Kezdettől fogva

M

ózest az Úr felkészítette a nagy feladatra (2Móz 4,18-31). Kezében a bot, de előbb még az apósához megy, bejelenti távozását. Isten még azt is elmondta Mózesnek, hogy akiktől félt, akik keresték, már nem élnek. Minden akadály elhárult, Isten csodálatosan megkészítette az utat, csak rá kell lépni. Isten mindig övéi előtt jár. Ha küld valahová, ha feladatot bíz rád, soha nem azt mondja, menj, hanem így szól: Kövess engem. Vagyis Ő megy előre, kitapossa az utat, megkészíti a talajt. Mint ahogyan nagy hóban az apa előtte megy a kisgyermeknek, utat tapos, és a gyermek a nyomokba lépve közlekedhet.

Nem turistaútra indul Mózes, küldetése van. Nemcsak a rokonokat látogatja végig, hanem Isten a szívére helyezi, hogy meg ne feledkezzen azokról a jelekről és üzenetről, amit mondott neki. Ügyelj, hogy megtedd, tehát ügyelni kell, el ne feledje azt, amivel megbízta az Úr, vagy valami fontosabbá ne váljon. A tanítvány zarándok, és nem turista ebben a világban, feladatunk van, mentsük a lelkeket, hirdessük az evangéliumot. Azonban a világ mindent megtesz, hogy erről elvonja a figyelmünket. A sok feladat, határidő, a rohanás annyira leköt, hogy meg is feledkezünk arról, hogy ezeknél több az élet. Oly sok lehetőség nyílik ki a mai ember előtt, hogy a tanítványság elhalványul ezek mellett. Ha figyelmesen és rendszeresen olvassuk az igét, nem homályosodik el Isten akarata, hanem megelevenedik, és mi is napról napra megújulunk.

Útközben egy incidens történik, nem tudjuk, milyen formában történt, de Cippóra reagált erre elsőként, körülmetélte fiát. Ebből arra a következtetésre juthatunk, hogy Mózes elfeledkezett ezt megtenni. Úgy indul Egyiptomba Isten akaratát teljesíteni, hogy a szövetség jelét nem végezte el a gyermekein.  Ennyire eltávolodott Mózes, a gyermekeit már nem szentelte Istennek. Minden fontosabbá vált az elmúlt negyven évben, csak Isten nem volt fontos. Azonban az Úr kiemelte ebből a levertségből, közömbösségből, de a körülmetélést még mindig nem végezte el. Nem mehet úgy Egyiptomba, nem szabadíthatja meg a népet, hogy még a saját életében sincs minden rendezve. Hogy is mehetne úgy szolgálni, hogy az Istenhez való tartozás jele nincs ott a gyermekein? Hogy mehetünk úgy szolgálni, hogy a szívünk nincs körülmetélve, még nem születtünk újonnan a Szent Lélek által? 

Isten Áron életében is munkálkodik. Beszél vele, és a testvére elé küldi. Rég nem találkoztak már, de az Úr össze tudja hangolni őket. Áron engedelmeskedik. Nem tartja képzelgésnek Isten szavát, hanem indul a Hóreb hegyéhez. Ott találkoznak, és mennek tovább, viszik az üzenetet. Át is adják, eddig minden szép, megy minden, mint a karikacsapás. A nép is hisz, mert hallja, hogy Isten számontartja őket, látja nyomorúságukat. Eddig minden jó, örülünk, amikor olvassuk vagy halljuk, hogy Istennek fontosak vagyunk, szeret minket, szabadulást készített, és üdvösségre hív. Idáig nincs is semmi probléma, a bajok mindig akkor kezdődnek, amikor mégsem mennek simán a dolgok. Ha az ellenség megnehezíti életünket. A hírt hallva úgy gondolták, másnap szabadok lesznek, de mivel ez nem így történik, jön majd a csalódás. Ne engedjünk a csalódásnak, mert amit Isten ígért, azt megcselekszi, bárhogyan próbálja ezt megakadályozni a sátán.

Az Úr vonzza magához az embereket, akik viszik betegségeiket, Jézus pedig meggyógyítja őket (Mt 19,1-12). Jó, hogy Hozzá mennek, és mindenféle bajra Tőle várják a segítséget. De vajon a gyógyulások nyomán eljut mindenki a lelke gyógyulásáig? Mindenki kéri és megkapja a bűnei bocsánatát? Hányan jutnak el csak a gyógyítóig, és hányan ismerik fel Benne Isten Fiát, a Megváltót? Holt tartasz Te? Hozzá mész mindennel, és amikor rendbe tesz, leborulva megköszönöd, és átadod magad Neki? Elismered, hogy Ő életed Ura?

Mennek Hozzá farizeusok is, de ők nem rendbe tetetni akarják életüket, nem szabadításra, kegyelemre vágynak, hanem Jézust akarják csapdába ejteni. Kérdésük: szabad-e elbocsátani a feleséget, vagyis elválni? Bibliával a kezükben, Istenhittel a szívükben nem a kapcsolat gyógyításán fáradoznak. Nem azt hirdetik, hogy a házasság gyógyítható, hanem szabad-e elválni, milyen ok teszi ezt lehetővé. Nem mindegy, hogyan közelítjük meg a kapcsolatokat, úgy, hogy nem is akarunk rajta segíteni, vagy úgy, hogy meg szeretném menteni, mert Istennek van reá hatalma.

Jézus azonnal a Bibliához irányítja őket - nem olvastátok? Dehogynem! Vegyétek komolyan, Isten nem változtatott álláspontján. Ha pedig még nem olvastad, mit mond az Úr erről a témáról, hát vedd kézbe az igét, keress utána, és vedd komolyan. Hallgass az Írásra, és tedd, amit mond. Hívd bele a házasságodba Istent, ez az első lépés. Aztán együtt figyeljetek Rá, kérjétek vezetését. 

Az Úr Jézus rámutat: kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette Isten az embert. Ez a lényeg, hogyan volt kezdettől fogva, milyennek teremtette Isten az embert. Ne az emberi divatokra, hanem az igére figyeljünk. Isten férfivá és nővé teremtett, és ez a valóság. Ha ezt nem is merjük el, lelki vakságra utal. Megsötétíti a gonosz a látásunkat, hogy már ne csak az igét vonjuk kétségbe, hanem a biológiai valóságot is. Azonban van ebből szabadítás, meg kell tanulnunk elfogadni önmagunkat, annak, akik valójában vagyunk, akiknek teremtettünk. Ha ezt tesszük, kevesebb problémával találjuk magunkat szembe.

Amit Isten egybekötött, azt ember el ne válassza. És ezt a házasságra mondta az Úr. A mi feladatunk nem a szétválasztás, az azon való spekulálás, hogy hogyan szabadulhatunk meg a másiktól, hanem a házasság védelme és gyógyítása. Mert Isten nemcsak egybeköti az életeket, hanem gondozni is akarja őket. Ő nem hagy magunkra. Ebben a gondoskodásban döntő a ragaszkodás. Ragaszkodom a másikhoz, akkor is, ha öregszik, ha beteg, szeretem őt, mert elvettem, mert Isten ajándéka a számomra. A ragaszkodás kitartást, folyamatosságot is jelent, folyamatosan szeretem, sőt, akarom szeretni, mert Istentől kaptam, őt bízta rám az Úr. Ragaszkodom hozzá, mert Isten áldása ő a számomra. Általa lesz teljessé az életem. A társam által leszek egész emberré.

Áldó hatalmak

1.        

Áldó hatalmak oltalmába rejtve

Csak várjuk békén mindazt, ami jő.

Mert Isten őriz híven reggel, este,

Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő.

2.        

Ha gyötri, bántja szívünket a régi,

És múlt napoknak terhe ránk szakad,

Megrettent lelkünk vigaszodat kéri,

Mit nékünk szerzett, Atyánk, szent Fiad.

3.        

S ha szenvedések kelyhét adod inni,

Mely színig töltött, keserű s nehéz,

Te segíts békén, hálával elvenni,

Hisz áldva nyújtja hű atyai kéz!

4.        

És ha az úton örömöt adsz nékünk,

Ha szép napod ragyogva ránk nevet,

Biztasson, intsen sok nehéz emlékünk,

Hogy életünket szenteljük Neked!

5.        

A csend köröttünk mélyen szerteárad.

Hadd halljuk azt a tiszta éneket,

Amely betölti rejtett, szép világod,

Hol téged dicsér minden gyermeked!

Isten áldásával.