Új kezdet

J

ákób továbbra is Isten vándora marad (1Móz 35,1-29). Az Úrtól kapott földet veszi birtokba, de most már nem a maga feje szerint halad, hanem az Úr vezeti, ő pedig figyel a vezetésre. Már nem menekül, nem maga tervezi meg élete állomásait, hanem engedi vezetni magát. Az Úr megszólítja, és Bételbe küldi. Így szól: Indulj! Mindig így kezdődik, Isten felszólít, indulj, mozdulj meg, kövess engem. Nem mozdulatlanságra vagy elhívva, hanem szolgálatra, arra, hogy követem légy. Olyan könnyen letelepszünk, mozdulatlanná válunk. Isten mai parancsa: indulj! Hová küld? Jákóbot Bételbe, oda, ahol először jelent meg neki az Úr. Menekülésének kezdetéhez irányítja, és ezzel jelez, most már nem menekülsz, hanem vándorolsz. A menekülés alatt régi természeted vitt előre, most új emberré lettél, az új ember pedig engedelmes.

Isten parancsában benne van: oda jutottál, ahonnan indultál, vagyis nem jutsz előrébb, amikor nélkülem járod az életet. Ez a világ megtéveszt, úgy tűnik, mennyit haladtunk, és kiderül, hogy egy tapodtat se jutottunk előre, vagyis nem növekedtünk, nem lettünk teljesebb emberek, nem jutottunk Istenhez közelebb. Isten nélkül fölöslegesen pazaroljuk energiánkat.

Az Úr szava rámutat: újra kell kezdeni Vele. Jákób most már más emberként, Isten nyomában halad. Onnan indul, ahonnan valamikor egyedül ment, és a félelem és menekülés hajtotta. Most Isten békessége tölti be a szívét. Mi tölt be? Milyen indulatok visznek előre? Gyakran onnan indítja az Úr az új életet, ahonnan magunkban indultunk korábban. Azt akarja, hogy meglássuk, lehet másképpen járni az úton.

Másképpen is indul Jákób Bételbe, mint ahogy korábban ment. Nem menekül, hanem találkozni készül Istenével. És ezt nem lehet akárhogy megejteni. Csakis megtisztult élettel. Megvolt a tusakodása, új életet kapott, de ennyi nem elég, az új élet a bálványoktól való megtisztulással jár. Meg kell szabadulni a bálványoktól. Nem elég megvallani a hitemet, hanem meg kell tisztíttatni a szívemet és az életemet. Vannak kidobni valók. Van, aminek már nincs helye a mindennapjainkban, Jákób ezt felismerte, és eltávolítja az idegen isteneket. Csak tisztán lehet az Úr elé állni. Ma a kereszt a találkozás helye, ott láthatom meg, mi az, amit el kell távolítanom.

Bételben oltárt épített Jákób, és ez jelezte az utókornak, hogy Isten kijelentette magát. Itt kezdődött egy új a számomra. Az oltár Jákóbot is emlékezteti arra, amit Isten elvégzett az életében. Jó visszaemlékezni Isten munkájára, hálát adni a kegyelemért.

Megszületik Benjámin, és meghal a kedves feleség, Ráhel. Az idő telik, nemcsak találkozások, hanem elválások is vannak. Meg kell tanulni elengedni a másikat, elengedni mindazt, ami fontos ebben a világban. Végül Jákób is meghal, mindet elenged, nem marad más, csak az Úr. Ez a jó, ha csak Ő marad, ha oda jutunk, hogy jó Vele lenni, már nem vonz más, csak egyedül az ige, Jézus Lénye.

A példázatok elhangzása után rádöbbennek a tanítványok, hogy ők sem értik őket (Mt 13,36-43). És odamennek Jézushoz, megkérdezik Őt, mert nem akarják rosszul értelmezni. Szabad vállalni, ha valamit nem értek az igéből, szabad odamenni, Uram, magyarázd meg. Sőt, igazán az a jó, ha mindig Hozzá megyünk, Őt kérjük, Uram, tárd fel ennek az igének az üzenetét, mondd el, mit jelent ez rám nézve. Mert az a leglényegesebb, hogy mit jelent rám nézve at ige. Nekem mit akar mondani az Úr. Kihez mennénk, ha nem Őhozzá? Nem szégyen az, ha mindjárt nem értek valamit az igében, de vállaljam fel, és kérdezzek Jézustól, kérdezhetek előttem járó tanítványtól is.

Konkrétan a konkoly példázatának magyarázatát kérdezik Jézustól, nem értik, mint ahogy ma sem mindenki érti, és nem biztos, hogy jól értjük. Jézus a magvetővel kezdi, mert az Ő személye a legfontosabb. Nem más, mint Jézus, Ő veti a magot. Hirdeti az igét, és általa életeket ment, formál jó maggá, és ezeket itt hagyja, hogy hassanak. Azért vet, hogy legyen hatás, teremjen a növény. A tanítványoknak is az a feladatuk, hogy hintsék a magot, hirdessék az evangéliumot, mert csak általa változhat meg a világ arculata. Az Úr kegyelme által lehetünk krisztusi emberekké.

Azonban van ellenség is, aki a búza közé veti a konkolyt. A gonosz nem képes megakadályozni a jó mag terjedését. Nem tudja elvégezni, hogy senki ne jusson hitre, és ne kövesse Jézust. Vannak tanítványok, van egyház, és lesz is. Sőt, megmarad a világ végezetéig. Ha elpusztítani nem is tudja Isten népét, de felhígítani igen. A konkoly azt jelenti, hogy az egyházba is elhinti a maga embereit. Úgy néznek ki, mint a tanítványok, nagyon hasonlítanak, de mégsem azok, szívük távol van az Úrtól. Jó az Úr előtt megvizsgálni a szívemet: búza vagyok, vagy csak hasonlítok hozzá?

Elmondja az Úr, hogy a kegyelmi idő le fog járni, eljön a nap, amikor megítéli a világot. Addig azonban a búza és a konkoly együtt fog növekedni. Tehát a vetés és az aratás között van egy időszak, ez pedig nem más, mint a kegyelmi időszak, ami arra adatik, hogy eszméljünk és megtérjünk. Nem kiszaggatni kell a konkolyt, hanem hirdetni az evangéliumot, és úgy élni, hogy az ítéletig minél több ember hitre jusson. Az ítélet az Úr munkája, miénk a bizonyságtétel, azért van egyház, hogy hasson, hogy felmutassa Isten kegyelmét, és rádöbbentsen: lehet Jézus által másképp is élni.

Az igazak, a megváltottak célba érnek, az Atya országába. Van tovább, van cél, és ez az Úrral lenni. De már ebben a világban is ragyoghatunk Jézus Lénye által, mint a csillagok.

Istenre bízom magamat

1. Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; Ő formált, tudja dolgomat, Lel-

kem ezzel biztatom. E világ szép formája Az ő keze munkája. Mit félek? - mondom me-

részen: Istenem és Atyám lészen.

2. Öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, :/: Éltem határát kimérte, Szüksé-

gem s elégségem. Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne csüggedezz! Egy kis bajt

nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?

3. Tudja Isten kívánságod, Ád is, mert csak ő adhat, :/: De bölcs, Uram, te jóságod, Tu -

dod, sok elmaradhat. Tudom: gondod reám nagy, Mivel édes Atyám vagy; Mint akarod,

hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.

4. A valóságos igaz jót Az Úr meg nem tagadja; :/: Nagy gazdagság és rakott bolt Nem

fő jó, ritkán adja. Ki az Isten tanácsát, Megszívleli mondását, Azt ő Lelkével serkenti,

Gondját is megédesíti.

5. E világnak dicsősége Igen hamar elmarad, :/: Kit ma gondok sújtnak, végre Holnap

diadalt arat. Csak Atyámban bízhatom, Ő megsegít, jól tudom, Mert az igazaknak Atyja

Hű szolgáját el nem hagyja.

Isten áldásával.