Az Úr csodásan működik

A

z Úr csodásan működik, tapasztalja József, és valóban így is van (1Móz 41,37-57). Csodásan, felfoghatatlanul munkálkodik az Úr, nincs Hozzá fogható. Néhány órával korábban még teljes sötétségben, depressziós állapotban gondol arra: jól ittfelejtettek a börtönben. A főpohárnok nem járt közben értem, nem lehet bízni senkiben, Isten is megfeledkezett rólam. És amíg ő úgy gondolta, nem lesz innen kivezető út, vagy ha mégis, ki tudja, mikor, Isten már cselekszik. És néhány óra múlva már a birodalom második embere. Milyen jó, hogy megfeledkezett róla a főpohárnok, persze ez sem véletlen, és milyen jó, hogy amikor a fáraót álmai foglalkoztatják, eszébe jut József. Eszébe jut, mert Isten emlékezetébe idézi a börtönben történeteket.

Ebből a történetből lássuk meg, hogy az életünk nem mindig ott tart, ahol gondoljuk. A sötét felhők mögött mindig ott ragyog Isten kegyelme. Amikor lemondóan legyintünk, az Úr készíti a szabadulás útját. Ne törjük le erőszakkal a láncokat, ne siettessük az időt, várjunk az Úrra bizalommal. Ő a háttérben is cselekszik. Amikor mi nem látjuk a történéseket, Ő munkálkodik. József sem tudta a börtönből figyelemmel kísérni a történéseket, mégis minden haladt előre. Az emberi mulasztásokat is felhasználta az Úr, azok is az ő és a népe javát szolgálták.

József a bőven termő éveket tartalékgyűjtésre használta fel. Ő maga is engedelmeskedett Isten akaratának, komolyan vette az álmok jelentését. Nem az elmúlt évek szenvedéseit igyekezett kárpótolni, hanem a bőség idején gondolt az eljövendő szűk esztendőkre, gondolt saját népére is. Tudta, hogy mindez Isten ajándéka, nem magának, hanem az Úrnak köszönheti a felemelkedést és az élet megváltozását. József tudja, hogy mindebben a korábban kapott ígéretek teljesednek be. Valóság lett minden, amit korábban álmaiban látott. Tudja, hogy Isten szavát, kijelentését komolyan kell venni. Építsük életünket Isten szavára, ez az a kőszikla, amit a viharok sem rombolnak le, ami tartósságot ad az életünknek. Amit az Úr kijelentett, azt megcselekszi. Ne az időre, hanem mindig az Úrra figyeljünk.

Aztán eltelt a bőség hét esztendeje - mindig eltelik. A bőség ideje mindig lejár, és ne mondjuk azt, hogy a mi időnkben ez nem így működik. Adjunk hálát a bőségért, és készüljünk a szűkebb időszakra. Azt se feledjük, hogy a mi bőségünk azért adatik, hogy általa szolgáljunk azoknak, akik már most szűken élnek. 

Az Úr a sokaság figyelmét a szív tartalmára, a belőle származó dolgokra irányítja (Mt 15,10-20). Ne a külsővel foglalkozzanak, mert rendben lehet az egyház élete kívülről, rendezett körülmények közt élhetünk, rendben vannak az épületeink, de mi van a szívekben? Ki uralkodik bennünk? Jézus az Úr, vagy  a régi természetünk, az óemberünk? Nem elég a külsőt rendben tartani, hagyományainkhoz ragaszkodni, a szív megújulására van szükségünk. Mert mire is megyünk, ha a külső rendben van, de továbbra is gonoszok vagyunk, paráználkodunk, lopunk, hazudunk? Az Úr azt akarja, hogy bennünk legyen változás, az Ő indulata töltsön be, és akkor másképp fogunk egymáshoz is viszonyulni. Amíg nincs új szívünk, a régi reakciók és megoldások maradnak. Addig erővel akarjuk legyőzni a másikat, a bosszú, a törlesztés vezérel.

Péter úgy gondolja, Jézus túllőtt a célon, megbántja a farizeusokat, ám Ő nem az emberek véleményét, hanem Isten akaratát és a valóságot tartja szem előtt. Neki az a fontos, amit Isten akar. Nem csap be senkit, nem mondja a rosszra, hogy jó, mert azt elismert emberek cselekszik. Minden tett mércéje Isten igéje.

Hagyjátok őket, vak vezetők. Igen, akik nem látják saját bűneiket, és nem ismerik fel, mennyire elhajoltak az igétől, azokhoz a tanítványok ne forduljanak tanácsért. A tanítvány mindig a Mesterhez megy, Őt kérdezi. Péter él is ezzel a lehetőséggel. Kihez megyek? Kitől kérek tanácsot?

Az Úr azonban nem dicséri meg Pétert. Mi gondolnánk, milyen jó, hogy kérdez, Jézus azonban úgy véli, hogy ezt már tudni kellene. Előrébb kellene tartani, meg kellene már érteni, amit Ő mond. Még mindig értetlenek vagytok? Ebben benne van: sok idő eltelt, amióta követtek, és mégsem értitek? Már rég nektek kellene tanítani másokat.

Hol is tartunk? Mennyi ideje annak, hogy megtértünk, és értjük az igét? Esetleg nekünk is pont ezt mondja az Úr: még mindig értetlenek vagytok? Ha igen, gondoljuk végig, miért nem értjük. Miért csak itt tartunk évtizedes bibliaolvasás után? Mi akadályozza a látást, a növekedést? Esetleg pont az, ami a farizeusokat, hogy nagyon jól tudjuk, mit vár az Úr, de nem tesszük? A szívünk nem változott? Bizony, gyakran látni, hogy sok ismeretre szert tettek a mai tanítványok, de a pénzhez ugyanúgy viszonyulnak, mint a megtérés előtt. Nem mindig látni változást a másik nemhez való viszonyulásban, nem az ige hatja át, hanem csak az emberi vágyak.

Mi származik a szívünkből? Figyeljünk oda, ma mi hagyja el a szívünket, mi jelenik meg a szánkon keresztül? Merjünk szembenézni a tartalommal, mert az Úr meg tudja tisztítani a szívünket. Sőt, azt ígéri, hogy új szívet ad. Ne ragaszkodjunk a régihez, annak tartalmához, hanem kérjünk újat.

Az Úr csodásan működik

1.  

Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van:

Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan.

Mint titkos bánya mélyiben, formálja terveit,

De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.

2.  

Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág.

Bimbója bár igénytelen, pompás lesz a virág.

Ki kétkedőn kutatja Őt, annak választ nem ád,

De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.

3.  

Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul:

Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull.

Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik,

Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik.

Isten áldásával.