J
|
ákób mindenkit
előreküldött, és ő ottmaradt a pataknál, nem bír aludni, talán érzi, hogy nincs
minden rendben, de nem tudja, mit tegyen (1Móz 32,23-33). Nem látjuk, hogy
leborulna és imádkozna, nehezen enged a régi természet. Látja, hogy be van
kerítve, így már nem mehetnek tovább a dolgok, de az óember mindent megtesz,
hogy ne engedje el. Azonban jelen van az Úr is, és megragadja, tusakodik vele.
Ez is jelzi, hogy milyen nehezen jut el bűnlátásra és bűnbánatra Jákób. Olyan nehezen ismerjük el, hogy nálunk van a
hiba, a másikra hárítjuk életünk alakulásáért a felelősséget, ahogyan eddig
Jákób is tette. Könnyen látjuk magunkat áldozatnak, Jákób is így gondolta. Nem
mondja, hogy Ézsaú sem bántotta őt, hanem ő tett rosszat a bátyjának, és azért
kellett menekülnie. Nem várt Istenre,
nem engedte, hogy az Úr oldja meg ezt a helyzetet, hanem ő akart tenni. Majd
később Mózes is ebbe a hibába esik, nem várja meg, amíg Isten elhívja és cselekvésre
indítja, küldi, hogy szabadítsa meg a népet, hanem mag lendül akcióba. Azonban
saját akciózásaink mindig kudarcot vallanak.
Az Úr utánamegy Jákóbnak, és elkezd vele tusakodni. Le akarja győzni régi énjét, de nem erőszakkal ront rá, hanem tusakodik, vagyis hosszabb időn
keresztül munkálkodik benne. Isten
Jézusban jön utánunk, nem akarja, hogy elvesszünk, sem azt, hogy magunkba
zuhanjunk, megragad, ezzel megállít, önmagunkba nézésre és gondolkodásra
késztet. Jákób nehéz eset, oly nehezen adja meg magát. Jákób lénye mélye nem
akar változni, ezért Isten megüti a csípőjét, ez jelzi: most már döntened kell.
Változásra van szükséged, így nem mehetsz tovább, így nem vagy alkalmas országomra, az áldásra. Milyen nehezen is értjük meg Isten akaratát, minket
megérint az Úr. Bár úgy tekintenénk egy-egy hasonló helyzetre, mint Isten
beavatkozására. Elgondolkodnánk, és megértenénk, hogy Isten szólít, terve van velem.
Jákób csak áldás után akarja elbocsátani, azonban a régi természetre
nincs áldás. Isten a bűnt, a bűnös természetet nem áldja meg, előbb új emberré
kell lenni. És ehhez Isten megkérdezi: Mi a neved, és végre őszintén kimondja Jákób: gáncsoskodó, csaló ember vagyok. Végre megrendül lénye mélyéig, és
vállalja, igen, ez vagyok én. Ha az Úr nem kérdez rá, még mindig nem néz magával
szembe. Tőlünk is megkérdezi nevünket, de nem azért, mintha nem tudná, hanem
azért, hogy végre mi magunk mondjuk ki: Uram, bűnös ember vagyok. Ítéletedre
méltó vagyok. Te mit mondasz? Látod-e az Úr Lényében önmagad? Ki mered-e
mondani: igen, Uram, hazug, tolvaj, parázna, szeretetlen, önző, alkoholista,
vagy más szenvedélytől való függésben élő ember vagyok?
Aki megvallja a maga természetét, bűnét, az új nevet és vele új életet
kap. Jákób nem maga változik meg, hanem az Úr formálja őt új emberré. Ez az Ő
munkája. Számára nincs lehetetlen. Ki gondolta volna, hogy ez az ember meg fog
változni? Egyedül az Úr tudta, hogy eljön majd az a pillanat, amikor a
csalóból Isten harcosa válik.
Jákób visszakérdez, úgy gondolja, ő is kérdezhet. Kérdezhet, de Isten nem
árulja el a nevét. Talán azért, mert úgyis ismeri Jákób, tudja ő jól, ki az, Aki
birkózott vele, Aki levette válláról múltja terheit. De azért sem válaszol az Úr, mert Jákóbban
még mindig ott a régi módszer, úgy gondolja, hatalmába kerítheti Istent, de ez
nem így működik. Nem mi uralkodunk Felette, hanem Ő vezet minket, uralkodik
életünk fölött. Jákób felismeri, hogy neki meg kellett volna halnia. A szent
Istentől halálos ítéletet érdemelne, és az, hogy mégis életben maradt, ez a
kegyelem. Mi már tudjuk, hogy Jézusért
maradhat életben a bűnös. És ez ma sem más, mint kegyelem.
Jó látni, hogy ha valamit nem értünk Isten országában, oda lehet menni
Jézushoz (Mt 13,10-23). Szabad kérdezni. Mert mindig az a legjobb, ha Őt
kérdezzük. Ő a leghitelesebb forrás. Nektek megadatott, hogy ismerjétek Isten
országa titkait. Nektek - kiknek? Azoknak, akik szeretik és követik az Urat. Ez
azt is jelenti, hogy ha igazán meg akarjuk ismerni az igét, lehetséges. A sokaság
sem azért nem értette, mert meghaladta értelmi képességüket. Nem
az értelmükkel, hanem a szívükkel volt a baj. Így van ez velünk is. Eltompul,
érzéketlenné válik a szívünk. Miért? Mert leköt ez a világ, mindenre van erőnk
és időnk, csak Isten dolgaira nincs. Mindez azért, mert az ördög célja, hogy meg ne térjünk, és meg ne
gyógyuljunk. Aki azonban keresi az Urat, az választ kap kérdéseire.
A ti szemetek boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall. Boldogmondás részesei lesznek a tanítványok,
mert nincs nagyobb boldogság, mint meglátni Jézusban az Istent. Igen, ez
életünk értelme és célja. Ezért születtünk a világba, hogy Jézus arcán
felragyogjon Isten kegyelmének orcája. Boldog, aki szót hall az Úr szájából, aki hallja többek között: én sem ítéllek el, menj el, és többé ne vétkezz. Igen, aki hallja a kegyelem szavát, az boldog, mert nincs nagyobb boldogság,
mint Isten gyermekévé lenni, átélni, hogy az Atya hazafogad és megbocsátja
minden bűnömet.
Azokhoz szól az ige, akik épp hallják. Tehát mindig nekem szól, és jó, ha
emiatt örömmel van tele a szívem. Örülsz-e az igének? Hálás vagy-e, hogy még
mindig szól, és épp hozzád? Azt jelenti ez, hogy Isten törődik veled, még mindig van
szava a számodra. Addig jó, amíg Isten szól.
A magvetés célja, hogy termés legyen. Ezért fárad a magvető, hinti a
magot, akkor is, ha emberileg reménytelen, sőt, néha értelmetlen munka is lenne.
Mi gyakran annak tartjuk, amikor látjuk a köves, gazos talajt. A sátán is igyekszik elkapkodni a magot,
nehogy a szívünkbe jutva elvégezze a maga munkáját. A sátán mindig eljön az
igei alkalmakra, nagyon hűséges résztvevő, és azért munkálkodik, hogy üres
szívvel menjünk haza, vagyis ne történjen semmi bennünk. Hogy szoktál
hazamenni, feltöltve vagy üres szívvel? Ha nem emlékszel semmire, elkapta az
ördög, de lehet ellene védekezni. Mindennap kiírhatunk egy igeverset a napi
szakaszból egy lapra, és azt többször
elővéve elolvashatjuk és megjegyezhetjük. Hasonlóan dolgozhatunk, mint a nyelvtanulók az szótanuló kártyákkal. Mi
készítsünk igetanuló kártyát.
A köves talaj a gyors eredményt produkáló igehirdetés vagy
bizonyságtétel. Amikor a hallgató azonnal jelentkezik, megtért, és mi büszkék
vagyunk a gyors termésre. Pedig balga az a magvető, aki a búza elvetése után
egy héttel már aratni akar, és büszkélkedni a terméssel. Az új élet növekedéséhez idő kell, különösen
a termés megjelenéséig. Ráadásul sok
minden azért dolgozik, hogy végül ne legyen termés. A szenvedés könnyen
megakadályozza a szépen elindult életet. Ha akadályba ütközik a bizonyságtétel,
vagy gyalázzák őket Krisztusért, hányan elmaradnak. Nem állhatatos, mondja az
Úr, vagyis csak addig tart ki, amíg minden jó, amíg jól érzi magát. Ha másnap
olyan ige szól, ami nem tetszik neki, elmarad. Milyen a szívem? Hová is hull az
ige?
Vannak tövisek is, ezek pedig a világ gondja és gazdagsága. Ez ellen
lehet védekezni, ha az Úrra vetjük minden gondunkat, akkor Ő gondoskodik
rólunk. Akkor felszabadulunk a terhek alól, és nem fognak megfojtani, mert
tudjuk: az életünk alakulása jó kezekben van.
Annyit hallottunk a problémás, a magot akadályozó talajról, hogy megfeledkezünk arról, hogy van jó talaj is, mert az Úr számára ez sem lehetetlen.
Ő tudja megművelni a talajt. Azért feledkezünk meg a jó talajról, mert nincs
vele baj. Pedig nemcsak a problémás embernek van szüksége törődésre, annak is
kell gondozás, odafigyelés, aki problémamentesnek látszik. Figyeljünk oda a jó
talajra is. Engedjük, hogy jó talajjá formáljon az Úr, és így legyen termés.
Milyen jó!
Milyen jó, milyen jó, milyen jó!
Jézus áldott szava oly gyógyító,
Nékem szól az Ige, szívem örömmel tele,
milyen jó, milyen jó, milyen jó!
Szabadít, szabadít, szabadít!
Többé bűn-bilincs engem nem szorít,
Boldog, új életet Jézussal ma kezdhetek,
Szabadít, szabadít, szabadít!
Milyen szép, milyen szép, milyen szép!
Ez a krisztusi új testvériség,
Igaz hű szeretet, forraszt össze szíveket,
Milyen szép, milyen szép, milyen szép!
Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!
És az út, melyre Ő hív, gyönyörű,
Csábít bár a világ, megtart Ő mindenen át,
Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!
Jézus él, Jézus él, Jézus él!
Vele járni és győzni: ez a cél,
Bárhová küld az Úr, megyek és hitem újul,
Jézus él, Jézus él, Jézus él!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése