Mennyivel inkább

M

ai igénkben sok bátorítást kapunk az Úrral való elindulásra és a Ráhagyatkozásra (Ézs 43,1-28). Izráel népe olyan nehezen akarta elhinni, hogy valóban véget ért a fogság, és haza lehet menni. Olyan nehezen hisszük el, hogy a megszokott dolgoknak vége, és Isten egy újat készít. Talán még nem világos előttünk, nem látjuk a részleteket, de hittel elindulhatunk. Azonban mi is gyakran problémákat gyártunk, kifogásokat keresünk, miért is nem akarunk mozdulni, változni, elindulni hazafelé. A fogságban élő nép is kényelmesebbnek gondolta a maradást. Felnőtt egy új generáció, akiknek már Babilónia volt a hazája, minek mennének Kánaán földjére, az elmúlt csodák és álmok országába. Letűnt a múlt, itt kell élni, itt kell megtalálni a helyünket. Beleszülettek ebbe az országba, mint ahogy mi is beleszületünk a világba, itt érezzük magunkat itthon, és nem akarunk mozdulni. Nem, mert ez tűnik biztosabbnak, és úgy véljük, ha Istennek engedünk és elindulunk igazi hazánk felé, veszítünk. Aztán az út is hosszú és fárasztó, különféle nehézségekkel, veszélyekkel kell szembenéznünk, maradunk. A tanítványok, amikor elhívta őket az Úr, nem a veszélyekre, hanem Jézusra néztek, és követték Őt. Bátran maguk mögött hagyták megszokott életüket, és vállalták Jézussal az újat. Erre hív minket is az Úr igénk által.

Isten megszólít, és azt mondja, ne félj! Belelát szívünkbe, és tudja, mi van ott: félelem. Ezért mondja, ne félj! Olyan jó, hogy ezt mondja. Miért ne féljünk? Mert megváltott, nevünkön szólított, és aki ennek a felszólításnak enged és rábízza az életét, az az Övé. Vagyis az Hozzá tartozik, és nem kell már félnie. Isten oltalmazza az övéit az úton.

Isten nem ígér könnyű és problémamentes utat, de ígéri, hogy végig velünk lesz. Ez elég, ennél többre nincs szükség. Ha Ő velünk, ki lehet ellenünk? Ha Ő velem, bátran indulhatok, mert Ő győzi le az akadályokat, Ő segít át a holtponton, amikor elakadok. Dávid is megvallotta, hogy Isten segítségével a kőfalon is átugrik. Ez azt jelenti, magamban kevés vagyok, a legegyszerűbb problémánál, egy apró kis kavicsnál megtorpanok, de Vele tovább tudok menni.

Szívet melengető az a vallomás, amit Isten tesz, „drága vagy a szememben, becses vagy, és szeretlek” (4). Ő drágának tart engem, becsesnek, és szeret, mindennél jobban szeret. Bizony, megrendítő ez a vallomás, engem ennyire szeret az Úr, Fiát adta értem. Amikor az Úr mondja, hogy szeret, az valóság, és nem változtat véleményén akkor sem, ha már nem vagyok szeretetre méltó. Ő nem mondja, ennyi volt, és elég, már nem szeretlek, mást szeretek helyetted. Legyünk nyugodtak, ha Ő kimondta, hogy szeretlek, akkor az mindörökké úgy is van. Ő nem vonja vissza a szavát.

Isten a régit lezárja, a múltat eltörli. De lásd meg, milyen volt ez a múlt. Nem Ő volt a fontos, nem Őt kerested, sőt, így mondja: megfáradtál irányomban. Hányszor megfáradunk, belefáradunk az életbe, az egymással való kapcsolatba, és ez rátelepszik hitünkre is. Megfáradtak, vagyis úgy gondolták, mind szép, amit a próféta mond, de úgy sem lesz abból semmi. Isten azonban így szól: Eltörlöm álnokságodat, bűneidről nem emlékezem meg. A múltat eltörli, nem emlegeti, hanem újat kezd. Egy egészen újat, akkor, amikor úgy gondoljuk, nem lehet már új az életünkben. Mi se visszafelé tekintgessünk, hanem felfelé, egyedül Őreá nézzünk. Mert most még nagyobb dolgokat cselekszik, mint régen, és ezt a nagyobbat Jézus által viszi végbe

Az imádság fontosságára hívja fel figyelmünket az Úr (Mt 7,6-11). Arra bátorít, hogy kérjünk, mert aki kér, az kap. Isten elé szabad mennünk, odavihetjük problémáinkat, szolgálatunkat, és Ő meghallgatja kéréseinket. Ha gyermeki lelkülettel megyünk, ha valóban úgy járulunk elé, mint mennyei Atyánk elé, meghallgat.

Azzal támasztja ezt alá, hogy rámutat, az ember is ad gyermekének azt, amit kér, ami javára válik. És ha mi gonosz létünkre tudunk jó ajándékot adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyánk. Jézus úgy látja, hogy az ember gonosz, igen, ez így van, a bűn gonosszá tesz, ez az alapvető jellemünk, és ennek ellenére is tudunk jól viszonyulni azokhoz, akiket szeretünk. Ez a gonoszság Jézus bűntörlő hatalma által íródik felül. Amikor újjászületünk, az Ő természetét kapjuk meg. Ez csodálatos: krisztusi természet részesei lehetünk az atyáinktól örökölt hiábavaló természetünk helyett.

A másik, amire oda kell figyelnünk: mennyivel inkább ad a  ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérnek Tőle. Mindig erre kell gondolnunk, ha mi bűnös létünkre könyörületre indulunk, mennyivel inkább mennyei Atyánk. Ha mi tudunk jót adni gyermekeinknek, mennyivel inkább ad Ő jókat. A mi részünk, hogy kérjünk Tőle. Merjünk kérni, és higgyük, hogy Ő meghallgatja imádságunkat. Pál azt kéri, hálaadással tárjuk fel az Úr előtt kéréseinket. Adjunk hálát, hogy kérhetünk, és hogy Ő meghallgat. A többit pedig bízzuk Rá.

'Imádkozzatok és buzgón kérjetek!'

1. 'Imádkozzatok és buzgón kérjetek!' Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg! Tiszta szívet és Szentlelket adj nékünk, Hallgass meg Fiad nevébe', ha kérünk.

2. 'Keressetek buzgón és megtaláltok!' - Téged keresünk, Uram: hogy bűn s átok Erőt ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk!

3. 'Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!' - Elfáradtunk, Uram, e világ zaján; Ó, nyisd meg az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját!

Isten áldásával.

A pislogó mécsest sem oltja ki

A

 prófétai üzenet megerősítő: Isten hosszútávra tervez népével, ezért érdemes mindent itt hagyni, hazamenni, és újrakezdeni az életet (Ézs 42,1-25). Isten hosszú távú programot vázol fel övéi előtt, bár ők mindig rövidtávon gondolkodnak. Az Úr azonban másképp tervez, ad időt a megtérésre, és népét kívánja ebben felhasználni. A hosszú távú programban Izráel, ma pedig az egyház részvétele a meghatározó, Isten rájuk építi tervét, az a feladatunk, hogy megismertessük kegyelmét és országát az emberekkel.

Az Úr szolgájáról szóló prófécia előre mutat, azt üzeni, van jövő, és van Istennek terve velük. Nemcsak most itt az idegenben, hanem majd saját földjükön is jelen lesz. Isten elküldi szolgáját, aki az Ő akaratát fogja megvalósítani. Ez a szolga az Úr Jézus, ezek az igék Benne teljesedtek be. Ha szemléljük Őt az evangéliumokat olvasva, látjuk, hogy valóban Ő a megígért szolga. Több bizonyságtétel is elhangzott az Atya szózatáról, amelyben megvallja, Jézusban gyönyörködik. Olyan csodálatos ez, Jézus élete gyönyörködteti az Atyát. Az én életem gyönyörködteti-e Őt?

Mindez, ami le van írva, megvalósult, Ő nem lármázni jött, vagyis nem a hangjával, hanem életvitelével hívta fel a figyelmünket. Amit mond, azt éli, és odafordul a megrepedt nádszál életekhez. Számára nem az erősek, a tudósok, a gazdagok számítanak, hanem a bűn és a gonosz által megsérült emberek. Ő gyógyítani akarja lényünket, és helyreállítani Istennel való megromlott kapcsolatunkat.

A mindennapi életben gyakran csalódunk emberekben, mert sokaknak csak addig vagyunk fontosak, amíg építhetnek ránk, amíg hasznot hajtunk a számunkra. Kiábrándultságunkkal forduljunk Urunkhoz, lássuk meg, hogy Ő nem oltja ki még a pislogó mécsest sem, mert nem hasznot keres bennünk, hanem minket. Mert számára a törött nád és a pislogó lámpás is érték. A bekormozódott lámpaüveget meg lehet tisztítani, és ezt végzi el Urunk. Visszaadja számunkra azt, amit a világ kiszívott belőlünk, és előhozza Isten országa építésére rejtett képességeinket. Az Ő követésében kiteljesedik az életünk. Ne csüggedj, ha csak füstölgő mécsesnek vagy megrepedt nádszálnak tartanak, mert az Úr számára érték vagy. Ezt látjuk az Újszövetségben, a társadalom által már elfelejtett embereket emelt fel, gyógyított meg és épített be Isten országa, mert ott találjuk meg önmagunkat és helyünket.

Jézusnak még azok is fontosak, akikre mások már nem számítanának. Pétert a tanítványok kirekesztették maguk közül tagadása után, ám Ő utánament és visszaemelte tanítványai közé. Jézus önmagunkért számít ránk, önmagunkért keres, mert szeret. Jöjjünk Hozzá ma is, úgy, ahogy vagyunk, csalódással, kiábrándultsággal, mert Ő önmagunkért szeret, Neki mi kellünk, és nem a pénzünk, tudásunk, munkaerőnk.

Mivel az Úr hosszútávra tervez velük, van remény a jelenre is. Ez a terv megerősíti a szabadulásba vetett hitet, a próféta üzenete valóság, Isten megszabadít, a régi ígéretek beteljesedtek, most újat fognak átélni. Mert az Úr ma is cselekszik. Ő mindig munkálkodik. Azonban vigyázzunk, mert az Úr hűséges, amit ígért, megcselekszi, de népétől is hűséget és engedelmességet vár. Azt várja, ha megtapasztaltuk kegyelmét és hatalmát, hallgassunk mindenben Rá. Bizony, bűnbánatra van szükségünk, mert mi sem mindig hallgatunk az Úrra.

Isten országa nem a másik ember történetéről, hanem az enyémről szól (Mt 7,1-5). Nem mások életét kell mérlegre tenni, hanem a sajátunkat. Az Úr Jézus egy új világba emeli be a tanítványait. Itt nem mások életének a boncolgatása folyik, hanem a saját életünk Isten lényének a fényébe való helyezése. A tanítványság nem mások bűneinek a mustrálása, hanem Isten szeretetének és kegyelmének továbbadása. Az a feladatunk, hogy a megrekedt embereknek segítsünk Jézus útjára találni. Isten kegyelmét kell odavinnünk a bűnös embereknek, hogy ők is átéljék az új élet csodálatos lehetőségét.

Miért nézed a szálkát a testvéred szemében? Ez jó kérdés. Tényleg, miért nézem? Miért a másik szálkájával, bűnével van sok keresztyén elfoglalva, hiszen a keresztyén hit nem erről szól, nem másokkal, hanem Jézussal kell foglalkozni.  Jézus lényében meglátjuk magunkat, és ha kimondjuk, mint Péter, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram, akkor megtapasztaljuk a megbocsátást.

Annyira szeretünk mások életével foglalkozni, pedig nem erre szól a küldetésünk. Nem a bűnön kell rágódni, hanem a bűnöst menteni.

Fontos még az is, hogy előbb mindig a magam életét igyekezzem rendezni. Csak akkor leszek alkalmas a másokkal való foglalkozásra, ha a saját életem rendben van. Azt is üzeni ez az ige, hogy mielőtt másokat lelkigondozunk, mi álljunk az Úr elé, és kérjük, tisztogassa meg a szívünket. Tartsunk az Úr előtt lelki bemosakodást, mert csak tiszta szemüvegben látunk jól.

 Szelíd szemed, Úr Jézus

1. Szelíd szemed, Úr Jézus, Jól látja minden vétkemet, Személyemet ne vesse meg Szelíd szemed, Úr Jézus.

2. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tekintsen rám, ha roskadok, Adjon békét, bocsánatot Szelíd szemed, Úr Jézus.

3. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tudom, hogy vádat is emel; Vétkeztem én, ítéljen el Szelíd szemed, Úr Jézus.

4. Szelíd szemed, Úr Jézus, Elítél bár, lásd, én megint Csak várom, hogy majd rám tekint Szelíd szemed, Úr Jézus.

Isten áldásával.

Először

A

 vigasztalás és bátorítás tovább folytatódik (Ézs 41,1-29). Még a nemzetek is reménységet nyernek, sok nép felszabadul Babilon igája alól. Isten cselekszik, hatalmasan jár közben értük, Ő hozza fel Círust, aki győzelmet arat, és így új lehetőségekhez juttatja az eddig szenvedőket. Minden nép igyekezett segítséghez jutni, bálványokat készítettek, de nem változott semmi, mert az arany és ezüst tárgyak nem segíthetnek. A bálványok tehetetlenek. Az arany és ezüst ma sem oldja meg az élet problémáit, a drogfüggő egész vagyona rámehet, és akkor sem tud megszabadulni. Azonban Isten kijelenti Izráelnek, hogy megmenti mindazokat, akik Tőle várnak segítséget. Ő az élő Isten, egyedül Ő tud cselekedni, az emberek biztatják egymást, légy erős, de ez gyakran semmit sem ér. Mint ahogy mi is bátorítjuk egymást, szedd össze magad, de mit szedjünk össze, ha teljesen felőrölt a szenvedély, ha elveszítettem az akaratomat is.

Izráel sem azért szabadul meg, mert ő kiválóbb, erősebb, vagy, mert össze tudta magát szedni és legyőzte az ellenséget. Azért szabadul meg és indulhat haza, mert az Úr menti meg, Isten kiválasztotta, és ez érdem nélküli. Nem azért választ ki az Úr, mert különbek, értékesebbek vagyunk a többieknél, hanem mert szeret. Ő mindenkit szeret, és azt akarja, hogy minden ember megtérjen és éljen. Azonban az elhívást meg kell hallani, és arra választ kell adnunk. Jézusban választ ki az Úr, megragad, még ha messze voltunk is, és akit Ő megragad, akit elhív, azt Ő nem veti el.

A nép hallotta ezeket az igéket, örültek is neki, de ott volt bennük: és mi lesz velünk, ha hallgatunk rá, és megindulunk Kánaán földje felé? Mi lesz az úton, hogyan védjük meg magunkat, ki gondoskodik rólunk? A legelemibb kérdések jönnek elő, mert a legtöbbször ezek tartanak vissza minket az indulástól. Mindig a megélhetésünket féltjük. Isten azonban szól: Ne félj, mert én veled vagyok. Hát ez a lényeg, ha Isten velem van, akkor jó kezekben vagyok. Akkor már Őt figyelhetem, és majd megadja, amire szükségem van. Megsegít, és velem van, győzelmes jobbjával támogat. Bízz ma is ebben, hidd, az Úr veled van, és ez elég. Jelenléte mindent felülmúl, ha Ő itt van, ki árthat nekünk, lehet győzni a problémák felett és előbbre juthatunk az Úr dolgaiban. Ha Ő velem van, nem félek, mert az én erős, hatalmas Atyám van jelen, célhoz juttat. Nem azt jelenti, hogy nem lesznek próbák, nehéz helyzetek, de ezeket nem egyedül kell kiállnom, hanem Vele.

Erősen fogom jobbodat, ne félj, ne, mert az Ő kezéből nem csúszhat ki a mi kezünk. Erősen tart Ő, egyedül csak én vehetem ki a kezem, de ezt nem akarjuk. Jó, ha az Úr fogja kezünket és vezet, a nehéz terepeken pedig biztos kézzel tart, hogy le ne zuhanjunk. Ő most fogja a kezünket, most segít meg, ez nem jövő idejű ígéret, hanem a jelenre szóló bátorítás.

Az előttünk álló úttól sem kell félni, mert Isten, ha kell, tereprendezést is végrehajt. Mindent megtesz, hogy népe jó úton mehessen haza országába. Ma is mindent megtesz, hogy Krisztus tanítványai célba érjenek. Hányszor átrendezte már a népek terepasztalát, hogy övéit megmentse, és bizonyságot tegyen kegyelméről. Mert mindennek a lényege, hogy megtudják, Isten vitte végbe ezeket a dolgokat. Az életem nem magától fordult jobbra, az Úr hajolt le és emelt fel. De ezt tudatni kell, erről beszélnünk kell.

Az Úr Jézus is azt hangsúlyozza, hogy akiket Ő elhívott, akik Rábízták magukat, Isten országa polgáraivá váltak, nem kell aggódniuk, mert az ország Királya gondoskodik róluk (Mt 6,25-34). Többről van itt szó, mint arról, hogy most már ne aggódjanak a megélhetésük felől, hanem Jézust azt mondja, akik Őt követik, azoknak megváltozik az életfelfogásuk. Azoknak Isten országa az első, arra figyelnek, és nem magukra, nem azok a dolgok lesznek fontosak, amik a világban nagy hangsúlyt kapnak.

Urunk rámutat, hogy a pogányok központi kérdése a megélhetés, az étel, ital, ruházat. Ma is ezt látjuk, elhitetik velünk, hogy az a lényeg, minél többet fogyasszunk, mindent megszerezzünk, sőt, mindenből annyit, hogy ne is férjünk tőle. Miért? Mert néhány embernek ez nagy bevételt jelent. Az Úr pedig azt mondja, ne a testünkért éljünk; amire szükségünk van, azt megadja az Atya.

Isten gondoskodik teremtményeiről, ellátja a madarakat, a mezei virágokat, és gondoskodik rólunk is, mert értékesek vagyunk a számára. Igen, Istennek értékesek vagyunk, azonban a mai világban nem igazán érték az ember élete. Minden fontosabb az embernél. Az anyagi javak miatt nem vállalnak sokan gyermekáldást, értékesebb és fontosabb számunkra egy-egy vagyontárgyunk vagy háziállatunk, mint az ember. Jézus azonban arról beszél, hogy az ember életénél nincs nagyobb érték, és ezt akarja Isten megmenteni, ezért küldte el a Fiát. Az Úr Jézus pedig életét adta értünk.

A világ arról győz meg, hogy a test és annak ellátása mindennél fontosabb, és oda jutunk, hogy már mennyei Atyánkról is megfeledkezünk. Az Úr azonban most azt kéri, ne aggódjunk, se a máért, se holnapért, hanem bízzuk Rá magunkat. Igen, mi már a holnapért aggódunk, mi lesz holnap. Hová juthatunk el, és mit fogunk tenni, lesz-e elég. Ezt most tegyük le a kezébe, és figyeljünk a ma lehetőségére, tegyük a dolgunkat, vigyük az evangéliumot, mert ezt bízta ránk az Úr. Ne csak vigyük, hanem éljük is meg. 

Keressétek először Isten országát - hányszor mondjuk, ez a helyes sorrend, de valóban így van ez? Tényleg Isten országát keresem mindenben, és ez a legfontosabb a számomra? Bizony, legtöbbször a nap végén vagy saját dolgaink elrendezése után kerül sorra, ha egyáltalán sorra kerül. Minden reggel Őt keresem elsőnek, várom a szót ajkáról? Figyelem, mit mond nekem az én Gazdám, és betölt az Iránta való szeretet? Ne feledjük Jézus szavát: „Először Isten országát”! A többi majd megadatik. Majd, nem azonnal, majd, a maga idejében. Isten országa így működik, nem megszerezzük a javakat, hanem adatik. Ezért itt nincs kizsákmányolás, elnyomás, mindenkinek adatik. Aki kér, az kap.

 Ki Istenének átad mindent

1. Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak beléveti, Azt csudaképpen őrzi itt lent, Ínség, baj közt is élteti. Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.

2. A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér, :/: Ha sebeink még jobban fájnak S mindennap kínunk visszatér? Így terhünk egyre súlyosabb, Ha lelkünk búnak helyet ad.

3. Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, :/: Az Úr rendelte kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi kell nekünk.

4. Zengj hát az Úrnak s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott; :/: A mennyből gazdag áldást juttat S majd Jézus ád szép, új napot. Ki Benne bízik és remél, Az mindörökké Véle él.

Isten áldásával.

Van erő

A

 negyvenedik fejezet egy monumentális látás a szabadulásról, Isten hatalmáról, az új életről (Ézs 40,1-31). Megváltozott a helyzet, most már a babiloni fogság idejében járunk, ide visz igénk. A nép fogságban, reménység nélkül. Sok idő telt már el, minden reményüket elveszítették és úgy látják, nem lesz már soha szabadulás. Ez a helyzet teszi indokolttá a látást, fel kell mutatni a csüggedők számára az Úr nagyságát és hatalmát. Rá kell mutatni, Isten nem feledkezik meg övéiről, a látszat csal. Sőt maga az Úr fordul hozzájuk, indul el feléjük, Ő bízza meg a prófétát vigasztaló szavak mondásával. Olyan jó, hogy Isten odafigyel ránk, Ő maga szólít meg, amikor elkeseredünk és reménytelennek látjuk életünket.  Merjünk bízni Benne. Akkor fog bizalom támadni a szívünkben, ha látjuk, Ő valóságos Isten és senkihez sem fogható. Minden istenség az Úron kívül bálvány, emberi kéz alkotása. Az Örökkévaló Isten azonban valóságos személy, Ő maga mutatkozott be az elődök számára, akik annyiszor megtapasztalták szeretetét és kegyelmét. Most ez a generáció fogja mindezt megtapasztalni. Mi pedig minden nap megtapasztalhatjuk jelenlétét és nagy kegyelmét.

Örömhírrel kezdődik a fejezet, amelynek oka a letelt rabság, a szabadulás bejelentése. Elérkezett a szabadítás ideje. Valóban örömhír, amit a próféta bejelent, letelt a rabság, és mi már úgy olvashatjuk, hogy a bűn alól való szabadulásunkat jelenti be. Ne éljünk reménység nélkül, mert van Szabadító. Bármi tartson hatalmában, és telt el bármennyi év szenvedések és bukások között, Jézus Krisztus által van szabadítás.  Sok kudarc után eljött az Úr, Aki leoldja bilincseinket, és kivezet a rabságból egy új életre.  Mindez az Úr érdeme, mert minden vétkünkért Őt sújtotta Isten keze.  Ő vállalta magára büntetésünket, és ezért lehetünk szabadok. Áldott legyen az Úr érte.

Megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. Jézusban Isten jött el hozzánk személyesen. Őbenne bárki találkozhat Vele és megismerheti Őt. Ennyire szeret, hogy kész volt értünk emberré lenni, és idejönni a földi világba. Utánunk jött, oda ahol épp vagyunk, azért, hogy bemutatkozzon, majd felkaroljon és hazavigyen. Gyöngéd szeretettel jön felénk, nem erőltet ránk semmit, nem kényszerít, várja, hogy szavait meghallva befogadjuk a szívünkbe, és Rábízzuk magunkat.  Azt várja, hogy felismerve Őt, önként adjuk át életünket.

Bátorít is igénk, ne féljünk komolyan venni az üzenetet, nem fog újabb csalódás érni, mert most az Úr szól és szava örökkévaló. Minden mulandó ebben a földi világban, egyedül az Úr szava maradandó. Amikor Ő szól személyesen, akkor bízhatok, mert amit mond, az meg fog valósulni. Az ige örökké megmarad, most is itt van, és ezért lehet rá építeni. Az ige örökké megmarad, vagyis örökkévaló érték, nem veszít aktualitásából, erejéből, nem jár le a szavatossága. Ahogy a múltban, úgy a jelenben is táplál és erőt ad.

A fejezet végén az annyit olvasott és oly sok erőt adó igét olvashatjuk, az Úr erőt ad a megfáradtnak és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Talán épp most érezzük magunkat erőtlennek és úgy véljük belefáradtunk mindenbe, képtelenek vagyunk tovább menni. Ne engedjünk a negatív hangnak, hanem teljes lényünkkel figyeljünk az Úr szavára. Ha Ő azt mondja, hogy erőt ad a megfáradtnak, akkor az úgy is van. Ahogyan Péter az Úr szavára képes volt a vízen járni, úgy válunk képesség mi is a feladataink, szolgálatunk elvégzésére.  Amikor Jézus szólt Péter Ránézett és elindult. Nézz te is az Úrra, ne törődj a hullámokkal, más hangokkal, csak figyelj Ré, és indulj meg. Ha így cselekszünk, azt vesszük észre erőt kapunk, mert van erő, a mi Urunk Jézus Krisztusban. Aki Benne bízik azt is megtapasztalja, hogy ez az erő mindig megújul, soha nem fogy. Legyen Ő az erőforrásunk.

Mindent az Úrnak tegyünk, ne emberek kedvéért (Mt 6,16-24). Persze könnyű ezt mondani, mert erre csábít a világ, éljünk az elismerésért, tegyünk meg mindent, hogy észrevegyenek, hogy kitűnjünk, az Úr azonban azt kéri, ha Övé az életünk és szeretjük Őt, akkor Neki éljünk, és mindent az Atya örömére végezzünk. Ha szeretem az Urat, akkor az a fontos, Ő lássa az életem, mindig a közelében legyek, és mindent azért akarok tenni, hogy örömöt okozzak Neki. Nem számít, észrevesznek vagy megdicsérnek-e, csak Ő lássa. Azonban legyünk őszinték nagyon is számít meglátják-e ha teszünk valamit és elismerik a fáradozásunkat. Vágyunk a megbecsülésre, és ha elmarad, megsértődünk. Nagyon érzékenyek vagyunk, pedig a legfontosabb az Atya dicsérete. Az az igazi öröm, ha megfelelünk Neki.

Bizony nem nagyon tetszik nekünk, legalábbis régi természetünknek, amit Jézus mond. A földi vagyon, a kincs nagyon is fontos. Szinte hallom is, de hát a hívő ember is pénzből él, de nem a pénz élteti, hanem a kegyelem. Jézus azt mondja el nekünk, hogy ne a földi értékekhez tapadjon a szívünk, hanem Őbenne bízzon. A pénz is egy a sok eszköz közül, ami segítheti az életet, de ha átveszi az irányítást, akkor könyörtelen bálvánnyá válik, ami tönkretesz. Azonban van szabadítás, van új kincs, és ez maga a Krisztus.  Gyűjtsük kincseinket Isten országban, mert aki ott gyűjt kincset maradandó értékre lel. Vizsgáljuk meg, mi a fontos a számomra, hol van a szívünk?  Mert jelenti a kincset, amihez a szívünk kötődik, ami nélkül nyugtalanok vagyunk.  Jó, ha Jézushoz kötődünk, ha Ő vonzza a szívünket.

Talán taktikázunk Istent is szolgálom, meg adom, amit vár, és a mammont is, de Jézus szerint nem lehet két úrnak szolgálni. Azt kéri, ne sántikáljunk kétfelé, hanem döntsünk mellette.  Szolgáljuk Őt és felszabadulunk a világ kényszere alól. Lehet az Úrnak szolgálva, a világ kincseitől szabadon élni. Urunk azt akarja, Őt szeressük, mert Ő életét adta értünk, a bálvány mindig kizsigerel, és tönkretesz. Egyedül Jézus ment ki a pusztulásból.

Mind jó, amit Isten tészen

1. Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja, Ő énvélem is úgy tégyen, Mint kedve néki tartja. Ő az Isten, Ki ínségben Az övéit megtart -ja, Hát légyen, mint akarja.

2. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engemet meg nem csal, :/: De igaz ösvényen viszen, Én megelégszem azzal, Hogy kedvében, Kegyelmében Ő forgatja dolgomat, Csak rá hagyom magamat.

3. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engem meg nem utál, :/: Mint jó orvosom, úgy tészen, És mérget ő nem kínál. Orvosságot, Boldogságot Énnékem készít, tudom, Azért csak benne bízom.

4. Mind jó, amit Isten tészen, Ő az én idvességem, :/: Ő velem rosszul nem tészen, Rábízom egész éltem. Örömömben, Keresztemben Mind nyilván megmutatja, Hogy javamat akarja.

5. Mind jó, amit Isten tészen: Ha oly pohárt innék is, :/: Amelynek íze szívemnek Nagy-keserűn esnék is, De eltűröm, Mert víg öröm Felváltja ezt végtére, Sok búm enyhítésére.

6. Mind jó, amit Isten tészen, Mind örökké ezt vallom, :/: Ha rajtam bú, bánat lészen S kell bosszúságot látnom. Mindazáltal Megvigasztal, Mint édes Atyám, engem, Mert csak ő segítségem.

Isten áldásával.