Találkozás után

M

egvolt az Istennel való sorsfordító találkozás, most pedig jön az emberekkel való találkozás (1Móz 33,1-20). Mert ez az igazi sorrend, találkozni Istennel, és ha ez megtörtént, egészen más lesz emberekkel való kapcsolat. Valami új, egészem más fog történni, mint eddig. Ez a találkozás megváltoztatta Jákóbot, más szívvel, más emberként tart Ézsaú felé. A  nagy és jó dolgok az Úrral való találkozás után jelennek meg az életünkben. Már másképpen, Isten szerint gondolkodunk. Mindez a sorrenden is meglátszik. Eddig a sor végén lapult Jákób, de most már valóban Isten harcosa. Hadvezérként élre áll, és vállalja az ütközetet. Már nem bújik el a csapások elől, nem akar mások élete kockáztatásával megmenekülni. Vállalja önmagát, múltját, bűneit. Mert a rendezéshez erre van szükség. Istennel lehet élre állni, már nem bújócskázok, nem taktikázok, hanem szembenézek azzal, akivel eddig nem mertem.

Jákób le tud borulni, eddig ez nem ment neki. Tudsz-e leborulni? A leborulás bűnbánatot fejez ki. Bűnbánat van a szívében, elismeri, hogy ő vétkezett, és nem Ézsaút teszi felelőssé. A hétszeres leborulás mély bűnbánatot fejez ki. A teljességet, és így az őszinteséget. Péter is a hétszeres megbocsátást plafonnak gondolta, egy olyan teljesítménynek, amin túl már nem lehet menni. Az Úr Jézus azonban továbbmegy. Nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer is meg lehet, és meg is kell bocsátani. Azonban erre csak az Úr jelenlétéből, a kereszt tövéből kilepve képes az ember. Akkor, ha Jézusra feltekintve maga is átéli Isten megbocsátását. Amíg ezt nem tapasztaljuk meg, nem megy a megbocsátás. Amíg nem ismerem fel, hogy magam is bűnös vagyok, nekem is megbocsátásra van szükségem, addig nem tudok leborulni.

Ézsaú megöleli testvérét, és együtt sírnak. A kemény férfi sír, legyőzte őt Izráel. Igen, itt nem Jákób, hanem Izráel, Isten harcosa győzedelmeskedett. A régi természet másképp kezelte volna ezt a helyzetet, és más lett volna a végeredmény is. Izráelből Isten Lénye sugárzik, Ézsaú megtapasztalja, hogy más ember tért haza, mint aki húsz évvel korábban elment. Ki vagy? Még mindig Jákób, vagy már Izráel? Legyőzte már régi természetedet az Úr? Kaptál már új természetet Tőle? Mert az új, krisztusi természet már másképpen viszonyul az emberekhez, új légkör, a megbocsátás és a békesség légköre jelenik meg.

Már másként tekint családjára is Jákób: a gyermekek, akiket Isten adott kegyelméből. Most már Isten ajándéka a családja. Az újjá lett ember számára a házasság, a család nem idejétmúlt intézmény, hanem Isten ajándéka. Ajándék a házastárs és a gyermekek is, köszönjük meg Istennek őket. Ez azt is jelenti, hogy felelősek vagyunk értük az Úr előtt. Igyekezzünk megismertetni gyermekeinket is az ajándékozóval.

Izráel már tud adni, mennyi minden új vonás jelenik meg benne. Amire Jákób nem volt képes, az most árad Izráelből. Jól megláthatjuk, milyen is az, amikor Isten kézbe vesz bennünket. Az Úr vezetése alatt élő ember életében új tulajdonságok jelennek meg. Aki eddig elvette a másikét, az most oda tudja adni a magáét. Zákeus, amikor találkozik az Úr Jézussal, szét tudja osztani a vagyona felét a szegényeknek. Tud adni; korábban ő is csak szerzett, most már megnyílik a szív, a pénztárca, és kinyúlik a kéz is.

Oltárállítással végződik ez a történet. Vagyis Istennel kezdődik, és Vele zárul. Ő foglalja ezt az egész eseménysort keretbe. Ölelje át életünket, és foglalja keretbe mai napunkat is az Úr. Ahogyan Izráel népét körülvette nappal és éjjel, úgy vegyen körül, vezessen és oltalmazzon az Úr.

Láttuk, hogyan munkálkodik a gonosz, megjelenik ott, ahol az ige szól, és mindent megtesz, hogy az ne fejtsen ki hatást, ne jusson el a szívekbe (Mt 13,24-30). Zűrzavart okoz, olyan dolgokat hoz elő, hogy azokról beszéljünk, és ne az Úrról, ne arról, amit Ő mondott. Azonban nem áll meg a gonosz az útfélről való felcsipegetésnél, tovább végzi munkáját. Ha már nem tudja megakadályozni a vetést, hát konkolyt hint közé. Olyan magot szór bele a gyülekezet életébe, ami nagyon hasonlít, amikor növekszik, a búzára. Igyekszik megtéveszteni, hasonló, de nem búza. Hasonló legyen, mint a hívők, de nem hívő. Kívülről úgy néz ki, mint a búza, de belülről konkoly, a természete konkoly, vagyis más, mint a búzáé. Az a célja, hogy megtévesszen, elhitesse az emberekkel, hogy a konkoly a búza, ők az igazi tanítványok. Mindig jelen lesz a konkoly, de nem kell elkeseredni, mi ne vele, hanem az Úrral, a Tőle kapott szolgálattal foglalkozzunk. Nagy veszély, hogy a konkolyhoz akarunk hasonlítani, de számunkra a minta Jézus.

Tehát ellenség van, ezt jó tudatosítani. Megijedni nem kell tőle, mert nagyobb a mi Urunk, mert nemcsak ellenség van, hanem Gazda is, Aki érti a dolgát. Tudja, mi a terve, célja, és Ő a gonosznak is azzal felel, hogy jó magot ültet. Hintsük mi is a jó magot, legyen minél több belőle a világban. Mert a konkoly sem tudja megakadályozni az aratást. El fog jönni, lesz aratnivaló búza a konkoly munkája ellenére is. A magvető hinti a magot, de a termést nem Ő adja, hanem az Úr. És Ő megőrzi a búzát az aratásra. 

Aratás lesz, és akkor szétválik a konkoly és a búza. Mindkettő a maga helyére kerül. Tehát nem ugyanoda megy a konkoly, ahová a búza. A konkoly tűzre vettetik, a búza pedig csűrbe takaríttatik. Sokan élnek abban a tévhitben, hogy a végén mindenki ugyanoda, tehát az üdvösségre kerül. Családtagok majd ott újra találkoznak. Ki hova kerül, az itt a földi életben dől el. Isten munkája által lehetek búza, és akkor Ő az életre fog betakarítani. A búza a mennyei csűrbe fog kerülni.

A búza és a konkoly csak ebben a világban van együtt, de itt együtt van. Mert nem az a feladatunk, hogy gyomláljunk. A gyomlálás, az eltávolítás sérülést okozhat a búzában is. A mi dolgunk ezt az Úrra bízni, és kivárni az aratást. Ne szaggassunk, hanem vessünk, és éljük meg a konkoly között is a krisztusi természetet, a tanítványi életformát.

Ó, Ábrahám Ura

1. Ó, Ábrahám Ura, Hadd áldjuk szent neved, Mert mindenható vagy és örök szeretet.

Nagy Isten a neved, Ezt vallja föld és ég, Csak téged illet tisztelet és dicsőség.

2. Ó, Ábrahám Ura, Ím, hallom szent szavad; Csak azt az üdvöt keresem, mit kezed ad.

A múló földi jót És vágyát elhagyom, S őt választom, ki őrizőm és pásztorom.

3. Ó, Ábrahám Ura, Szent kegyelmed nekem Az én örömöm, utamon ez vezessen. Te

barátod lettem, Én Istenem te vagy: Tarts meg a Jézus véréért és üdvöt adj!

4. Megesküvél, Uram, És igédben bízom, Hogy égbe viszed gyermeked sasszárnyakon.

Meglátom Jézusom És áldom hatalmát, Szent kegyelmének éneklek halleluját.

Isten áldásával.