Felkészülés

N

agyon hamar megmutatkozott a bűn igazi arca, kiderült, hogy nem játék (1Móz 4,9-15). Ezt nem lehet elintézni egy kézlegyintéssel, ez súlyos dolog. A bűn beépült a szívünkbe, kitörölhetetlenül jelen van, és nem csupán Ádámot és Évát érinti, hanem az utódaikat is. Ez bizony öröklődik. És az ember ezt soha nem lesz képes a lényéből eltávolítani. Azonban Isten készített megoldást, a szívcserét. Csak ez segít, de ezt Ő végzi el. Ehhez azonban műtétre kell jelentkezni Nála. Aki meglátja, hogy baj van a szívével, de szeretné rendberakatni, az felkeresi az Áldott Orvost. Odamentem-e már Hozzá? Miről szólt ez az év? Kerestem az Urat, megálltam Előtte őszinte felismeréssel: Uram, miattam történt? Miattam lett átkozott a föld, de könyörülj rajtam. Ádám és Éva életéből ez hiányzott, ők egymást okolták. Te kit okolsz? Kit teszel felelőssé, amikor elromlanak a dolgok? Kövessük a tékozló fiút, aki senkit nem hibáztatott, és kimondta: vétkeztem, atyám, ellened és az ég ellen.

A bűn terjed, megjelenik Kain és Ábel kapcsolatában. A szép családi élet elromlik. A gonosz szembefordítja a testvéreket egymással. Az Úr azért adta a társat az embernek, hogy a kapcsolatok minden szintjén segítsék egymást. Azonban ha Istennel megszakad a kapcsolat, az egymás között is kapcsolatromláshoz vezet. Isten nélkül nincs igazi tartalma az életünknek. Nélküle nem tudunk jól élni. Jó, hogy Ő elindul felénk, mert helyre akarja állítani a kapcsolatot.

Sátán tudást ígért az embernek, és megkapta, olyat tanult meg, amit nem kellett volna. Isten nem akarta, hogy az ember ölni tudjon. Most megtanulta elvenni a másik életét. Életet adni nem tud, de elvenni igen. A bűn legnagyobb következménye a halál, az ölés képessége. Isten az alkotás képességével ruházta fel. Beleültette a létrehozás vágyát, a meglévőből kihozni valami újat. Létrehozni olyat, ami még nincs, ami segíti, előre viszi az életet. Sátán azonban olyan képességgel látta el az embert, hogy a legjobb dologból is rosszat tudjon kihozni. Mindenből fegyver, káros anyag válhat a kezünkben. Sőt, ahogyan Jakab levelében olvastuk, a szívünk és a nyelvünk is megfertőződött, képes jó és rossz tartalmat hordozni, illetve megjeleníteni. Képesek vagyunk ugyanazzal a nyelvünkkel szerelmet vallani, majd átkozni ugyanazt a személyt. Isten azért küldte el az Úr Jézust, hogy ebből az állapotból kiszabadítson. Az Ő vére megtisztít minden bűntől, és átalakít, új, krisztusi emberré.

Isten kérdezi Kaint, ő úgy gondolta, minden rendben, nincs miről beszélni. De Istennek van kérdése hozzá. Van kérdése hozzánk. Hol van a te testvéred? Igen, megkérdezi, hol van a testvéred, akivel tavaly még együtt voltál, együtt ültetek istentiszteleten? Szembe kell nézni a kérdéssel: hol van a másik? Miért nincs itt? Nem én vagyok-e a hibás, a felelős, amiért eltűnt? Próbáltam-e keresni, az Úr felé segíteni?

Mit válaszolok a kérdésre? Azt, amit Kain? Mi közöm hozzá, elég nekem a saját gondom? Hányszor mondjuk mi is, nem tudom, mi van a másikkal, az Úr azonban ezt a választ nem fogadja el. Ő sem nyugszik bele abba, ha nem tudja, mi van velünk, hanem keres. Elindul utánunk, mint a jó Pásztor, és keres. Látja, merre járunk, mi van velünk, és megkeres, haza akar vinni. Számára a kapcsolat a legfontosabb, az minden egyébnél többet ér. És meg is tesz érte mindent.

A mit tettél kérdésre sem válaszol Kain, nem mondja: megöltem, bocsáss meg. Nem vettem komolyan, hogy ez is kitelhet tőlem, de egy gyilkos vadállat vagyok, kérlek, könyörülj rajtam. Kaint csak a büntetés érdekli, mi lesz ővele. De nem gondol arra, hogy elvett egy életet, ami ugyanúgy Isten ajándéka, mint az övé. Elvenni el tudta, de visszaadni képtelen. A tudás, a gonosztól kapott tudás korlátolt. Életet elvenni megtanított, képessé tett, de azt visszaadni már nem tudjuk. Ezért mindig az Urat keressük, ne engedjük régi természetünket és indulatunkat szabadjára, hanem kérjük az Ő indulatát. Az Úr Jézus senki élete ellen nem irányította tetteit. Olyan csodálatos, mennyire isteni Ő. Feltámadása után sem a bosszú vezérli, nem akar megfizetni senkinek, hanem azon fáradozik, hogy besegítsen Isten országába, élő hitre vezessen.

A Lélek a pusztába viszi az Úr Jézust a megkeresztelkedés és a mennyei szózat után (Mt 4,1-11). Isten kijelentette, hogy Ő a Fia, de ez nem jelenti azt, hogy most már mehet szolgálni, végezni küldetését. Előbb fel kell rá készülnie. Igen, Jézusnak is, mivel emberként éli meg földi tartózkodását, fel kell készülni. Ez pedig az Istennel való kapcsolat elmélyítésével, az igében való elmerülésben valósul meg. Negyven napon keresztül mindent kizár az életéből, csak felfelé és az ige összefüggéseire figyel. Isten minket is fel akar készíteni, nem váratlanul és készületlenül dob a harcba, hanem igéje által képessé tesz rá. A gonosz elleni harcfegyver az Isten igéje. Ezt kaptuk, de ha használni szeretnénk, meg kell ismerni.

A negyven napos imádságos időszak elteltével Jézus megéhezett, és a gonosz azonnal megjelenik. Ki akarja használni ezt a pillanatot. Fő célja: eltéríteni Jézust a kereszttől. Lehet Ő Megváltó, csak más útvonalon. Ne adja életét oda, hanem szolgálja az embert különleges képességeivel. Tegye jobbá, kényelmesebbé életüket, mindennapjaikat. Igazi, humanista a sátán. Tudja, hogy ezzel csak a körülmények javulnának, de magában az emberben nem történne változás. Ő pedig pont ezt akarja. Az ember ne változzon, ne kerüljön vissza Isten közelébe, ne váljon gyermekévé, és ne gyógyuljanak kapcsolatai. Azonban Jézust nem lehet eltéríteni, Ő nem a maga sikerét kovácsolja, nem emberileg akar naggyá válni, hiszen Ő Istentől jött, és akkor is Úr, amikor a jászolbölcsőben fekszik, és majd a kereszten függ. Őt nem az ember teszi Istenné, Ő Istenként jött el a világba.

Sátán nagyon jól tudja, kicsoda Jézus, milyen képességei vannak, ő csak a lehetőséget készíti meg a számára. A helyzetet teszi olyanná, hogy kibontakoztathassa képességeit. Így közelít felénk is, tudja, ki mire képes, és mire vannak lehetőségei. Ezeket igyekszik kihasználni. Mégpedig mindent úgy visz végbe, hogy amikor előrébb vagy magasabbra jutunk, egyre messzebb kerüljünk az Úrtól. Mindezt, ha kell, igékkel támasztja alá. Nagyon fontos a jó, átfogó, a teljes Szentírásra épülő igeismeret, mert sátán nem tisztán, nem úgy idéz, ahogyan azt Isten mondta. Saját elképzeléseihez és a mi vágyunkhoz igazítja. Ha igét akarsz, tessék. Meg van írva, Isten ezt akarja. De ha az Úr Jézus igeértelmezését alkalmazzuk, látjuk a másik igét, amit Isten nem vont vissza, nem változtatott meg. Mindig az az ige Isten akarata, ami nem rólam szól, ami nem az én sikeremet támogatja, hanem Istenhez visz közelebb, az Ő dicsőségét munkálja.

Jézus nem akarta az emberek kényelmét kiszolgálni, hanem megmenteni kívánta őket. Kiemelni a bűnből, és bevinni Isten országába. Ide az út pedig nem más, mint a kereszt. Nekünk sem szabad szem elől téveszteni: az egyház nem kényelmesebbé teszi az életet, nem a külső nyomort enyhíti, vagyis nem felületi, tüneti kezelést alkalmaz, hanem magára a problémára, a bűnös szívre, az Istentől való eltávolodásra koncentrál. Így ma is a megtérést hirdeti. Nem a több élelem vagy a munka nélkül való jólét, a hatalom megszerzése, a vagyonra, természeti kincsek megszerzésére való törekvés segít és teszi jobbá az életet. A világ csak minőségi emberek által lesz jobbá. A minőségi ember pedig új teremtés által érkezik a világba. Akkor, ha a régiek elmúlnak. Hogyan lehetséges ez? Bűnbánat és bűnbocsánat, a kegyelem realitása által. Kegyelemből lehetünk Isten gyermekeivé. Isten gyermeke pedig új természettel rendelkezik, minőségileg más életet él. Ezt láttuk az első keresztyének életében is. Azonban mindehhez el kell utasítanunk a kísértőt. Távozz tőlem, sátán, mert én egyedül az Úrnak akarok élni, Őt akarom szolgálni.

Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem

1. Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, :/: Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert

nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.

2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, :/: Tedd örömben és bánatban csöndessé,

Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven követ.

3. Ha gyarlóságom meg nem is érzené: :/: A vak homályból te mutatsz ég felé; Csak ve -

zess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.

Isten áldásával.

A megoldás Isten segítsége

Á

dám és Éva megtalálták helyüket a földön a bűneset után, letelepedtek, és egyre jobban megismerték egymást (1Móz 4,1-8). A gonosz azt az időszakot használta ki, amikor még nem sok időt töltöttek egymással, és nem igazán ismerték sem egymást, sem az Urat. Ez az ismeret mély lelki feltárulkozást, a másik lényének a mélységeivel való találkozást fejezi ki. Istent is így ismerhetjük meg az igén és a mindennapi kapcsolaton keresztül. Olyan ismeret, amiben nemcsak én ismerem meg Őt, mindazt, amit kijelent magáról, hanem feltárom lényem mélységeit Előtte. Emberi kapcsolatainkban is fontos: nincs titok a házastárs előtt, nem zárom be a szívem, hanem betekintést engedek magamba. Így válunk képessé a küzdelmekben való helytállásra.

 Mert a gonosz sem mond le, a bűn nem egy egyszeri esemény, hanem egy olyan program, ami jelen van a lényünkben, és sátán igyekszik minél hamarabb aktiválni, irányítani. Az első emberpár nagyon hamar rádöbben erre. Talán úgy gondolták, megkapták engedetlenségük büntetését, elhagyták az Édent, küzdenek a mindennapi betevő falatért, és ennyi. Nem, a bűn bekerült az emberbe, és megjelenik kapcsolataiban, jelen van gyermekei életében is. A bűn észrevéteti magát, széttöri a boldogságot, és fájdalmat, szenvedést okoz. Sátán pont ezt akarta, ne legyen boldog az ember, kerüljön távol Istentől, és minden nap szenvedjen. Azonban Isten jelen van, lehet Vele a bűneset ellenére is találkozni, és amikor a kapcsolat helyreáll Vele, mi is helyreállunk. Ekkor rádöbbenünk: Isten hiányzott az életünkből. Minden nyomorúságunk Isten hiányából fakad. Az a probléma, hogy néha oly soká döbbenünk erre rá. Különösen ma, más egyéb dolgokkal igyekszik az ember a benne lévő ürességet betölteni. A gonosz sok mindent a kezünkbe adott, elérhetővé tett, és mi úgy gondoljuk, ha mindezekhez hozzájutunk, békességünk lesz, boldogok leszünk.

A bűn szelektívvé tette a látásunkat. Most már megkülönböztetünk. Kain ajándék az Úrtól, Ábel csupán lehelet. Kainnak a születése még nagy az öröm, de Ábel születésekor már ezt nem látjuk. Pedig minden élet ajándék. Tekintsünk így magunkra és egymásra, mindenki ajándék. A mi felelősségünk, hogyan bánunk az ajándékkal.

Ádám és Éva közvetlen kapcsolatban élt Istennel a bűneset előtt, személyesen ismerték Őt. Hallották a szavát, ezért bizonyára beszéltek Istenről gyermekeiknek. Ábel szíve hálás az Úrnak, alázatos vele szemben, és szereti. Úgy látja, az élet kegyelem. Kain más, szívében elégedetlenség található, ő inkább perel az Úrral. Úgy tűnik, bármi nehézség adódik, Istent teszi felelőssé. Azért, hogy a bűn a világba jött, és szembesülnek a következményeivel, nem magukat, hanem az Urat hibáztatja. Mint ahogy ezt a mai napig láthatjuk. Sok ember Istent okolja mindazért a nehézségért, amivel szembe kell néznie, de a jóért nem ad hálát.

A két fiú közötti konfliktus is talán innen származik, Ábel hálás, dicséri az Urat, látja, hogy kegyelemre szoruló bűnös, míg mindez nem világos Kain előtt. Sőt, úgy tűnik, bosszantja őt Ábel hálás élete. Ne bosszankodj, amikor Istent dicsérik, hanem lásd meg, hogy ez a megfelelő hozzáállás. Nem a másikban, hanem benned van a hiba. Kain ezt nem veszi észre. És ami lényeges, nem látja a bűn komolyságát. Nem ismeri fel, hogy mindaz, ami az Édenben történt, nem játék, nem egy legendás történet, hanem valóság. A bűn, az Úrnak való engedetlenség, hitetlenség annyira komoly, hogy csak bűnért való áldozattal lehet elrendezni. A bűn halállal jár, Ábel ezt meglátta, és bárányokat áldozott, „vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat” (Zsid 9,22). Kain ezt nem vette figyelembe, és ez arra mutat, hogy nem volt bűnbánat a szívében. Ő nem ismerte fel, hogyan is kell Isten elé járulni. Ma sincs bűnbocsánat vér nélkül, de ezt már nem nekünk kell kiontani, mert az Úr Jézus meghalt értünk a kereszten. Az Ő vére törli el bűneinket. De ma is a bűnbánat a megfelelő Istenhez való közeledés.

Amikor Isten Kain áldozatára nem tekintett, nem arról van szó, hogy őt elveti, hiszen később látjuk, hogy keresi, figyelmezteti, segíteni akar neki. Kain azonban úgy gondolja, nála minden rendben van, nem kérdezi, mi  a probléma, mert nem akar korrigálni. Ha kérdezne, megtudná, hogy bűnbánatra van szüksége. Jöhet ős is, bűneit megbánva, mert neki is bűnért való áldozatra van szüksége. 

Kain azonban haragszik, irigykedik Ábelre. Pedig ez az út előtte is szabadon van. Csak annyit kellene tennie, hogy ő is vinne egy bárányt, elismerve ezáltal, hogy ő is bűnös ember. Miért gerjedtél haragra, kérdezi az Úr. Tehát utánamegy Isten, és rámutat: a harag nem megoldás. A harag által sátán rossz irányba terel, de nem vagy kiszolgáltatva neki. Ellen lehet állni. Az Úr Jézus által kapunk erőt, sőt, ha Ő a szívünkben van, képessé tesz a bűn feletti uralkodásra. Kapaszkodj Jézusba, és ne engedd legyőzni magad. Kain azonban nem Istenre hallgat, nem fogadja el a segítséget, maga akarja megoldani a problémát. Elhiszi a gonosznak, hogy minden keserűségének Ábel jelenléte az oka, ha megszabadul Ábeltől, minden rendbe jön. Milyen gyakran azt gondoljuk, hogy a másiktól való megszabadulás hoz megoldást. Azonban ez nincs mindig így, mivel a bűn ott marad bennem. A másiktól megszabadulhat Kain, de önmagától, bűnös természetétől nem. Ez vele marad. A megoldás Isten segítsége, az Úr Jézus Krisztus szabadítása.

János bizonyságtétele valóra válik, megérkezett az erősebb, eljött Jézus (Mt 3,13-17). János úgy gondolja, azért jön, hogy Őt megkeresztelje Jézus. De nem, Ő merítkezik be, ezzel is jelzi, miért jött. Magára veszi bűneinket, elhordozza azokat, és meghal értünk. Az Úr Jézus beáll a bűnös emberek közé, nem kerüli ki őket, hanem elfogadja őket. Üzeni: úgy jöhettek, ahogy vagytok. A bűn és az élet terhei alatt. Azért is megy be a Jordánba, hogy az emberek megbátorodjanak, lássák, Jézus vállalja őket. Később majd megérinti a leprást, megfogja Péter anyósának a kezét, és ezekkel az érintésekkel jelzi, nem rekeszt ki senkit, nem az előítéletekre alapoz, hanem mindenki számára új kezdést hoz. Jézus érintése megtisztít és talpra állít. Ő ismét beemeli az emberi társadalomba, Ő senkit nem rekeszt ki, hanem felkínálja Isten országát.

Jánosnak megvolt a maga elképzelése, de elengedi azt, és elfogadja Jézus akaratát. Nagy dolog, amikor el tudjuk engedni saját terveinket, elképzeléseinket, és engedjük Isten akaratát megvalósulni. Isten igazságát tartja szem előtt a sajátja helyett. Hányszor mi a saját igazságunkhoz ragaszkodunk, János nem így tett.

Isten megerősíti az emberek előtt, hogy Aki köztük van, valóban az, akit várnak. Jézus az Ő szeretett Fia. A Lélek leszállt az Úrra, és ezzel jelezte, hogy Istentől jött. Mindenki hallatára tett Isten Jézusról bizonyságot, szinte azt mondja: Figyeljetek, ez a Jézus az én Fiam. Figyeljetek Rá. Vegyétek komolyan, amit mond, és kövessétek. Benne gyönyörködöm. Ő az egyetlen, akinek az életében Isten gyönyörködik. De aki befogadja az életébe, akiben benne él Jézus, abban is fog az Atya gyönyörködni. Jézus bennünk meglátszó élete is gyönyörködteti Őt.

Amint vagyok, sok bűn alatt

1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hívó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fo-

gadj el, Jézusom!

2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztít-

hatod: - Fogadj el, Jézusom!

3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem féle-

lem: - Fogadj el, Jézusom!

4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakám -

ra fény: - Fogadj el, Jézusom!

5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád

magát: - Fogadj el, Jézusom!

6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor

odafent: - Fogadj el, Jézusom!

Isten áldásával.

Felragyog a kegyelem

A

 harmónia elborult, sötét hang jelent meg az új, szép, Istennel együtt rezdülő világban (1Móz 3,14-24). A legnagyobb gond, hogy az ember hallgatott erre a hangra. Nem a megtapasztalt agapéra figyelt, hanem az idegen szóra. Kire figyelek? Isten drága szavára? Arra, ami életet ad, amin átjön az Ő szeretete? Lehetett volna nemet is mondani a gonosznak, de nem mondtak. Engedték, mint ahogy mi is gyakran engedjük, hogy sátán szava hatalmába kerítsen, felnagyítsa azt, ami nincs. Éva már csak azt az egy fát látta, és boldogtalannak vélte magát, addig, amíg nem szakít a gyümölcséből. Minden az övé volt, de azt nem látta. A gonosz így eltorzítja a látásunkat. Ne láss azon az egy dolgon kívül semmit, és ez a vágy gyakran rossz dolgok kivitelezésére serkent.

Az engedetlenség következtében minden megváltozott. Széttört a kapcsolat Istennel, és egymás közé is eddig ismeretlen érzelmek kerültek. Most már bujdosnak a Szeretet elől, igen, az elől rejtőznek, Aki szereti őket, Akinek a szeretete adott nekik életet. Ez a bujkálás, menekülés a mai napig tart. Isten szeretete elől menekül az ember, de nyitottá vált a gonosz számára. Sátán megtéveszt, becsap, szépnek, jónak tünteti fel szándékát, ám mögötte a pusztítás vágya jelenik meg. Isten keres ma is, ne Előle meneküljünk, hanem Hozzá. Ahogyan akkor és ott kereste a vétkezőt, úgy keres ma is. Mindent megtesz, hogy a kapcsolat helyreálljon. Annak ellenére szeret, hogy messze kerültem Tőle, talán sokáig hallani sem akartam Róla. Ne menekülj Isten szeretete elől, mert nincs hozzá fogható. 

Az Úr elől senki nem rejtőzhet el, az engedetlenség következményeivel szembe kell nézni. Nemcsak a megváltozott élettel, a világba betörő félelemmel és halandósággal, hanem Isten ítéletével is. A bűnnek mindig van büntetése. A kígyó sem kerüli el a felelősségre vonást. Isten meghirdeti az ítéletét, és ami sátánnak halálos ítélet, az nekünk jó hír. Mert bár a gonosz mindig jelen lesz és ellenünkre tör, végképp el akar szakítani Istentől, és a kárhozatba igyekszik taszítani, azonban az asszony utóda a fejére fog taposni. Ez az ősevangélium, örömhír: ember vétkezett, és emberi testben fog Valaki győzelmet aratni a gonosz felett. Így már ott felragyogott Isten kegyelme. Mert az ember ugyan vétkezett, mélybe zuhant, de a kegyelem kiemeli onnan. Nem a gonoszé az utolsó szó. Amikor sátán dörzsöli a tenyerét, hogy elveszett az ember, akkor felragyog a kereszt. Igen, már ott ragyog a kereszt, és reményt kínál a számunkra.

Olyan jó, hogy mi már tudjuk: ez a Valaki az Úr Jézus Krisztus. Ő győzte le a kereszten saját halála által a sátánt. Egész élete Istennek való engedelmesség volt, pedig Neki is előállt ajánlataival a szétdobáló, ám Jézus ezekre nemet mondott. Jézust a látszat nem téveszti meg. Tudja, az az igazi élet, amit az Atya készített. A sátán által piacra dobott minden ragyogó gyümölcs belseje férges. Nincs olyan szépnek látszó kínálata, amiben ne lenne benne a romlás. Ne engedjük becsapni magunkat. Az igazi élet az Úr Jézusban van jelen, csak Őt keresd, mert minden más hamisítvány.

Az ember életében is megjelennek a következmények. Belép a világba a fájdalom, a verejtékes küzdelem. Már nem megy olyan simán az élet. Mindaz, amit Isten jónak teremtett, fals hangot kapott a gonosz megjelenése, a neki való engedelmesség által. Mindez az egész világra kihat, már nem csak szép és jó dolgok vesznek körül, megjelenik a rossz, és nem csupán öröm kíséri tevékenységeinket, hanem az izzadság, a sikertelenség, a kudarc is. És belépett a mulandóság is. Megjelent a halál, ha nem is azonnal halt meg Ádám és Éva, de halandóvá vált. Most már ismerős lesz a betegség, az öregség és a halál. De Isten mindezeknél ma is hatalmasabb. Jézus Krisztus az Áldott Orvos, hatalma van a betegség és a halál fölött is. Aki hisz Őbenne, ha meghal is, él.

Isten a vétkező emberrel is vele van. A napokban olvastuk, hogy Jézus személyében Velünk az Isten. És már a bűnesetkor láthatjuk ennek a valóságát. Isten védelmezi a kiszolgáltatottá, sebezhetővé vált embert. Mert mindaz, ami a teremtéskor barát volt, ami védte az embert, most ellenségessé vált. Azonban Isten nem löki ki védtelenül a világba őket, hanem gondoskodik róluk. Felöltözteti az embert, védelmét kínálja neki.

Az élet fájától az Éden kertjének az elhagyása által mesze került, azonban mindez minket véd. Mert bizony, nem lenne jó, ha a pusztító szándékú Heródesek örökké élnének. A gonosz azonban így is megtalálja a maga eszközeit. De Jézusban eljött az Élet, keresztje alatt életté válik a bűntől fertőzött emberi szív.

Isten üzenete ott jelenik meg, ahol nem várják, a pusztában (Mt 3,1-12). Keresztelő János Isten hangja, általa kiált bele a világba. Mit mond? Térjetek meg! Ez jelzi, hogy rossz irányba tartunk, függetlenül attól, mit gondolunk magunkról, világunkról. Lehet a vonat modern, minden kényelmi eszközzel felszerelve, de ha rossz vágányon halad, nem oda érkezünk, ahova szeretnénk. A mai jól felszerelt, mindennel ellátott világunk egyetlen problémája, hogy rossz felé halad, rossz az irány. Az ige azért szól, mert még lehet változtatni. Minden azért történt, hogy megforduljunk, és elinduljunk Isten felé.

Sokan kimentek Jánoshoz, mert szívük üres volt, vágytak az Úr szavára. De ez nem egy ünnepi alkalom volt, valahogy kibírjuk a prédikációt, eleget tettünk a rokonok elvárásának, hanem szívből, belső szomjúságból mentek. Honnan tudjuk? Onnan, hogy felismerték és megvallották bűneiket. Ez jelzi, hogy változtatni akarnak. Másképp szeretnének élni, int eddig. A keresztség pedig arra mutat rá, hogy ez magunktól nem megy. Ahhoz, hogy új életet éljünk, meg kell halni a bűnnek, és újjá kell születni. És az Úr Jézus ezt végzi el. A kereszten meghal Vele együtt a régi életünk, és feltámadunk szintén Vele, egy új, Istennek engedelmeskedő életre.

Azt is elmondja az ige, hogy nem elég egy vallásba beleszületni. Nem elég az, hogy az őseim reformátusok voltak. Még az sem, hogy magam is beletartozom valamelyik felekezetbe, eljárok néha istentiszteletre, vagy állandó résztvevője vagyok az egyházi programoknak. Többről van szó! Új életről, Jézus Krisztusba vetett élő hitről, arról, hogy felragyog előttem a Krisztus, Isten drága kegyelme. A kereszt nélkül nincs új élet, nincs igazi tanítványság.

Jézus az erősebb, Ő az, Aki legyőzi fogvatartónkat, és szabadon enged. A bűnnel mi nem bírunk, de az Úr győzött felette. Ő Szentlélekkel keresztel, és erre van szükségünk. Isten Lelke töltsön be és vezessen. Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.

Bár bűn és kín gyötör

1. Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem

esem.

2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed

örök.

3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts ba-

jomon!

4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy ir-

galmad enyém.

5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghall -

gatod imám.

6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret na -

gyon.

Isten áldásával.

Higgy az Úrnak!

A

 teremtés után szinte azonnal megjelenik valaki, aki mindazt, amit Isten jónak alkotott, tönkretegye (1Móz 3,1-13). Valaki nem tudja elviselni az új világ létét, Isten jó munkáját és az emberrel kialakított jó kapcsolatát. A gonosz belép a porondra. Mivel ő kiesett Isten bizalmából, iriggyé vált, képtelen elviselni, hogy van más, akit Isten szeret, akivel törődik. Mi van a mi szívünkben? Milyen indulatokkal viseltetünk mások iránt?

A gonosz kígyó képében jelenik meg az asszony előtt, valószínűleg azért, mert akkor a kígyó nem volt visszataszító, hanem inkább bizalmat árasztott magából. Sátán nagyon jól tudja magát álcázni, tisztában van azzal is, kihez milyen képben közelíthet. Amikor megkörnyékez, mindig bizalomgerjesztő alakot ölt. Annak a képét veszi fel, aki iránt nem vagyunk bizalmatlanok, akit nem fogunk azonnal elutasítani. A kígyó jelzi azt is, hogy bármikor, szinte észrevétlenül, akár gondolatok formájában is odakúszhat a gonosz a szívünkhöz.

Miért az asszonyt közelítette meg a kígyó? Én úgy látom, azért, mert ő még nem volt jelen, amikor Isten átadta a kertet, hogy művelje és őrizze, illetve elmondta, hogy a jó és rossz tudásának fájáról ne egyen. Vagyis az asszony másodkézből értesült ezekről a dolgokról, és éppen ezért könnyebben tudta terelni a gonosz. Felvetődik a kérdés, miért nem hívta oda Ádámot is. Imponált neki, hogy őt kérdezik? Hányszor ezért bukunk el, mert nem kérdeztük meg a másikat, nem osztjuk meg vele a kérdést, a problémát. Okosnak akarunk látszani. Az asszonynak át kellett volna engedni a választ Ádám számára, mégiscsak ő hallotta eredetiben Isten akaratát.

Sátán mindig erre épít, nem akarunk háttéremberek lenni, ki szeretnénk tűnni informáltságunkkal, és nem vesszük észre a csapdát. Aki, ami Isten szavának a kétségbevonásával közelít, azt ne fogadjuk el kritikátlanul. Csakugyan azt mondta Isten? Ezzel megingatja az Úrban való bizalmat. Éva jobban tette volna, ha nem is áll szóba a kígyóval, ha nem bonyolódik beszélgetésbe. Ott kellett volna lenni a szívében: Akitől az életet és az élet feltételeit kaptam, az nem csap be, én abban tökéletesen megbízom. Itt kezdődik az élő hit. Tökéletesen megbízom abban, Aki életet adott nekem, Aki megszabadított a bűn átkából, szenvedélyeim rabságából. Bárki bármit mond, én bízom Isten szavában. Sátán úgy lép fel Éva előtt, mint aki jobban tudja. Legyen ott a szívünkben: ha Isten azt mondta, ne egyek arról a fáról, akkor annak oka van, és a következménye is be fog következni.

A kígyó szavai nyomán - olyanok lesztek, mint az Isten - Éva másképp látja már a gyümölcsöt. Már csábító és kívánatos. Meg kellett volna állni, nekem elég az, aki vagyok, és nem akarok olyan lenni, mint Isten. Elég, ha a gyermeke lehetek, az is több, mint ami jár nekem. Másrészt, nem is lehetünk istenek. Azonban, pont ez sok probléma kiváltó oka, sátán beleégette az emberiség lelkébe az istenné válás vágyát. Ezért olyan a világunk, amilyen, mert az ember akar istenné lenni. Azonban nem cserélődhet fel a szerep, Isten a Teremtő, mi vagyunk a teremtmények, és ez így jó. A kígyó fellépése előtt csodálatos harmóniában, boldogságban élt az ember, de a gonosz belépett ebbe. A gonosz mindig az Istennel kialakult élő kapcsolat széttörésén fáradozik, vagy ha lehet, igyekszik annak kialakulását megakadályozni.

A csábítás győzött, és azonnal megváltoztak, mássá lettek. Sajnos, a lényeg változott, már félnek Istentől. Nem mernek Elé állni, elbújnak Előle, de már rejtőznek egymás elől is. Kialakulnak az elzárt területek, már van nem látható, vagyis titkolt dolog közöttük. Isten pedig pont azt akarja, hogy a házastársak közé ne álljon semmi, ne legyen titok köztük.

Isten azonban keresi az embert. Nem lehet elbújni Előle. Hogyan is gondolhatjuk, hogy a Tőle kapott világban elrejtőzhetünk? Hogyan is gondoljuk, hogy az elrejtőzés megoldás? Mennyire becsapjuk magunkat. Az ige az élet dolgaival való szembenézésre bátorít. Mennyire eldeformálódott már az ember, nem őszinte, nem vállalja magát. Ádám az asszonyra hárítja a felelősséget, pedig neki kellett volna vigyáznia rá. Talán még akkor Éva elfogadja a tanácsot, ne szakíts belőle. Ma gyakran a védelmet szabadságunkban való korlátozásnak tartjuk. Ádám azonban nem védte Évát, nem mondta: Ne szakíts a fáról, bízz az Úrban. Mondhatta volna azt is, ne félj, Éva, nézd, mennyi fa és gyümölcs van itt. Minden a miénk. Milyen gyakran nem látjuk ezt a mindent, hanem csak azt az egyet, ami nem lehet a miénk. Lépj ki a fa mögül, hogy megláthasd az erdőt. 

Az Úr angyala ismét szólt Józsefnek, ő pedig addig nem mozdult, amíg nem kapott ismét jelzést (Mt 2,19-23). Amikor meghal Heródes, Isten jelez, vissza kell térni. Jézus kicsiben átéli népe kivonulását Egyiptomból, majd a bevonulást Izráel földjére. Igen, az a föld Izráel, Isten népe földje. A Megváltónak is ott kell élnie. Figyeljünk mi is bátran Isten jelzésére, merjünk várni Rá. Ő mindig a megfelelő időben jelez. Nem elég csak egy darabig várni, ki kell várni, amíg Isten szól, indulj! Ha hamarabb megy József, ha úgy gondolkodik, eltelt néhány év, már biztos elfeledkeztek rólunk, minek várjak tovább, csapdába kerülnek. Ő azonban vár, tud várni. Ki tudja várni, amíg a lámpa zöldre vált. Urunk, segíts mindig kivárni, amíg szabad jelzést kapunk.

Az is fontos üzenet ebben a történetben, hogy amikor az angyal indulásra szólítja fel, gondolkodás nélkül megy vissza. Mondhatná: olyan jól megszoktunk itt. Jobb is az élet, megtaláltuk a számításunkat, beindult az üzlet is, még nem megyek. József nem figyel sem a jobb életszínvonalra, a több fizetésre, bevételre, hanem csak Isten akaratára. Ezért akár veszteséget is kész vállalni.

József állandóan a vezetésre figyel. Nem szól egy szót sem, csak figyel felfelé. Akkor mozdul, amikor Isten ezt kéri tőle. Nem ott telepszik le, ahol jobbnak gondolná az életet, hanem a kijelentésnek enged. Ez pedig elvezeti Galileába, a sötétségbe, a sokkal rosszabb életkörülménybe. Jézus soha nem a jobbat, a könnyebbet keresi, hanem azonosul a nyomorúságban élőkkel. Ő a világ Világossága, és így megy a legsötétebb helyre, mert fényre ott van szükség. Isten gyermekei is világosság, így a tanítványokat is az Úr gyakran a legnehezebb, legsötétebb helyszínekre küldi. 

Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen

1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok, hogy rád bíz-

zam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több

hittel, ó, Uram.

2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd

szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem

semmiben.

3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved;

Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ en-

gemet?

4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok.

A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még s jaj, összeroska-

dok.

5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak

úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd lé -

gyek gyermeked.

6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj

meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.

Isten áldásával.