Tovább

J

ózsef iskolaideje még két esztendővel növekszik (1Móz 41,1-36). Miért? Mert még nem teljesen sajátította el az alapokat. Meg kell még tanulnia, hogy teljesen az Úrban bízzon, csak Tőle kérje és várja a szabadítást, a megoldást. Más szóval úgy is kifejezhetjük, hogy türelmet tanult. Türelmesen kivárni Isten megoldását és az Úr idejét. És ez nem könnyű lecke. Kivárni Isten idejét nehéz feladat, mert mi nem szeretünk, és nem is tudunk vári. Azonnal szeretnénk a dolgok megváltozását, Isten pedig mindent a megfelelő időben tesz. Két évet vár József, és ez nem kevés. Börtönben lenni igazságtalanul, és még várni a szabadulásra, ez nem egyszerű feladat, de ő vár, Istenre figyelve. Nincs benne lázongás, és az Úr úgy cselekszik, ahogyan nem is gondolja. Kiderül, hogy Ő a fáraó felett is Úr, az ő és népe életét is úgy alakítja, hogy segítséggé legyenek népe számára. Mert nemcsak Józsefről van szó, hanem Isten új és fiatal népéről. József életének alakulása Isten tervébe, mentő szeretetébe illeszkedik, bár ezt József nem látja. Életünk eseményei nem véletlenül történnek, és ha már változást szeretnénk is, várjuk ki, amíg az Úr megnyitja a kaput.

A fáraó álmot látott, ezeken keresztül üzent Isten, és készítette meg József számára az utat, illetve Jákób háza számára az életben maradás feltételeit. Isten jelez a fáraónak is, az Ő kezében van az élet, a mezőgazdaság, a jövendő élet is. A fáraónak is meg kell látnia saját korlátait és Isten lehetőségeit. A fáraót istenként tisztelték, azonban az Úr jelez: az ember nem isten, és soha nem is lesz az. Egy álom is megoldhatatlan problémát jelent a számára. Isten gyakran jelez, amikor mi sokat gondolunk magunkról: lásd, még ezt az egyszerű kérdést sem tudod megoldani, légy alázatos. Igen, Isten alázatra nevel. Ismerjem fel és ismerjem el korlátaimat, azt, hogy mennyire képtelen vagyok egyszerű dolgokban is világosan látni. Amikor nagy terveket szövögetünk, és már a holnaputánnál tartunk, az ige csendesen rámutat: azt sem tudjuk, hogy a holnapot megérjük-e.

Az Isten nélkül élő, magát bálványozó ember kudarcot vall, és tehetetlenül áll egyszerűnek tűnő dolgok előtt, emberei sem tudnak megfejtéssel szolgálni neki. Mivel nem hisz Istenben, tehetetlenségében nincs kihez fordulnia, nincs kitől segítséget kérnie. Neked van-e kihez fordulni? Ismered-e az Úr Jézust? És ha azt mondod, hogy igen: amikor elakadsz, és dühít a tehetetlenség, Hozzá fordulsz-e alázattal? Uram, ez nekem nem megy, ezt én nem értem, de könyörülj rajtam.

A megfelelő időben jut a főpohárnok eszébe József, és elmondja mindazt, amit a börtönben  átélt. Most kell Józsefnek kikerülni, és Isten nem is feledkezik meg róla. Olyan jó látni, hogy ha emberek megfeledkeznek is, de az Úr soha nem feledkezik meg övéiről. Jó, ha ez bevésődik a szívünkbe, amikor elkeserednénk és feladnánk, jusson eszünkbe: Ő soha nem feledkezik meg rólam. És mivel ezt az Úr mondja, ez így is van, sőt, ez megtapasztalható. A probléma inkább az, hogy mi hamarabb megfeledkezünk Urunkról.

A fáraó álmainak a mi számunkra is üzenete van. Az első: minden jó időszak elmúlik, és követni fogja egy nehezebb, egy nyomorúságosabb idő. Isten szól, hogy ne úgy éljünk, mintha a mi időnkben ilyen nem történhetne meg, mintha nem lehetne szűk esztendő. Isten a szűkebb időszakot jelzésre, figyelmeztetésre használja fel. Lássuk meg, mennyire eltértünk Tőle, mennyire már csak a magunk képességeiben, a vagyoni helyzetben bízunk, és nem Benne. A jólét, és mindaz, amibe bizalmunkat vetettük, bármikor elmúlhat. Minden olyan ebben a világban, mint a mező virága, mondja az ige. Ma még van és virul, de holnap elszárad és kemencébe vetik.

A második üzenet: a bőség ideje a felkészülésre adatik. Azért, hogy majd ebből éljünk a szűkebb esztendőkben. Mennyire másabb a bibliai szemlélet a mai elképzelésnél. Ma mindent felélünk. Amit megtermelünk, elhasználjuk, a pénzt azonnal elköltjük, fogyasztói szemlélet vezet bennünket. Az ige rámutat arra, hogy ez hosszútávon nem jó megoldás. Legyünk hálásak, amikor van, és éljünk vele Isten dicsőségére.

A fentiek az Istennel való kapcsolatunkra is érvényesek. Ma bő esztendőket élünk. Hozzáférhető a Biblia, sok igehirdetést, biblikus előadást hallhatunk. Az élet minden területére kapunk igei útmutatást, mindezt azért, hogy legyen majd miből élnünk a szűk esztendők idején. Mert eljön az idő, amikor a gonosz nem tudja elviselni az ige szabad mozgását, mert tudja, hogy Isten szava életeket formál újjá, a gonosz munkáját pedig lerombolja.

Ismét Jézus közelében látunk farizeusokat és írástudókat (Mt 15,1-9). Időről időre felbukkannak, de most sem azért jönnek, mint a sokaság. Nem személyes életükre nézve keresik Őt. Nem leborulni akarnak Előtte, elismerve, hogy Ő a Krisztus. Jövetelük célja: hiteltelenné tenni az Úr Jézust. Miért jövök? Támadni vagy megismerni akarom Őt? Ezek az emberek mindig csak a külső, a mások által látható szabályok megtartásával vannak elfoglalva. Arra teszik a hangsúlyt, ami mások által látható, de nem figyelnek a belsőre, a szív tartalmára. Úgy látják, hogy Jézus tanítványai megszegik a hagyományokat, fölébe helyezik hagyományaikat Isten szavának. Nagy kísértés, hogy saját elképzelésünket Isten igéje fölé helyezzük. Hagyományaink fontosabbakká válnak, mint az ige. Sőt, gyakran az a probléma, hogy a hagyományaink nem biblikusak.

Jézus visszakérdez, és Isten parancsolataira teszi a hangsúlyt. Miért lehet fontosabb a hagyomány Isten szavánál? Jó alázattal végiggondolni, mire figyelek, a környezetem, őseim szokásaira, vagy az ige szavára? Vállalom-e az Úr igéjét akkor is, ha szembemegy azokkal a hagyományokkal, amiket megszoktam?

Mai jelenség is felfedezhető a farizeusok gyakorlatában, a pénzt, az anyagi érdekeket Isten igéje és a szeretetből fakadó gondoskodás helyébe tették. Az anyagiak fontosabbá váltak, mint az Úrnak való engedelmesség. Hol tartunk ma? Hányszor azt látni, hogy az anyagiaknak nagyobb szerepük van, mint az igének. 

Az Úr a szívünk állapotára mutat rá, az a lényeg, hogy mi, vagy jobban mondva, Ki van a szívünkben? Isten van jelen benne, vagy valami más? Az üres vallásosság nem elég, Isten a szívünket keresi. Azt akarja, hogy a szívünk legyen közel Hozzá. Arra vágyik, hogy teljes szívből szeressük Őt. Ez a szeretet pedig a parancsolatai megtartásában nyilvánul meg. Nem elég azt mondani, Uram, Uram, mert ha a szívem távol van, kimaradok Isten országából.

Krisztus, ki vagy nap és világ

1. Krisztus, ki vagy nap és világ, Minket sötétségben ne hagyj! Igaz világosság te vagy,

Kárhozatra mennünk ne hagyj!

2. Téged kérünk, szent Úr Isten: Oltalmazz minket ez éjen; Nyugodalmunk benned lé-

gyen, A mi lelkünk el ne vesszen!

3. Nehéz álom el ne nyomjon, Az ellenség meg ne csaljon; Testünk hozzá ne hajoljon

És haragodba ne hozzon!

4. Mi szemeink ha alusznak, Szíveink rád vigyázzanak; Te hatalmadnak ereje Légyen

híveid őrzője!

5. Úr Isten, hozzád kiáltunk: Gondviselőnk, légy oltalmunk! Őrizz meg ellenségektől,

Lelki, testi ínségektől!

6. Parancsoljad angyalidnak, Hogy mireánk vigyázzanak; A mi gonosz ellenségünk

Messze távol járjon tőlünk!

7. Emlékezzél meg mirólunk: Jól tudod, mily gyarlók vagyunk; Kiket megváltál véreddel:

Úr Jézus, kérünk, ne hagyj el!

8. Dicsőség légyen Atyának, Ő szent Fiának, Krisztusnak, Szentlélekkel egyetemben,

Örökkön-örökké! Ámen.

Isten áldásával.