulásra vágysz? Jöjj az Úrhoz, és kérd, tegye rád a kezét, és imádkozzon.
Szóljon hozzád igéje által, és gyógyulást fogsz tapasztalni.
A tanítványok nem értik Jézust, és megdorgálják azokat, akik a
gyermekeket hozták. Jézus azonban azt akarja, hogy odaengedjék a gyermekeket.
Ne akadályozzátok, és ez fontos, a kereső gyermeki lelket ne akadályozzuk,
hanem inkább segítsük. Bartimeust sem segítették oda Jézushoz, hanem
lekiabálták, maradjon nyugton, hagyja Jézust. Hányszor akadályoz az életünk, a magatartásunk, a hozzáállásunk. Urunk, könyörülj, hogy ne akadály legyek, hanem Hozzád segítő eszköz.
Ilyeneké a mennyek országa, mondja az Úr, ilyen lelkületre van szükség.
Az lép be Isten országába, aki ilyen gyermeki lelkülettel érkezik, aki kész Érte bántást, megvetést is elviselni. A gyermek a felnőttekre szorul, jöjj
ilyen Istenre szoruló lélekkel.
Az áldott Orvos erre jár
1.
Az áldott Orvos erre jár,
A drága Főpap, Jézus.
Igéje szól, szívünkbe száll,
Egyetlen üdvünk Jézus.
Halld, mint zeng az égi kar
Áldott visszhangjaival!
Szívemben is zeng e dal:
Jézus, Jézus, Jézus!
2.
Ki minden vétket megbocsát,
S bűnünk eltörli: Jézus.
Megnyitja a menny ajtaját,
S vezérel minket Jézus.
Halld, mint zeng az égi kar
Áldott visszhangjaival!
Szívemben is zeng e dal:
Jézus, Jézus, Jézus!
3.
Ti gyermekek, kicsik, nagyok,
Tiétek is lett Jézus,
Csak útjain haladjatok,
És véletek lesz Jézus.
Halld, mint zeng az égi kar
Áldott visszhangjaival!
Szívemben is zeng e dal:
Jézus, Jézus, Jézus!
4.
S ha egykor égbe térhetünk,
Miénk örökre Jézus,
Trónjánál zendül énekünk
E drága névről: Jézus!
Halld, mint zeng az égi kar
Áldott visszhangjaival!
Szívemben is zeng e dal:
Jézus, Jézus, Jézus!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése