Az Oroszlán

J

ákób felismerte halála közeledtét, ő elmegy, mondja Józsefnek, de Isten velük lesz (1Móz 49,1-33). Nem esik kétségbe a jövő miatt, nem azon kesereg, mi lesz a gyermekeimmel, ha meghalok, hanem bizonyossággal tekint előre, mert tudja, hogy Isten velük lesz. Jó így látni az élet dolgait, nagy kegyelem ilyen látással rendelkezni. Meghalok ugyan, de nem ezen múlik a jövő, hanem Istenen. Jákób bizonyos abban, hogy Isten utódaival lesz. Honnan ez a bizonyosság? Isten kijelentette neki, vagyis a szavára, az igére épít. Minden dolgot, jelent, jövőt az igére építsünk. Higgyük el, amit Isten kijelentett rólunk, gyermekeinkről és az Ő népéről, az egyházról. Az ige ad békességet és nyújt biztonságot. Ha lelépünk az igei alapról, aggodalmaskodás lép a helyére. Aki aggodalmaskodik, az nem tud teljes szívvel az Úrnak élni és szolgálni. Sátán terve ez, aggódj, mi lesz veled. Jézus pedig így szól: Te csak Isten országára figyelj, és a többit bízd Atyádra.

Izráel abban is bizonyos, hogy bárhogyan is alakul övéinek élete, Isten hazaviszi őket őseik földjére. Nekik nem itt a helyük, nem Egyiptom a földjük, és ha ők ezt el is felednék, mert a jólét elfeledteti velük, Isten nem feledkezik meg róluk. Kiviszi őket Egyiptomból, mert Isten népe ott nem tud bizonyságtévő lámpássá válni. Bármi történjen, legyenek rabszolgák, és múljanak el felettük az idegen földön évszázadok, Isten cselekedni fog. Kihívja népét Egyiptomból, ahogyan ma is kihív a világból. Aki az Övé, aki tanítvány, az kihívott ember. A világgal azonos életmódot folytatva nem tudunk világítani. Csak a kihívottak válnak sóvá és világossággá.

Ezt követően a többi fiait is hívatja Jákób, és sorban megáldja őket. Rúben elveszíti elsőszülöttségét, mert bűnt követett el apjával szemben. Nem elég az első helyre születni, az elsőszülöttséghez új természetre is szükség van. Nem elég beleszületni a felekezetbe, újjá is kell születnünk Isten Szent Lelke által. Azért toporgunk egy helyben, mert megelégszünk a vallással, és nem akarunk eljutni Jézushoz. Miért? Mert az Úr Jézus életváltozást kér, önmegtagadást és kereszthordozást vár, enélkül nem lehetünk tanítványok. Mert a hívő élet nem rólam, hanem Jézusról szól. Nem a saját karrierem, sikerem a cél, hanem Isten dicsőítése. Isten országnak más szabályai vannak, mint a földi életnek. Ez az ország várja a bűnösöket, és megtisztító szeretetében részesíti őket. Egy új esély nyílik meg mindazok előtt, akik meghallják a Király hívását és elindulnak nyomában.

Az első helyet Júda veszi át. Mindez nem véletlen, az Úr kijelenti Jákóbnak, és ő aszerint áldja meg fiait. Júda adja majd a királyi dinasztiát, Isten hatalmas szolgái kerülnek ki ebből a törzsből. Királyok, akiknek Isten a Királya. Bemutatják, mit jelent Isten vezetése alatt élni. Júda törzséből származik a királyok Királya és uraknak Ura, Aki mindenkinek, még a királyoknak is Ura. Elmondhatom-e, hogy Ő már Úr az én éltem felett is? Nem a magam ura vagyok már, hanem az Úr Jézust szolgálom, Neki engedelmeskedek.

Belőle származik a Megváltó, Aki  a népeknek és a bűnösöknek reménysége lesz. Azért jön, hogy megkeresse és megmentse az elveszettet, és beépítse Isten országába. Ő lesz Júda Oroszlánja, ami üzeni: ne félj, bármilyen körülmény vesz is körül. Ő hatalmas és megvéd. Az Ő kezében van a hétpecsétes könyv is, amit senki, a legnagyobb hősök, sztárok sem képesek felnyitni, csak egyedül Ő. Az Ő kezében összpontosul az élet minden eseménye. Ne félj, mert amivel mi nem boldogulunk, azt Ő megoldja. János apostolnak egy mennyei lény ezt mondja: Ne sírj, mert győzött Júda Oroszlánja. Ne sírj! Ne sirasd magad, az egyházat, mert Jézus győzött. Lefegyverezte a gonosz erőit, és minket felszerel a harcra. A győztes vezér oldalán állhatunk.

Dán messze kerül az Úrtól, ám Jákób áldása egyben könyörgés is: szabadításodra várok, Uram. Az emberileg reménytelennek tűnőért is könyörög, Isten meg tudja szabadítani a megkötözöttet, és haza tudja vezetni az idegenbe költözöttet. Milyen gondokkal kell szembenézned? Ne csüggedj, hanem kérd az Úr szabadítását. Kérd, és várj Rá! Nem elég kérni, hanem ki is kell várni, amíg az Úr cselekszik.

A hegyről lejövet egy sokasághoz érnek, amely a tehetetlen tanítványokat veszi körül (Mt 17,14-21). Le kell jönni a hegyről, mert az élet nem arról szól, hogy mindig jól érezzük magunkat. Különösen a tavítványság útja nem jólétbe, hanem a mélységekbe vezet, a völgybe, a tehetetlenségbe. Azért is maradt lent a többi, hogy amíg Jézus távol van, ők közvetítsék mindazt, amire korábban felhatalmazta őket. Jézus neve által gyógyíthatnak, nagy dolgokat cselekedhetnek, ám ők ennek ellenére csődöt mondtak. Ők is olyan tehetetlenek, mint a világ fiai. Azonban tőlük Jézus nem ezt várja. Milyenek vagyunk? Nem a tehetetlenségünk, tanácstalanságunk látszik, amikor emberi problémákkal találjuk magunkat szemben? Mi sem tudjuk orvosolni őket. Vagy a világ módszerét vesszük, és azzal próbálkozunk, vagy elküldjük őket világi szakemberekhez? Pedig Isten országa ma is hat, ma is győztes hatalom a bűn minden formája, pusztító ereje fölött.

Az apa Jézushoz vitte a fiát, és ez útmutatás, vigyük mi is Őhozzá gyermekeinket. Keressük Őt, amikor betegséggel, az élet gondjaival találkozunk. Ne egyedül, ne mi akarjuk megoldani, hanem kérjük Őt, de hittel tegyük, mint ez az apa. A tanítványok csődje sem szegte kedvét, nem fordult vissza, nem mondta: amilyen a tanítvány, olyan a mester, és így nincs mit várni. Ő hitt a tanítványok kudarca után is, és várt az Úrra. Higgy tovább, várj Rá akkor is, ha a tanítványok, az egyház tehetetlennek bizonyulnak. Az emberek tehetetlensége ne tántorítson el Jézustól. Ne az egyház élete alapján alkoss véleményt Istenről, hanem saját kijelentése, az ige alapján.

Jézus odaviteti a fiút, rákiált a gonoszra, és az eltávozik. Jézus szavára mennie kell, mert nincs keresnivalója az emberben. Isten nem a gonosz számára teremtette az embert. A tanítványok megkérdezik, mi volt a probléma. Jó, hogy megkérdezik Jézust, ez azt mutatja, hogy szeretnének tanulni, növekedni, a hibát ki akarják javítani. Mert nem az a baj, ha hibát követünk el, hanem az, ha nem akarjuk kijavítani, ha belemerevedünk hibáinkba, és már a hibát, a vétket véljük jó megoldásnak, helyes cselekedetnek.

Jézus elmondja, mi a hiba. Kicsinyhitűek, vagyis nem használják meglevő mustármag hitüket, hanem arra várnak, hogy fává terebélyesedjen, izmosodjon. Mindig növelni akarják a hitüket, pedig az használat közben növekszik. Elég a mustármagnyi hit, mert erő van benne. Ez azt jelenti: hiszem, hogy az Úr akkor is munkálkodik, ha nincs jelen testileg. Hiszem, hogy rajtam keresztül is elvégzi munkáját, akkor is, ha én nem vagyok apostol.

Ne aggodalmaskodjál

1. Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel!

Ő felruház és táplál, rád gondot ő visel.

Dicső Király, ég és a föld Ura,

Szívünk tiéd, légy annak is Ura!

Isten áldásával.