E
|
bben a
történetben is azt látjuk, mennyire nem elég, ha külsőleg tartozunk Istenhez
(1Móz 34,1-31). Jákób fiai azt mondták Hamórnak és fiának: ha olyanok lesztek,
mint mi, akkor hozzátok adjuk
leányainkat. Ezt sem őszintén mondták, de jól mutatja, hogy ez nem elég, mert körül voltak
ugyan metélve, és ezzel Isten néphez tartoztak, ám a szívük távol állt
Tőle. Cselekedeteik nem Istenre
mutattak. Szívük szándéka sem volt igaz. Mivel a szív teljességéből szól a
száj, mindez arról tesz bizonyságot, hogy az ő szívükben nincs jelen Isten.
Sikem rendezni akarta vétkét, feleségül kívánta venni Dinát, vagyis nem akarta
magára hagyni őt. De Jákób fiai nem rendezni, hanem bosszút állni akartak. Mi van a szívünkben? Hogyan állunk a
problémákhoz, és mit akarunk? Rendezni, megoldani? Vagy minket is a megfizetés,
a bosszú vezérel? Ne csak azt hangoztassuk, hogy keresztyének vagyunk, hanem
éljünk is krisztusian. Legyen az életünk is keresztyén. És itt jön a
probléma, mert ez tőlünk nem telik. Megváltatlan szívvel, régi természettel nem tudunk krisztusian élni. Megtérésre és újjászületésre, majd az új életben
való növekedésre van szükségünk.
Jákób nem szól, határozatlan, nem
oldja meg ezt a helyzetet a másik apával, hanem vár a fiaira, akiket érzelmük és régi természetük irányít. Ők nem éltek át Istennel megrendítő találkozást,
mint az apjuk. Így nem ismerik Őt, nem
az Úr indulata vezérli őket. Vannak nehéz élethelyzetek, súlyos döntések,
amiket nem kell elodázni, hanem vállalni kell a látásunkat, mert egyébként még
rosszabbá válnak a dolgok. Van, amikor úgy véljük, jobb lenne csendben maradni,
de a látás, a vélemény, Isten akaratának megvallása mindig előrevivőbb, mint
a csendben maradás. Ha nem vállaljuk az ige útmutatását, akkor sem lesz
könnyebb, mintha megvalljuk. Amennyiben Jákób vállalja Istent, és rendezi a
helyzetet, elkerülhették volna ezt a vérfürdőt és a negatív bizonyságtételt.
Fontos még azt is meglátnunk, a bűnt nem lehet másik bűnnel
orvosolni. Nem megoldás a bűn. Ráadásul képmutató módon jelentkezik, mert
Dina megerőszakolását bűnnek tartják, az ölést azonban nem. Mennyire tudunk csúsztatni, amit a másik tesz, azt felnagyítjuk, a magunk tettit pedig elnézzük. A megoldás mindig az Úrra való
figyelés, szavának való engedelmesség. A
megbocsátás és a kegyelem felmutatása bizonyságtevő erővel tud hatni. Vigyük
bele az Úr kegyelmét mindennapjainkba. Ne feledjük, hogy nekünk is megbocsátott az
Úr. Ne legyünk olyanok, mint az adósszolga, akinek elengedte a király a
kifizethetetlen mértékű adósságot, de ő számon kérte a jelentéktelent. Ne
feledjük el az Úr kegyelmét.
Tovább hallgathatjuk az Úr Jézus példázatait, és jó hallgatni, mert Isten
országa lényegét tárja fel bennük, másrészt egyszerűen, érthetően beszél (Mt
13,31-35). Jó hallgatni őket, mert belerendülünk, hogy még mindig szól, Ő nem némul
meg, és amíg tart a kegyelmi idő, mindig fog szólni. Igazán az a megrendítő,
hogy még nekem is szól. Nem mondja: annyit értetlenkedtél, és oly gyakran vagy
engedetlen is, nem szólok. Pedig akkor sem szólhatnánk, ha elnémulna, de nem
teszi, mert szeret. És ha Ő nem szól,
sötétben maradunk, az ige az élet egyetlen igazi lámpása. Nélküle sötétség
borul a világra. Jézus a világ Világossága, és ha Ő nem szól, sötétben
tapogatózunk, vívmányaink, tudásunk ellenére.
A mennyek országát a kicsi mustármaghoz hasonlítja Urunk. Kicsi, de tele
van élettel, és ha belekerül a földbe, kifejti hatását. Ilyen az ige, gyakran nem is vesszük észre, amikor bekerül valakinek a szívébe, de egy idő után láthatóvá válik. Egyre
növekszik, egyre erőteljesebb lesz. Benne
van ebben a hívő élet növekedésének a fontossága, talán lassan indul, de egyre
növekszik, és másoknak is reménységet nyújt.
Az Úr szavában csodás erő van, nagy dolgokat képes kihozni az emberből.
Olyan átalakítást hajt végre, amit nem is gondolnánk. Egy gadaraiból lehet még
lelkileg és testileg is egészséges ember. Egy vámszedőből is válhat tanítvány.
Mindez az Úr Jézus néhány szava nyomán megy végbe. Így működik ez ma is, egy
ige szíven talál, és az addig bűnben, Istentől távol élő ember élete száznyolcvan
fokos fordulatot vesz. Elveszettből megtalált, Jézust üldözőből az evangélium
hirdetője válik.
Reménységet is megfogalmaz ebben az Úr. Néhány tanítvánnyal indult az
egyház, de pünkösd után a Lélek munkája által elkezdett terebélyesedni, néhány
évtized múlva az egész birodalom területén éltek tanítványok, jelen volt az
egyház. És az egyház sok lélek számára lett menedék. Sok nyomorult, az élet perifériáján meghúzódó
ember találta meg helyét az életben, miután megtalálta önmagát és helyét
Krisztusban. A fa menedéket nyújtott a
szökött rabszolgának is, mégpedig úgy, hogy a mag az ő szívébe is bekerült, új
emberré tette, átformálta, és belevonta a gyülekezet közösségébe. Krisztus követői családdá, egyházzá
formálódtak, ahol Jézus a fej. Az egyház
ma is azért van jelen, hogy hasson. Igen, azért hív el az Úr Jézus, hogy hassunk a magunk helyén. Jobban
mondva engedjük hatni az igét, az Urat. Ő látszódni akar rajtunk keresztül.
Mert az apró magból fává terebélyesedett növény látható, így találják meg a
madarak. Látható-e ma az egyház ebben a sötét, bűntől áthatott világban? Mert
csak a látható egyház tud reménységet adni az elveszettek, a keresők számára.
A kovász példázata is erről a
hatásról, hatékonyságról beszél. Fontos
meglátni: ahhoz, hogy hasson, bele kell kerülnie a lisztbe. Bele kell kerülnie
a hitünknek, a hívő embereknek, az egyháznak is ebbe a világba. Azonban ne feledjük, hogy a kovász hat, a mi
hitünknek, életünknek kell a környezetünkre hatnia. Ma gyakran fordítva
történik, benne vagyunk ugyan a világban, de a világ is belekerül az életünkbe,
ő hat ránk. Urunk azért küld, hogy mi, a bennünk lévő evangélium hasson
másokra.
Az éltem, Jézus
1.
Az éltem, Jézus, Nélküled teljes boldogtalanság,
Hajó háborgó tengeren, szelek ha űzik, hajtják.
Tanácstalan vergődve rajt segélyt sehol se látok,
Nem int felém se rév, se part, s a hullám sírja tátog.
2.
Az éltem, Jézus, nélküled sötét, mint sűrű éjben.
Nagy tétován csak tévelyeg, hogy célhoz el ne érjen.
A bűnvadonból nélküled ki sem jutok talán már,
Hazám se látom meg soha: az éjben csak halál vár.
3.
De Jézus, mellettem ha vagy, nem tölt el félelemmel,
Hullám ha harsog, háborog, s viharba’ reng a tenger.
Ha vernek tajtékzó habok, annál nagyobb a békém,
S a szívem csendesen pihen kipróbált menedékén.
4.
Uram, ha Te vezérem vagy és tündöklő világom,
Utat mutatsz az éjben is, szemem csak Rád vigyázzon.
Habár az út rögös, nehéz, s vak végtelen az éjjel,
Tudom, hazáig hű kezed bizonnyal elvezérel.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése