Iskolában

A

 nagy tusakodás és győzelem után sem válik problémamentessé Jákób élete, és a mai hívőké sem (1Móz 37,1-36). Miért? Mert az új életet is meg kell tanulni. A megtérés beiratkozás Isten iskolájába, és a leckék nem könnyűk, nem is mindig sikerül elsőre továbblépni. Ez a történet arra is rávilágít, hogy a hívő ember is követhet el hibákat. Jákób hibája, hogy József a kedvencévé vált. Kedves feleségétől született, fiatalabb is volt a többieknél, és öregségére jobban a szívéhez nőtt. Nem is ez volt a legnagyobb hiba, hanem az, hogy hírhordásra használta fel őt. Ennek a következménye, hogy meggyűlölték. Ez az állapot nem csupán ennek köszönhető, hanem következménye a korábbi vétkeinek, menekülésének. 

A testvérek úgy gondolják, hogy Jákób Józsefet tekinti elsőszülöttnek, az áldás örökösének, mert ő Ráhel elsőszülöttje. Azonban több elsőszülött is van, és valószínűleg rivalizálás folyik a testvérek között. És ezt erősítik József álmai, nem elég, hogy Jákób őt teszi az első helyre, mindegyikük elé, még ő is ilyen álmokat lát. Mert József álmaiból azt értik meg, hogy ő is többre tartja magát, elsőnek, a többi között. Talán király akarsz lenni fölöttünk? Ők úgy értelmezték, hogy József át akarja venni a családfő szerepét, és még ennél is többre vágyakozik.

Azonban ezeket az álmokat József kapta, Isten üzen neki, terve van vele, sőt, ebben az egész család számára üzenet van: Józsefen keresztül menti meg őket Isten. Tehát nem az álmokkal van a baj, hanem azok kezelésével. Mert nem azért ad kijelentést az Úr, hogy gőgösekké váljunk. Azért ismerteti meg tervét velünk, hogy azt jól kezelve felkészüljünk küldetésünkre, és használjunk vele. Az is lényeges, hogy József komolyan vette az álmokat, nem legyintett rájuk, hogy csak álmok, hanem emlékezett rájuk, foglalkozott velük, igyekezett megérteni őket. Igyekszem-e én is hasonlóképpen megérteni Isten üzenetét? Foglalkozom-e vele úgy, mint József? Olyan hamar elfeledjük, amit az ige üzen, amit az Úr mond. Azonban nem kell mindent azonnal továbbadni. József elmondta, amit álmodott, és ezzel még jobban felhergelte testvéreit. Meg kell tanulni nem azonnal elmondani dolgokat, hanem engedni, hogy az Úr cselekedjen. Ő a maga idejében végrehajtja terveit, megismerteti akaratát.

Jákób újabb hibája, hogy olajat önt a tűzre, amikor a felcicomázott Józsefet ismét utánuk küldi. Látnia kellett a megromlott viszonyt, de nem kezelte a helyzetet. Jó, amikor csendben az Úr előtt vagyunk, és hordozzuk a problémákat, és nem mélyítjük azokat. József is belemegy ebbe, fiatalként tetszik neki apja megbízatása, és ő sem látja, hogy milyen veszélyekkel járhat mindez. Van, amikor nem kell elvállalni a feladatot. Kérjük az Úr bölcsességét, hogy mindig mindenben jól lássunk, helyesen cselekedjünk.

A testvérek sem ismerik az Urat, nem látják a terveit, Józsefben is csak álomlátót, emberi törekvéseket, egy törtetőt látnak. Olyan szomorú, hogy nem megbeszélni akarják dolgaikat Józseffel, hanem megölni őt. Pedig a probléma így nem oldódik meg. Az egy más kérdés, hogy Isten tervét így sem akadályozhatják meg, és Ő a rosszat is jóra képes fordítani. Testvérek egymás közt: mi van a szívükben? Gonosz indulat József irányában. Mi van a mi szívünkben? Milyen indulatokat táplálok a másik iránt?

Egyedül Rúben akarja menteni Józsefet, csak ő az, aki védi őt, a többieket pedig meg akarja óvni a testvérgyilkosságtól. Mennyire el tud vakítani a féltékenység, a gyűlölet. Vigyük az Úr elé idejében negatív indulatainkat. Ne engedjük őket elhatalmasodni, Isten jelenlétében józanul fogjuk látni az élet dolgait.

Az Úr azonban Józseffel van. Jó látni, hogy mennyire oltalmazza őt. Emberileg úgy látszik, oda a királyság, szertefoszlanak az álmok. Ám József is beiratkozott Isten iskolájába, és most kezdi elsajátítani az első leckét: a királyság felé vezető út először lefelé, a mélységekbe visz. A kedvencből rabszolga lesz. Előbb mindig a mélységekbe, a jobból a rosszabba visz az út, és  majd onnan emel ki Isten, akkor, amikor már magam is látom, hogy csak Ő emelhet fel.

Jézus is a jobból érkezett a rosszabba, föntről, az Atya jobbjáról a mélybe, egészen a keresztig (Mt 13,53-58). Mindezt értünk tette. Nézzünk fel Rá hittel, és legyünk hálásak, amiért megismerte a halál mélységeit is értünk, mert így tud igazán segíteni rajtunk.

Az Úr Jézus a példázatok elmondása után továbbmegy, mert tovább kell menni, azonban viszi az evangéliumot. Nem végleg fejezte be a tanítást, hanem megy, mert másoknak is szükségük van Isten üzenetére. Másoknak is meg kell tudni: eljött az Isten országa. Jézus viszi az emberekhez Isten kegyelmét, és felszabadító, gyógyító hatalmát. A bűn mindenfelé fogságban tartja az embereket, a Szabadító azért jött, hogy a láncot leoldja, és igazi életszabadságra segítsen. A teljes szabadság Jézus követésében bontakozik ki. Akit Ő megszabadít, az valóban szabad, de ha ez nem történik meg, szabadságunk látszat, vagyis a látszat ellenére rabság. Amikor szabadságról beszélnek az emberek, akkor a legnagyobb a megkötözöttség, a kiszolgáltatottság.

Jézus hazamegy Názáretbe, és ott is tanít. Senkit nem hagy ki, ha nem értik, akkor is hirdeti az igét. Látják a jeleket, de nem jut el a szívükig. A külső dolgokra figyelnek, és nem Jézus lényére. Ott nőtt fel, mégsem ismerik. Mert az, hogy tudják a családtagjainak a nevét, meg emlékeznek gyermekkorára, az még nem megismerés. Ismerem-e Jézust? Ismerem-e Őt, mert nem elég, hogy tudok Róla adatokat, ismerem a hitvallásokat és beleszülettem a felekezetembe. Mindennek ellenére eljutottam-e a megismerésig? Kicsoda nekem Jézus?

Túl kell lépni az elméleti ismereteken, és keresni kell Őt, a Vele való élő kapcsolatot. Mert Jézus nem hitvallás, nem egy szép régi emlék, nem csodatevő, hanem élő valóság. Meghalt ugyan a kereszten bűneink miatt, de feltámadt, és él örökkön örökké. Számomra élő személy-e Jézus, Akihez odamehetek, Aki megszabadít bűneimtől, bocsánatban részesít, és új élettel ajándékoz meg?

Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem

1. Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, :/: Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert

nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.

2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, :/: Tedd örömben és bánatban csöndessé,

Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven követ.

3. Ha gyarlóságom meg nem is érzené: :/: A vak homályból te mutatsz ég felé; Csak ve -

zess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.

Isten áldásával.