A
|
fáraó egyre dühösebb, nem vált be a terve,
mert a bábák ismerik Istent, és hatalmasabbnak tartják a fáraónál, ezért Neki
engednek (2Móz 2,1-25). Talán érzékelik
ezek a nők, hogy egyszer Isten is számon fogja kérni őket. A fáraó
maximum a testüket pusztíthatja el, míg az élő Isten a lelket is elveszítheti.
Ők azonban élni akarnak, örökké, úgy, ahogy Isten azt megtervezte. Látják, hogy a hit és az engedelmesség az
odavezető út. Hit a Teremtő, Mindenható Istenben és engedelmesség az Ő
akaratának. Ők inkább Istennek engednek, mint embereknek. Merjük-e vállalni
Isten akaratát a fáraókkal szemben? Mi Isten akarata? Az élet védelme. Ő mindig az élet mellett teszi le a voksot,
mert életpárti.
A gonosz nem törődik bele a vereségbe, új ötlettel rukkol elő, a népét
kéri meg gyermekgyilkosságra, mert tudja, hogy a nép saját jóléte érdekében
mindent megtesz. A fáraó tele van gyűlölettel Isten népe iránt, el akarja
pusztítani őket. Dühöngő vadállatként viselkedik, ordít, mint az oroszlán, de
az Úr megoltalmazza övéit. Népét
kipusztítani nem lehet. Urunk ma is megvédelmez, dühönghet az ellenség,
bevethet bármilyen praktikát, aki figyel Rá, és komolyan veszi szavát,
megmarad.
Egy házaspár Istent mindennél jobban szereti, szavát hittel követi, és
kész saját életét kockáztatni a fúgyermek megmentéséért. Ők is megbecsülik az élet ajándékát. Elrejtik a gyermeket, és amikor már nem lehet tovább rejtegetni, egy gyékénykosárba
helyezik és a Nílusra teszik. Azonban az a kosár Isten tenyere volt. Tegyük mi
is a saját, gyermekeink, szeretteink életét az Úr kezébe.
Mirjam is bátor volt, ott maradt és figyelt, sőt, amikor eljött a pillanat, ügyes tervvel áll elő. És ezt elmondja a fáraó leányának. Így azután Mózes
visszakerül a családjába, hivatalos engedéllyel. Így munkálkodik az Úr, aki
a megöletésre adott parancsot, most a megmentésre kell, hogy utasítást adjon,
és mindezt úgy teszi, hogy fogalma sincs arról, hogy ő is Isten kezében van. Ezen
túl pedig az a fáraó fogja felnevelni, taníttatni, aki az életére tör. Ez, mondhatnánk, Isten humora. Gyakran
cselekszik így, azokat használja fel ügye védelmére, a jó hír terjesztésére,
akik addig ellenségei voltak. A
legnagyobb durranás Pál megfordítása volt. Mennyire gyűlölte Jézust, és a
végén ő védelmezi az evangéliumot, és kész szenvedni is érte. Hatalmas Urunk
van, lehetőségei végtelenek. Nincs az a szív, amit ne tudna újjáformálni.
Mindezt azért teszi, mert terve van ezzel a gyermekkel, és szenvedő
népével is. A látszat ellenére nem feledkezett meg róluk. Mert Ő sohasem
feledkezik meg öveiről, hanem készíti a szabadulás útját. Ezért hagyatkozzunk
Rá türelemmel, és várjuk ki az Ő idejét. Mózes nem várta ki az Istentől
elkészített időt. Nem vár az elhívásra, az Úrtól való indíttatásra, hanem
tisztán érzelmi alapokon cselekszik, és ezért vereségre van ítélve. Mert nem
Mózes szabadít meg, hanem Isten Mózesen keresztül. Ez az ember eszköz lehet
Isten kezében, de amíg ezt nem látja és nem fogadja el, megbonyolítja a
dolgokat.
Mózes is beiratkozik az Úr iskolájába, meg kell tudnia, hogy a szabadításra
nem készít fel korának legjobb iskolája, és semmilyen emberi bölcsesség
sem. Csakis az Úr által válunk igazán
felkészültekké. A Szentlélek vezetése,
ereje tud a lélekmentő munkára kiképezni. Sok mindent el lehet sajátítani, de
az emberi életeket az Úr képes újjáformálni, megváltoztatni. Istent, az Ő
igéjét semmilyen képzés, technika nem helyettesítheti.
A türelmetlen szabadító kudarcot vall. Aki nem az Úrral összhangban
cselekszik, aki emberi erőre épít, kudarcot vall. Lehet, hogy pont ezért érünk el
oly kevés eredményt a lelkigondozásban. Önerővel, emberi megoldásokkal
próbálkozunk. Ha mi csak annyit tudunk kínálni, mint a világ, akkor nem hozzánk
fordulnak, hanem a világi terápiákat, lehetőségeket veszik igénybe.
Az Úr azonban nem vetette el Mózest, hanem felkészíti őt. Majd akkor
válik alkalmas eszközzé, amikor már képtelennek tartja magát erre a feladatra,
akkor majd teljes erővel az Úrra fog támaszkodni.
Az is fontos, hogy Isten megvárta, amíg a népe sóhajtozni kezd és
segítségül hívja Őt. Isten nem szabadít
meg akaratunk ellenére, ha megfelel a szolgaság, a bűn, engedi, hogy azon az úton
járjunk. Mindig jelez, felkínálja segítségét, de nekem kell azt megragadnom.
A nagyratörő tanítványoknak az Úr kijelenti, hogy ők is elveszettek, nekik is
megmentőre van szükségük (Mt 18,11-14). És ez a Megmentő Ő. Mindenki elveszett, aki még nem élt át
sorfordító találkozást az Úr Jézussal. Aki csak ebbe a világba születik bele, elveszett, akkor is, ha templomlátogató, de nem született újonnan Isten Szent
Lelke által. Az Úr Jézus azért jött,
hogy megmentsen. Ez az egyetlen cél lebegett a szeme előtt. Érted jött, téged
akar megmenteni.
Ennek a megvilágítására mondja el az elveszett juh példázatát. Úgy kezdi: mit gondoltok? Mit gondoltok erről
a példázatról, a pásztorról? Sőt, mintha azt mondaná, gondolkozzatok el rajta,
mert ezt nektek is mondom. Rólatok is szól, és jó lenne, ha ezt meglátnátok és
komolyan vennétek. Ti vagytok az a bárány! Mindig rólam szól az ige, és nem a
hitetlen vagy lecsúszott életű, kétes erkölcsű ember az elveszett juh, hanem
én. Elveszett vagyok, ha nem Jézus nyomában járok. Ez a bárány a nyájba
tartozott, de lemaradt, másfelé ment, mint a pásztor. Nem figyelt a hangjára,
és ezért bajba jutott. Aki nem figyel az igére, bajba kerül. Talán azért nem
hallgatott a pásztorra, mert úgy gondolta, hogy ő könnyebb úton is legelőhöz tud
jutni. Nem akarta vállalni a nehezebb, fárasztóbb utat. Gyakran azt gondoljuk, a könnyebb út a jó út,
a helyes döntés. Ezzel megtéveszt az ellenség.
A Pásztor utánamegy az egy elveszettnek, mert szereti és fontos
Neki. Kész otthagyni a sokat a
kevésért, az egyért. Talán várta, hogy a
többi is Vele megy. Miért csak a
pásztortól várják el az elveszettek keresését? A már megtaláltak feladata is
ez. Hazavonzani azt, aki még távol van a Pásztortól.
Addig keresi, amíg meg nem találja, de a báránynak kell engednie magát
megtalálni, hazavinni. Engeded-e, hogy az Úr nyájába vigyen? Rugódozol ellene,
vagy hálás vagy, hogy életét kockára téve megmentett? Mert Jézus az életét adta oda értünk.
A pásztor örül az egy megmentettnek, sőt, jobban örül, mint a
kilencvenkilencnek, de nem jelenti azt, hogy nekik nem örül, őket nem szereti.
Hanem csak azt akarja, hogy senki ne vesszen el. Mert Ő azért jött, hogy
megkeresse az elveszettet. Megkeres téged és engem is.
Száz juhocskám
1.
Száz juhocskám mind együtt legelt.
Egy közülük vajon hova lett?
Valahol a zöld erdőbe’ bent,
A jó útról jaj, de messze ment!
2.
Megyek, megyek, megkeresem őt,
Bejárom az erdőt és mezőt.
Legyen az út bármilyen kemény,
Juhocskámat visszahozom én.
3.
Visszahozom az én vállamon,
Összetörve, sebezve nagyon.
Sebeire balzsamot teszek,
Ó, milyen nagy ez a szeretet!
4.
Ó, milyen nagy ez a szeretet,
Melyet kimondani se lehet,
Ott a béke, ott a nyugalom
Drága, hű szíveden, Jézusom!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése