Igazság beszéde

 

A

z Úr igéje ismét megszólítja a prófétát (Ez 21,1-22). A fogság nem szabadság, hanem ott is van feladat. Bárhol legyen Isten embere, feladata van. Ez nem más, mint továbbítani Isten üzenetét. El kell mondani, mindazt, ami történni fog. A hamis reményekből ki kell mozdítani az embereket. Meg kell láttatni, Isten megítéli a bűnt. Ha nincs igazi szívből fakadó megtérés, változás, jön az ítélet. Nem könnyű, egyenesen súlyos teher erről beszélni. A még Jeruzsálemben maradt nép abban reménykedik, nem lesz több támadás, Isten megmenti őket, és így rendbe jönnek a dolgok. Azonban az első támadás és fogságba vitel nem hozott eredményt. Továbbra sem hallgatnak Istenre. Szomorú azt tapasztalni, hogy a nehéz időszakok, a katasztrófák, természeti csapások, súlyos események sem rendítik meg az emberek szívét.  Ezek az események se fordítanak Isten felé. Hamis hang szólal meg ilyen esetekben, ami az emberi összefogásra, segítségre irányítja a figyelmet. Istenről, magunkra terelődik a gondolat, majd mi megoldjuk. Pedig ilyen esetekben legtöbbször csak a kárfelmérés és a romeltakarítás marad. És ennek ellenére magunkban reménykedünk. Azt gondoljuk, megérdemeljük Isten segítő beavatkozását, és nem látjuk meg, hogy Ő őszinte bűnbánatot, és a gondolkodásunk megváltoztatását várja. Másképp gondolkodunk már, mint eddig? Istenre tekintünk, és kimondjuk, nekünk nem megy, képtelenek vagyunk magunkon segíteni. Mivel a zsidók erre nem voltak hajlandók, Isten ítélete hangzik.

A fogságban élők számára jelképes üzenetet ad át. Az életével is kiábrázolja mindazt, ami következik. Meghajlott háttal kell sóhajtoznia, és ez jelzi, nehéz események jönnek. Nem olyan hír érkezik, amit várnak. Azt várták, hogy minden rendbe jött Jeruzsálemben, a várost helyreállították, és ők hazamehetnek, mert Isten hazaviszi őket. Nem ilyen hír jön. Nem, hanem totális pusztulás hírét hozzák, és új foglyok érkeznek. A fogság tovább tart, és itt kell megélni hitüket. Itt kell Isten ígéreteibe kapaszkodva bizonyságtétellé válni. A próféta üzenete rávezet az igében való bizodalomra. Meg kell tanulni Isten szavára hagyatkozni. Amit Isten kijelent beteljesül. Ne kimagyarázzuk, ne azt keressük, miért nem történhet meg, hanem bízzuk az Úrra magunkat hittel, és keressük az Ő jelenlétét. Keressük Őt, és ha megtapasztaljuk, az erőt ad.

Amit Isten mond az beteljesül. Mégpedig mindig abban a korban, amelynek ezt üzeni. A zsidók gyakran úgy voltak, igen, úgy lesz, ahogyan Isten mondta, de nem a mi időnkben. Mi is úgy gondoljuk, ami még nem valósult meg, majd a távoli időben történik meg. Azonban fel kell készülni, hogy a mi időnkben lesznek változások. Mi éljük át a bűn következményeit, annak ítéletét. Mi tapasztaljuk meg, hogy a nehéz időben az Úrról kell bizonyságot tenni. Ezékiel fogságban való jelenléte és szolgálata, Isten üzenete, itt is veletek vagyok. Amíg szól az ige, bizonyosak lehetünk afelől, hogy Ő velünk van, jelen van.

Egy levél kerül most elénk, a kolosséiakhoz írott (Kol 1,1-8). Új, mert úgy próbáljuk a kezünkbe venni, mintha még soha nem találkoztunk volna vele. Úgy olvassuk, mintha szivacsok lennénk, és szívjuk magunkba a drága vizet. Igen, az igét így érdemes mindig kézbe venni, most olvasom először, és figyelek, mert nekem szól. Ügyelek, hogy egy csepp se hulljon a földre. Így olvasom? Így hajtom a fülemet az Írásra? Meg akarom hallani, amit az Úr mond? Gyönyörködöm az igében?

Kolosséba is eljutott az evangélium, mégpedig Epafrász által. Ő hallgatta Pált Efézusban, majd amit kapott azt hazavitte. Nem a vásárfiát, nem az Artemisz templom mását, azt már a tűzbe dobta, mert igazi kincsre lelt. Az élő Istennel találkozott, és így lelepleződött a hazugság. Felnyílt a szeme, és meglátta, hogy amiben eddig hitt az hamis. A bálványok tévútra visznek, kiszipolyoznak, és tehetetlenek, mert élettelenek. Ő Krisztusra talált, hazavitte a szívében és elmondta a többieknek. És azok örömmel fogadták az evangéliumot. Hogyan fogadom az evangéliumot?

Ezek az emberek felismerték, hogy az evangélium az igazság beszéde. Nagy dolog ebben a világban igazsággal, igaz beszéddel találkozni. Ők meglátták, hogy az evangélium az igazság beszéde. Az igazság az evangélium, nem a kampányok ígéretei, nem a média anyagai, hanem Isten beszéde az igazság. Ha az igazságot keressük, forduljunk bátran és nyitott szívvel a Bibliához.

Kolosséban terjedt a hit, nem tartották meg maguknak, hanem tovább adták. Pál is hallott róla. Hallanak-e ma a hitünkről? Az evangélium nemcsak eljutott hozzájuk, hanem gyümölcsöt is termett. Ahová bekerül az ige, megtermi gyümölcsét. Láthatóvá válik, hogy ott valami olyan indult meg, ami még nem volt. Egy olyan életforma valósul meg, ami eddig elképzelhetetlen volt. Mert ez nem önerőn alapszik. Isten kegyelmének a megtapasztalása, az Ő megismerése által válunk gyümölcstermővé. Ezeknek az embereknek az életében is meglátszott, hogy Krisztust kezdték el követni. Egészen másképp viszonyulnak egymáshoz, mint eddig. Még a rabszolga is ember. Testvérként néztek egymásra, Krisztusban testvérek, akiket a kegyelem megragadott. Így már nem a társadalmi elhelyezkedést figyelték, hanem a szív állapotát. Nem az volt a lényeg, ki milyen pozícióban van, mennyi pénzzel rendelkezik, szabad, vagy rabszolga. A szív állapota volt a fontos. Új emberré lett-e a másik a Krisztusba vetett hit által? Vagy ha még nem, de azért jön, mert Isten kegyelme után vágyakozik?

Pál és Timóteus imádkozik értük. Nem tud velük lenni, de imádság által hordozza őket. Sőt levelet ír, hogy segítsen tovább haladni a megszentelődés útján. A megszentelődés azt jelenti, Isten kézbe vett, elindultam az úton, és kegyelemből haladok előre, és menet közben formál az Úr.

 

 

 

Mely igen jó az Úr Istent dicsérni

 

1. Mely igen jó az Úr Istent dicsérni, Felségednek, én Uram, énekelni, Szent nevedet di-

csérvén magasztalni És mindenütt e világon hirdetni.

2. Igen reggel irgalmadat hirdetni, Igazságodról éjjel gondolkodni, Hegedűvel, orgonával

zengetni, Minden éneklő szerszámmal tisztelni.

3. Csudaképpen én vigasztalást vészek, Cselekedetidre hogyha tekintek, Kezeidnek

munkájában örvendek, Teremtőmnek, megváltómnak éneklek.

4. Az esztelen ember ezt nem esméri, A hitetlen bolond ember nem érti; Kinek rólad

nincs igaz esméreti: Szent Fiadban mert nincs hite őnéki.

5. E világon gonoszok gyökereznek, Kik mindenkor hamisan cselekesznek; Mint a fü-

vek, virágoznak, terjednek, Hogy örökül-örökké elvesszenek.

6. Lám, ezeket, Uram, felséges Isten, Kik támadnak a te szent igéd ellen, Viaskodnak a

te híveid ellen: Megbünteted, mert vagy örök Úr Isten.

7. Rólad, Uram, akik megemlékeznek, Mint pálmafák úgy szintén ők zöldellnek; Mint

cédrusfák, ugyan meggyökereznek Az igazak, kik igaz hitben élnek.

8. Vallást tesznek Minden emberek előtt, Hogy az Isten igaz mindenek fölött; Hamissá-

got soha nem cselekedett, Mint kőszikla, ő ád nagy erősséget.

 

 

 

Isten áldásával.

Keresztre feszített világ

 

K

iderül mi van Izráel népének szívében. Olyanok akarnak lenni, mint a többi ország népe (Ez 20,32-44). Nem változtak semmit. Már Sámuel idején ez vezérelte őket, azért akartak királyt, hogy ne különbözzenek a többi néptől. Más népekhez akartak hasonlítani. Azonban az Istennel való kapcsolat igazi lényege a másság. Azért választ ki, és arra hív el, hogy az életünk mássága által szólítsuk meg a népeket. A másfajta, a Krisztushoz hasonló élet felmutatása az igazi bizonyságtétel.

Azonban azt végig kell most gondolnunk, mit tervezgetünk? Mi az, amit meg akarunk valósítani? Azt, amit Isten is akar, vagy csak mások elképzeléseit kívánjuk végrehajtani? Mi van a mi szívünkben? Mi is olyanok akarunk lenni, mint mások? Kihez akarok hasonlítani? A világhoz, mert akkor nem tűnök ki? Ha a környezetemet utánozom, szép csendben ellavírozhatok? Ránk is jellemző az, ami Izráel népére. Hisz mindaz, ami az utóbbi évtizedekben megvalósult a társadalomban arra hasonlít, amit Izráel népe is élt. Minket is a másokhoz, a nyugathoz valós hasonlóság vezérelt. Sok ember akart úgy élni, mint más országok polgárai. Annyit akartak keresni, mint a nyugati emberek, olyan autóval közlekedni, mint más országokban, és mindent átvenni, hogy olyanok legyünk, mint ők. Ennek az lett a következménye, hogy eltértek sokan az Úrtól. A világ isteneit kezdték el tisztelni. Annak élt a legtöbb ember. Azonban a világ istenei, amíg megtöltik a markunkat, kielégítik kívánságainkat, megüresítik a szívünket. Lényünk üressé válik. Boldogtalanok leszünk. De Isten nem mond le rólunk, azt akarja, hogy megismerjük Őt. Hálásak lehetünk, hogy ma még Isten megismerhető.

Isten azt üzeni, nem fog megvalósulni a tervük. Nem lesznek olyanok, mint más nemzetek. Nem, mert ők Isten népe. És ha a bűneik miatt meg is ítélte őket, és szétszórattak, össze fogja gyűjteni az övéit. Isten hűséges, királyuk marad, és kivezeti őket. És ez már biztató a jövőre nézve. Ne a jelenlegi helyzetre, ne is a saját erejükre tekintsenek, hanem egyedül Istenre. Fontos üzenet ez nekünk is, soha ne a jelenlegi helyzetet figyeljük, hanem mindig nézzünk fel a mi Urunk Jézus Krisztusra. Ha Őreá tekintünk, reménység támad bennünk, mert látjuk a Győztest, látjuk a Feltámadottat, Aki legyőzte sátánt és a halált is. Így azután Ő meg tud szabadítani, minden megkötözöttségből. Jézus ma is összegyűjt, utánunk jön és vissza akar vinni az Atyai házba. Azt akarja, hogy helyünkre kerüljünk. Az ember helye pedig az Istennel való élő kapcsolatban van.

Isten szava igaz! Mindig beteljesíti, amit mond. És ez az ígéret napjainkban csúcsosodott ki, amikor a népek szeme láttára jött létre ismét Izráel országa, és kezdett el megerősödni. Mindez azért megy végbe, hogy mindenki meglássa, hogy Ő az Úr, és Ő szent. De vajon ezek a történések, és a hitre jutó emberek bizonysága meggyőz minket? Leborulunk és dicsérjük az Urat? Vagy nem törődünk semmivel, csak megyünk tovább saját útjainkon? Nem figyelünk másra, csak az anyagi boldogulásra? Vagy megállunk és meghódolunk, és Istenre bízzuk magunkat? Isten kegyelemből megszólít. Azt akarja, hogy rádöbbenjünk, nem más népekhez kell hasonlítani, hanem a Fiúra, Jézusra. Isten Őt adta mintának. Aki Rá figyel, jó úton jár, és teljes életet fog élni.

A levél végén kiderül miért is hajoltak néhányan a hamis evangélium felé (Gal 6,11-18). Mert így elkerülhették a keresztért való üldözést. Ha igazodtak a zsidók, vagy a pogányok elvárásához, elmaradt a szenvedés. Mennyire bennünk van a szenvedés elkerülésének a vágya. Nem akarunk szenvedni, és ezért készek vagyunk felhígítani még az evangéliumot is. Mert ha a keresztet kihagyjuk, és a törvényre, vagy más cselekedetre építünk, az hígítás. Mert Isten a keresztet adta a világba, az pedig kivégző eszköz. Nem dísz a nyakban, hanem egy eszköz, amin meghal az elítélt. A kereszt azért áll, hogy a bűnös meghaljon rajta Krisztussal együtt. Az új élet a halál által születik. Meghalok Krisztussal a bűnnek, és feltámadok Vele Istennek, egy új életre. Azonban kevesen akarják örökölt természetüket halálba adni. Ha azonban a régi nem hal meg, elnyomja az Úr által hintett magot. Mert Ő ma is hinti szét a magot.

Pál vallást tesz arról, hogy ő keresztre van feszítve a világ számára, és az ő számára is a világ. Mindez azt jelenti, hogy Pál számára a világ érdektelen, olyan, mint egy halott, nincs köze hozzá. Meghalt a világ kívánsága, nincs már vonzereje. Halott a karrier, a pénz, a hatalom iránti vágy. Egy vágya van csupán, mindeneknek hirdetni a Krisztust. Elmondhatom már, hogy a világ halott a számomra? Meg tudom vallani, hogy nem vonz a világ kínálata? Helyette Isten országa vonzáskörében élek? Milyen jó, amikor Isten országát akarjuk egyre inkább megismerni, amikor az az egyedüli vágyunk, hogy Őt minél inkább megismerjük és dicsérjük.

Milyen jó ezt olvasni, Krisztusban csak az új teremtés számít. Isten országa belépője, az új teremtés. Nem az a lényeg ki vagyok a világban, milyen hatalommal, vagy mennyi vagyonnal rendelkeztem. Ami számít, új teremtés vagyok-e? Az új teremtésről meggyőződhetünk azáltal, hogy megfigyeljük, a régi van-e még jelen, vagy már az új a Krisztusi?

Pál maga is szenved az evangéliumért, és ezt nemcsak mondja, hanem a nyomai a testén vannak.  Mindenki láthatja, mibe kerül neki Jézus. És ő ezt örömmel vállalja. Neki nem a vagyona gyarapodik, nem a világ javaival bővelkedik, hanem a Krisztusért kapott sebek szaporodnak. Látszódik-e az életünkön, hogy Őhozzá tartozunk? Vannak-e érte kapott sebeink? Dicsérjük Őt, ha szenvedhetünk Nevéért!

 

 

Mind jó, amit Isten tészen

 

1. Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja, Ő énvélem is úgy tégyen, Mint kedve

néki tartja. Ő az Isten, Ki ínségben Az övéit megtartja, Hát légyen, mint akarja.

2. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engemet meg nem csal, :/: De igaz ösvényen viszen, Én

megelégszem azzal, Hogy kedvében, Kegyelmében Ő forgatja dolgomat, Csak rá ha-

gyom magamat.

3. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engem meg nem utál, :/: Mint jó orvosom, úgy tészen,

És mérget ő nem kínál. Orvosságot, Boldogságot Énnékem készít, tudom, Azért csak

benne bízom.

4. Mind jó, amit Isten tészen, Ő az én idvességem, :/: Ő velem rosszul nem tészen, Rá-

bízom egész éltem. Örömömben, Keresztemben Mind nyilván megmutatja, Hogy java-

mat akarja.

5. Mind jó, amit Isten tészen: Ha oly pohárt innék is, :/: Amelynek íze szívemnek Nagy-

keserűn esnék is, De eltűröm, Mert víg öröm Felváltja ezt végtére, Sok búm enyhítésé-

re.

6. Mind jó, amit Isten tészen, Mind örökké ezt vallom, :/: Ha rajtam bú, bánat lészen S

kell bosszúságot látnom. Mindazáltal Megvigasztal, Mint édes Atyám, engem, Mert csak

ő segítségem.

 

 

Isten áldásával.

 

 

Vesd az Úrra terhedet!

 

S

iratóéneket mond Ezékiel Júda két fogságba került királyáról (Ez 19,1-20,31). Oroszlánkölykökhöz hasonlítja őket az ének, de hiába voltak szépek és erősek fogságba kerültek. Mert hiába az emberi erő, és lelemény, ha ez nem Istent szolgálja, semmit sem ér.  Júda királyai, Isten népének a vezetői. Kegyelemből királyok, és akkor lesz áldás az életük, ha teljes mértékben az Úrra bízzák életüket, és az Ő vezetése szerint élnek. Azonban ezek a királyok nem felfelé, hanem oldalra figyeltek. Emberi segítségben bíztak, és nem az Úr szavában. Meg kell látnunk, mindig az Úrra való hagyatkozás jelent életet. Akkor is, ha nem értjük azonnal a történéseket. Higgyük, hogy amit Isten tanácsol, az beválik. Ő soha nem téveszt meg. Merjük szavára hagyatkozva a rosszabbnak tűnő megoldást választani. Isten azt mondta nekik, fogadják el Babilónia uralmát és akkor élni fognak. Ők azonban fellázadtak és Egyiptomhoz fordultak segítségért. Teljes pusztulás lett a vége. Az emberi ötletelés, az Isten ellenére való tevékenység nem szabadságot, hanem bukást hoz. Létre lehet hozni szövetséget, és sok mindent, de ha nem az Isten akarata, és nem jelenik meg benne az Úr Lénye, akkor nem fog segíteni. Nem jobb lesz a helyzet, hanem inkább mélyül a válság. Ne a magunk kiválóságában bízzunk, hanem Urunkban.

A fogságban élő vének közül néhányan felkeresik a prófétát, mert az Urat akarták megkérdezni a kialakult helyzetről, a várható jövőről. Önmagában ez szép, hogy most kérdezik az Urat, de az Úr annyiszor szólt, annyiszor elmondta, mi az akarata, és ők nem figyeltek rá. Most Isten mondja el, hogyan is látja őket. Amíg otthon voltak, magukban bíztak. Meg voltak elégedve önmagukkal, úgy látták, jó irányban haladnak, engedelmesek Istennek.

Isten kijelenti, nem hagyja magát kérdezgetni. Nem Ő tartozik nekünk számadással, hanem mi Neki. Ne mi akarjuk Őt felelősségre vonni, mert nem Isten a felelős. Nézzünk szembe inkább őszintén a saját életünkkel. Lássuk meg hol hibáztunk, és vállaljuk fel, hogy változtatásra van szükségünk. És ehhez kérjük a kegyelmét, segítségét.

Isten elmondja, hogy az igazi probléma az volt, hogy soha nem vetették el a bálványisteneket. Nem értették meg, hogy Isten egyedül Úr. A bálványok nem élő valóságok. Nem jöttek rá, hogy nem érnek semmit. Egyiptom istenei nem tudtak rajtuk segíteni, Ábrahám Istene szabadította meg őket. Sátán becsap, elhiteti, hogy nem is a Jézus Krisztus Atyja, hanem a bálványaink segítettek. Ne feledjük, hogy hiába fordultunk a bálványokhoz, atyáink hagyományaihoz, semmi sem segített. Az emberi megoldások, pótszerek mélyebbre taszítanak. De Isten elküldte a Fiát, a kereszt még áll, fordulj Hozzá, és hívd segítségül. Aki Őt hívja, nem csalódik. De, maradjunk a kegyelem megtapasztalása után hűségesek hozzá. Ne tegyünk az Úr mellé senkit. Menjünk a nyomában akkor is, ha mi nem látjuk a hidat, csak Ő. Bízz Benne, nem véti el a lépést, és megoldást, életet kínál. Aki kitartóan hisz Benne, célba ér, mert Jézus nincs korlátokhoz kötve. Ő, Úr mindenek felett.

Akiket az Úr megszabadított, nem hagyja magukra, hanem Lelke által vezeti (Gal 5,16-6,10). Megkapták a Lélek ajándékát, Aki erővel látja el őket az úton, és képessé teszi a bizonyságtételre. A Lélek vezetése által az életvitelük válik bizonyságtétellé. De a gonosz sem mond le azokról, akik az övéi voltak. Vissza akarja szerezni őket. El akarja lehetetleníteni a bizonyságtételüket. Hogyan teszi? A test kívánsága által.  Olyan életvitelbe akar sodorni, ami nem különbözik a világétól. Higgy nyugodtan súgja, de élj úgy, mint a világ! Hallgass a régi természet tanácsára, engedj a test kívánságainak, hisz már Isten megbocsátott. Az apostol határozottan írja, a kegyelem új életformára vezet. Már nem élhetünk úgy, mint a világ. Mert ha nincs különbség, ha a világot követem, nem léphetek be Isten országába. Ebben az országban tiszta és szent élet ragyog. Ha nem így van kívül kerülünk. Az Úr azért hív el  és tesz új emberré, hogy Isten országában élve megmutassuk lehet másképp. Lehet Isten akarata szerint élni. Aki így él, az nemet mond a testre, az vár Istenre. Talán azt gondoljuk ez azért így mégsem megy, mert ha nemet mondunk korunk gyakorlatára, nem élünk meg. Tönkremegy a vállalkozás, egyedül maradunk. De itt sokkal nagyobb a tét, az örök élet. Egy kicsit több pénzért, jobb életmódért elveszíthetjük az örök életet. Az Isten által készített örök élet nem néhány évig tart, hanem mindörökké. Vállaljuk bátran Isten akaratát.

Az Isten országában már a Lélek vezet, és Ő összeköt Jézussal. Beleolt az Úrba, mint egy szőlőtőkébe. Ezért nem cselekedeteink lesznek, hanem gyümölcsünk. Olyan szőlőszemeket termünk, amit a világ, a test nem tud megadni. Csak valami hasonlót kínál, amiről hamar kiderül, nem eredeti, nem tartós. Miért? Mert a Lélek gyümölcse Krisztusból terem. Azért érnek meg a szemek, mert Vele vagyunk kapcsolatban, jelen van Isten az életünkben. Jelen van az agapé, Isten pedig a szeretet.

Az apostol rámutat, Isten országában felelősek vagyunk egymásért. Vannak terhek, amiket együtt kell hordozni, amiben segíteni kell a másiknak. Segíteni a hit útján járni. Segíteni, amikor segítségre szorul, és egyedül képtelen megoldani a helyzetet. De vannak terhek, amiket nekünk magunknak kell hordani, amit nem lehet a másikkal megosztani. Azonban a magunk terhei is megoszthatók, mégpedig az Úrral. Emberel nem osztható meg. Mert nem tudna senki segíteni, de Vele megosztható, Ő kéri is menjünk Hozzá terheinkkel, fáradtságunkkal. „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” (Zsolt 55,23)! Tegyük ezt hittel!

 

 

 

Istenre bízom magamat

 

 

1. Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; Ő formált, tudja dolgomat, Lel-

kem ezzel biztatom. E világ szép formája Az ő keze munkája. Mit félek? - mondom me-

részen: Istenem és Atyám lészen.

2. Öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, :/: Éltem határát kimérte, Szüksé-

gem s elégségem. Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne csüggedezz! Egy kis bajt

nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?

3. Tudja Isten kívánságod, Ád is, mert csak ő adhat, :/: De bölcs, Uram, te jóságod, Tu -

dod, sok elmaradhat. Tudom: gondod reám nagy, Mivel édes Atyám vagy; Mint akarod,

hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.

4. A valóságos igaz jót Az Úr meg nem tagadja; :/: Nagy gazdagság és rakott bolt Nem

fő jó, ritkán adja. Ki az Isten tanácsát, Megszívleli mondását, Azt ő Lelkével serkenti,

Gondját is megédesíti.

5. E világnak dicsősége Igen hamar elmarad, :/: Kit ma gondok sújtnak, végre Holnap

diadalt arat. Csak Atyámban bízhatom, Ő megsegít, jól tudom, Mert az igazaknak Atyja

Hű szolgáját el nem hagyja.

 

 

Isten áldásával.

 

Szabadság Krisztusban

 

T

ovábbra is a még otthonmaradóknak szól az ige, egy jelképes történeten keresztül (Ez 17,1-18,32). Isten azt üzente, hogy ne lázadjanak fel Babilónia ellen, fogadják el uralmát, és akkor megmaradhatnak az ígéret földjén. Azonban ők nem akartak Babilónia uralma alatt maradni, fellázadtak és Egyiptommal szövetkeztek. Miért? Mert nem volt bennük bűnlátás és bűnbánat. Nem ismerték el, hogy mindez nem véletlen, hanem Isten büntetése. Az Úr engedte meg, hogy eljöjjön a fogság, mert nem engedelmeskedtek Neki. azonban ők úgy gondolták, majd maguk változtatnak a dolgokon. Majd ők keresnek segítséget. Gyakran így van ez ma is, fellázadunk, és mi akarunk változtatni, ahelyett hogy kivárnánk Isten idejét, az Ő szabadítását. Nem vezet jóra, amikor türelmetlenül mi cselekszünk. Tulajdonképpen ez a manőverük is engedetlenség. Politikai szövetséggel akarnak változtatni. Gyakran gondoljuk mi, hogy a politikát kell segítségül hívni. Isten népe azonban mindig Urára támaszkodik. Meg kell mutatnunk, hogy lehet Istenben bízni. Sőt az az igazi áldás, amikor Rá hagyatkozunk. Bár vannak, akik ezt logikátlannak tartják, vagy épp úgy gondolják, Istentől van a politikai segítség is. azonban Isten népének maga az Úr a királya, és Ő felhőkön át száguld népe megsegítésére. Azonban ehhez engedelmességre, és bűnbánatra van szükség. Meg kell látni a saját felelősséget. Izráel a bűnei miatt jutott fogságba. De még Isten adott lehetőséget azoknak, akik otthon maradtak, és ha alázattal elfogadják Isten akaratát, megtapasztalhatták volna, az Ő csodálatos vezetését. Ne féljünk nehéz helyzetben is Urunkra hagyatkozni. Ő majd a maga idejében cselekszik. Ne higgyünk a világ, csábító lehetőségeinek.

Isten arra is rámutat Ezékielen keresztül, hogy eljön az egyéni felelősség ideje. Nem okolhatnak mást életük alakulásáért, és Isten ítéletéért. Ez az egyéni felelősség igazán Keresztelő Jánossal érkezett el, amikor Ő személyes megtérésre hívta fel a népet. Már nem elég a kollektív bűnbánat, egyénileg kell megvallani a bűnt, és átélni Isten bocsánatát. Mindez azt jelenti, nem okolhatunk mást, mert Isten a saját vétkeinkért von ítéletre. Azonban aki meglátja, hogy ítélet alatt álló bűnös, rátekinthet a Golgotára. Ott ragyog fel Isten kegyelme. Csodálatos, hogy még áll a kereszt, még odamehetünk, és átélhetjük, hogy Krisztus vére megtisztít minden bűntől.

Igénk arra is rámutat, hogy a megtérés egy egészen új életet jelent. Ha az Úr megbocsát, többé nem követem el azt a vétket, amiben addig éltem. Vannak, akik azt gondolják, a megtérés után is vétkezhetünk, élhetünk bűnben, mert minden meg van bocsátva. Azonban az ige nagyon világosan beszél a bűnbocsánatot követő életváltozásról. Pál apostol is írja, többé nem élhetünk úgy, mint tudatlanságunk idején. Mert az Úr újjá szül, és képessé tesz arra, hogy ne vétkezzünk. Már nem a magunk, hanem az Ő ereje a domináns, már nem magunkra, hanem Őreá építünk.

Fontos még a lelki megújulás. Újuljatok meg, szólítja fel őket az Úr! Meg kell újulnunk szívünkben, és ez Krisztus által mehet végbe. A Vele való állandó kapcsolat által. A felszólítás azt is jelenti, meg lehet újulni. Nem lehetetlent kér Isten, mert Ő az, Aki megújíthat. Szükségünk is van erre, a lélekátömlesztésre. És ezt Ő végzi el akkor, ha Odafordulunk Hozzá, és kérjük, igéje és Szentlelke által újítson meg minket.

Krisztus szabadságra szabadított meg! – írja az apostol (Gal 5,1-15). Ez azt jelenti, minden függőséget leoldott, a bűnét, a hagyományokét, a régi természetünkét, és most már csak Tőle függünk. Vagyis, aki behívta Őt az életébe, az átéli ezt a szabadságot, az most már Krisztus nyomdokaiban jár. Ez a szabadság azt jelenti, Őt követem, oda megyek, ahová mondja. Így már nem vagyok kiszolgáltatva a világnak. Az egyház nem a világot szolgálja, hanem a világban hirdeti az evangéliumot. Az Úr az Ő szabadságára hív, most már nem a körülmények vagy a régi természetem szabja meg éltem menetét, hanem Isten országa és annak királya. Még annyit jegyezzünk meg, hogy ez a szabadság nem a politikai, nem a körülményektől függ. Egy Krisztus által megszabadított rabszolga, akkor is szabad, ha még társadalmilag nem nyert felszabadítást a rabszolgaság alól. Szabad a bűn hatalmától és a másoknak való megfeleléstől. És ez azt hozza magával, hogy még rabszolgatartóját is képes szeretni. Ezért úgy él, hogy az bizonyságtétel legyen gazdája számára. Ilyen szabadságban élek? Szabad vagyok a másik orcám odafordítására, sérelem és kár elszenvedésére?

Az apostol rámutat, a szabadságban meg is kell maradni. Sátán igyekszik erről az útról letéríteni, de ne engedjünk neki. Kapaszkodjunk Krisztusba! Azt nem akadályozhatjuk meg, hogy a gólya elszálljon a fejünk felett, de azt igen, hogy fészket rakjon rajta. Akit Krisztus megszabadított valósággal szabad, és képes nemet mondani a gonosz minden ajánlatára. A gonosz nem mindig durva bűnökkel támad, szépnek, jónak, sokak által elfogadott dolgokkal közeledik, de Krisztusban megláthatjuk a hamisságot, és így el tudjuk utasítani.

Sátán a testünk által is támad, elhiteti, hogy Krisztus megbocsátott, ezért nem lényeges,, ha vétkezünk. Pál határozottan írja, ez nem így van. A szabadság, nem lehet ürügy a testnek. A szabadság nem azt jelenti, hogy szabad nekem bűnben élni. A szabadság mindig szem előtt tartja, „Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává” (1Kor 6,12). Szabad, de nem élek vele, mert rabbá válhatok. Ha ezt tudatosan figyelmen kívül hagyom, eleshetek. Azonban az Úr vezet, és figyelmeztet. Ha hallgatunk a szavára, elkerülhetjük a csapdát.

 

 

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

 

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem

hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó

békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől

hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekö-

vet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig

hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó bé-

kekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük

győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet,

Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se

érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hir-

desd: a Szabadító elközelgetett!

 

 

Isten áldásával.

 

Lélek szerint

 

I

smét szól a próféta és azt kéri, halljuk meg az Úr igéjét (Ez 16,35-63)! Azért szól, hogy halljuk meg, és ne fordítsuk el Tőle a szívünket. Az Ő szavában van az élet, és a mi életünk attól függ, figyelünk-e Rá. Az Úr igéje most ítéletesen szól Isten népéhez. Meghirdeti a bűneik miatti büntetést. Miért? Mert rosszabbak lettek Samáriánál, akik teljesen elfordultak Istentől, és ebben az időszakban már fogságban vannak. Samária bálványimádó lett, pogány szokásokat gyakorolt, és Isten szavát már nem hallotta meg.  Már nem akart Isten akarata szerint élni, az Úr pedig megítélte. Olyan szomorú, hogy Júda, még romlottabb lett Samáriánál. Júdának kellett volna utat mutatni, és erre meg volt az esély, mert egy darabig nem úgy élt, mint ők. De egy idő után hozzájuk kezdett igazodni, átvette szokásaikat. Hűtlenné vált. És ezt nem a próféta, hanem Isten mondja. Az a lényeges Isten mit mond rólunk? Hogyan lát minket? Nem számít mások véleménye, csak az, amit Isten mond. Hogyan is élünk, mert Isten előtt az életvitel a fontos, Ő arra figyel és nem elsősorban a kultusz gyakorlására. Mert a kultuszt hideg szívvel, kapcsolat nélkül is lehet végezni.  Igen, külsőre minden szépnek tűnik, talán mindenki meg van velünk elégedve, de a szív már hideg. Lehet megszokásból részt venni az alkalmakon, lehetünk mi a legbuzgóbbak is, de ha a szívünk nem lángol Istenért, és ha nem úgy élünk, ahogy Ő kéri, az Neki nem elég.

Meglepő módon Sodomához hasonlítja az Úr Júdát. Elmondja mi volt a probléma vele. És ez nagyon megdöbbentő, mert pont úgy éltek, ahogyan ma mi. Hogyan? Jólétben! Kenyérbőségben, és gondtalan békességben voltak. Zavartalanul éltek, mindenük megvolt, csak magukkal és jólétükkel voltak elfoglalva. Isten megítélte őket, nem azért mert jólétben voltak, hanem, mert felfuvalkodtak. Nem adtak hálát mindazért, amijük volt az Úrnak, és nem támogatták a szegényt és a nincstelent. Úgy gondolták, amivel rendelkeznek, az csupán az övék. Elfelejtették, hogy mindent sáfárságra kaptak, arra, hogy szolgáljanak vele az Úrnak. Ezeket az igéket olvasva el kell gondolkodni, vajon a mai jóléti, önző társadalomra, hogy tekint Isten? Ez nem lesz megítélve?

Azonban az ítéletben is felragyog a kegyelem, kap esélyt a hűtlen Júda. De ez már kegyelem. Isten visszaemlékezik a szövetségre. Isten szövetséges népe Izráel, és Ő ezt nem feledi el. A szövetségért könyörül rajtuk. Örök szövetségre lép velük, és akkor bűnbánatra jutnak. Szégyenkezni fognak. Amikor az Úr kegyelmével találkozunk, nem tudunk mást, mint szégyenkezni bűneink miatt. Szégyelljük, hogy elszakadtunk, hálátlanok voltunk. A mi szövetségünk a kereszten köttetett. Amikor Istenhez jövünk a bűneinkkel, Ő mindig azért a keresztért, az ott bemutatott áldozatért könyörül rajtunk. Megbocsátom mindazt, amit elkövettél, igen, ott a kereszt tövében nyerhetünk bocsánatot. Jézusért megkegyelmez az Atya. És amikor ezt átéljük, hála támad a szívünkben. A kereszt jelzi, el is veszthetett volna Isten, de Ő a Fiúért megkönyörül. Ragadjuk meg kinyújtott kezét, és kövessük az új és élő úton a Fiút!

Az apostol komolyan figyelmezteti a Galatákat, hogy ha vissza akarnak térni a törvény útjára, azokra a törvény szava vonatkozik (Gal 4,21-31). Aki törvény alatt van az rabszolga. Isten előtt az ígéret fiai a szabadok. Kik a szolgák? Akik csak test szerint születtek, mint Hágár fia. Izmael nem az ígéret alapján született, hanem Ábrahám testi indulatából. Az ígéret fia Sárától született, ezért szabad. És ez azt jelenti, hogy aki a test útján jár, aki még nem született Isten Lelke által újjá, az szolga.  De ma nem vagyunk szolgák? Az ige szerint, aki nincs Krisztusban az szolga, mégpedig a test és a bűn szolgája.  A szolgaság azt jelenti, ki vagyok szolgáltatva valaminek. A bűn és a gonosz uralkodik rajtam, és nem tudom azt a jót tenni, amit Isten kér, vagy amit akarok. Hogyan lehetek szabad? Jézus Krisztus szabadítása által.

Az ige beszél Lélek általi születésről, mert nem elég test szerint születni. Akik még test szerint élnek, nem kedvesek Isten előtt. Azonban újjá lehetünk, kérhetjük Krisztus kegyelmét. Az ígéret gyermeke már kegyelemből él. Nem a test vezeti, hanem a Lélek. Figyel Isten akaratára és annak engedelmeskedik. Isten fiait Isten Lelke vezérli. És jó, amikor a Lélek vezet. Akkor igazán szabadok leszünk. Nem köt a világ, sem a szokásaink, le tudjuk győzni őket. A Krisztusban szabad ember már egyedül az Úrtól függ. Már nem a világ dolgai, a kívánságok határoznak meg, hanem egyedül az ige, az Úrral való élő kapcsolat. Jó az Úrhoz tartozva szabadnak lenni. Szabad vagyok? Tele van a szívem örömmel az Úr iránt? Örülök, hogy bizonyságot tehetek Róla. Ez a szempont vezet mindig?

Pál arra is rámutat, a test szerinti ember mindig üldözi a Lélek szerintit. Miért? Mert nem tudja elviselni a másik szabadságát. Úgy gondolja, hogy elég, ha beleszületik a vallásba, és annak a  szabályainak megfelel. Azonban Isten nem teljesítmény rendszer alapján foglalkozik velünk. Személyes és élő hit alapján, kapunk kegyelmet. Ő Krisztusban felkínálja, én pedig elfogadhatom. A test szerinti ember nem érti meg a Lélek szerintit.

Az apostol papírra vet egy fontos gondolatot: „De mit mond az Írás?” Ez a lényeg, azt keressük, mit mond Isten igéje? Tehát nem azt mondja, mit mond a hagyomány, egy lelki tekintély, vagy az ismerősök, mások, hanem azt, mit mond Isten igéje? Ez a legfontosabb, és mielőtt döntünk, cselekszünk, vagy véleményt alkotunk, keressük meg az ige válaszát. De valóban így teszünk?

Igénk megerősíti, hogy a szabad asszony gyermekei vagyunk, vagyis örökösök, Isten gyermekei. Ez fontos, amikor a világ felhőt borít elénk, lássuk meg, hogy gyermekek vagyunk, Isten gyermekei. És ez biztonságot jelent. Ez felold az aggódás alól. Aki ismeri az Atyát, tudja, hogy biztos kezekben van az élete. Mert Ő a gyermekeiről mindig gondoskodik.  Mivel annyiszor megtapasztaltuk ezt, emlékezzünk vissza az Úr korábbi tetteire, és akkor felragyog a világosság. Mert Isten tegnap, ma és mindörökké ugyanaz!

 

 

Milyen jó

 

 

1. Milyen jó, milyen jó, milyen jó. Jézus áldott szava oly gyógyító! Nékem szól az ige, szívem örömmel tele; milyen jó, milyen jó, milyen jó!

2. Szabadít, szabadít, szabadít: Többé bűn-bilincs engem nem szorít! Boldog, új életet én az Úrral kezdhetek! Szabadít, szabadít, szabadít!

3. Milyen szép, milyen szép, milyen szép! Ez a krisztusi új testvériség! Igaz, hű szeretet forraszt össze szíveket. Milyen szép, milyen szép, milyen szép!

4. Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű! És az út, melyre Ő hív, gyönyörű! Csábít bár a világ, megtart Ő mindenen át. Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!

5. Jézus él, Jézus él, Jézus él! Vele járni és győzni, ez a cél! Bárhová küld az Úr, megyek, és hitem újul. Jézus él, Jézus él, Jézus él!

 

 

Isten áldásával.

 

Esély!

 

N

ehéz és hálátlan feladatot kap a próféta, szembesítenie kell a népet azzal, ahogyan Isten látja őket (Ez 16,1-34). Bizony nem könnyű ez, mert nem akarják úgy látni a dolgokat, ahogyan Isten látja. Szerintük minden rendben van. Meg vannak elégedve magukkal, és nincs bennük bűnbánat. Nem akarják látni bűneiket. Mi sem szeretjük, ha megmondják vétkeinket, rámutatnak hibáinkra. Azonban a gyógyulás felé vezető fontos állomása a magunkkal való szembenézés. El kell fogadni, hogy valóban úgy van, ahogy Isten lát. Valóban vétkeztem, és nem vagyok méltó, hogy Isten a fiának nevezzen. A kánaáni asszony ebben mutat utat, alázattal elfogadta, amit az Úr mondott róla. Úgy van, Uram, és ez nagyon nagy dolog. De az ilyen őszinte vallomás nélkül nincs gyógyulás. Mert ennek az eredménye volt, hogy hite által meggyógyult a lánya.

Isten elmondja milyen is volt Izráel. Gyűlölték, senki nem szerette, sőt Egyiptomban el akarták pusztítani őket. Senki sem szánta meg őket, mert Isten népétől mindig szabadulni akar a világ. Sátán pusztítja Isten gyermekeit, mert a kezében akarja tartani az embert. Mindent megtesz a gonosz, hogy ne szabadulhassunk ki uralma alól. El akar pusztítani a gonosz, és nemcsak úgy, hogy ezen aktívan munkálkodik, hanem úgy, hogy elválaszt Istentől. Istennel való kapcsolat nélkül olyanok vagyunk, mint a kidobott csecsemők. Ha testileg nem is mindig, de lelkileg elpusztulunk. Isten nélkül pusztul az ember.

„De én arra jártam,” Ő arra jár, amerre szenved az ember. Ott van az elhagyatottnál, meglátja, és kegyelmét kínálja. Nyújtja a kezét segítségre. Vajon látjuk-e? És nyújtjuk-e mi is? Kiáltunk-e, mint oly sokan, názáreti Úr Jézus Krisztus könyörülj rajtam? Mert lehet kiáltani.

Az Úr, amikor meglátta a kiszolgáltatott, halálra ítélt népet, azt mondta: Maradj életben! Az emberek azt mondták, nem kell, pusztuljon, Isten pedig így szól: Maradj életben! Ezt látnunk kell, Isten ilyen, Ő az életet akarja. Ha lemondtak rólad, ha nem kellesz senkinek, Ő azt mondja, nekem kellesz. Nem azért mert vonzók vagyunk, hanem azért, mert Ő könyörületes. Azt akarja, hogy életben maradjunk, az Övéi legyünk. Neki kell a legszegényebb, a leggyámoltalanabb ember is. Ő nem dob ki. Inkább kiemel a mélységből és rendbe rak.

Micsoda szeretet, gyöngédség jelenik meg mindabban, amit olvasunk. Maga Isten tette tisztába övéit. Megfürdette, lemosta, majd bekente testápolóval, és felöltöztette.  Mindent megtett, hogy megtisztuljon, meggyógyuljon, és szép legyen.. Vonzó legyen, más népek számára. Krisztusban ma is ezt cselekszi, Jézus vére által kimos a bűn szennyéből, és úgy formál, hogy vonzó legyen a hit mások számára is. Szépségednek híre ment. Gondolhatunk, Sába királynőjére, aki messzi földről utazott Jeruzsálembe, hogy lássa Isten munkáját. Vajon ma jönnek messzi földről a hitünk végett? Kíváncsiak az emberek Jézus tanítványaira, a Krisztus követő életre?

Azonban Izráel elbizakodott, magának tulajdonította szépségét, eredményeit. Pedig, mindent Istennek köszönhetett. Mi is mindent az Úrnak köszönhetünk. Ő emel ki a mélységből, fogad fiaivá, és teszi áldássá az életünket. Mégis, hányszor hűtlenné válunk. Másban, gyakran önmagunkban, pénzben, hatalomban bízunk. Azonban ez mind paráznaság. Ha nem Őbenne vetjük minden bizodalmunkat, hűtlenekké válunk. Izráel is paráználkodott. Mi volt a paráznaság? A nagy hatalmakhoz fordult, tőlük várta a támogatást és az oltalmat. Ennek fényében végig kell gondolnunk, hogy nem paráznaság-e, amit mi teszünk? Mert mi is politikai hatalmaktól várjuk a támogatást, a segítséget. A világgal való barátság azonban Istennel való ellenségeskedés. Az Úr azért küldi igéjét, hogy szakítson a világgal, és forduljunk teljes szívünkkel Hozzá.

Örömmel emlékezik az apostol arra, amikor a Galatákhoz érkezett, pedig testileg nehéz pillanat volt (Gal 4,12-20). Magán hordozta a hitéért kapott sebeket. Nem volt egy megnyerő látvány, egy szuper hős. És ők nem azt nézték, hogy a feltámadott Krisztusnak hogy lehet ilyen képviselője. Nem azt mondták, milyen Isten az, akinek így néz ki a szolgája. Isten angyalát, az Úr követét látták benne. Nem a kinézetére, hanem az általa hozott üzenetre figyeltek. Mindig az üzenetre figyeljünk, arra, amit nekünk üzen az Úr.

Pál úgy írja, kísértés, a külsőt nézni, vagy a beszédkészséget. Ők nem erre figyeltek, hanem úgy fogadták Pált, mint az Úr Jézus Krisztust. Pál lényén átsugárzott a Krisztus jelenléte, és ez megragadta őket. Nagy hatással volt rájuk, hogy az apostol nem a szenvedéseire figyel, nem gyógyulni akar, hanem mindennél fontosabb neki az evangélium hirdetése. Ő menteni akarja a pogányokat, ezért Krisztusról beszél. Az összevert Pálon keresztül a hatalmas és erős Krisztus nyilvánul meg. Mert nincs nagyobb erő, mint győzni önmagunk, kényelmünk felett.

Elmondja azt is, hogy még a szemüket is kivájták volna és Pálnak adták volna. Micsoda szeretettel fogadták az evangéliumot, mennyire vágytak rá, ha még a szemük világát is odaadták volna Pálnak. Ne feledjük, Lisztrában megkövezték Pált és elképzelhető, hogy a szeme is megsérült, hisz azt gondolták, hogy meghalt. Nagyon megviselt állapotban lehetett Pál, és ez sem hátráltatta az evangéliumot. Annyira éhesek és szomjasak voltak az élet igéjére, és vágytak az új életre. Én is vágyakozom az új életre? Az evangéliumért mindent megteszek?

Ennek ellenére a törvényhez, cselekedetekhez akarnak visszatérni. Pedig átélték, Krisztus mindenre elég. Nem kell a kegyelmet kipótolni, de szabad és kell mindennap belőle élni. Pál nem mond le róluk, tovább fáradozik értük. Olyan jó, hogy az Úr ad esélyt a visszatérésre, ragadjuk meg, és éljünk a kegyelemmel!

 

 

A BÉKE MESSZE TŐLED

 

1.  

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

2.  

Csak Jézus ad nyugalmat, midőn a harc kemény.

Megfáradott szíveknek Ő éltető remény.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

3.  

Sok vérező sebéből üdv árad, isteni,

Ki Őt be nem fogadta, a jót nem ismeri.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

4.  

Te küszködöl magad csak, ha bűn szívedre tör,

S bukásod és kudarcod úgy szégyenít, gyötör.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

5.  

Mi az igaz? Tűnődöl, s a kétkedés epeszt,

Jézus az út, igazság s az élet, Őt keresd!

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

 

 

Isten áldásával.

 

Egyedül Krisztus

 

I

smét példázatban beszél az Úr Ezékielhez (Ez 15,1-8). A példázat népéről, Izráelről szól. Olyan jó, hogy még fogságban is szól az Úr. És a próféta bizonyságot tesz, hozzám szólt az Úr igéje. El tudjuk mondani, hogy szól hozzám az Úr igéje? Ahhoz, hogy szóljon az ige, olvasni kell. De ha már évek óta olvasom, van ilyen bizonyságtételem, szólt hozzám az ige? Megértettem, hogy most engem szólít, nekem van üzenete?

A szőlőtőke Izráel, Isten adta bele a világba, mégpedig azért, hogy különbözzön a többi néptől. A szőlőtőke más, mint az erdő fái, gyümölcsöt terem. Azért ültetik, hogy teremjen. Nem az a feladata, hogy másokhoz hasonlítson. Neki különbözni kell az erdő fáitól, a népektől. Ez Jézus tanítványaira is vonatkozik. Azért vagyunk a világban, hogy különbözzünk, mások legyünk, és felmutassuk az Úrtól való gyümölcsöket. Ha ugyanazt tesszük, ha ugyanúgy élünk, mint a világ, haszontalanná válunk. A szőlőtőke is, ha az erdőbe kerül, nem jó semmire. Mert nem arra teremtették, hogy sudár fa legyen. A tőke akkor tölti be a küldetését, ha az ültetvényben marad, és szőlőt terem.

Isten megítéli a terméketlen szőlőt. Ennek az ítéletnek a célja, hogy megtudják, hogy Ő az Úr.  A nép hűtlenné vált, más istenekben bízott, a fogságban majd rádöbbennek, hogy a bálványok nem tudnak segíteni. Ott fognak feleszmélni, hogy Isten az Úr. És csak Ő tud cselekedni. Izráel Istene, élő Úr, a világ teremtője. Ő a mi Urunk is. Egyetlen bálvány sem képes segíteni, mégpedig azért, mert a bálvány, nem él. Aki nem él, az cselekvőképtelen. Isten megengedi a kudarcokat, bajokat, hogy általuk jöjjünk rá, hogy Ő az egyedüli Úr. Nekünk az a legjobb, ha Őt keressük, és Őt szolgáljuk. Minden más a pusztulásba visz. Jó látni, hogy hűtlen népéről sem mond le. A prófétán keresztül keresi őket. Utánunk is jön az Úr, elhagyta a menny dicsőségét, hogy megkeressen. Magára vette a bűneinket, és meghalt a kereszten. Engedjük, hogy létrejöjjön a találkozás.

Pál őszintén leleplezi a hamis isteneket (Gal 4,8-11). Elmondja, hogy amiknek korábban szolgáltak, vagyis a korábbi életükben, ami vallást követtek, az nem Isten tisztelete volt. Nem Istennek szolgáltak, mert a bálvány, nem Isten. Minden népnek van valamilyen istene, sőt a legtöbb ember hisz valamiben, és ezek istennek mutatják magukat. Ez a megtévesztés, azonban ezek nem mások, mint a saját kivetítésünk terméke. Mivel az élő Istent nem ismeri az ember, istent gyárt magának. És ezzel jelzi, szüksége van valakire, mert magában fél, tehetetlen, reménytelen. Azonban ezek a hamis istenek, nem tudják megadni, azt, amire lelkünk vágyakozik. Lényünk magán hordozza Isten képmását, ezért, csak a Vele való kapcsolat képes békességet adni. A szívünk nyugtalan, amíg Istenben meg nem nyugszik. És csak az Istennel való kapcsolatban találunk nyugalmat.

Amikor hallották az evangéliumot, általa megismerték Istent. Pál azt mondja, hogy igazából Ő ismerte meg a Galatákat. Isten az, Aki megismer minket. Ő az, Aki utánunk jön. Mert igazából, mi addig nem is igazán törekszünk Őt megismerni, amíg be nem jelentkezik. Megyünk a magunk útján, élünk, ahogy tudunk, vagy ahogyan másoktól ellessük, eszünkben sincs az élő Isten. Ha valamit keresünk, az csupán egy vallás, de az élő Istent nem akarjuk. Lehet nem is tudunk Róla. Azonban az útkereséseink során is jön utánunk az Úr. Ad jelzéseket. Vagy az életünk nehézségeit használja fel, vagy egyszer csak elénk kerül a Biblia, kézbe vesszük, és meghalljuk a Szavát. Nincs nagyszerűbb annál, amikor halljuk az Urat. Rádöbbenünk, hogy van élő Isten, Aki szeret, és van szava hozzám. Ezt követően egyre jobban megismerjük, meglátjuk mit tett értünk, és mi a terve velünk. Mi a terve? Élő kapcsolat, az, hogy Őt szeressük, és képviseljük a világban.

A Galaták megismerték az Úr Krisztust, megtapasztalták hatalmát. Átélték, hogy Isten Krisztusban hatalmas erővel munkálkodik. Életek változtak meg, és indultak el követni Jézust. És most vissza akarnak térni az erőtlen elemekhez. Nem tudja felfogni, hogy annyi megtapasztalás, bizonyosság után, hogyan térhetnek vissza az élettelenhez? Hogyan lehet elfordulni Attól, Akiről megbizonyosodott, hogy él, és megtapasztalta saját életében a változást?  Hogyan lehet az, hogy babonákban hiszünk? Vagy félünk, ha egy macska átmegy az úton előttünk, vagy a csillagok állásától várjuk életünk jobbra fordulását. Aki igazán megismerte az Urat, és ápolja Vele a kapcsolatot, az már nem akar vissza menni azokhoz a dolgokhoz, amik ismét megkötözik. Mert a gonosz kínálata megkötöz, bármilyen szépen tálalja is azt.

Meg kell látnunk, a gonosz mindent megtesz, hogy visszaédesgessen magához. Gyakran ezt nem nyíltan teszi, hanem szép vallásos szokásba csomagolja bele. Miért ne tennénk meg mi is, amit mások. Olyan szép szokás, miért ne fognánk össze másokkal, hisz egy Isten van. Igen, egy Isten van, a Biblia Istene, de nem mindenki Őbenne hisz. Nekünk nem egy vallásgyakorlatra, hanem élő Istenre van szükségünk. Sátán ezt nem akarja. El akar vonni Krisztustól. Vissza akar terelni az önmegsegítés útjára. Ne feledjük, azért kiáltottunk Istenhez, mert nem tudunk, magunkon segíteni. Egyedül Krisztus ment meg! Ő a szabadító!

 

 

Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom

 

1. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom.

Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyel-

mednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felsé -

gednek.

3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel

szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.

4. Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban,

És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.

 

 

Isten áldásával.

 

Védőöltözet

 

I

sten újra és újra szól a prófétához, általa Izráel népéhez (Ez 13,1-14,23). Isten szava világosságot kínál, és ha befogadják, jól fogják látni az életüket. Mert Isten maga felé igyekszik fordítani a szíveket, a rossz, a halálba vezető útról kívánja őket visszatéríteni. Azonban vannak más, önjelölt, vagy udvari próféták, akik azt mondják, amivel megbízzák őket, amit a király akar kommunikálni. Ez legtöbbször egybeesik azzal, amit a nép hallani szeretne. Mit szeretnének hallani? Azt, hogy megtérés, a bálványoktól való elfordulás nélkül is minden rendben lesz. Isten megkönyörül, és nem fenyeget semmilyen veszély. Minden jóra fog fordulni.

Isten azonban jól látja mindezt, ezért a hamis próféták ellen szól. Az igét Ezékielnek kell tovább adnia. Milyen nehéz is, prófétálnia a prófétáknak. Azt mondják majd, ne gondold, hogy csak téged választott az Úr. Mi is az Ő nevében beszélünk. Ne légy gőgös Ezékiel. Így van ez ma is, aki próféta, igehirdető, mindenki azt gondolja, hogy Isten üzenetét adja tovább. Nehezen hallják meg az igehirdetők, tanítók, ha nekik üzen Isten. Meghallom az Úr szavát? Vigyázni kell, hogy mit mondunk, ne a magunkét, hanem mindig azt, amit Isten kijelent. Ha nincs üzenetünk, inkább ne szóljunk.

Fontos üzenet, nem minden származik az Úrtól, amit az Ő nevében mondanak. A hamis próféták is hivatkoztak bibliára, Istentől való látomásokra.  Azonban nem Isten szólt hozzájuk. Azért, mert valaki hivatalos próféta, még nem biztos, hogy Isten küldte, és Ő szól általa. Mindent, amit hallunk tegyük az ige mérlegére. A hamis próféták mindig ügyelnek arra, hogy meg ne bántsák hallgatóikat. Nem beszélnek bűnről, ítéletről, csak szeretetről. Ezért Isten megítéli a hamis szolgálókat.

Vannak, akik a maguk gondolatait prófétálják, varázslásba viszik Isten népét. Nem tagadják meg az Urat, hanem mellé tesznek okkult praktikákat. Mintegy ki akarják egészíteni babonás varázsszalagokkal. Isten megoldását, az Ő kegyelmét nem kell kiegészíteni, a mindenféle erőt, szerencsét, oltalmat, gyógyulást kínáló eszközök, nem Istentől valók. A gonosz próbál ezeken keresztül befolyást gyakorolni, és magához vonni. Ezek leterhelnek lelkileg, és bezárnak az ige előtt. Az ilyen dolgoktól szabadulni kell. Az Úrnak van hatalma megőrizni a Hozzáfordulókat. Az igazi oltalom Ő maga. Nincs szükség a gonosz semmilyen praktikájára, még ha népszerű is az, és sokan ajánlják. Mindent ami bálvány, varázseszköz távolítsunk el életünkből, és csak az Úrra támaszkodjunk. Van szabadítás ezekből is.

Nagy mélységbe jutott az Úr népe. Már a régi nagy Istentől való emberek sem segíthetnének rajtuk. Noé sem menthetné ki őket az Ítéletből. Miért? Mert nem változnak, nem fordulnak el bálványaiktól.  Noé korának embere nem rendelkezett az Úr törvényével és nem voltak prófétáik sem. Izráel azonban folyamatosan hallja Isten szavát, és ennek ellenére a bálványokat fogadták szívükbe, azokat tisztelik, és azok szokásai szerint élnek. Amíg ezeket nem számolják fel és nem fordulnak őszintén Istenhez, hiába keresik fel a prófétát.

Nem így vannak ma is sokan? Mindenféle bálványra, emberi véleményre hallgatnak, ezekben reménykednek, amikor még rosszabbra fordulnak a dolgok, akkor Istentől várnak választ. Isten üzeni, addig nincs más válasz, csak ítélet, amíg igazán meg nem tisztítják szívüket. Tiszta szívből keressük az Urat. Ne csak akkor, ha más nem segít, jöjjünk Hozzá azonnal! Amíg nincs megtérés, nem kerülhető el Isten ítélete. A nyomorúságok nem véletlenek. Eltöröm a kenyér botját, mindezt azért, mert nem akarnak Őreá hallgatni. A végtelenségig nem mehet a bűn. Ezek az emberek nem vették komolyan, úgy gondolták Isten ezt nem engedi meg. Mi mit gondolunk?

Pál apostol rámutat. Hogy már nincs szükség közvetítőre Isten és ember között, mert Jézus által személyesen felkereshetjük mennyei Atyánkat (Gal 3,19-4,7). Segítségül hívhatjuk, majd mindennap a jelenlétében élhetünk. A törvény pedig odasegít Hozzá. Rámutat, magunk erejéből nem tudunk Istennek megfelelni. Magunkban képtelenek vagyunk jól élni. A törvény azonban rámutat, van megoldás, és ez nem más, mint a Krisztus. Amiből a törvény nem tud megszabadítani, abból az Úr csodálatosan megszabadít. Nemcsak megszabadít, hanem képessé tesz az ige szerinti életre. Most már hit által kapcsolatban lehetünk Urunkkal. Ő szól, szava erő. Azt jelenti ez, mindennap feltöltődhetünk, és Vele indulhatunk a gonosz elleni harcba.

Krisztust öltöttétek magatokra, írja az apostol.  A régi természet öltözetét leveszi rólunk és új ruhába öltöztet. A bűn továbbra is jelen van a világban, de aki Krisztust magára ölti, védőöltözetet kap.  Odamehet a még fertőzött emberek közé, mert Krisztus Lénye védelmet nyújt.  Ez lényeges, mert ma is ha fertőzöttek közé kell bemenni, be kell öltözni, és ha hisszük, hogy az emberi védőfelszerelés megóv, akkor higgyük, hogy a Isten védőfelszerelése is hatásos a világ minden vírusa ellen.  Az Úr megóv a bűn hatásától, ha Krisztusban vagyok.

Amíg az Úr Jézus nem jött el, kiskorúságban élt az ember. Ez a világ leuralta, szolgák voltunk. És ez igaz akkor is, ha még nem ismertük meg Jézust, és Nélküle élünk. Jézus nélkül szolgaságban él az ember, a látszat ellenére is. Ez a világ nagyon harsogja a szabadságot, de Krisztus, a Belé vetett hit nélkül, nincs szabadság. Azonban Isten elküldte a Fiát, Jézust, ez a világ legnagyobb eseménye és híre. Nem az a szenzáció, hogy az ember kilép a világűrbe, és már szinte turistáskodni is lehet ott. Nem! Az igazi szenzáció, hogy Isten belépett a föld légkörébe, és rátette a lábát erre a bolygóra. Isten itt van, megközelíthető.

Eljött, hogy megváltson a törvény átkától. Magára vette az átkot, és így hit által Isten fiaivá lehetünk. Ezért a Lélek által kiálthatjuk, Abbá, Atyám! Ez csodálatos, már nem vagyunk szolgák, hanem fiak, éljünk is fiúként. Ha fiak vagyunk, van örökségünk, a menny. Krisztusért az élet örökösei vagyunk. Ilyen kegyelemben részesít Isten, ilyen csodálatos jövőt készít.

 

 

Itt van Isten köztünk

 

1. Itt van Isten köztünk: Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni. :/: Itt van a középen: Min -

den csendre térve Ő előtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hallja itt az Ígét: Adja néki

szívét!

2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. :/: Szent, szent,

szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha

mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!

3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! :/: Angya -

loknak módján Színed előtt állván Bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben

Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!

4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/: Mint a kis vi-

rág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj Uram, Vidáman Fényessé-

ged látnom S országod munkálnom!

5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképen, Békességben, csöndességben. :/: Tisztogasd

meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel-

Szállhassak sasszárnyon: csak Te légy világom!

6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! :/:

Mindig közellévő: Jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn

Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!

 

 

Isten áldásával.

 

Állandó kapcsolat

 

A

z első fogságba vitel már megtörtént és azt látjuk, hogy akik Isten kegyelméből még otthon maradtak, nem sírnak és gyászolnak, hanem a maguk előnyeit keresik (Ez 11,1-12,28). Azt nézik, hogyan tudják az elhurcoltak baját a maguk javára fordítani. Döbbenet, hogy mi van a szívünkben? Ragadozó indulat tölti fel az embert, mindig zsákmány kell, mindig az anyagiakra figyel. Nagy hatalma van a szív felett az anyagiaknak, ezért vigyázzunk, és ne engedjük a szívünkbe. Nagy ereje van a hatalomnak, az uralkodási vágynak is. Nem azokat gyászolják, akik fogságba mennek, hanem azon örvendeznek, hogy övék lett az ország, és azoknak a javai, akiket elvittek. Mi tart megkötözve? Milyen indulatok és gondolatok mozognak bennem? Sírok a sírókkal, vagy a káruknak örülök, és azt nézem, hogyan fordíthatom a magam hasznára a helyzetet? Ezek azt gondolták, hogy ők már nem mennek fogságra, így minden az övék lesz. Azonban ami történt nem véletlen, Isten akaratából ment végbe. Az otthon maradtak számára intő jel, ha megtérnek az Úrhoz, maradnak, ha nem őket is elviszik fogságra.

A még otthon maradottak azt gondolják, a fogságba kerültek elvesznek, és így minden az övék lesz. Ölükbe pottyan az ország. A potyát várják, mert azt szeretik, és mindenki szereti. Azonban Isten kijelenti a próféta által, akik fogságban vannak, majd haza fognak jönni, mert maga az Úr szedi össze őket. Csodálatos, a szétszéledtet összegyűjti az Úr. Benne van, hogy magunktól képtelenek vagyunk hazamenni. De Isten irgalmas. A bűnbánót, az új életre vágyót hazaviszi, és újat kezd vele.

Elmondja az ige, hogy az újat nem tudjuk önerőből elkezdeni, mert a szívünk olyan, mint a kő. Ahhoz, hogy igazi változás menjen végbe, új hússzívre van szükség. Mondhatnánk úgy is szív átültetésre van szükségünk, és ezt maga az Úr végzi el.  Azért jött el az Úr Jézus, hogy ezt a cserét elvégezze azoknál, akik ezt kérik. Aki felismeri, hogy nem változtat rajta semmi, és kiált az Úrhoz, az kap élő, hússzívet. Meg kell érteniük, hogy a fogság, a szenvedés sem változtatja meg a szívüket, csak a szívcsere. Akkor fognak másképp gondolkodni, és élni, ha új szívhez jutnak. Ez ránk is érvényes, semmi nem segít rajtunk, csak a szívcsere. Hússzívre van szükségünk. Az az örömteli üzenet, hogy nem kell szív specialistát keresni, nincs szükség gyűjtésre a műtéthez, mert a specialista készen áll, maga az Úr Jézus Krisztus. A műtét árát is magára vállalta ott a kereszten. Ő saját életével fizette meg a műtétünk árát. Most már csak azon múlik, hogy jövünk-e? Mert az új és örök élethez elkerülhetetlen a szívműtét. Az emberiség egyetlen esélye ez, de ha nem kap új szívet, menthetetlenül elveszik, és mi is elveszünk. Csak Jézus segíthet rajtunk.

Az otthon lévőknek is szól az üzenet, ők is fogságba kerülnek. De még komolyan vehetik Isten szavát. Mert, amit Ő mond az meg fog történni. Nem késik az Úr igéje, késedelem nélkül valóra válik. Igen, az Úr szava valóra válik. Ez örömteli, de figyelmeztetés, ne hagyjuk figyelmen kívül Isten szavát. Ne mondjuk, nem lesz abból semmi, mert az Úr igéje valóság!

A Galatákat fenyegeti a törvényhez való visszatérés, a cselekedetre akarnak építeni (Gal 3,1-18). Pedig megtapasztalták Isten munkáját. Pál úgy írja, Isten hatalmas erőkkel munkálkodik köztük, tehát nem munkálkodott. Nem valamikor a megtérésük kezdetén élték át jelenlétét és hatalmának erőit, hanem a jelenben is átélik. Mégis el akarnak fordulni Tőle, és a maguk tetteiben bíznak. Isten ma is munkálkodik. Tapasztaljuk is? Meglátjuk hatalmának erejét? Ha igen, hálát adunk Neki, és Rábízzuk magunkat?

Az apostol szinte eléjük vetítette Jézus Krisztus megfeszítését, nagyon szemléletesen mondta el nekik az evangéliumot. És ezt a saját élete is hitelesítette. Pál maga is szenvedett az evangéliumért. Nemcsak beszélt róla, hanem élte is azt. Megtapasztalták, hogy Jézus nemcsak meghalt, hanem fel is támadt. Jézus él, ezért munkálkodik köztük és bennük. De nem a tetteikért, hanem az Úr hatalmát az ige hittel való hallgatása által élhetik meg. Isten ma is hit által munkálkodik. Hittel fogadom az igét, Ő pedig általa elvégzi bennem a munkáját. A legnyomorultabb a legreménytelenebb ember is, ha hit által hallgatja Isten igéjét, átélheti az Úr kegyelmét. Megtapasztalhatja, hogy Isten újjá teremti. Ez nagyszerű hír, nem kell, életünk végéig hordozni bűneink terhét és annak következményeit. Van bocsánat, szabadulás, és újra lehet kezdeni Vele. És ha újrakezdjük az életet, rálépünk a növekedés útjára. Továbbra is hittel kell fogadnom az igét, és akkor fogok egészségesen fejlődni. Ha mindenféle tanítás, teológia fontosabbá válik, mint a Szentírás, rossz irányba haladunk. Ma különösen nagy a veszély, soha nem látott mennyiségű igehirdetés, és teológiai irodalom elérhető, ami nem rossz. Azonban könnyen háttérbe szorulhat a Biblia olvasása. Azonban az Úr nem másodkézből szól, és nem konzervet kínál. Személyesen hozzánk van szava, és az élet friss kenyerét kínálja. A pusztában is mindennap elérhető volt a manna. Isten kínálja a mannát ma is, szedjük össze és fogyasszuk el!

Az igaz ember hitből él, írja az apostol. Aki kegyelemből megigazíttatott hit által, továbbra is hitből él. Ez azt jelenti, hogy élő kapcsolatban vagyunk az Úrral. Állandóan figyelünk Rá. Nemcsak a csendességünkben hallgatjuk az igét, és imádkozunk. Hanem az élet forgatagába is Vele indulunk. Magunk mellett tudjuk jelenlétét, mert a nyomában megyünk. Hitből élni azt jelenti, Rábízom magam a Pásztorra, engedem, hogy előttem járjon, én pedig hűségesen lépdelek a nyomában. Ne feledjük, hogy ma is igaz és érvényes, amit olvasunk, az igaz ember hitből él. Nincs más, és nem kell más, mint élő hit. Élő hit általi csatlakozás az Úrra. Állandó kapcsolat, csak így növekedünk, és haladunk előre. Az állandó kapcsolat őriz meg a tévúttól, az elbukástól.

 

 

Siess, keresztyén

 

1. Siess keresztyén, lelki jót hallani Régi törvényből harcolni tanulni, Az igaz hit mellett

mint kell bajt vívni, Krisztusban bízni.

2. Mert nem hiába ezt az ó törvénybe, Próféták írták Biblia könyvébe; Szép tanulság ez

most az új törvénybe’, Mi eleinkbe’.

3. Jól tudja földön ezt minden keresztyén: Nemcsak fegyverrel oltalmaz az Isten. Ezt

minden népnek tudására adom: Istenünk vagyon!

4. Fejedelemség vagyon csak Istenben, Minden hatalom vagyon ő kezében; Kiket ő

akar, föld kerekségében: Emeli égben.

5. Ne ess kétségbe ő nagy jóvoltában, Az igaz hitben erős légy magadban, Mint Dávid,

úgy jársz párviadalodban, Hitvallásodban.

6. Dávidot Isten hagyá királyságban, Ő ellenségit veté gyalázatban. Dicsérjük Istent

nagy hálaadásban, Énekmondásban.

 

 

Isten áldásával.

 

Krisztussal együtt

 

M

egtörtént az elpecsételés, következik az ítélet (Ez 10,1-22). Szomorúan láthatjuk mindezt, mert Ezékiel könyörgött az Úrhoz, de ezt az imát nem követte a nép körében bűnbánat, így az ítélet elkerülhetetlen. Önmagában az imádság nem segít, hordozhatunk másokat, de ha az adott személy, vagy itt, Izráel népe nem ismeri fel bűneit, és nem fordul el azoktól, nem történik változás. A kegyelem mindig a bűnbánat nyomán válik valósággá. Ha nincs bűnbánat és a bűntől való elfordulás, és Isten akaratának a komolyan vétele, az ítélet nem maradhat el.

Azonban van maradék, vannak, akik nem tagadták meg az Urat, és olyanok is, akik meghallották a prófétai szót, és visszatértek az Úrhoz. Elfordultak a bálványoktól és Istent szolgálják. Azért szól Isten a szolgái által, hogy meghalljuk. Aki hallja, az Úr szavát lehetőséget kap a megtérésre, a változtatásra. Az ítélet nem azonnal érkezik, már Jeremiás is hirdette Isten akaratát. Általa is rámutatott az Úr a bálványimádásra., és meghirdette, ha nem fordulnak el a hamisságtól, jön az ítélet. Kaptak időt is, azonban a többség nem ragadta meg ezt a felfoghatatlan lehetőséget. Mert Isten kegyelme felfoghatatlan. Nem pusztítja el a bűnöst, az engedetlent, aki mindig a maga feje után jár, és bálványokat keres magának. Keresi őt, jelez neki, és mindent megtesz, hogy a bűnös megtapasztalja irgalmát. Azonban az adott személyen múlik milyen választ ad Isten közelítésére. Milyen választ adok az Úrnak?

A gyolcsba öltözött férfi hajtja végre Isten parancsát. Csodálatos az Úr közelében élő személy. Az Úr Lénye átjárja és így a tűz sem árt neki. Igazi, teljes oltalom az Úr jelenléte. Úgy van, ahogyan a Zsoltáros is mondja, az Úr a legnagyobb veszélyben, a legpusztítóbb helyzetekben is oltalom. Amihez mi magunktól nem érhetünk sérülés nélkül, azt az Úrban való elrejtőzés által megtehetjük. Az Úr oltalom.

A tűz azért nem árt a gyolcsba öltözött férfinak, mert az Úr háztartásában élők között nincs bűn, szenny, amit a tűznek kellene eltávolítani. Isten jelenlétében nincs semmi szennyeződés. Akit az Úr vére megtisztít az is tiszta lesz. A Szentlélek pedig tisztán tartja a szívünket. Folyamatosan kezel és kiégeti mindazt, ami még fertőz, ami beszennyez.

Jó látni, Isten közelében mindenki egy irányba tart. Nincs széthúzás, hanem tökéletes egyetértés. Mi nem az első kereket, hanem a Jó Pásztort követjük. Ő is egy irányba, az élet felé halad. Aki Őt követi és nem tér le a nyomából az is a jó irányba fog haladni. Ha figyelünk az Úrra, nem lesznek magánutak, nem lesz széthúzás, mert Isten országában rend van. Akkor haladunk, ha előre, az Úrra nézünk.

Pál beleszületett a zsidó hitbe, mégis kegyelemre van szüksége (Gal 2,15-21). Miért? Mert bűnös. Mindegy hová születünk, bűnösök vagyunk. A felekezetbe, vagy egy adott nép közé való születés sem mentesít a bűn alól. Mindenki a Krisztusba vetett hit által igazul meg. Mindenkinek Krisztus szabadítására van szüksége. Ha Pál apostolon sem segített az ószövetségi hagyomány, a vallása, lássuk meg, rajtunk sem segít. Nem elég beleszületni egy vallásba, újjá kell születnünk Isten igéje által.

A megigazulást Krisztusban keressük, írja Pál apostol. Ő maga is felismerte, hogy törvény által nem válik igazzá, így a damaszkuszi találkozás után, Krisztust kereste. Az igét kézbe véve kereste az Urat. Keressük mi is Őt. Keressük Nála a szabadulást, az életváltozást, a megbékélést!

Pál megvallja a nagy változást, Krisztussal együtt keresztre van feszítve. Vagyis amikor meghódolt Krisztus előtt, addigi életét, bűnös lényét keresztre adta. A kereszten meghalt a régi embere, így már nem ő él. A régi Pál, a Saul, meghalt. Ez eredményezte Pál megfordulását. Damaszkuszban keresztre adta önmagát, az ó emberét, és már nem az énje él, hanem befogadta Krisztust. Krisztus Lénye él benne, az formálja, és irányítja. Az igazi változás akkor következik be az életünkben, amikor keresztre adjuk magunkat. Itt értjük meg, mit is jelent felvenni a keresztet. Halálba adom magam, halálba adom a saját vágyam és akaratom. A kereszt meghalást jelent.

Most már Krisztus él bennem, írja az apostol. El tudom én is mondani, hogy meghaltam Vele együtt, és most már Ő él bennem? Ha igen, akkor az meg is látszik. Akkor már az Ő természete és Lénye nyilvánul meg. A váratlan és nehéz helyzetekben már nem úgy nyilvánulok meg, mint eddig, nem úgy reagálok, mint eddig, mert Krisztus az, Aki megnyilvánul bennem.

Aki átéli, amit Pál leírt, az már Neki él. Az már egyedül Jézusban, az Isten Fiában való hitben él. Őt követi és Neki szolgál az ilyen ember. Annak a Jézusnak, Aki szeretetből önmagát adta értem. Ilyen Urunk van, nemcsak mondja, hogy szeret, hanem a kereszten be is mutatja. Az értem való szeretetből ment a keresztre. Értem, értünk vállalta a kereszthalált, azért, hogy mi elkerülhessük Isten ítéletét. Ami nekünk járna, azt magára vette, és elszenvedte helyettünk. Ilyen Urat érdemes szolgálni, és érdemes Rá hallgatni.

 

 

Már keresztem vállra vettem

 

1. Már keresztem vállra vettem S érted mindent elhagyok.:/: Mindenem vagy, árva let-

tem, Honjavesztett szív vagyok. Vágyat, célt a múltnak adtam, Nincs már bennem vak

remény, Mégis gazdag úr maradtam: Isten és a menny enyém.

2. Ember bánthat és zavarhat: Szíved áldott menedék; :/: Sorsom próbál és sanyargat:

Édes csenddel vár az ég. Nincsen búm, mely könnyet adjon, Míg szerelmed van velem,

Nincs öröm, mely elragadjon, Hogyha nem benned lelem.

3. Lelkem, teljes üdv a részed, Hagyd a bút s a gondot el; :/: Légy vidám, ha meg-meg-

érzed: Tenni kell még s tűrni kell. Gondold el: ki Lelke éltet, Milyen Atya mosolya; Meg-

váltód meghalt teérted: Mit bánkódnál, menny-fia?

4. Kegyelemből dicsőségbe Szállj, hited majd szárnyat ad, :/: S az örök menny fénykö -

rébe Bévezet majd szent Urad. Véget ér itt küldetésed, Elszáll vándoréleted, Üdvösség -

gé lesz reményed, Égi látássá hited.

 

 

Isten áldásával.