|
H
|
úsz év telt
Jákób fölött Lábán földjén, de nem lépett előre, ne jutott közelebb Istenhez
(1Móz 32,1-22). Érkezése menekülés volt otthonról, most hazamenekül, Lábán
elöl. Milyen volt az elmúlt néhány évünk, évtizedünk? Volt e változás,
növekedés, jobban megismertük-e Urunkat, és engedelmesekké váltunk-e? Jákób
ugyanott tart, mint amikor otthonról elindult, nem ment végbe benne
életváltozás, egész végig ugyanúgy gondolkodott, és élt, mint korábban.
Belevetette magát a mindennapi élet gondjaiba, első volt a nősülés, az is
bonyodalmakkal ment végbe, aztán jöttek a gyerekek, itt is problémák merültek
fel, aztán a megélhetésért való küzdelem. És ide nem fért be Isten, vagyis,
Jákób nem engedte be Istent a hétköznapjaiba. Ezért nem változott, és így nem
is növekedett. De hogyan van nálunk? Valószínűleg hasonlóképpen. Kevés idő jut
Istenre a mindennapi dolgaink miatt, sőt egymásra is. Mintha úgy gondolnánk,
majd eljön egy problémamentes időszak, és akkor majd csak Neki élünk. Azonban
az Úr problémáink felett is Úr, engedjük őt közel hozzá, bízzuk rá minden
dolgunkat. Gyakran elmondjuk, hogy rábíztam magam, de a részletek nem mindig
ezt mutatják, úgy mint Jákóbnál is. Ő maga akar feleséget szerezni, aztán
gondoskodik családjáról, és ehhez saját módszereit használja fel. Nem engedi, hogy Isten a saját módszerei
által segítsen rajta.
Jákób bár még mindig változatlan, de az Úr keresi őt. Ugyanúgy, ahogyan
minket is folyamatosan keres. Mindig ad jelzéseket az úton. Jákób Isten
angyalait látja, és ez már pozitív, hogy meglátja, akik találkoztak vele, Isten
követei. Látjuk-e mi Isten követeit,
meghalljuk-e még szavát? Vagy annyira lefoglal az utunk, megszoktuk már a
hangokat, az embereket, hogy észre se vesszük, amikor Isten elénk áll. Van-e
fülünk az igére? Kihalljuk-e még Isten szavát a megszokott liturgiából, a
gyülekezeti alkalomból? Átéljük-e, itt van Isten köztünk, ezért leborulunk, és
imádjuk Őt?
A változatlan belső állapot abban is látszik, Jákób fél, mert tudja
rendezetlen dolgok várják. Hiába telt el húsz év, nem oldódott meg semmi, mert
önmagában az idő, nem old meg semmit. Nem bizonyos abban, hogy Ézsaú örülni fog
neki, de a hír arról szól, fegyveresekkel fogadja csaló öccsét. Jákóbot félelem és szorongás fogja el, a
rendezetlen ügyek szorongást idéznek elő.
Most sem ő ment előre, nem maga kereste a bátyját, hanem szolgákat
küldött üzenettel.
Amikor elrendezi a táborokat, eszébe jut Isten. Rádöbben, az Úr indította
haza, és most megszólítja Istent.
Uramnak mondja, tehát már kész Rá hallgatni, a félelem Istenhez
hajtja. Felismeri Isten szeretettel bánt
vele, és ő erre méltatlan. Nagy dolog, amikor
ide eljut valaki, méltatlan vagyok Uram, mindarra, amivel eddig
megajándékoztál. MI igenis méltónak tartjuk magunkat, mi megérdemeljük. Isten
jelenlétében azonban minden másképp van, széthullik magabiztosságunk, és
segítségért kiálltunk. Ez a pátriárka is Isten segítségéért kiállt, felismerte,
nem tudja ezt a helyzetet megoldani, ezért Istenhez fordul. Ez már egy bizonyos
fokú alázatra utal, mert nem könnyen mondjuk ki, én ezt nem tudom megoldani,
Uram könyörülj rajtam!
Valami már változik Jákóbban, rádöbben anyagilag is van rendeznivalója,
ajándékokat küld bátyjának, de még a régi élete előbukkan, még a természete nem
változott meg. A nyájak,az ajándékok
révén kíván kikerülni ebből a slamasztikából. Még mindig trükközik, arra épít,
ha ezekkel a csoportokkal találkozik Ézsaú megbékél mire hozzá ér. Még nincs
mersze előremenni, vállalni a szembenézést a bocsánatkérést.
Jákób a táborban marad, nem tud menni, és talán nem is mehet, ilyen
szívvel nem mehet. Ott tölti az éjszakát, és ez lesz élete sorsdöntő éjszakája,
nem kerülheti ki az önmagával és az Istennel való találkozást. Nem mehet ilyen szívvel tovább. Ezt az
éjszakát Isten készíti elő, most folyik nagy műtétre való felkészülés. Az utolsó percig halogatta Jákób ezt a
beavatkozást, de tovább már nem lehet halogatni. Isten körbezárta, nincs más
esély az életre, csak a beavatkozás. Megtörtént -e már Isten beavatkozás?
Megláttad-e, hogy nem véletlenül nem sikerül semmi, zárul a kör, azért van ez,
mert eljött a szív műtét ideje. Isten a Fő orvos, Ő végzi el szakszerűen a
beavatkozást. Ez a műtét új élettel ajándékoz meg.
Urunk kimegy a házból, kilép a
bezártságból, viszi ki a mindennapokba az igét, az életet (Mt 13,1-9). Keresi
az emberekkel a kapcsolatot, oda megy, ahol a mindennapi élet zajlik, belemegy
a forgatagba. Beleviszi az igét a mindennapokba. Mindez természetes a számára,
életet hozott és nem vallást, ami csak a zsinagógába való. Életet hoz, ami az
életbe való. Vetőmagot hozott, amit el kell vetni. Igen, Isten szava, az ige vetőmag, amit az
atya azért ad, hogy belekerüljön a talajba. Jézus a földműves, aki hinti szét
ezt a magot. Kérjük, az Urat, legyen
számunkra is ilyen természetes a Vele való kapcsolat, az igéhez való
hozzáállás.
Vágynak az emberek Jézus után, szeretnek Vele leni, pont ezért a
közvetlenségért. Tudják, értük jött, értük munkálkodik. Példázatban beszél,
ennek anyagát a mezőgazdaságból kölcsönzi. Ezeket a képeket ismerik az emberek,
talán épp ott és épp akkor is vet valaki.
A magvető dolga a vetés, és ő ennek eleget is tesz. Tisztában van azzal,
hogy vetés nélkül nincs élet. A vetés munkával, fáradsággal jár, de ezt nem
lehet megspórolni. Azért vet, mert eljött az ideje, nem azt mérlegeli, megéri
vagy nem éri, milyen százalékban fog majd teremni, hanem vet, mert ha nem vet reménye
sem lesz az életnek. Vessük az igét,
mert az ige hallásából származik az élet. Ha nem vetünk, ha a kísértő
suttogására hallgatunk, nincs értelme szólni, hirdetni, vetni az igét, akkor
nem is lesz változás.
Mert a föld akkor is terem, ha nem vetünk, de csak gazt, gyomnövényt. A
kultúrnövénynek el kell vetni a magját, és gondozni kell. É a Magvető hinti a
magot. Nem törődik azzal hová hull a búza, csak vet, nem enged a csüggedésnek,
nem adja fel előre. Tudja, a jó földbe is fog hullni, tudja, hogy az ige nem
tér vissza Hozzá üresen. Vessünk mi is hittel és fáradhatatlanul. Ne adjuk fel,
ne hagyjuk abba, ne vegye el a kedvünk a
talaj látványa. A termés betakarításához előbb vetni kell. Fontos még
tudni, a vetőmag jó. Isten a legjobb magot bízta ránk, nem azzal van a baj.
Bárt ma már gyakran a vetőmagot kritizáljuk, ráfogjuk, az igével van a baj, sőt
már nem is ige a számunkra. De lássuk meg, nem az Úr szavával van a baj, abban
ma is változatlanul benne van az élet. Ugyanaz a dünamisz van benne, mint ami a
biblikus időkben is volt. A probléma a talajjal, szívünkkel, vagyis velünk van.
De ha beengedjük a vetőmagot az életünkbe, az meg fog foganni és ha gondozzuk,
felnő és termést hoz. A vetés a termésért történik. Várjuk a termést, az
aratást. Ma gyakran már nem várjuk az igehirdetés eredményét. Várd, mert a
vetés az eredményért megy végbe.
Kimegy a Magvető
1. Kimegy a Magvető, Hinti szét a magot. Aranyló magocskák, Jó földbe
hulljatok!
2. Ne útfél fogadjon, Hol rátok taposnak, S éhesen kapnak fel Károgó
madarak.
3. Ne kemény, köves föld, Hol szegény kis gyökér Bárhová indul el,
Mindenütt követ ér.
4. Ne tövis, gyom közé Jussatok, hulljatok, Hol a gyom rabol el Levegőt
és napot.
5. Új szívet kérek én Tőled, jó Istenem, Te segíts, hogy e szív Puha, jó föld
legyen!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése