Őt hallgassátok!

J

ákób megbetegedett, de nincs pánik, József tudja, hogy elérkezett apja életének vége (1Móz 48,1-22). Félelem és kapkodás helyett beszélgetés, búcsú és áldás tölti ki a hátralévő időt. A földi élettől búcsúzni készülő idős ember a szerettei körében tölti utolsó napjait. Nem akarják mindenáron hosszabbítani a földi lét tartamát, hanem igyekeznek tartalommal megtölteni. Gyakran ez marad ki. Nincs tartalom, nincs együtt töltött idő. Ők nem félnek a haláltól, az elválástól, mert ismerik Istent, tudják, hogy a hívő számára a halál elköltözés, hazatérés.

A távozni készülő pátriarcha fogadja Józsefet, és nem panaszkodik neki, hanem bizonyságot tesz az Úrról. Olyan szép ez a jelenet, nem a vagyoni helyzetről beszélgetnek, hogyan fejlessze tovább majd a fiú a gazdaságot, hanem Istenről, az Ő dolgairól. Kiről beszélünk mi? Tudunk-e Istenről bizonyságot tenni? Fontos-e, hogy elmondjam mindazt, amit az életemben cselekedett az Úr, és tudok-e Rá mutatni?

Isten Mindenható, így ismeri Őt Jákób, és így vall Róla. Maga is megtapasztalta, hogy nincs korlátok közé zárva, fölötte van mindennek, és lehetőségei korlátlanok. Amikor úgy gondoljuk, itt már nem lehet mit tenni, Neki van megoldása. Nem jelent problémát Neki régi természetünk legyőzése sem. De nem torpan meg az éhínség idején sem. Előre látja a történéséket, és készíti népe számára a szabadulás útját. Az Úrral való találkozás mélyen Jákób lényébe égett, erről vall. Isten munkáját semmi nem homályosítja el. Nincs nagyobb esemény, mint amikor Isten legyőzi saját akaratunkat, szívünket, és engedelmes eszközzé formálja.

Jákób már lemondott Józsefről, és most visszakapta, megláthatja fiait is. Minderre Isten ajándékaként tekint. Nem azt mondja, megértem, hanem azt, hogy Isten megengedte. Minden Isten akarata mentén megy végbe. Nem mi harcolunk ki dolgokat, hanem Isten megengedi, hogy megkapjuk. Ez a látás alázatossá és hálássá tesz. Milyen jó, ha így látom, Isten megengedte, és ezért hálás a szívem. Jákób nem a múltat siratja, hanem hála van a szívében, látja, hogy van miért hálát adni öregen is.

Van mit adnia József fiainak. De ez nem anyagi örökséget jelent elsősorban, hanem áldást. Amit Istentől kapott, azt adja tovább. Mit adunk gyermekeinknek? A mai világ teljesen az anyagiakról szól. Van-e áldásunk? És átadjuk-e utódainknak azt, amit Isten adott nekünk? Jákób látja Isten tervét, nem véletlenül, nem a megromlott látás miatt cserélte meg a kezét, hanem lelki szemeivel látja Isten rendjét, tervét. Így Efraim kapja az elsőszülött áldását, és nem Manassé. Isten Jákób életében is megváltoztatta a születéssel hozott sorrendet. Nem Ézsaú, hanem Jákób kapta az áldást. Azonban itt nincs emberi trükk, az idős Jákóbnak van mennyei látása, és jó a hallása, hallja az Úr üzenetét.

A nagy vallomás után Jézus három tanítványát mélyebbre vezeti Lénye ismeretében (Mt 17,1-13). Péter kimondta, Te vagy a Krisztus, de nem jól látta ennek a tisztnek a tartalmát. Az Úr elmondta, hogy nem Dávid földi trónjára, hanem keresztre visz az útja. Ott menti meg Izráelt és az emberiséget. A bűn és az ördög kezéből ad szabadítást. Mit használ az embernek a politikai szabadság, ha a természete változatlan marad és kárhozatra jut? Minden igazi változás az öröklött természet újjászületésével kezdődik. Amíg ez nem történik meg, nem beszélhetünk valóságos változásról. Jézus nem a társadalmi kereteket, hanem az embert akarja átalakítani. Krisztusivá akar formálni.

A hegyen a három tanítvány szembesül az Úr Jézus istenségével. A menny átragyog földi testén, életén. Most döbbennek rá arra, hogy Jézus a mennyből, Isten világából érkezett a földre. Maga Isten jött el, hogy megmentse őket. Isten jött el a világba, mert szeret és meg akar menteni. Azért lett emberré, hogy megkeressen és megtartson. Jézus Lényén keresztül Istennel találkozunk.

Közben megjelenik Mózes és Illés, és beszélgetnek Jézussal. Mintegy lezárják a múltat, mert sem a törvény, sem a dörgő, ítéletes prófécia nem segít. Egyedüli orvosság a világ és minden ember problémájára Jézus. Nincs más út, csak a kereszt útja. Jézus elvégzi azt a munkát, amit sem Mózes, sem Illés nem tudott bevégezni, megszabadítja az embert a bűn átka alól. Magára veszi vétkeinket a Golgotán. Olyan jó, hogy most is jöhetünk az Úr Jézushoz. Igénk rámutat: ne a múlt hőseitől várjuk életünk megoldását, hanem egyedül az Úr Jézustól. Bármiben akadtunk el, Ő a megoldás.

Péter jól érzi magát, megelőzte a mai hívőket, ő az első "jól érezzük magunkat"-keresztyén. Szeretne maradni a hegyen. Ki akarja merevíteni az örökkévalóság egy pillanatát, sőt, ki akarja sajátítani. Nekem jó így, a többi ember nem érdekes. Kívül marad a világ zaja, szenvedése, ez az ő dolguk, én jól érzem magam Jézussal, Mózessel és Illéssel, és ez elég, ez nagyon megfelel. Nem így gondolkodunk mi is? Mennyire átvettük Péter mentalitását. Azonban ez nem Jézus útja. Ő nem jóléti tanítványságot akar, hanem áldozatos, bizonyságtevő életformát.

Isten beleszól az ábrándozásba. Rámutat: Jézus az Ő Fia, Akiben gyönyörködik. Mert Ő nem ábrándozik, hanem cselekszik. Nem a maga jólétére, hanem a tanítványok életére figyel. Azt is elmondja, most már ne a régi tanítók szavára, hanem Jézusra figyeljenek. A múlt is Jézusban teljeseik be, az Ószövetséget is Jézus Lényén keresztül kell figyelnünk. Mindenben az Úr Jézus szava a mérvadó.

 Őt hallgassátok, mondja Isten, és ezzel minket is Jézushoz irányít. Ha bármiben is elakadunk, menjünk Hozzá, figyeljünk szavára. Kérdezzük mindenben Urunkat, és amit mond, ahhoz szabjuk az életünket. Őt hallgatom mindenben? Mindig azt keresem, mit is mond nekem az Úr? Mire felocsúdnak, egyedül Jézus marad velük. Csak Őt látják, ezzel Isten jelez, nincs másra szükség, csak Jézusra, Ő egyedül elég. Jézus elég, minden gondunkra. Ő erős, megtart. 

Jézus, Te égi szép

1.  

Jézus, Te égi szép tündöklő fényű név,

Legszentebb énnekem e föld ölén.

Benned van irgalom, erőd magasztalom,

Terólad zeng dalom, ragyogj felém!

2.  

Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj,

Míg Ő hord karjain, hű Mestered!

Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled,

Töröld le könnyedet: Jézus szeret!

3.  

Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el, mesterem, tetszésedet!

Vezérelj így magad, mutasd meg utadat,

Idegen tájakon jár gyermeked.

4.  

Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át a lelkem otthonát,

Világosságodat elérhetem.

Isten áldásával.