Hogyan éled meg a helyzetedet?

M

icsoda megállapítás: az Úr Józseffel volt! Fénylik, ragyog ez, pedig nem egy pályája csúcsán álló emberről halljuk ezt, hanem egy rabszolgáról (1Móz 39,1-40,23). Ha majd évekkel később halljuk, azt mondjuk, rendben, látszik, hogy vele volt az Úr. Felemelkedése, hatalma, gazdagsága mind ezt támasztja alá. Azonban a helyzet az, hogy ezekről szó sincs ebben az időszakban. Rabszolga lett József, és majd még itt is lejjebb kerül, börtönbe vetik. Mi azt mondanák: hol van az Úr? Az ige pedig arról tesz vallomást, hogy Józseffel van az Úr. Ott, Egyiptomban, a rabszolgaság idején, és majd a börtönben. Ha nekünk kellene véleményezni József eddigi életútját, azt mondanánk, hogy vele van az Úr? Mert mi a sikerek és az anyagi helyzet alakulása alapján mondjuk meg, hogy velünk van-e az Úr.

Józseffel volt az Úr, bárhogyan alakult is az élete. Ez a fiatalember nem keseredett el, hanem bízott az Úrban. Úgy élte meg a helyzetét, hogy felismerte: az Úr velem van. Így élt és dolgozott rabszolgaként. Nem azon panaszkodott, hogy miért alakult így a sorsa, miért rabszolga, hanem igyekezett a rabszolgaságot is Istennel megélni. Arra törekedett, hogy a környezete is felismerje Isten jelenlétét. Mintegy misszióként fogta fel és élte meg a történéseket. Ismerjék meg Egyiptomban is Lényét, hatalmát. Hogyan éled meg a helyzeteidet? Magadat siratod, vagy misszió a számodra?  Igyekezzünk az Urat középpontba állítani.

Idegenben is az Úr szava volt József iránytűje. Nem mondta: itt nem lát a környezetem, elengedhetem magam. Épp ellenkezőleg, még inkább figyelt az Úrra. Amikor Potifár felesége ajánlatot tesz neki, nem lehetőséget, hanem kísértést lát benne, és ellenáll neki. Ez is lényeges, mit hogyan látunk? Lehetőség, amit ki kell használni, ami által előrébb lehet jutni, vagy kísértés, amire nemet kell mondanom. Hogyan állapíthatom meg ezt? Azt igére figyelve. Ha tudom és komolyan veszem, hogy Isten szava mindig ugyanaz. Ő nem igazodik a körülményekhez, nincsenek rá hatással a földi törvények, a kor szokása.

József beiratást nyert Isten iskolájába, és egyre több dolgot ért meg, sajátít el. Ez az iskola soha nem könnyű, de az Úr ott is jelen van. Ő ad erőt és kitartást. József a börtönben sem felejti el az álmok általi ígéreteket, hiszi, hogy eljön beteljesedésük ideje. Ha nem is akkor, amikor ő gondolja, de minden valósággá válik. Az ígéretek adnak erőt ahhoz, hogy ne adja fel.

A börtönben sem zárkózik be önmagába, nem mondja, nem érdemes szolgálni, jót tenni, hanem hiszi, hogy Isten majd mindenből jót hoz ki, a maga idejében. Oda tudunk-e figyelni szenvedések, küzdelmek idején másokra? József így tett. Odafigyelt és szolgált.

Azt is tudta, hogy Istennél van a megfejtés. Nem a maga bölcsességére épített, hanem megvallotta, hogy mindent Istentől kér el és Tőle kap meg. Tehát József nem álomfejtő, hanem imádkozó, aki elkéri és megkapja a jelentést. Figyel Istenre, és átveszi az üzenetet, majd továbbítja a két álomlátónak.

Megtanulja József azt is, mit jelent az emberi hála, mit ér az ígéret. Ezek ellenére sem csügged el, mert felfelé néz. Sokat adunk az emberek szavára, igénk azonban rámutat arra, hogy csak egyedül az Úr szavára építsünk. Ő soha nem feledkezik meg rólunk.

Két történet egyben, így kerülnek most elénk ezek az ismerős igék (Mt 14,13-36). Megragadott engem, hogy az emberek készek voltak gyalog is Jézus után menni. Vitték betegeiket is magukkal. De nemcsak a gyógyulás volt a lényeg, hanem vágytak Utána, vonzotta őket. Ez abból lesz világos, hogy nem csak leteszik a betegeket és mennek dolgukra, hanem maradnak, azok is, akik testileg nem betegek. Mert nemcsak testi, hanem lelki betegség is van. És ez mindenkinél jelen van. A megbetegedést a bűn okozza, és erre Jézus az orvosság. Ha ez a lelki betegségünk nem nyer gyógyulást, nem leszünk egészségesek.

A sokaság úgy látja, Jézus a megoldás, ellenben a tanítványok másképp gondolkodnak. Ők csak magukra, lehetőségeikre figyelnek, és úgy látják, el kell bocsátani az embereket, mert ők nem képesek élelmezni őket. Jézus azonban valóban minden problémára megoldás. Ráadásul fel is találja magát, és elmondja, hogyan is lehet jól megoldani a problémákat.

Mindig a saját kevesünkből induljunk ki, abból, ami van. Kevés pénz, erő, hit, adjunk hálát azért, ami van, majd tegyük az Úr kezébe, a többit pedig bízzuk Rá. Isten országának mechanizmusa tehát ez. A tanítvány Jézus kezébe, Jézus a tanítványnak, a tanítvány a sokaságnak. Mindig ez az Ő útvonala. Amit Jézus ad, azt tovább kell adni másoknak. Van maradék is, amit majd másnap lehet felhasználni. Mert nincs mindennap csoda, hanem ami van, amit kaptunk vagy hagytunk, azt kell felhasználni.

Végül nem maradt ki a csendesség Jézus napjából. Amikor elbocsátja a sokaságot, nem mondja: eltelt az idő, most nem vonulok félre. Ez volt az eredeti terve, és tartja magát hozzá. Mindenkit elküld, a tanítványokat is, mert nemcsak a kudarcot, a tragédiát, hanem a sikert is imádságban, az Úr előtt lehet jól feldolgozni. A sikereket is vigyük az Úr elé.

A tizenkettő amolyan hozzánk hasonló rossz tanuló. Nehezen jutnak egyről a kettőre, és így a viharban ismét elbuknak; amikor Jézus jön feléjük, megrémülnek. Jézus nem mindig a megszokott módon érkezik hozzánk, segít rajtunk. Ne félj, ha jön! Mindig figyelj a szavára, mert az csillapítja a kétséget. Én vagyok, bízzatok, ne féljetek! Elég-e nekem a szava? Elég-e ennyi: én vagyok? Mert ebben benne van, hogy nem kell félni, mert jelen van Jézusban Isten, az ég, a föld, a tenger, a hullámok, a lelki hullámok Ura van jelen.

Péter magánleckét kér és kap az Úrtól. Mert hát nem is kellene neki erre vállalkozni, de megtanulja, hogy nem számít, hol van, hajóban, vízen, csendes vagy viharos az idő, csak mindig nézzen Jézusra. Soha ne a körülményre nézz, mindig Jézusra. Mert verőfényes, szélmentes időben is elsüllyedünk, ha nem nézünk Rá. Gyakran az a gondunk, hogy csak a viharok idején emeljük tekintetünket Urunkra. Nézz mindig Őreá!

Kicsinyhitű, miért kételkedtél? Hát, miért? Miért kételkedem? Miért nem nézek mindig hittel Rá, és látom, hogy nincs ok félni? Nincs ok kételkedni abban, hogy Ő meg tud tartani. Soha ne másra, csak egyedül Őreá nézzünk.

Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem

1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És

vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.

2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s

életem Teérted éghessen Forró lánggal!

3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel

könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg

Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.

Isten áldásával.