Rád tekint már hitem

 

J

ósiás király uralkodása és reformja után zuhanórepülésben halad az ország a babiloni fogság felé (2Kir 24,1-20). Jójákim idejében beteljesedik az Úr igéje, minden az Úr szava szerint történik Júdával. Még Ezékiás király kapta Isten üzenetét, hogy majd az utódait abba a Babilóniába viszik, amelynek követei előtt feltárta az ország titkait, kincseit. Manassé az ő fia már le is tért az Úr útjáról, vétekbe vitte az országot, és most Isten ítélete beteljesedik. Isten megítéli a Tőle elfordult a bűn útján járó népét. Isten nem tűri a bűnt, és leleplezi, majd megítéli. Ő engedelmességet kíván, nem elég a kultusz megtartása, nem elég a formális vallásosság, Ő élő hitet akar. Azt akarja, hogy a hitünk és az életünk egybecsengjen.

Jójákim után a fia Jójákin lett a király. Az ő idejében foglalta el az országot Babilónia királya. Megtörtént az első deportáció. Az ország vezetőit vitték el Babilóniába. Nagy érvágás volt ez, azonban ebben is Isten kegyelmét látjuk. A bűn büntetésével szembe kellett nézni, de nem engedte, hogy az egész nép fogságba kerüljön. Így azután a még otthon maradtak lehetőséget kaptak az újrakezdésre. Mégpedig arra, hogy Vele kezdjék újra. Isten nem Úr elpusztítani akar, hanem visszatéríteni magához. Azt akarja, hogy rádöbbenjünk, nem járhatunk az neve használata mellett a bűn útján. Nem járhatunk bálványok után, mert Isten, féltőn szerető Isten.

Most már Babilónia királya nevezi ki a királyt, de ő már csak báb. De ha ezt a helyzetet alázattal elfogadja, és az Urat hívja segítségül, megtapasztalhatja a hűségét. De ő nem fordult az Úrhoz, azt tette, amit rossznak lát az Úr. Ez a probléma, és ez a nagy kérdés, mit teszek? Amit teszek az tetszik-e az Úrnak? Ha egészen más úton járok, ne csodálkozzak, ha magamra maradok. Mert soha nem Isten követi népét, nem Ő jön utánunk, hanem mindig népének kell követni Őt. Jézus így szól: Kövess engem. Mi gyakran eltévesztjük, és azt gondoljuk, fordítva vannak a dolgok. Oda megyünk, ahová mi szeretnénk, és az Úr majd jön velünk. A Biblia arról tesz bizonyságot, Isten azt várja, hogy mi kövessük. Ha elfordulunk Tőle, Ő nem jön velünk a bűnbe, nem támogat benne, de küld jelzést. Ha ezt a jelzést komolyan vesszük, még átélhetjük kegyelmét.

A Szentírás őszinte, nem szépíti a dolgokat. Bizony az Úr haragja miatt történt ez. Igen, nem véletlenül, nem a politika kiszámíthatatlansága, vagy kedvezőtlen fordulata miatt, hanem Isten haragja miatt. Mert ha nem térünk meg Hozzá, és nem fordulunk el a bűntől, rajtunk marad a haragja. Az Úr könyörüljön rajtunk, hogy időben lássuk meg a valóságot, tartsunk bűnbánatot, és akkor az Úr megkönyörül rajtunk. Itt már késői megállapítás történik.

Cidkijjá király azonban nem az Urat keresi, nem Tőle kér tanácsot, hanem politikai szempontok alapján dönt. Fellázad Babilónia, a nagy birodalom királya ellen. Azt gondolja, majd ő győzhet, majd ő megoldja. Azonban a gonosz, az ellenség, a bűn ellen nem elég a saját erőnk. Mi nem tudjuk Isten nélkül megoldani dolgainkat. Mindez önbecsapás, amelynek komoly következményei lesznek.

Az Úr Jézus fölött az egyházi vezetés kimondta a halálos ítéletet, és tovább passzolták Pilátus felé, hogy hivatalosan is ítélje el, és azt sürgősen hajtsa is végre (Mk 15,1-19). Haladéktalanul cselekedtek, megdöbbentő, hogy milyen gyorsan meg akarnak szabadulni. Ne szóljon bele a dolgainkba. Ne Ő mondja meg, hogy mit tegyünk, és mit ne. Amit a vezetőség, a főpapok jónak mondanak, és tartanak, azt Jézus nem kérdőjelezheti meg. Ha mégis megteszi, meg kell halnia. Ők jónak tartották a templomban az árusítást, Jézus nem, ezért el kell távolítani. Nagyon szomorú és megrendítő, hogy magukat Isten népének tartó emberek, ilyen vakok. Nem látják meg Jézusban Istent, és nem akarnak hallgatni Rá. Képtelenek a változásra. Tudok változni? Tudok és akarok Isten szava szerint változni és változtatni? Vagy én is azt mondom, ne szóljon bele a dolgaimba. Amit én jónak tartok, azt Ő ne bírálja felül.

Pilátus átvette Jézust, kérdezgeti, de nem él az eséllyel, és nem akarja meglátni élete lehetőségét. Miért? Mert lelki vak. Az ő lehetősége a császár, a pozíció, a pénz, a világ élvezete. Nem ismeri fel, hogy itt nagyobb van a császárnál, nagyobb minden vezetőnél. De vajon Te felismerted ezt? Leborulsz Jézus előtt, és Rá bízod az életed?

Pilátus mentené Jézust, de a nép nem Jézust választja. Nem, a jó, Aki menti az életet, gyógyítja a beteget, felemel a porból, nem kell. Barabbást választják, a gyilkost. Ő kell, mert akkor marad minden a régiben. Lehet gyűlölni, harcolni a másik ellen. Szabad lesz az uszítás, és mindig más a felelős. Ha Jézust elutasítjuk, minden marad változatlan. És ebben a jelenetben meg is találjuk világunk problémáira a választ. Elutasítottuk Jézust, és Nélküle az ember nem tud más emberré lenni. Maradnak a régi indulatok, az örökölt természetünk. Csak Jézus tud megszabadítani és újjá formálni.

Ebben a történetben az Úr már nem szól semmit. Csodálatos Őt látni. Nem kiált bosszúért, nem fenyegetőzik, hanem csendben tűri az ember gyűlöletét. Döbbenet mi van az emberben, és mit szabadítottak fel benne. Mindez a mi tartalmunkat is mutatja. És beszél arról is, milyen könnyű ezeket a sötét erőket egy tömegben felszabadítani. Ahol nincs jelen a szívekben Jézus, ahol Ő nem kell, és megfeszítik, marad az ember a bűnével. Annak pedig ez az eredménye. Jézus pedig némán megy a kereszt felé, és ott magára veszi szennyes ruhánkat, hogy megbékítse, Istent, Atyánkat. Általa tisztulhat és újulhat meg a szívünk.

 

 

 

Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem

 

1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És

vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.

2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s

életem Teérted éghessen Forró lánggal!

3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel

könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg

Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.

 

 

Isten áldásával.