Az ige örök

S

or került Jákób temetésére is, József komolyan vette apja végrendeletét, és visszavitte holttestét  Kánaán földjére (1Móz 50, 1-26). Ez a jelenet is mutatja, hogy ők nem egyiptomiak, nem ott vannak otthon, hanem az Úrtól kapott földön. Isten népe nincs otthon Egyiptomban, a világban, hanem vándor ezen a földön. Mindig kísértés, hogy elfeledjük igazi küldetésünket, hazánkat, és túlságosan berendezkedünk Egyiptom földjén. Ne feledjük: a mi hazánk a menny.

Jákób halála után József testvérei félni kezdtek tőle, úgy gondolták, majd megbosszulja rajtuk mindazt, amit korábban elkövettek ellene. Mennyire nem jól ismerték testvérüket, annyi ideje ott vannak már vele, mégsem győződtek meg arról, hogy bűneik megbocsáttattak, el van rendezve a múltjuk. Miért van ez így? Talán magukból indultak ki, ők nem bocsátottak volna meg, ők most számon kérték volna azt, aki velük úgy bánt, ahogyan ők Józseffel. Mi van a szívünkben, milyen indulatokat hordozunk magunkban? Merjünk róla beszélni, tárjuk fel Isten és a másik ember előtt is.  A gyógyulást az őszinte bűnbánat, majd a bűnbocsánat átélése végzi el.

 Ahogyan Jákób fiaiban bizonytalanság lépett fel apjuk halála után Józseffel szemben, úgy gyakran bizonytalanság, kétely van az emberek szívében. Valóban megbocsáttattak a bűneim?Valóban van örök életem? Ha kételyek gyötörnek, menjünk velük az Úrhoz, keressük Őt, mert akkor múlik a kétség, ha igazán megismerjük Őt. Aki egyre közelebb kerül Hozzá, igéjén keresztül megismeri Lényét, az tudja, hogy aki őszintén megbánta bűneit, annak megbocsátott az Úr. Fontos, hogy bízzunk az Úr igéjében, Ő pedig ezt üzeni: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1Jn 1,9). Ha Ő ezt mondja, akkor az így is van. A gonosz akarja, hogy bizonytalanok legyünk, magunkkal foglalkozzunk, és ne Jézussal, ne a lelkek mentésével. Jézus vére ma is hatékony, ha azzal megmos az Úr, tiszták leszünk. Ne feledjük: egész életünk kegyelem által működik. 

A testvérek bocsánatot kértek, ami megrendítette Józsefet. Fájt neki, hogy nem bíznak benne. Tény, hogy ők rosszat terveztek ellene, de Isten terve jóra fordította azt. Isten a rosszból jót hozott ki, gonoszságukat is felhasználta javukra. Mert Isten ilyen, az sem lehetetlen Neki, hogy a gonoszt jóra fordítsa. Mindig azon munkálkodik, hogy a gonosz által szétdobált, elrontott dolgokat helyreállítsa. Ezt az Úr Jézusban végezte el legnagyszerűbben. Amerre Jézus ment, életek épültek fel, a bűn terhe hullt le, új természetek jöttek létre. Az Úr ma is jelen van, munkálkodik. Bízzunk munkájában, és higgyük, hogy ami elromlott, azt Ő ma is jóra képes fordítani. Kérjük ezt Tőle, és mi is munkálkodjunk ezért. Engedjük, hogy általunk is végezze jóra fordító munkáját az Úr.

József is meghal, és hiszi, hogy majd Isten rátekint az ottmaradottakra. Jó, hogy hittel tekint előre, azonban azt is látnunk kell, hogy eltelt a hét szűk esztendő is. Most már nincs veszélyben az életük Kánaán földjén sem, mehetnének haza. De nem mennek, megszokják az egyiptomi életet, a jó és kényelmes, népszerű életformát. Maguktól kellene összepakolni és indulni haza. De nem így történik, eszükbe sem jut, mert jól érzik magukat, mindenük megvan. Még meg is becsülik őket Józsefért. Kell ennél jobb élet? De nem otthon vannak, és nem az Istentől kapott feladatukat végzik.

Újra és újra jelzi Jézus, hogy nem diadalmenet, földi királyság az Ő útja, hanem a meghalás, a kereszt (Mt 17,22-27). Ez van beleépítve Isten tervébe, kereszt nélkül nincs élet, nincs üdvösség. Jézus halála nélkül elveszünk, maradunk elveszett állapotunkban. De Ő azért jött, hogy meghaljon értünk, és így kifizesse az adósságunkat, és örök életre mentsen meg. Emberek kezébe adatik az Úr, vagyis az Atya adja Őt az emberek kezébe. Nem maguktól ölik meg, hanem Isten adja át nekik, itt van a Fiam, hihettek Benne, de meg is ölhetitek. És az ember megölte Őt. De csak azért volt lehetséges, mert Isten így akarta, vér nélkül nincs bűnbocsánat, a Báránynak meg kell halni. És Ő Bárányként hal meg, magára veszi bűneinket, és felszabadít hit által a terhek alól. Mindezt azért tette meg, hogy aki átéli a kegyelmet, most már ne a világnak, ne is önmagának, hanem Őneki éljen. Kinek élsz? Kié az életed? Kinek engedelmeskedsz?

A világhoz, a vallási élethez tartozó emberek nem egyenesen Jézushoz mennek, hanem a tanítványokhoz. Mennyire nem egyenesek, mindig keresik a lehetőségét Jézus elbuktatásának. Úgy kérdeznek, hogy azonnal rá lehessen vágni a feleletet. És Péter, már megint Péter, rá is vágja: De igen. Még mindig menteni akarja az Urat. Nem azt mondja becsülettel: nem tudom, de kérdezzétek meg Őt. Jézusnak nincs szüksége a mi mentegetőzésünkre. Merjük Őt bátran vállalni, és azt is, ha valamit nem tudunk vagy még nem értünk.

Az Úr Jézus azonban rávezeti a lényegre Pétert. Ő Fiú, Isten Fia, minden az Övé, neki nem kell adót fizetni. És Ő nem is pénzben fizet majd, hanem a vérével, és azt is értünk teszi. Helyettünk fizeti ki a bért. Sokba kerültünk Neki, legyünk ezért hálásak.

Azonban mégis kész megfizetni a templomadót, de ehhez is csodára van szüksége. Átragyog Jézus egyszerű Lénye, nem a pénz a fontos számára, hanem az Atyának való engedelmesség. Vállalja értünk a szegénységet, és nemcsak lelki, hanem anyagi értelemben is. Nincs annyi pénze, hogy kifizethesse az adót. Mennyire más szemlélettel rendelkezik, mint mi. Mennyire bízik az Atyában. Szegénysége által a szegényekhez is közel tud kerülni. Bíznak Benne, látják, hogy Ő is úgy él, mint ők. Jézus úgy él, ahogyan beszél. Élete hiteles. Vizsgáljuk meg az igét, és rá fogunk döbbenni: Jézusnál nincs eltérés a beszéd és az élet között. Ő valóban megüresítette magát, majd meg is alázta magát, és mégpedig a keresztfa haláláig. Követőiként járjuk mi is az Ő útját. Nézzük meg, mi fontosabb nekünk Őnála? Van-e valami, ami megkötöz, ami hitelteleníti szavainkat? Mennyivel vonzóbbak lennénk, ha mi is ilyen egyszerű életet élnénk, ha nem a gazdagodásra, a jólétre, a legmodernebb, legkényelmesebb eszközök megszerzésére koncentrálnánk, hanem Krisztus-szerű életformára. Amit e világ nyújt, az mind itt marad. Sőt, minden elromlik, újra és újra cserélni kell. Egyedül az ige örök.

Aki értem megnyíltál

1. Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, Melyet ontál a

bűnér', Gyógyír légyen lelkemnek, Bűntől s vádtól mentsen meg!

2. Törvényednek eleget Bűnös ember nem tehet; Buzgóságom égne bár, S folyna köny-

nyem, mint az ár: Elégtételt az nem ad, Csak te válthatsz meg magad.

3. Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogózva, Meztelen, hogy felruházz, Árván,

bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!

4. Ha bevégzem életem, és lezárul már szemem, Ismeretlen bár az út, Hozzád lelkem

mennybe jut: Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál!

Isten áldásával.