A morzsa ereje

C

sodálatos az Úr, előtte ment övéinek, és mindent elkészített az éhínség idejére (1Móz 42,1-38). Jákób és fiai semmit sem tudtak mindarról, ami történik, de mire szembenéztek a próbával, a megoldás is elkészült. Isten Egyiptomban tartalékolt élelmiszert, csak el kell menni és vásárolni. Mindezen események mögött Isten munkája áll, a fáraó nem sejti, hogy az ő nagy birodalma egy egyszerű nomád pásztor és családja kedvéért kapott ilyen lehetőséget. Isten népéért menekül meg Egyiptom is. Sokszor nem is gondoljuk, mennyit is jelent, hogy Isten népe a világban van. Rájuk nézve vesz gyakran más fordulatot a történelem. Mi magunkénak gondoljuk a változást, de az Úr viszi azt végbe. József is azért kerül a fáraóhoz, mert az Úr népe előtt jár. Ő az az eszköz, aki által segítséget nyújt az Úr.

Jákób már átgondoltabb, mint Izsák és Ábrahám volt. Nem menekül a próba elől, hanem figyel, és amikor megtudja, hogy Egyitomban van gabona, fiait küldi el vásárolni. Nem az egész családot viszi oda, hanem csak élelemért küldet. Azt jelzi ez, hogy tudja, az ő helye ott van, azon a földön, és amíg az Úr másképp nem rendelkezik, marad. Nincs nála kapkodás, félelem, mert ismeri már Istent, és tudja, hogy jó kezekben van az élete. Jó ezt a nyugalmat látni, olyan gyorsan elveszítjük békességünket, és nem jut eszünkbe, hogy az Úr kezében vagyunk, Ő előttünk jár. Jákób sem tudta, miként cselekszik Isten, de bízott Benne. Igen, Ő övéi előtt jár, még a hatalmasok életét is úgy alakítja, hogy népének ügye előbbre menjen, és meglássák az Ő dicsőségét.

József felismerte ugyan testvéreit, de ezt nem jelezte feléjük, rejtve maradt előttük. Rádöbbent arra, hogy amit álmodott, valóság lett. Ezzel megerősödött abban, hogy Isten kijelentését látta, és az most beteljesedett. Bizonyosságot nyert: nem véletlenül történnek dolgok, hanem az Úr jár előttük. Ő készíti a szabadulás útját. A testvérek mennyire berzenkedtek, leborulni József előtt, mit is gondol ő. Sőt, ezért meggyűlölték, és meg akarták ölni, és most önkéntelenül leborulnak az egyiptomi vezető előtt. Mennyire nem gondoltak Istenre, nem ismerték Őt, és nem látták meg munkáját, jelzését, amit Józsefen keresztül küldött. Nekünk is jelez az Úr, de értjük-e a jelzéseket? Elgondolkodunk-e rajta, mit is akar mondani? Mélyedjünk el az igében, keressük Őt és országa dolgait az igében és a történésekben.

A szigorú fogadtatás felébreszti lelkiismeretüket. Eddig nem törődtek mindazzal, amit József ellen elkövettek. Lesöpörték lelkük pincéjébe, de mivel nem volt elrendezve, nem vallották meg az Úr előtt és apjuk előtt, most hatalmas erővel robbant be a tudatukba. Most vádolja őket, ők pedig egymást. Még mindig nem viszik Isten elé. Ebből meglátjuk, mennyire fontos múltunk rendezése, nem megoldás a felejtés, nem segít az idő múlása sem, egyetlen megoldás az őszinte bűnbánat.

Amikor a pénzüket megtalálják zsákjaikban, már felteszik a kérdést: mit cselekedett velünk az Isten? De ez sem megrendítő erővel tör rájuk, nem ismerik fel, hogy valóban Isten cselekszik. Meglátom-e Isten munkáját személyes életemben? Le tudok-e borulni Előtte, akkor is, ha nem egészen értem, ami történik? Nem véletlenül kerülünk egy-egy helyzetbe, próba ez, amelyben kiderül, hogyan reagálok rá, mennyire vagyok krisztusi ilyenkor.

A nehéz és nem igazán érthető pillanatokban Isten azt akarja, hogy álljunk meg, csendesedjünk el, legyünk még többet a közelében, és mélyedjünk el az igében, imádságban. Jákób még mindig csak Ráchel gyermekeiben gondolkodik, József után csak Benjámint látja és félti. Az Úr őt is formálja, meg kell látnia többit, és meg kell tanulnia mindenkit az Úrra bízni.

Az Úr Jézus pogány területre vonult, viszi a jó hírrel való találkozás lehetőségét, egyben a csendre is vágyik (Mt 15,21-28). Nem megy nyilvánosan az emberek közé, figyel felfelé, talán várja, hogy miként reagálnak majd mindarra, ami eddig történt. Amíg távol van az izráeli területektől, emberektől, várja, hogyan hat mindaz rájuk, amit eddig átéltek. Vajon átmelegedett a szívük, boldogok, mert látják, hogy eljött a Messiás? Felismerték, hogy személyesen őket keresi? Minket is szondáz az Úr. Hat-e ránk, és hogyan, a kegyelem? Van-e eredménye az igének? Mire jutunk? Megismertük már Őt, és rábíztuk magunkat?

Közben egy kánaáni asszony, tehát nem zsidó, meghallja, hogy ott van az Úr. Nem késlekedik, hanem Hozzá indul, segítséget kér Tőle. Nem zsidó, és mégis a messiási formulával szólítja meg. Hallott már a Messiásról, és Jézusról is, és hiszi, hogy Ő az Eljövendő. Egy nem zsidó hagyományban nevelkedett ember előrébb tart, mint a zsidók többsége. Hol tartunk: Kinek látom Jézust? Hozzá fordulok segítségért?

Könyörülj rajtam, kéri, és hiszi, hogy Jézus tud segíteni, képes a lányát megszabadítani. Egy anya a lánya érdekében keresi fel, hittel kér segítséget. Bár nekünk is ilyen természetes volna az Úrhoz való fordulás. Ez az asszony keveset tud Istenről, mégis jön Jézushoz, bízik Benne, és a tanítványai magatartása, majd Jézus próbája sem csüggeszti el. Nem adja fel, hanem tovább megy hitben.

A tanítványok most is az elbocsátásban látják a megoldást. Még mindig nem jutottak előbbre, nem tágult ki a szívük, és nem ismerik Mesterüket sem. Én vajon ismerem? Nem vagyok-e én is szűkkeblű? Nem gondolkodom én is „csak”-ban? Nem sajátítjuk ki magunknak az Urat?

Jézus tanítványainak adott felelete elmondja: ti így gondolkodtok, hogy csak Izráel elveszett juhaihoz jöttem, de nem emlékeztek a gadaraira, a kapernaumi századosra? Ez a válasz egyben az asszony számára próba is. Vajon feladja? Megsértődik és elmegy, vagy kitart, mert ismer, mert tudja, hogy a kegyelem mindenki számára elérhető? Aki hisz, az rálép a kegyelemhez vezető útra. A hit előtt tárul fel Jézus Lénye igazán.

Mi talán sértve mondtuk volna: velem így nem lehet beszélni. Hivatkoztunk volna emberi jogokra, diszkriminációt emlegettünk volna, de ő nem így tesz. Leborul Jézus előtt, és tovább kéri: Uram, segíts rajtam! Csodálatos hit és alázat, megy tovább, nem adja fel, hiszi, hogy Isten nem küldi el. Le tudsz-e borulni az Úr előtt? Jogaid emlegetése helyett alázattal, hittel kéred-e: Uram, segíts rajtam!?

És még mindig nincs eredmény, mintha elutasítaná az Úr, de ő nem enged. Vállalja a kiskutya helyét is, de nem tágít. Nem akar fiú lenni, de hiszi, hogy a kutyáknak is jár morzsa, és ez neki elég. Elég Jézustól egy morzsa. Elég-e egy morzsa, egy drága szó, egy ige? Hiszed-e, hogy egy ige által meggyógyulhatsz, lehull a bilincs, és szabad leszel?

Az Úr meglátja az asszony válaszában a hitet, és nagynak titulálja. Nagy hit, pedig semmi rendkívülit nem cselekedett, csak leborulva, alázattal kapaszkodott Jézus irgalmasságába. Hitte, hogy Jézus van olyan irgalmas, mint az ember. Ha az ember nem zavarja el a kutyát, hanem engedi, hogy az asztal alatt összeszedje a morzsát, akkor Isten sem küld el. Ő is ad morzsát a kegyelemből, és neki ez elég. Jézus sem tesz semmit, csak annyit szól, legyen úgy, amint kívánod, és meggyógyult a lány abban az órában. De mivel a beteg nem volt jelen, az anya nem látja a gyógyulást, de bizonyossággal megy el, úgy történik minden, ahogy mondta az Úr. Ha hiszed, hogy Jézus megbocsát, és új életet ad, akkor megtörténik, kifizette érte az árat, és hit által győzelme miénk lehet. Légy bizonyos, Jézus szava ma is erő és hatalom.

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet,

Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy,

Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengesé-

gemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelme-

sen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával.