Maradj mindig szorosan Jézus mögött!

J

ózsef megismerteti magát testvéreivel (1Móz 45,1-46,34). Nincs a szívében harag, nem olvassa fejükre tettüket, hanem Isten munkájára mutat rá. Előttük értékeli az elmúlt történéseket, és úgy látja, hogy Isten küldte el őt ide előttük. Beleszövi a valóságot, eladtatok ide, de mindezt úgy teszi, hogy vigasztalja közben őket. Azt kéri, ők is lássák meg Isten munkáját. Minden az érdekükben történt. Hogyan látom az életemet? Felismerem-e a mélységek mögött is az Úr munkáját? Meglátjuk-e az emberi gonoszság mögött Isten csodálatos hatalmát, amivel még a rosszat is javunkra fordítja?

Az Úr övéi előtt jár ma is.  És ezt jó szem előtt tartani. Amikor nem értjük a dolgokat, gondoljunk arra, hogy semmi szükség a félelemnek teret adni, mert az Úr jár előttünk, készíti számunkra az utat, a szabadítást. Arra törekszik, hogy mindig legyen maradék. Ő tudja, mi készül, és mindent megtesz, hogy se a természeti erők, se gazdasági válság, se a politika dühöngése ne pusztíthassa el az Ő népét. Isten mindig bizonyságot hagy magáról, és az Ő népének, az egyháznak a feladata Őt képviselni, bizonyságot tenni, Istenhez hívogatni.

József hazaküldi testvéreit apjukhoz, aki előbb nem hiszi, hogy a fia él, de amikor meghallja a beszámolót, megbizonyosodik arról, hogy halottnak vélt fia él. Nagypénteken meghalt a Fiú, a tanítványok is úgy gondolták, örökre halott Jézus, már nem találkozhatnak Vele, húsvét hajnala azonban meggyőz: Ő él. Hevül-e a szívünk? Örülünk-e, hogy a Fiú meghalt ugyan, de feltámadott? És az Ő feltámadása teszi lehetővé, hogy sok halott fiú feltámadjon, sok elveszett megtaláltasson. Mert amíg Istentől távol vagyunk, halottak vagyunk, azonban Jézus képes életre kelteni.

Jákób elindul, de megáll Beérsebában, áldozatot mutat be Istennek, és nem megy addig tovább, amíg megerősítést nem kap, hogy ez valóban Isten akarata. Hatalmas dolgot élt át Jákób, megtudta, hogy halottnak vélt fia él, Egyiptomban van, és várja őt. Mi sem természetesebb, hogy találkozni akar vele, siet hozzá. Ám tudja, hogy ez a föld neki és utódainak adatott, és amíg meg nem győződik Isten akaratáról, nem hagyja el azt a földet. Isten utáni vágya, az Úr akarata iránti engedelmesség nagyobb benne, mint a vér szava, a rokonság köteléke. Mindent megelőzi Izráel életében az Úrnak való engedelmesség. A fia utáni vágy sem szakíthatja el őt Istentől, és csak akkor megy, ha az Úr is elkíséri.”

Mindig figyeljünk az Úr jelzéseire. Várjuk meg a zöldet, és csak akkor menjünk. Győződjünk meg, még a magától értetődő helyzetekről is, hogy valóban az-e az Úr akarata.

Az Úr viszi tovább a fényt, hiszen Ő maga a világ Világossága (Mt 16,13-23). Hová viszi? A császárkultusz fellegvárába, Cézerea Filippi vidékére. Oda megy és jelez, ahol a város léte és elnevezése is a császárra mutat. Máté, amikor elmondja ezt az eseményt, Jézusra irányítja a figyelmet, és általa Istenre. Ne embereket dicsőítsetek, ne a politikai vezetők előtt hódoljatok, hanem az Úr Jézus előtt, Aki a felkent Krisztus. Ő Isten megoldása. Milyen döbbentő ez, olyan személyeknek állítunk emléket, akiket a bűn, a régi, önző, önmagát dicsőítő természet motivált. A császár légiói mögött sok szenvedés, pusztulás, vér és könny maradt, mégis tisztelegnek előtte, egy egész várossal. Ma sem jobb a helyzet.

Azonban az evangélium ma is Jézusra irányítja a figyelmet, és ha látjuk Őt, és leborulunk Előtte, átalakul a gondolkodásunk. Rádöbbenünk arra, hogy meg kell bánni eddigi emberimádatunkat, és azt, hogy nem Neki adtuk mindenben a tiszteletet. Mert Jézus nyomában kivirágzik az elszáradt rét, életre támad a halott, meggyógyul a beteg, megszabadul a megkötözött. Jézus újjáformált emberi életekből hagyott hátra „emlékműveket.” Nem szobrok, épületek, hanem megelevenített, minőségivé formált életek hirdették és hirdetik ma is hatalmát.

A tanítványokat közben kivonja a nyüzsgésből, és velük foglalkozik. Kijelenti magát előttük, tehát mélyebb ismeretre segíti őket. Egyre jobban megismerhetik Őt. A böjt lényege is ez. Az Úr félrevon, és azt akarja, hogy ebben az időszakban minőségi időt szenteljünk Neki. Ez azt jelenti, hogy olyan időt, amit csak Vele töltök, amikor minden megszűnik létezni Rajta kívül. Ebben a minőségi időben feltárul előttünk az Ő lénye, megtisztul a szívünk és előrébb jutunk a megszentelődés útján.

A minőségi csendben nekünk is végig kell gondolni: kicsoda Ő nekem? Kinek mondom Őt? Ez az élet, földi létünk legfontosabb kérdése: Kinek mondasz engem? De mielőtt rávágnánk a feleletet, most feledjük el a megtanult válaszainkat, mert nem arra kíváncsi, tudjuk-e még a kátét, vagy ismerjük-e a többi hitvallást, hanem arra, hogy mi van a szívemben. Kicsoda Ő nekem? Tényleg, kicsoda? Átéltem már a találkozást, amikor nyomorult bűnösként Elé borultam, és Ő megkegyelmezett? Ha igen, akkor ki tudom mondai: Te vagy az élő Isten Fia. Csodálatos ez, nincs nagyszerűbb pillanat, mint amikor átélem, hogy Jézusban Istennel találkozom. A Mindenható szólít meg engem, és annyira szeret, hogy meghalt értem a kereszten.

Azonban azt is látni kell, hogy a hitvallástól a Golgotára visz az út. Az igazi böjt nem más, mint önmagamat megtagadva zarándokolok a Golgotára. Mert nincs kereszt nélkül megváltás, üdvösség. Péter ezt nem értette, úgy gondolkodott, most már minden szép lesz, Jézus vörös szőnyegen halad tovább a siker, a trón felé. Nem akart keresztet. Aki nem akar keresztet, az sátánt támogatja. Az ördög célja a kereszt megakadályozása. Isten terve a Golgota, mert onnan árad a megtisztító vér, fakad fel az élet forrása, ott szegeződik fel az adóslevél, töröltetik el az adósság. Sátán pedig ezt nem akarja. Kárhozatba szeretne mindenkit taszítani, az egyetlen mentőöv a kereszt, nincs más segítség. Ma még bele lehet kapaszkodni, és aki ezt megteszi, az kegyelmet és életet nyer.

Nagyon fontos, hogy mindig Jézus nyomában maradjunk, csak Rá figyeljünk, mert aki kilép mögüle, és emberek akaratára figyel, az ő elvárásuknak akar megfelelni, az sátán eszközévé válik. Vigyázzunk, mert a jó emberi ötletek is lehetnek sátán eszközei. Péter emberileg jót akart, megóvni Jézust a szenvedéstől, a haláltól, de ezzel szembekerült Isten akaratával. Mi a megoldás? Visszatérni Jézus útjára, beállni szorosan Mögé. Csak az Ő nyomdokain maradhatunk meg a keskeny, az életre vivő úton. Maradj Jézus mögött! Ha így teszel, nem mindig leszel népszerű, de örök életre maradsz meg.

Nem láthat bár e földi szem

1.  

Nem láthat bár e földi szem,

Jézus, Tiéd vagyok.

Bár arcod rejtve van nekem,

Mégis felém ragyog.

2.  

Fülem nem hallja hangodat,

Mégis beszélsz velem,

S boldogságot csupán az ad,

Ha szódat figyelem.

3.  

Képed betölti lelkemet,

Utam bármerre visz,

És mindenütt kezed vezet,

Ha azt nem látom is.

4.  

Kimondani mi vagy nekem,

Ó, nincsen arra szó,

Most hitből áll csak életem,

S mégis mindez való.

5.  

De majd a fátyol szétszakad,

Mely most még rejteget.

Színről színre látlak magad,

S fényedben élhetek.

Isten áldásával.