Mint a kisgyermek

N

agyon jó  ötlet volt Istentől Jákób családjának Egyiptomba való költöztetése, mert nem csupán átvészelték a hét szűk esztendőt, hanem néppé szaporodtak, és erősödtek (2Móz 1,1-23). Istennek mindig jó ötletei vannak, meg is valósulnak, és ezek előbbre viszik övéinek az életét. A mi ötleteink gyakran befuccsolnak, de Istenéi soha. Ezért jó, ha nem mi ötletelünk, hanem ráhangolódunk Isten tervére. Engedjük, hogy Ő vezessen és valósítsa meg akaratát. Ezek a tervek sok esetben fájdalmon, szenvedésen keresztül valósulnak meg. Itt is József élete lefelé vezetett, Jákób nagy fájdalmat élt meg, de ezekből olyan terv bontakozott ki, ami Kánaán földjén sokkal későbben, nehezebben ment volna végbe.

Egy idő után új király került Egyiptom élére, és ő már nem ismerte Józsefet, és veszélyt látott Izráel fiaiban. Megerősödtek, nagyobbá váltak, mint az őslakosok. Azonban fontos, hogy itt már haza kellett volna menniük. Eljött egy pont, amikor már nem kellett volna tovább maradni. Nem Egyiptomban van a helyük. Ennek az eredménye, hogy az új fáraó elnyomja őket. Aki nem ismeri Istent és az ő népét, félelemben van. És a félelemre erővel, elnyomással válaszol. Sokan ma is elnyomással, erővel nyilvánulnak meg a félelemmel szemben. Pedig erre a megoldás: Isten közelébe jönni. Aki megismeri Isten szeretetét, az nem fél.

Amikor Isten népe önmagában erősödik meg, mindig jön a nyomorúság. Meg kell tanulni, hogy erőnk, nagyságunk nem magunkban van. Isten népe akkor erős, amikor gyönge, mert nem magában, hanem egyedül az Úrban bízik. Izráelnek ezt még meg kell tanulnia. Nem is késik a lecke, mert a világ mindig ellene támad a hívőknek, amikor túl megerősödnek.

A fáraó is népességcsökkentésben, vagyis emberi életek kioltásában látta a probléma megoldását.  Sanyargatás, gyermekgyilkosság, csak azért, hogy jobb legyen az életünk, mi kerüljünk ki győztesen. Bizony, ma is sokan a gyermekek meg nem születése révén gondolják életük jobbra fordulását. Ha nem születik meg a gyermek, akkor nekünk több jut, kényelmesebben élhetünk, kiteljesedhet a karrierünk.

Azonban a bábák nem engedelmeskedtek a fáraó rendeletének, mert félték Istent. Aki féli Istent, az tiszteli az életet, és nem pusztítja, hanem akár saját élete veszélyeztetésével is menti azt. Ezek a bábák Istenre néztek, és megtagadták a király parancsát. Hitben tagadták meg, és inkább Istennek engedelmeskedtek. Van, amikor a felsőbbség parancsára nemet kell mondani, az Úrnak való engedelmesség következtében. A mindennapi életben is sok esetben a szokásokra, a körülöttünk kialakult gyakorlatra, megoldásra nemet kell mondani. Miért? Mert ezek ellenkeznek Isten igéjével. És ami ellenkezik az Úr akaratával, az veszélyes az életünkre is. Vállaljuk mi is olyan bátran Isten akaratát, mint a bábák.

Az Úr egyre mélyebbre vezette tanítványait Lénye ismeretébe, egyre többet beszélt haláláról és feltámadásáról, ám ők csak magukkal vannak elfoglalva (Mt 18,1-10). Saját vágyaikat, álmaikat dédelgetik, és meg sem hallják, hogy Isten országa nem uralomról, hatalomról, rangról, titulusokról szól.  Isten országa egészen más, mint ez a világ. Ott Isten van a középpontban, a polgárok meg összhangban élnek Vele és egymással. Mennyire nem halljuk meg az Úr szavát mi sem, még igeolvasás közben sem. Olvassuk, hallgatjuk, és építjük tovább légvárainkat. Ábrándozunk hatalomról, gazdagságról, és gyakran igyekszünk ezeket meg is valósítani. Jézus egyszerűségének, szegénységének szinte nyoma is alig van az egyház életében. Mi is versengünk, ki jut előrébb, kit ismernek el jobban, kinek jelenik meg több írása, ki kap nagyobb fizetést, és ki jut feljebb az egyházi ranglétrán. Holott mindezek nincsenek jelen Jézus életében. Őt nem a földi hatalom megszerzése motiválta, az emberért való szolgálat vitte előre. Mi hajt téged? Milyen indulatok vannak benned? Krisztusi, vagy még az ősöktől örökölt hiábavaló vágyak és elképzelések?

Az Úr egy kisgyermeket állított övéi elé, ha olyanok nem lesztek, nem mentek be a mennyek országába. Igen, oda nem törtetve, titulusokat, politikai rangot szerezve juthatunk be, hanem kegyelemből. A kisgyermek érzi át, hogy mennyire rá van utalva a szülő gondoskodására. Ilyen kisgyermeki lelkületre van szükségünk. Az egészen kicsi gyermek még nem tülekszik, nem is verseng, hanem együtt örül a másik gyermekkel. Ők még elfogadják egymást gyermekként. Tanuljuk meg az Úrtól ezt a fajta alázatot, engedjem mindig a másikat előre, tudva, hogy kegyelemre szorulok. Amim van, azt is úgy kaptam. Ha pedig kaptam, nem vagyok több. Ezért csak hála lehet a szívemben és segítő szándék.

Az örök élet mindent megér, ezért jó, ha keményen lépünk fel mindazzal szemben, ami el akar szakítani Tőle. Ez a keménység nem a másik ember felé nyilvánul meg, hanem a bűnnel szemben. Nemet mondok Krisztusért mindarra, ami bűn, ami Istentől elszakít. Nemet mondok mindarra, amire Isten is nemet mond. Ez önerőből nem telik, de aki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, és újjá lett minden. Krisztusban teljesen újjá lehetek, ez új természettel is jár. Ez az új, krisztusi természet lesz képes Isten akarata szerint élni.

Úr lesz a Jézus mindenütt

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a meszsze tengerig,

Hol a hold nem fogy s nem telik.

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Min-

den napon dicsérete.

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse:

Áldott a Jézus szent neve!

4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínsé-

gesek megáldatnak.

5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S

mind e föld mondja rá: Ámen.

Isten áldásával.