Egy helyben topogás vagy növekedés?

A

z első út után Jákób nem engedte vissza fiait, mert vinni kellett volna Benjámint is (1Móz 43,1-34). Még mindig csak Benjáminra figyel, és nem látja Simeont sem, aki már ottmaradt. Ami pedig a legfontosabb, nem az Úrnál látja biztonságban legkisebb gyermekét. Pedig bele lehet helyezni Isten hatalmas kezébe Benjámint és mindent. Olyan csodálatos, amikor hisszük és tudjuk, hogy Isten valóban Mindenható. Rábízhatjuk bátran magunkat, szeretteinket, értékeinket.

Azonban az éhség nagy hatalom, elfogyott az élelem, és be kell szerezni, így hát dönteni kell: Jákób elengedi legkisebb fiát, vagy mind elvesznek. Még húzódozik, keresi a kibúvót, de nincs más megoldás. Jákób megpróbáltatik, el tud-e mindent engedni Istenért? Rá tudja-e bízni magát teljesen az Úrra? El tudsz-e mindent engedni az Úrért? A legfontosabb, legféltettebb dolgokat és személyeket is Rá tudod-e bízni?

Júda menti meg a helyzetet, kezességet vállal öccséért. Ezzel előremutat Júda Oroszlánjára, Jézusra. Ő nemcsak felajánlja az életét, hanem oda is adja, megmentésünkért. Igen, Neki az élete sem drága, csakhogy kimentsen a pusztulásból. Ennyire szereti a bűnös embert az Úr.

Az igét olvasva elgondolkodtatott, mennyire szabad Jákób a pénztől, a mammontól, ami ma annyira hatalmában tartja az embert. Mire alapozom? Visszaküldi a zsákokban talált pénzt. Hátha nem nekünk szánták, hátha tévedés volt.  Nem a ragadozás szelleme él már benne, hanem Krisztusé. Vissza tudja adni, és ez óriási szabadság. Ki tudná visszaadni, vagy ki akarná a könnyen jött pénzt visszaadni vagy nem elfogadni? A pénznek mindig ára van, soha nem jön csak úgy, mindig valamilyen elvárás húzódik meg mögötte. Olyan jó, ha a mi kincsünk a mennyben van, és bármennyit kínálnak, nem kerülünk hatása alá. Krisztusban van minden kincsünk, és aki Őt ismeri, az gazdag. Isten országa gazdagabb e világ minden hatalmánál, és azt kínálja, amit pénzen nem lehet megvenni: békességet és üdvösséget.

A testvérek ámulnak és bámulnak a fáraó udvarában. Ellenséges indulatra számítottak, és szeretettel találkoztak. Még mindig nem nyílik meg a szemük, nem látják, ki az, aki így bánik velük. Nem ismerik fel Isten kegyelmét sem. Látjuk-e a mindennapokban Isten munkáját? Hányszor mi is előre félünk, úgy gondoljuk, ránk tör az ellenség. Mindez azért, mert nem vagyunk folyamatosan kapcsolatban az Úrral. Ha figyelünk Rá, és összhangban vagyunk Vele, nem enged magunkban utunkra. Ő ott lesz a hivatalokban, a nehéz tárgyalások idején, mert így ígérte: veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig.

Azt sem látják meg, hogy a jóindulat Benjáminért van. Őreá nézve könyörülnek rajtuk. Úgy, ahogy nekünk is meg kell látni, hogy Jézusért könyörül meg Isten rajtunk. Nem azért, mert kiválóbbak vagyunk, hanem azért, mert Ő kész volt életét adni értünk. Nem érdemeinkért könyörül az Úr, hanem kegyelemből. A kereszt a megoldás, ott eltöröltetnek megbánt bűneink. Álmélkodva néztek egymásra, nem értették, miért ez a bánásmód. Nem értették, hogy ez a kegyelem. Aki megtapasztalja, álmélkodva néz: hogyan, engem, bűnös embert így körülvesz szeretetével, és ellát mindennel az Úr?

Vannak ismétlődő élethelyzetek, amikben az Úr megvizsgálja, hogy előrébb tartunk-e, mint amikor először kerültünk bele (Mt 15,29-39). Másképp gondolkodunk-e már, és más válaszokat adunk-e, mint amiket korábban adtunk, mint amik belénk ivódtak?

Nemcsak a tanítványoknak, hanem a sokaságnak is önvizsgálat egy-egy találkozás Jézussal. Kiderül, hogy csodálkozom, még mindig csak csodálkozom, vagy felismerem, hogy Isten van itt, leborulok Előtte, majd egész életemben követem Őt. Aki csak az ember Jézusig jutott el, a sok igehirdetés, a sok csoda ellenére, az még mindig csak csodálkozik. Esetleg dicséri az embert, a tudományt, és nem Istennek ad hálát. Hol tartasz? Látod-e már Jézusban az Emberfiát, vagyis a Megváltó Istent?

Az emberek meglátták, hogy Jézus azért jött el közéjük, hogy ők odamenjenek Hozzá, hogy odavigyék problémáikat. Csodálatos lehetőséget kapott az ember Jézus eljövetelével, de élünk-e Vele? Odamegyünk-e Hozzá, alázattal és segítséget kérve? Az Úr eljött, és leült a hegyen, ez jelzi, hogy vár ránk. Megtette a nagy utat közénk, most már nekünk kell odamenni, letenni Elé életünket. Itt vagyok, Uram, már nem próbálkozom egyedül, nem rugódozom tovább, vedd kézbe az életemet.

Az Úr előhívja tanítványait, elmondja, hogy nem akarja őket éhesen elbocsátani, és várja a reakciót. Szomorú látni, mennyire egy helyben topognak, egyik sem mondja: Uram, nem is szükséges elküldeni őket, mert Te meg tudod elégíteni őket. Adjunk nekik enni mi. Egyik sem mondja ezt, hanem ismét az emberi lehetőségeket veszik fontolóra, és arra jutnak, hogy megoldhatatlan a probléma. Honnan volna annyi kenyerünk? Nincs, aki így szóljon: elég, ami van, Isten országa kifogyhatatlan, majd ad az Úr. Mi hogyan reagálunk, mi is csak addig jutunk, honnan, hogyan, miből? Vagy mi már tudjuk, hogy elég a meglevőt Jézusnak adni, elég Neki elmondani, és Ő megoldja.

Most is van nekik, van hét kenyér és egy kevés hal. Az ott lévő embereknek még annyiuk sincs. Azért látunk sötéten, mert nem azokhoz hasonlítjuk magunkat, akiknek semmijük sincs. Ha így teszünk, felismerjük, hogy gazdagok vagyunk, hálásak leszünk, és tudjuk, hogy van mit odaadni. Add, amid van, az Úrnak, a többit bízd Rá.

Újra látjuk Jézus módszerét: hála, tanítványoknak adja, ők pedig a sokaságnak. Azért kapják, hogy adják tovább, nem azért, hogy megtartsák maguknak. A csoda után továbbmegy Jézus, nem a népszerűségre törekszik, nem szavazókat akar szerezni, hanem minden tettével az Atyát kívánja dicsőíteni. Mi is mindig mindennel Őt dicsőítsük.

Hagyjad az Úr Istenre Te minden utadat

1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot

ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, sze -

ret.

2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj közt is boldog, Aki nem

csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S

megnyered ügyedet.

3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ

nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt ka-

rod.

4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is szent áldásod Bőséggel

öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyerme -

keid java.

5. BÍZZÁL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él még, ki annyi vészek Torkából

már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is

derít.

6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet.

Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled

azt.

7. Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; :/: Ösvényünk erőssége Te vagy, Min-

denható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a

mennybe visz.

Isten áldásával.