2019. december 31., kedd

A pecsétek és következményeik


E
sztendő végén is az Úr hatalmát állítja elénk az ige (Ézs 11,11-13,22). Nincsenek számára elzárt területek, ezért népe mindig reménykedhet. A fogság, a nehéz időszakok sem kell, hogy elkeserítsenek, mert az Úr még a távoli országokban is meg tud menteni. Soha nem Isten hatalmán múlnak a dolgok, hanem azon, hogy én Hozzá fordulok-e? Ha meglátom bűneim és kérem szabadítását, Ő nem fordul el tőlünk, nem zárja be szívét, mert a töredelmes, a bűnbánó szívet szereti. A bűnbánat mindig kifejezi: én vagyok az oka annak, hogy így alakult az élet, Izráelnek is meg kellett látnia, hogy a fogság nem véletlen, hanem Isten ítélete, mert vétkeztek Ellene. Az idegen uralmat Isten ébresztésünkre és megtérésünkre használja fel.
A próféta látja, hogy eljön majd a hálaadás alkalma, a szabadítás napja. Akkor majd hála lesz bennük, mert Isten vigasztalását tapasztalhatták meg. Hiszen a fogságban reménytelennek látták helyzetüket. Úgy vélték, nincs innen visszaút. Az ige arról beszél, vezet vissza út, de ezt az utat az Úr készíti. Ez már nem saját út, ezért minőségi és biztonságos, és célba vezet.
Aki átéli a szabadítást, az megváltozik, másképp, Isten hatalmán keresztül látja az életet. Most már nem fél, mert aki az Élő Istennel tart, aki ismeri Őt, annak nincs mitől félnie. Jó, ha mi is így tekintünk előre: bízom és nem félek, mert szabadítómmá lett az Isten. Jézus Krisztus tanítványa vagyok, ezért bízom, Benne bízom. Elmondhatom, hogy Hozzá tartozom, személyes kapcsolatban vagyok Vele. A holnapba is bizalommal tekinthetek, mert Ő biztos pont. Velem van, ideadja igéjét, ami olyan, mint a forrás. Ebből lehet inni, és felfrissülünk. Az Úr ingyen biztosítja a hozzáférést. Csak szomjazni kell, és jönni, és meríteni. A forrást Ő adja, de meríteni nekem kell.
Jön az Úr napja, írja a próféta, ami itt Babilon ítéletét jelenti. Ne félj, mert leomlik a nagy birodalom, és Isten gyermekei szabadon és hálás szívvel élhetnek. De jelenti azt is, hogy jön az Úr napja, közeleg Isten ítélete, történelemlezáró mozzanata. Hogyan készülök erre? Gondolok-e egyáltalán az Úr elé állásra? Az esztendő utolsó napja is azt üzeni: közeleg az Úr napja, az a nap, amikor Elé fogunk állni. Hiszen sem a napot, sem az órát nem tudjuk. Hogyan töltöm az utolsó napot? Mi a fontos, várom az Úr napját? Várom Őt? Igyekszem minél többet Vele lenni? Az Úrral búcsúztatom az évet, vagy világi ünnepléssel? Azt jelenti ez a nap, hogy hálát adok Istennek kegyelméért, Vele zárom, és Vele indulok az Új évbe? És itt nem arra gondolok, hogy esetleg elmegyünk istentiszteletre, hanem igeolvasással és imádkozással töltünk az utolsó napból minél több órát. Nem mindegy, hogyan várjuk az új évet. Isten lehetőséget ad a feltöltődésre, arra, hogy Vele, igéjének erejével menjünk tovább. A forrás itt van, merítsünk belőle.
Nyílnak a pecsétek, egyre több minden tárul fel előttünk (Jel 6,1-7,8). A lovasok száguldanak, megy a megtévesztés, jönnek a háborúk, forradalmak, betegségek, éhínség. Egyre nagyobb a nyomor az ember vak száguldása nyomán. Isten nélkül pusztul a világ, de közben mindezt haladásként mutatja be, és megtéveszt, mert sokan elhiszik, nincs szükségünk Istenre, boldogulunk Nélküle. Az ábra azonban nem ezt mutatja. Az ember nyomában vér és könny halad, az Úr nyomában élet, helyreállítás, gyógyulás, öröm és béke. Az események forgatagában sokan életüket adják az Úrért. Ezek ott vannak az Úr körül. Az Úr Jézus láttatja őket, és így bátorítja, vigasztalja üldözött, szenvedő népét. Ne féljetek, velem lesztek, Isten közelében maradtok halálotok után is. Azt is jelenti ez: nem vagytok vesztesek. A világ előtt úgy tűnik, nem hódoltak meg, megölték őket, némelyeket fiatalon, őrültek, ahelyett, hogy éltek volna, meghaltak Jézusért. Úgy láttatják őket, vesztesek, azonban az ötödik pecsét azt üzeni, nem veszít az, aki az Úrhoz hű marad. Életet nyer a látszat ellenére, aki vállalja Isten beszédét. Fontos: miért ölik meg őket? Ragaszkodnak Isten beszédéhez, vagyis aszerint élnek. Nem a vallásukért halnak meg, hanem azért, mert úgy élnek, ahogyan Isten szava kijelenti. Nem a világ életmódjához igazodnak, hanem Jézus akaratához.
A tanítványok sora mindig a szenvedés, nem azt mondják nekik: titeket megöltek, a többiek már nem fognak szenvedni, hanem azt hallják, be kell telnie a mártírok számának. Ez a világ nem a tanítványok jólétéről, hanem bizonyságtételéről szól. Ez a bizonyságtétel gyakran vérükkel pecsételődik meg. A mai időkben is lehet számítani mártírságra, de vajon gondolunk-e rá, hogy megtörténhet? Mi egyre jobb életre, megbecsülésre, elismerésre vágyakozunk, pedig az igazi elismerés a fehér ruha, amit az Úr ad.
Közben a földön egyre keményebb dolgok történnek. Az Istentől elfordult és eltávolodott ember egyre messzebb kerül. Minél messzebb jutunk Istentől, annál pusztítóbbá válik az élet. Megrendül a föld, tevékenységünk kihat az egész univerzumra. Már nemcsak a föld pusztul miattunk. Minden kimozdul a helyéből. Mindezek azért írattak meg, hogy tartsunk bűnbánatot, és boruljunk le az Úr előtt még időben, és kérjük segítségét. Ez az ige rámutat: magunkban nem boldogulunk. Nem megoldjuk a föld és az emberiség életét, hanem könnyen elpusztítunk mindent.
Azonban Isten nem hagyja az embert magára, ezen eseményeket is felhasználja ébresztésünkre. Szól általuk, és az emberek érzékelik Isten haragját. Felismerik, és ki is mondják: van Isten. Tudják, hogy Ő ítéli meg az életüket, de nem az következik, aminek történni kellene. Nem bűnbánat és odafordulás, hanem menekülés, elbújás jön. Az ember szíve úgy megkeményedik, hogy nem keresi már Istent, nem látja meg, hogy még megragadható a kegyelem. Nem Isten akar elpusztítani, hanem a gonosz. Keressük Őt, ne elbújjunk, mert azt nem lehet, és nem is megoldás. Térjünk vissza Hozzá, bízzuk Rá magunkat, és Ő meg tudja állítani a romlást, a pusztulást. Isten elől nem bújhatunk el, ez nem célravezető, de nem is kell, mert áll a Krisztus keresztje, az egyedüli oltalom. A kereszt a megmentés, az oltalom helye.
Az Úr a nagy viharok idején is ad csendes időszakot. A történelemben bekövetkezik csendesebb idő, amikor nem fúj a szél. Ez azért adatik, hogy akik keresik az Urat, megtalálják. A csendes idő a megtérés ideje. Isten mindig menti az embert, azért nem fúj a szél, hogy az ige eljuthasson minél többekhez. Meghallják az emberek Krisztus üzenetét, átéljék a megbocsátást, és Isten gyermekei legyenek. A mostani időszak is ilyen szélcsendes idő. Nincsenek nagy viharok, harminc nyugodtabb évet kaptunk, Isten angyalai pecsételnek. Vagyis hirdettetik az evangélium és sokan Krisztus vére által megtisztulnak, és hit általi keresztségben részesülnek. Ma még tart a hit általi elpecsételés. Nem tudjuk, meddig, ezért használjuk jól fel az időt, áron is megvegyük az alkalmat, keressük az Urat, amíg megtalálható. Ha megtaláltuk, és az Övéi vagyunk, álljunk be a szolgálatba, mentsük a lelkeket.


Jöjj, az Úr vár reád

1. Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy!
Életed tavaszát, derűjét neki add!
Ó, ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,
Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé.

2. Ó, a szárnyas idő, mint az álom, repül,
Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.
Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?
El ne késs, jajj, vigyázz: mire eszmélsz, a van csak volt.

3. Jézus hív, vele járj, erre váltott meg ő.
Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.
Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!
Már itt lent s odafönt téged ő tehet boldoggá!


Isten áldásával.

2019. december 28., szombat

A Bárány


H
atalmas ígéreteket olvasunk, amelyek sorában az első a maradék megtérése, ezt követi majd annak a személynek az eljövetele, akin az Úr Lelke nyugszik majd (Ézs 10,20-11,10). A maradék megtérése mindig nagy pozitívum, mert arról beszél, hogy lesz maradék. Bármilyen nyomás alá kerüljön is Isten népe, mindig lesz maradék, lesznek, akik ellenállnak a gonosz támadásának, és megmaradnak a hit útján. Azt is jelzi ez az ige, hogy mindig lesz egy maradék, aki nem fordít hátat az Úrnak, nem keresi a bálványokat, hanem az Úr útján jár. A maradék kifejezés arra is utal, hogy Isten tartja meg ezt a csoportot. Nem a magam erejéből maradok meg, hanem a kegyelem tart meg. Az élő kapcsolat ápolása, a lelki táplálkozás, ami segít a kitartásban. Aki táplálkozik az igével, az megtapasztalja az Úr jelenlétét és hatalmát.
A megtérés nem elméleti esemény, hanem gyakorlati. Van következménye, mégpedig, hogy a megtérők többé már nem nyomorgatóikra, hanem az Úrra támaszkodnak. Ebben benne van: a megtérés után is lesznek nehéz időszakok és helyzetek. Ezek tulajdonképpen a hitünk próbái. Az Úr megvizsgálja: teljes szívvel hiszünk-e Benne? A próbák alatt derül ki, Tőle várom-e a segítséget, vagy emberektől. Izráel is hitt, de amikor ellenséges nép fenyegette, gyakran egy nagyobb szomszédos országhoz fordultak segítségért. A nagyobb ország katonai hadereje adott biztonságot nekik. Az Úrra való támaszkodás azonban pont azt jelenti, nem emberi erőben, fegyverekben, nagyobb hadseregben bízok, sem a pénzben vagy a hatalomban, és nem ezektől várok segítséget, hanem az Úrhoz fordulok. A megoldhatatlannak tűnő helyzetekben is az Úrhoz fordulok. Bízom Benne, mert ismerem. Tudom, hogy Számára nincs lehetetlen. Így van? Valóban ez látszódik az életünkben?
Ismét elhangzik egy ne félj! El, mert erre van szükség. Ne féljenek Asszírától sem, egyre erősödik ugyan, és betör ugyan Júdába is, de átélik Isten szabadítását. Aki bízik az Úrban, az mindig tapasztal csodát. Dávid is ismerte az Urat, és amikor a filiszteusok fenyegetik őket, és Góliát roppant fenyegetően tornyosul föléjük, ő nem retten meg. Dávid Istenre néz, és ezt mi is megtehetjük. Azonban csak akkor tudunk az Úrra várni vagy nevében cselekedni, ha ismerjük Őt. Igyekezzünk ma is egyre jobban megismerni Urunkat, és akkor a váratlan helyzetekben sem veszítjük el reményünket. Bartimeus ismerte Jézust, hitt Benne, és amikor azt mondták, hallgasson, ő annál inkább kiáltozott. Aki ismeri az Úr Jézust, az kitartóan kiált, bármit mondanak is körülötte. Az ige megerősít és az Úrhoz való fordulásra késztet.
Aki keresi Őt, az már tudja, hogy a vesszőszál kihajtott, eljött a Megváltó, és az Úr Jézus az. Az ígéret beteljesedett. Már nem kell rá várnunk, mert eljött az Úr. Karácsony ugyan elmúlt, és az ünnepi hangulat is elmúlik, lassan eltávolítják a fenyőket is, jönnek a szürke hétköznapok, azonban Jézus velünk marad. Már nem is lesznek ezek a napok szürkék, nem a magány vagy a beszűkültség réme fenyeget, mert Jézus él. Velem van, napi kapcsolatban vagyunk, és ez megőriz az ár sodrásától.
Isten Lelke nyugszik Őrajta, erről tett bizonyságot egész élete, munkássága. A Jordán partjától a keresztig rajta nyugodott a Lélek. És ennek megvolt az eredménye. Gyógyítólag nyilvánult meg az emberek között. Jézus nyomában az élet járt. Sátán pusztít, de Jézus helyreállít. Azért jött, hogy megmutassa: nem korlátlan a gonosz, nem az ő romboló munkája érvényesül. Isten hatalmasabb, és jelen van ebben a világban, a látszat ellenére. Aki hittel fordul Jézushoz, a maga életében tapasztalja meg erejét, szabadítását. Akit megszabadít, azt tovább segíti, tanácsolja és vezeti. Nem hagy magunkra, hanem tovább kísér az úton.
Az Úr Jézus életünkben való jelenléte csodálatos átalakulást hoz. Megváltozik a természetünk, és ahol ő van jelen, ott minden mássá lesz. A farkas csakis Isten országában, az újonnan születettek életében lakhat együtt a báránnyal. Ahol nincs jelen Jézus, ott a bárányra halál vár. Jézus jelenlétében azonban a  vadállati természet megszelídül. Tulajdonképpen a természetünk beszél arról, kihez tartozunk, mert mi magunktól képtelenek vagyunk mássá lenni. Az oroszlán ragadozó marad, ha nem Jézus uralkodik fölötte. Ahol azonban jelen van az Úr Jézus, ott az oroszlántermészet Bárány-természetté változik.
A trónon ülő jobb kezében egy belül és a hátulján is teleírt könyvet lát János (Jel 5,1-14). Mert ő azt írja le, amit lát és hall. Ez az ő személyes bizonyságtétele. Ez nem tőle származik, hanem az Úrtól kapta, és továbbadja. Ez a könyv tartalmazza a világ további menetét. Az emberiség életének irányvonala látható majd benne. A trónon ülő nem erőltet ránk semmit, azért nyújtja a könyvet. Az emberiség problémái megoldásra várnak, de akad-e valaki, aki tud segíteni? Benne van ebben az is, hogy az emberiség mindig vár egy olyan személyre, aki rendbe rakja a világot.
Azonban az ige rámutat, nincs olyan ember, aki igazi, tartós és jó megoldást lenne képes adni. Váradalmak és ígéretek mindig lesznek. Az ember általában talál új reménységet, de megoldást nem. Senki nem akad, aki ki tudná nyitni a könyvet, vagy képes lenne beletekinteni. Mindez azt üzeni: ember, nem vagy képes egyedül megoldani a problémáidat, segítségre van szükséged. Egyikőnk sem tudja egyedül megoldani a problémáit, segítségre van szükségünk. Az a kérdés, hogy ezt meglátjuk-e?
János sírt, hogy senkit sem találnak méltónak erre a feladatra. Mert nem az a méltó, aki magát annak gondolja, vagy akit az emberek annak tartanak, hanem az, akit Isten tart annak. Nagy bajban van az ember, és ezért sír János. Reménytelen a helyzetünk, de mégsem. Az egyik vén megvigasztalja Jánost, az embereknek nem megy, de ne sírj! Győzött a Júda törzséből való oroszlán. Nincs veszve semmi, Jézus Júda oroszlánja, és Ő győzött. Ő megbirkózott a feladattal. Ő képes arra, amire mi nem. Van segítség, csak meg kell látnunk. Nem nekünk kell erőlködni, sem valami szuperhőst keresni, mert már eljött a megoldás. A názáreti Jézus az.
 Oroszlánról tesz bizonyságot a vén, de a könyvet már a megöletett Bárány veszi majd át. A könyv az értünk megöletett Bárány kezében van, ez  ad reményt. A Bárány vére által vásárolta meg az embert Isten számára. A Bárány, az Úr Jézus önmagát adta. Így jó kezekben van az életünk. Aki magát adja halálra értünk, hogy megmentsen, attól nem kell félni. Ő jó irányba tereli az életünket.
Egyedül Jézus méltó arra, hogy minden hatalom az Övé legyen. Ezt a mennyben el is ismerik, és ezt kellene a földön is. Meglátni, hogy egyedül Ő méltó arra, hogy a világ felett uralkodjon. Őbenne nincs pusztító indulat, Benne élet van jelen. Ha rábízzuk életünket, ha Királlyá tesszük, akkor a béke fog uralkodni bennünk és köztünk. Mert Ő a békesség Fejedelme. Az életünk megoldása Ő, minden onnan indul, hogy leborulok-e Előtte, és imádom-e Őt? Jézus alkalmasságát már bizonyította, ha kinyitjuk az evangéliumokat, meggyőződhetünk róla. Nem vakon kell hinnünk, hanem láthatjuk Őt, és személyesen meg is tapasztalhatjuk szeretetét és kegyelmét. Aki ezt teszi, az le fog borulni az Úr előtt. És aki leborul Előtte, az nem fog kiborulni. A négy élőlénnyel együtt boruljunk le az Úr előtt, és imádjuk Őt!


Az Isten Bárányára

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, :/: És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén.
A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben,
A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki.
Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom,
Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyel-
miben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet,
Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait.
Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát
rebeg.

Isten áldásával.

2019. december 26., csütörtök

Mennyei trón


K
arácsony van, és ez jelzi, hogy Isten drága szava beteljesedett (Ézs 9,5-10,19). A Gyermek megszületett, Fiú adatott nekünk. Nekünk adatott Isten Fia, már itt van, elérhető, mert amit Ézsaiás idején Isten megígért, az az Úr Jézus születése által beteljesedett. Öröm van a szívünkben, mert Isten itt van, közel az életünkhöz. Kapcsolatba kerülhetünk Vele. Azért is jött, hogy közel kerüljünk Hozzá. Ez a karácsony lehet az Úrral való kapcsolatfelvétel alkalma. Azért is lett emberré, hogy könnyebben Rátaláljunk és meg tudjuk szólítani. Igéje ma is hitet hoz létre bennünk, és a hit összeköt Vele.
Az uralom az Ő vállán lesz - ez beteljesedett? Ez az ígéret valóság az életemben? Átadtam Neki az uramat? Ő irányít már, és én figyelek szavára, és teszem, amit mond? Amikor a földön járt, követésére hívta az embereket, ez fejezte ki, hogy az Ő vállán van az uralom. Ő uralkodik, és az én dolgom, hogy engedelmeskedjek Neki. El is mondta: keressük Isten országát és igazságát, és a többi megadatik majd nekünk. Aki befogadja az Úr Jézust az életébe, az Isten országának polgárává válik. Minden gondunk és terhünk átkerül Őreá. Azért hívogatott, jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megterheltettetek és meg vagytok fáradva, hogy a fárasztó terheket tegyük Rá. Ő ezeket, és különösen a bűnnek minden erejét és következményét magára vette a kereszten. Ez a gyermek elment egészen a keresztig. Nem hátrált meg a szenvedések előtt, hanem elvégezte, amit az Atya Rábízott.
Csodálatos Tanácsadónak nevezik; hát, ha végignézünk világunkon, nem úgy látszik, hogy Őhozzá fordulunk tanácsért. Pedig azért jött, hogy igénybe vegyük tanácsait, vagyis kérdezzük Őt. Úgy teszünk, mintha mindent nagyon jól tudnánk, de az élet nem ezt mutatja. Annyi gonddal, bajjal küzdünk, oly sok tönkrement élettel találkozunk, azonban ma még megtehetjük, hogy segítségül hívjuk Őt. Ma még kérhetünk Tőle tanácsot. A tanácsadó véleményét mindig egy döntés előtt kérik ki, az Úr is ezt biztosítja számunkra. Kérdezhetjük Őt, mielőtt döntünk. Azonban gyakran előbb döntünk, és majd utána kérdezünk. Megtörténik az is, hogy mi már magunkban meghozzuk a döntést, de a látszat kedvéért még Istenhez is odafordulunk. Ő azonban azt akarja, hogy előre keressük Őt.
Azonban a legtöbben csak saját döntéseiknek rossz következményének a megtapasztalása után fordulnak Istenhez. Ilyenek vagyunk: amit elrontunk, azt Vele akarjuk rendbe hozatni. Holott Vele elkerülhetnénk ezeket a kemény dolgokat. Azonban az Úr nagy kegyelme, hogy vállalja elrontott életünk rendbehozatalát. Ha valaki segítségül hívja, nem fordul el tőle. Szinte csak elromlott életű emberek keresték fel Őt, mert felismerték, hogy Jézus azért jött, hogy megkeresse, ami elveszett, és hogy megmentse a bűnösöket. Minden bűnünket odavihetjük, ha az ördög erősen megkötözött, az sem probléma, mert Jézus legyőzte sátánt a kereszten. Van szabadítás. Neve is azt jelenti, Szabadító, menjünk Hozzá bátran.
 Erős Isten Ő, ami azt jelenti, hogy nem okoznak Neki problémát a mi gondjaink. Bárhol akadunk el, Ő ki tud menteni. Nem rajta múlik életünk megváltozása. Ő nem vall kudarcot, tehát ha nem változik semmi, az nem az Ő hibája, a probléma a mi készülékünkben van. Azt jelenti ez, hogy nem fordultunk Hozzá őszintén, vagyis csak a problémától akartunk megszabadulni, és nem Őt akartuk igazán. De most még akarhatjuk Őt, befogadhatjuk az életünkbe, és a bűnre nemet mondva követhetjük nyomdokait.
Azonban Izráel nem akart változást, nem akartak Isten igéje szerint élni. Hátat fordítottak az Úrnak, figyelembe se vették igéjét. A bűnre azt mondták, hogy jó. Ma sincs ez másként. Isten megítéli népét, fogságba kerülnek, mert elfordultak Tőle. Bálványokat imádtak, mert vonzóbb volt a kultuszuk. Tetszett a szabadosság, a világ, azonban a bálványok becsapnak, sátán félrevezet. Mert amikor jön az ellenség, nem tudnak segíteni. Isten gyermekei ottmaradnak segítség nélkül. Olyan megdöbbentő, hogy nem látják az Urat, és nem fordulnak Hozzá. Ma is mindenfelé megy az ember, sőt, mindent magának tulajdonít. Úgy vagyunk, mint Asszíria, mi sem látjuk, hogy minden jó dolog, előrehaladás Isten ajándéka. Nem vesszük észre, hogy azért sikerültek dolgaink, mert Ő lehetővé tette azokat.
Olyan jellemző mindaz, ami az Asszír király szívében is végbement. Kevéllyé vált a sikerek láttán, úgy gondolta, mindez saját bölcsességének, erejének az eredménye. A kevélység pedig túlkapásba torkollott. Mintha a mai embert hallanánk, kezem ereje vitte végbe, okos vagyok, saját bölcsességemnek köszönhetem. Mennyi öndicséret. Az Úr pedig úgy látja, hogy ő eszköz az élő Isten kezében. Ki látott olyan, hogy a fejsze magának tulajdonítja a fa ledöntését? Csak eszköz a favágó kezében. Isten adjon alázatot a szívünkbe, ne ragadjon el tudásunk, hanem boruljunk le Előtte, és magasztaljuk Őt. Adjunk hálát kegyelméért, azért, hogy mindezek ellenére szeret és újrakezdést kínál nekünk. Ez az ige is rámutat: a világ nyomorúságát nem Isten okozza, hanem az ember felfuvalkodottsága. Azt gondolja, ő mindent megold, és nem bízik az Úrban.
Karácsonyi örömben élünk, azonban az ige elszomorít, és rámutat: nemcsak a zsidók nem fogadták be az Urat Betlehemben, hanem a gyülekezet is eljutott oda, hogy Jézus ajtón kívülre került (Jel 3,14-4,11). Hol van az Úr életünkben? Vizsgáljuk meg szívünket, nem került-e kívülre az Úr. Nem, ez velünk nem történhet meg, tiltakozunk, de nézzük csak meg, hogy mi okozta ezt. Langyossá váltak, ami azt jelenti, hogy megszakadt az élő kapcsolat. Már nem igazán szeretik az Urat, nem Ő a fontos, nem Őt keresik. Már nincs bennük az, hogy reggel mindjárt keresik Őt, mert szomjas a szívük az élő vízre. Szomjazom még az élő vízre, a friss tiszta igére? Vágyakozom Jézus után? Habzsolom még az igét? Mindent alárendelek a Vele való közösségnek, és az igével való élés fontosabb a kényelmemnél? Ezek elkényelmesedtek, megvolt már mindenük, mindent megoldott a pénz és az emberi kapcsolatok rendszere. Már kevesebbszer hívták Őt segítségül. Már nem tudtak áldozatot hozni az Úrért. Inkább az igehallgatásról, a szolgálatról mondtak le a szórakozás vagy a kényelem kedvéért. De hol is tartunk mi? Olyan eleven a hitem, mint kezdetben? Fel tudok még mindig kelni korán a csendesség kedvéért? Milyen is a kapcsolatom: langyos vagy hideg?
Ne hagyjuk kihűlni az Úrral való kapcsolatunkat. Tegyünk érte, és tegyünk az egymással való kapcsolat elevenségéért is. Az Úr segít, kínálja az igazi értékeket. Mert ami elvon Tőle, a világ kincse, az nem adja meg, amire vágyunk. A világ gazdagsága mellett szívünkben szegények maradunk. Hiába a modern orvoslás, egyre betegebekké válunk. Mert van, amit csak az Úr szava tud meggyógyítani. Kínálja bűnbocsátó kegyelmét, hiszen az igazi fehér ruha, ami a bűnt eltakarja, az Ő drága vére. Semmi sem tisztít meg, csak Jézus vére. Semmi nem tud igazán betakarni, csak a kegyelem fehér ruhája. Az igazi gyógyulást az Őtőle való szemgyógyító ír adja meg, a Szentlélek által válok látóvá. Látom az igében Isten akaratát és tervét. Most még lehetőséget kínál a megtérésre. A megtérésben kifejezésre jut, hogy szükségem van az Úrra. A fenyítés is eszköz, ami által rádöbbent az Úr arra, hogy Nélküle nem boldogulok. Sok fölösleges erőfeszítéstől megkímélem magam, ha Őt hívom. Olyan jó, hogy még nem ment el az ajtótól, hanem szól és zörget. Nyissuk ki az ajtót, és engedjük be Őt!
Az Úr megnyitja Isten láthatatlan világának ajtaját János előtt. Megtudja, hogy nem csak a földi nyomorúság van, hanem mindenek felett áll Isten trónja. Szilárdan áll az Úr trónszéke, és senki és semmi le nem taszíthatja Őt onnan. Dicsérjük hát Őt, és imádjuk teljes szívből. Csatlakozzunk már most a mennyei istentisztelethez, ami egészen más, mint a földi, a miénk. Ott Isten trónja áll a középpontban, és a trón nem üres! Isten trónja nem üres, nincs uralkodói válság. A Teremtő Isten ül a trónom, és minden tekintet Rá szegeződik. Az a mi problémánk, hogy még az istentiszteleten is mi akarunk középpontba kerülni. Azt gondoljuk, minden rólunk szól. Azonban minden Istenről szól. Ott öröm van, és önként, szeretetből és hálából hódol mindenki. A vének önként teszik le koronájukat a trón elé, és ezért van rend és harmónia, mert nem ember hordja a koronát. Akkor lesz igazi béke és harmónia az életünkben, ha letesszük Isten trónja elé koronánkat. Engedjük, hogy Ő uralkodjon életünkben, és mi dicsérjük Őt.


Úr lesz a Jézus mindenütt

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a meszsze tengerig,
Hol a hold nem fogy s nem telik.

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Min-
den napon dicsérete.

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse:
Áldott a Jézus szent neve!

4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínsé-
gesek megáldatnak.

5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S
mind e föld mondja rá: Ámen.


Isten áldásával.

2019. december 24., kedd

Eljött az Úr!


C
sodálatos ígéret hangzik el a nagy nyomorban lévő, hatalmas pusztulást átélő nép felé (Ézs 8,23-9,4). Most sötét van és szorongattatás, de nem lesz mindig így. Isten nem a pusztulást pártolja, hanem az életet. Ez az ígéret reménnyel tölt el, ha ma még a pusztulást látom, ha sötétség vesz is körül, nem lesz mindig így. Nem, mert Isten a világosság Atyja, Ő szólt, és a teremtés is világosság lett. Szava ma is fényt hoz. És mi már tudjuk, hogy ez az éltető fény kétezer évvel ezelőtt érkezett meg a földre, egy kisgyermek képében. Ő a világ Világossága, és ahol megjelenik, ott múlik a sötét. Ez a világosság az Úr Jézus Krisztus. Bárcsak meglátnánk a Világosságot, a nagy Világosságot, mert eljött már. Itt van, csak rá kell csatlakozni. Ez már nem ígéret, hanem beteljesedés.
Bejárta Izráelt, és ahol megjelent, Isten dicsősége ragyogott fel. Hány nyomorult, reménytelen helyzetben élő ember tapasztalta meg Isten dicsőségét személyesen. Mert Isten dicsősége gyógyító, szabadító, bűnből kiemelő hatalom. Jézusban nem látvány volt Isten dicsősége, hanem életforrás. Az elnyomorodott, kiüresedett ember életre lelt Őbenne. A vakok láttak, a bénák jártak, a szegény, nyomorult bűnös embernek az evangélium hirdettetett. És mindez ma is elérhető. Ez a hatalom az Úr Jézusban, a Szentlélek által ma is elérhető. Ő ma is szembeszáll sátánnal, és amit ő lerombolt, azt Jézus helyreállítja. Azért jött, hogy felszabadítson Isten országa örömére, szabadságára, teljességére. Aki hisz Benne, és követi, annak az egész élete megváltozik. A Krisztust követő életében megjelennek azok az értékek, amire mindenki vágyakozik, de saját természetéből nem tudja előhozni. Az igazi szeretet, béke, és mindaz, amit  Lélek gyümölcsének mondunk, megjelenik. Igen, megjelenik ott, ahol a Szentlélek jelen van. Mert azért a Lélek gyümölcse mindez, amit Pál leír, mert a Szentlélek jelenlétének eredménye. Ahol nincs jelen a Szentlélek, ott a gyümölcse sem lesz jelen. Azért is láthatjuk, hiába próbálkozunk jónak lenni tartósan, mert ha Ő nem született meg bennünk, akkor nem megy. Mert ami nincs, azt lehetetlen előhozni.
Jézus világossága a hálál árnyékának földjén lakóknak fölragyogott. Feltámadásakor érkezett meg a halál fölötti diadal, Ő a mi igazi reménységünk. Halálos döfést adott a halálnak, Jézus a győztes, ebben higgy, és ne félj! De a lelki halálban élők számára is Ő jelenti az életet. Ő a remény: fel lehet támadni, Vele újra lehet kezdeni. Az élőnek látszó, de halott közösségek is Általa megújulhatnak. Amennyiben hallgatunk a szavára, és megtérünk, életre kelünk, megújul a hitünk.
Nagy örömöt szerzel, írja a próféta, és ez a nagy, ez a semmihez sem fogható öröm megérkezett a világba. Nem, nem a díszes fenyőfák, drágábbnál drágább ajándékok, és nem is az ünnepi vacsora, hanem a legnagyobb ajándék: JÉZUS! Ő az igazi öröm, és az él meg nagy örömöt, akiben megszületik ez a Jézus, aki átéli a Vele való találkozást, és megtapasztalja kegyelmét. Nagy öröm, mert Őbenne találunk megoldást a bűnre, Ő ad szabadítást, és emel fel a mélyből. Vele élhetünk ezután, mégpedig örökké, vagyis a halál után is. És Ő vissza fog jönni, várjuk örömmel érkezését!
A filadelfiai gyülekezetnek íródott levélből meglátjuk, hogy az evangélium, a Krisztusról szóló bizonyságtétel mindig ott szárnyal, ahol emberileg ez lehetetlen (Jel 3,7-13). Kevés erőd van, mégis - igen, a legtöbbször a kevés erejű hívők és gyülekezetek világítanak. Ott van élet, ahol kevés az erő. Hogyan? Úgy, hogy ott az Úr erejére támaszkodnak. Ott él igazán a gyülekezet, ahol az emberi erőforrások jelentéktelenek, ahol nincs pénz, szervezettség, csak élet. Ahol sok az emberi erő, ritkán hallunk csak dicséretet, és itt csak az hangzik el. Kevés az erejük, mégis megtartják az Úr beszédét. Nem állnak tömegek mögöttük, nincs saját anyagi forrásuk, de az Úr megáldja az igét. Elég a kevés, az Úr kegyelmére épített erő. Ha elcsüggednénk, az Úr szava megerősít: elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz (2Kor 12,9).
Azt is jó látni, hogy ő nyitja ki a kapukat., a kegyelem kapuját is Ő nyitotta meg, és senki be nem zárhatja. De a szolgálat kapuit is Ő nyitja meg, és amit megnyit, azon menjünk be bátran, mert a világ nem zárhatja be. Azonban olyan ajtón, amit ő bezárt, ne akarjunk bemenni.
Aki megtartja az Úr beszédét, azt az Úr is megtartja a megpróbáltatás idején. A világ megpróbáltatik, és ebben csak az Úr tud megtartani. A megmaradás mindig az Úr kegyelme. Nem emberi összefogás, propaganda eredménye, hanem kegyelem. Megtartja hű népét a nehéz időkben is. Amikor az Úr születésére emlékezünk, ne csak visszafelé, hanem előre is nézzünk. A Jézus-ügy nem múlt, hanem jövő, el fog jönni hamar. Ne mondjuk azt, hogy van még sok időnk, mert Ő azt mondja, hamar eljövök. Igaz, az Ő időszámítása másképp működik, de el fog jönni. Várjuk Őt, és tegyük, amit mond. Tartsuk meg, amink van, az evangéliumot. Adjuk tovább másoknak. Ne rejtsük el ma sem kincsünket, hanem mondjuk el, mit tett az életünkben Jézus. A mai nap nem egy rég meghalt nagyszerű ember születésnapja, hanem az Élet Fejedelmének a napja, Aki él örökkön örökké.


Új világosság jelenék

1. Új világosság jelenék, Ó, tévelygés csendesedék; Isten igéje jelenék, Újonnan né-
künk adaték.

2. Evangéliom erejét, Krisztust, áldott szent Igéjét, Atya Isten nagy jó kedvét, Megmuta-
tá ő kegyelmét.

3. Kit sok száz esztendeiglen Eltitkolt volt Atya Isten, Mint megmondá jövendölvén
Ámos próféta könyvében.

4. Ezt a mi hitetlenségünk És nagy telhetetlenségünk, Érdemlette tévelygésünk, Ember-
beli reménységünk.

5. Igaz az Isten Igéje, Kivel él ember elméje, Kinek megmarad ereje És el nem vész ő
reménye.

6. Kérünk, Úr Isten, tégedet, Erősítsd meg híveidet, Hogy vehessük szent Igédet És
vallhassuk te hitedet.

7. Mert csak te vagy bizodalmunk, Ördög ellen nagy gyámolunk, Testünk ellen diadal-
munk, E világ ellen oltalmunk.

8. Dicsőség légyen Atyának És egyetlenegy Fiának, Ezeknek Ajándékának; A dicső
Szentháromságnak.

Isten áldásával.

2019. december 23., hétfő

Fehérben az Úrral


A
z Úr továbbra is  szól Júdához, a király hitetlensége ellenére is, aki fél a két szomszédos országtól (Ézs 8,1-22). Isten keresi az övéit, szívükhöz szól, és megerősíti őket abban, hogy félelmük alaptalan. Asszíria elfoglalja Arámot és Izráelt, Izráel fogságba megy, de Júda még marad. Nem kell félni, Isten hatalmasabb. Az ő dolguk, hogy bízzanak. Isten már cselekedett, elküldte Fiát, akiben legyőzte a gonosz erőit, bízzunk Benne! Forduljunk Hozzá hittel és bűnbánattal. Tárjuk fel szívünk mélységeit Előtte, és vegyük komolyan, amit mond. Szabad a fenyegetés közepette is látnunk az Úr győzelmét. Sok nyomorúságot látunk, de ne féljünk, mert Ő legyőzte a világot. Igaz az ének: Félelmektől megszabadít, szent félelemre tanít, ahol csak megjelent e drága kegyelem, bűnöst megigazít.
Az ellenség, Asszíria, Júdát sem kerüli el, de átélik: velünk az Isten! A karácsonyi ünnepkör is erre mutat rá, Immánuel, velünk az Isten. Ennek örvendezhetünk. Isten az emberrel van, nem ellene. Ezt mutatja az is, hogy még mindig nincs végünk. Ha Isten nem lenne jelen, és nem könyörülne, már elpusztítottuk volna egymást. Azonban jelen van igéje és Szentlelke által, bűnösöket kiragad a gonosz kezéből, megigazítja őket, és ők már világosságként élnek a sötét világban. Isten velünk van, ez erőforrás a mindennapokban, sőt, ez ad igazi tartalmat és célt. Ha itt van, akkor találkozni kell Vele. Az ünnepek jelzik: még lehet Vele találkozni. Még átélhetjük kegyelmét.
Isten velünk van, azt is jelenti ez, hogy van mondanivalója számunkra. Beleszól az életünkbe, megmondja, mit tegyünk. Megmutatja a helyes utat, amin járnunk kell. A próféta figyelmét felhívja arra, hogy ne a nép útján járjon, ne arra hallgasson, amit a többség mond. Ez fontos útmutatás ma is, környezettünknek is megvan a véleménye az életről, de mi ne arra figyeljünk, amit sokan jónak tartanak, ne sodródjunk az árral, hanem figyeljünk az Úrra! Ne féljünk attól, amitől mások félnek, hanem forduljunk az Úrhoz. Legyen ez a bizonyságtételünk: én pedig az Urat várom, és Benne bízom. Olyan jó, hogy várhatunk Rá, és bízhatunk Benne. Isten ad az igében tanítást, és küld bizonyságtételt is, arra hallgassunk. Az Ige biztos útmutató, nem téved el, aki figyel rá.
Urunk a szívek és a vesék vizsgálója, lényünk mélyére lát, így meg tud tisztítani minden bűntől, tévtanítástól (Jel 2,18-29). Látja a valóságot Thiatírában is. A gonosz beférkőzött a gyülekezetbe, rossz irányba tereli őket, de az Úr ad lehetőséget a megtérésre, a Hozzá való visszafordulásra. Az Úr a betegséget is felhasználja arra, hogy magunkba nézzünk és változtassunk. Gyakran a betegség alatt szólít meg, mert talán ilyenkor van időnk odafigyelni. A betegség közel hozza a halál gondolatát is, és ilyenkor sokan keresik az Urat.
Olyan jó látni, hogy akik kiállták a próbát, megmaradtak a nyomás idején is hűségben, nem kapnak több terhet. Az Úr nem ad több terhet annál, mint amit el tudunk hordozni. És még ahhoz is megadja az erőt. Az Úr odafigyel a győztesekre, és jutalmat készít nekik. Az győz, aki mindvégig ragaszkodik az Úr Jézus életformájához, aki éli, amit Ő mond.
A szárdiszi gyülekezet is kap levelet, amelyből megtudja, az Úr átlát a külsőn, tisztában van a valósággal (Jel 3,1-6). Nem téveszti meg a nevünk, és nem is udvariaskodik. Megmondja a valóságot, mint a jó orvos. Gyógyulásra akkor van esély, ha tudjuk, hogy betegek vagyunk, és ismerjük a problémát. Szárdiszban más a látszat, és más a valóság. Hogy van ez a mi életünkben? Az vagyok, aminek látszom? Az Úr a kettőt összhangba akarja hozni. Nagy baj, amikor elhisszük a látszatot, amikor úgy gondoljuk, hogy élünk, pedig halottak vagyunk. Az Úr az életet szereti, és életre akar kelteni. Halott egyházzal nem megy semmire. És nem a külsőségektől válunk élővé.
Ez a gyülekezet feladatot kap, menjen és erősítse meg a halófélben levőket, és amíg szolgál, bizonyságot tesz, maga is megelevenedik. Ha foglalkozunk az igével, az átjár és életre kelt. Azért is halódunk belülről, mert elhanyagoljuk az igével való élést. Emlékezz vissza, hogyan kaptad és hallottad, és térj meg, vagyis vedd komolyan az Úr kegyelmét. Amikor először hallottuk, megrendített, és megváltoztatta az életünket. Ő volt a legfontosabb, vonzott az Úr Lénye, alig tudtunk Vele betelni. Rongyosra olvastuk a Bibliánkat, kikopott a pad alattunk a gyülekezetben. Ma is így van? Ez jellemez még minket? Mentünk és másoknak is elmondtuk, amit az Úr elvégzett bennünk.
Az Úr beszél az élet könyvéről, az a lényeg, hogy oda legyünk beírva. Az Úr írja be oda azokat, akik hitre jutottak, akiknek bűneik  megbocsáttattak. Itt azonban névkitörlésről is beszél. Aki győz a maga korában a gonosz minden mesterkedése felett, azt fehér ruhába öltöztetik. Tehát, akik nem fordulnak el az Úrtól, hanem a próbákban is hűségesek maradnak. Aki győz, az marad beírva az élet könyvébe. Ezek szerint kikerülhetünk onnan, ha legyőz a világ, és tudatosan megtagadjuk Urunkat. Ő azonban meg tud őrizni a mélységekben, a gonosz támadása idején is. Csakis Ő tud megmenteni és megtartani. A fehér ruhát is Tőle kapjuk. Ezt nem lehet megvásárolni, nincs rá akció. A Fiú szerezte meg a hozzá való jogot, vére által. És aki enged a hívásnak, és követi Őt, aki átéli a kegyelmet, azt fehér ruhába öltözteti. Aki fehér ruhában van, az Vele jár. Erre is hív minket, járjunk Vele, egy új életben. A fehér ruha jelenti a másságot, azt, hogy különbözünk a többitől, és észrevehetők vagyunk.


Ó, érthetetlen kegyelem
                  
    
Ó érthetetlen kegyelem, mely rég utánam jár, ki tévelygőn, vakon bolyongtam utamon, egyszer csak rám talált!

Félelmektől megszabadít, szent félelemre tanít, S ahol csak meg jelen e drága kegyelem, bűnöst megigazít.

Hozzá bajok, vészek között mindig járulhatok, megőriz, megvéd, s bőségesen elég elérni otthonunk.

Az Úr, íme, jót ígért nekem: Vár Nála biztos jövő, Igéje szent erő, pajzsom, jutalmam Ő, életfogytiglan Ő!

S ha végsőt dobban majd a szív, az élet véget ér Túl titkok fátyolán a lelkem igazán szent békességre tér.

Sok ezredév, ha eltelik, - kevés, akár egy nap-, Dicsérni az Urat, mivel kegyelme nagy - oly érthetetlen az.


 Isten áldásával.

2019. december 21., szombat

Immánuel


A
z Úr üzenetet küldött az Egyiptomtól és Asszíriától segítséget váró királynak (Ézs 7,10-25). Ne féljen, mert az Úr előtt semmit sem érő üszkös fadarab Izráel és arám. Ne félj! - Mondja az Úr, és valóban, amikor Ő mondja, nincs okunk félelemre. De csak akkor tapasztaljuk meg a felszabadulást, ha hiszünk Benne. Ha hisszük, hogy nem kell emberektől várni a segítséget, mert az Úr kiment szorult helyzetemből. Ha nem hisznek az Úrnak, nem maradnak meg. Miért? Mert akkor egy másik népben bíznak, és annak a segítsége nem fog érni semmit. Meg kell tanulnunk rábízni magunkat Urunkra, az Úr Jézus Krisztusra. Nincs olyan helyzet, amiben ne tudna megoldást adni.
Mivel Áház szíve megkeményedett, bizalmatlan az Úrral szemben. Mennyi csodát át élt maga is, és hallotta népének történetét is. Elmondták neki az egyiptomi szabadulás hatalmas történetét, Isten csodálatos munkáját, a honfoglalást, és hívő elődeinek számos megtapasztalását, ám ő nem Istent kereste.  Modern akart lenni, ezért a bálványkultuszt vezette be, és a nagyobbik nép, Izráel barátságát kereste. Úgy gondolta, majd Izráel megoltalmazza, a régi nagy Izráelről álmodozott, de Izráel becsapta, magára hagyta, és most ellene fordult. Az idegen istenek, és minden más segítség, amit nem az Úr ad, magunkra hagy, sőt, gyakran ellenünk is fordul.
Itt ragyog fel az Úr kegyelme: Áház hitetlensége, hűtlensége ellenére Isten törődik velük. Felkínálja, hogy ad jelet, megerősítésképpen. A király jelet kérhet, ami által meggyőződhet arról, hogy amit a próféta mond, valóban igaz. Ő azonban nem kér jelet, kegyesnek akar látszani, de arról van szó, hogy nem akar Istenre hallgatni. Továbbra is a maga feje után megy. Nem jellemző ez ránk is? Azt mondjuk erre, mi nem kérhetünk jelet. Isten ideadta igéjét, benne minden megtalálható, amire szükségünk van. Fényt kapunk a sötétben, választ a kérdésekre, tanácsot a tanácstalanságban. Azonban mi sem mindig figyelünk az Úr szavára. Ugyanúgy félretesszük, mint Áház. Mi nem azt mondjuk: nem kérek jelet, hanem nem vesszük kezünkbe azt, amit már ideadott az Úr.
Az Úr maga ad jelet, és ez csodálatos, egy szűz fogan méhében, tehát a jel az lesz, hogy egy férfival még nem élő nő fog gyermeket várni. Lehetetlennek tűnt ez, és ez mutatja, hogy Istentől van a gyermek. Ő ad nekünk egy gyermeket, sőt, mi már tudjuk, hogy megkaptuk Őt. A neve Immánuel, üzenet ez is, azt jelenti: Velünk az Isten. Bármit mutat az ábra, és bármit is gondoljunk, ha ott a szívünkben kételkedés, hogy lehetetlen, hogy Isten velünk legyen, mert akkor nem történt volna meg az, ami megtörtént; akkor ez a név oszlassa el a kételyeket. Velünk az Isten! Igen, Ő velünk van, az emberrel van. Nem Ő van ellenünk, hanem a gonosz akar mindent megtenni, hogy elszakadjunk az Úrtól. Megtéveszt, és elhiteti velünk: Isten magatokra hagyott, és ha ez így van, akkor mi minek is törődnénk Vele. Nincs kire hallgatni, majd megoldjuk mi. Így azután mi fordítunk hátat az Úrnak.
Engedjük, hogy az ige a szívünkig jusson, Ő velünk van! Jézusban emberré lett, és ezáltal itt van és elérhető. Nincs messze, hanem maga ajánlja fel: hívjuk segítségül, és Ő ezt hallja, és megszabadít. Immánuel eljött, már nem kell várnunk, nekünk Ő nem jövő, hanem jelen. Azért jött, hogy megkeressen és megmentsen. Az Úr Jézusban teljesedett be ez az ígéret. Benne valóban velünk az Isten, itt jár a mi nyomorúságaink között, és odafordulhatunk Hozzá. Ahogyan az első században, úgy ma is fel kell ismerni, hogy Jézusban Isten van jelen. De nem azért jött el, hogy jászolba dugjuk, hanem azért, hogy szabadítónk legyen. Azért jött, hogy ma is legyen élő reményünk, hogy Úrrá legyen az életünk felett. Olyan jó, hogy mindez még valóság. Jézus nélkül elsodor az ár. A világ szennyes áradata vesz körül, és képtelenek vagyunk megállni vele szemben. Az Úr azonban megtart. Vele élhetünk másképp, Ő megtisztít a bűntől, és Istennek tetsző úton vezet.
Itt a következő levél, milyen jó, ma is van mit olvasni (Jel 2,12-17). Szerelmesünk írását mindig örömmel és szívesen olvassuk. Gyakran többször is elolvassuk ugyanazt. Így a minket szerető Úr levelét is vegyük többször kézbe, szavai átmossák a szívünket. Emberi indulataink helyére az Ő indulata kerülhet. Emberi látás helyett mennyei  látásban lesz részünk.
Ma is bemutatkozik, mindig új oldalát látjuk, ráadásul aktuális oldalát. Úgy közelít hozzánk, ahogyan az élet megköveteli. Kétélű karddal jön, ez az ítélet eszköze. De nem megölni akar, hanem megítélni az életünkben jelenlévő gonoszt, és le akarja azt rólunk választani. Az éles kétélű kés választja le az áldozatra alkalmatlan részeket a bemutatásra kerülő részektől. A bűn is így épül be az életünkbe, nehéz leválasztani, de az Úr szikéje jól működik, keze biztos. Ő nem tűri meg az ünneplést és a bűnt. Így, adventben, bűnbánatban láthatjuk meg, mily bűnök és szokások tapadtak rá az életünkre és ünneplésünkre. Ne engedjük, hogy bármi eltakarja Őt a szemünk elől, vagy fontosabbá váljon Nála.
Pergamonban van a sátán trónja, mindez azt jelzi, hogy ahol az Úr nevéért meghalnak tanítványok, ott a gonosz van jelen. Mert sátán embergyilkos. Pusztítja az Úr népét. Ez a gyülekezet életveszélyben sem tagadta meg az Urat. Nem engedte magát megfélemlíteni, és valóban volt, aki hű maradt mindhalálig.
Sátán tőrbe akar csalni, és ehhez köztünk lévőket használ fel. Úgy, ahogy Bálák tőrbe csalta Izráelt. Hogyan tette? Meghívta őket a maga vallási ünnepére, ahol már nem az Úr törvénye volt jelen. Azt mondták Izráel fiainak, hogy nem kell annyira szigorúan venni, amit Isten mondott, egy kis szórakozás belefér. Másrészt mi is Istent imádjuk, csak másképp. Ez a veszélyes, amikor el akarják hitetni, hogy minden vallás Istent imádja. A Biblia szerint nem. És aki figyel az Úr szavára, az nem téved el. Az is benne van, ha az Úrhoz leszünk hűek, elutasítanak, támadásnak leszünk kitéve.
Aki enged az Úr szétválasztó szavának, és nemet mond a bűnre, a hamisságra, és odafordul az Úrhoz, az a jelenlétét tapasztalja meg. Sőt, új nevet fog kapni. Aki győz, új nevet kap az Úrtól. Vele ma is győzhetünk, és kapunk mannát, igét, ami által táplál az Úr. Az Ő szava a manna, ebből meríthetünk erőt, és kapunk látást a küzdelemben.


VÉGIG MEGÁLLD A NAGY TUSÁT!

1.  
Végig megálld a nagy tusát!
Erőt Urad, a Krisztus ád.
Nyerd el, mit félretett neked,
A koronát, az életet!

2.  
A célra fuss, hogy mennybe juss,
Ott vár reád az égi juss!
Az út oda bizton vezérl,
Krisztus az út, Krisztus a cél.

3.  
Ne csüggedj el, Ő felemel,
Új erőt ád, csak bíznod kell!
Ha gondodat mind ráveted,
Segít vinni a terhedet.

4.  
Bízzál, ne félj, a Krisztus él!
Ő hűn szeret és megsegél.
Csak higgy, és Ő lesz Mestered,
Urad, s mindenben mindened!


Isten áldásával.

2019. december 20., péntek

Ne lágyuljon meg a szíved!


É
zsaiást elhívta az Úr, és azonnal kapott üzenet és feladatot is (Ézs 7,1-9). Az üzenet rámutat: mindig lesz maradék. Isten hagy maradékot, mert lesznek, akik a legnehezebb időkben is hűségesek maradnak Hozzá. A látszat gyakran csal. Amikor úgy gondoljuk, milyen sok a hívő, az Úr látja, hogy kicsiny nyáj az, szent mag. Soha nincs sok hűséges követője az Úrnak. És amikor elkeseredünk, mert csak kevesen vannak, akik követik az Urat, akkor is kicsiny nyáj, akkor is szent mag. Mag, amelyben élet van jelen. Ha ezt tudomásul vesszük, és mindenkor rá építünk, megőriz a csalódástól. Ha nem halljuk az Úr szavát, és nem látunk az Ő szemével, elkeseredünk, becsapva érezzük magunkat, amikor a díszletek mögött szembesülünk a valósággal. Az emberek általában igazodnak környezetükhöz, az aktuális divatokhoz, ahhoz, ami a nyugodt megélhetést biztosítja számukra. El akarják kerülni a konfrontációt, ezért oda hajlanak, ahol nyugalmat, előrehaladást, minél jobb életet gondolnak. Ne tévesszen meg a díszlet, hanem mindig figyeljünk Urunkra: „Mert az ÚR nem azt nézi, amit az ember. Mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van” (1Sám 16,7). Ha ezt az igét szemünk előtt tartjuk, akkor elgondolkodhatunk azon, vajon hogyan is tekint az Úr karácsonyi díszleteinkre? Ha nem azt nézi, ami a szeme előtt van, akkor mennyire hatódhat meg, és mennyire lehet elégedett az adventi koszorúinkkal, a fenyőkkel, a rengeteg villogó dísszel? Miközben a szívekben hűtlenséget, haragot, gyűlöletet, paráznaságot, lopást, hazugságot lát? Azért lett karácsony is, hogy végre a színfalak mögött is rendbejöjjenek dolgaink. Már nem kell elbújni, letagadni a valóságot, mert az Úr Megszabadít a bűntől, és helyreállít. Ő már elvégezte a szabadítást, így csak rajtunk múlik, hogy segítségül hívjuk-e.
Júda kicsi ország volt, az északi országrész, a testvérnép jóval nagyobb, és ők összefogtak az arámokkal. Így Júda emberileg nagyon nehéz helyzetbe került. Félelmetes helyzetbe, esélyük nem igazán volt, ennek ellenére nem tudták Jeruzsálemet bevenni. Miért? Mert az Úr az övéivel van, és az Ő jelenléte minden túlerővel szemben többet ér. Ő az igazi oltalom. Mi is meneküljünk Hozzá, soha ne az ellenség túlerejére nézzünk, hanem egyedül Urunkban bízzunk. Minden korra és minden helyzetre van megoldása.
Amikor a királynak hírül vitték az eseményeket, reszketni kezdett a szíve. Nagyon megijedt, ami tulajdonképpen érthető is. Azonban ha tudjuk, hogy Isten népének királya, már nem érthető. Azonnal Istenhez fordulhat, de nem ismeri Istent, nincs Vele élő kapcsolatban, nincs élő hite. Csak vallása van, de nincs Megmentő Ura. A vallás nem segít, ha nem ismerem az Urat, ha nem vagyok Vele állandó és élő kapcsolatban, én is félni fogok. Csak az Ő szava ad békességet, ha keresem, olvasom igéjét, békességet találok.
Isten küldi ehhez a remegő szívű királyhoz prófétáját, általa igéjét. És ez csodálatos, mert az igében erő van. Az Úr szava, ha engedek neki, munkálkodik bennem, és más megvilágításba, mennyei dimenzióba helyezi a jelen dolgait. Isten ezt üzeni: „Vigyázz és légy nyugodt, ne félj! Ne lágyuljon meg a szíved” (Ézs 7,4)! Isten számára két nagyobb ország királya csak üszkös fadarab, nem kell félni tőlük. Így látja az Úr problémáinkat, csak égett maradvány, nem veszélyes, ne félj tőle. Miért üzeni ezt az Úr, hát félni kellene?! Azért, mert „Nem valósul meg, és nem úgy lesz", ahogy ők tervezték. Isten a terveket meg tudja semmisíteni. A gonosz tervére a kereszten kimondta az Úr, nem valósul meg, nem úgy lesz. Amikor a keskeny úton támad a sátán, és életünk dolgait intézve hatalmasan elénk áll, és azt mondja, nem fog sikerülni, belebuksz vagy belehalsz, akkor halld az Úr szavát, és mondd a sátánnak: Nem úgy lesz, és nem valósul meg!  Azonban ez akkor működik, ha hiszek az Úrban, ha hiszem, hogy ez a látszat ellenére így lesz. Nem valósul meg a rossz, amit a gonosz tervez ellenem, az evangélium ellen.
A második levelet bonthatjuk ma fel (Jel 2,8-11). Dicsőséges Urunk újabb üzenete érkezett meg. Mivel ma már telefonon és számítógépen keresztül folytatjuk levelezésünket, igénk így szól: Új üzeneted érkezett. Pittyog a készülék, és te ugrasz, mert álmodból ébreszt, és lehet, hogy csalódsz, amikor ránézel, és azt jelzi, a feladó: Jézus! Az is lehet, hogy bosszúsan teszed félre, másra vártál, egy jó pénzügyi ajánlatra, ami a karácsonyi vásárlások idején kisegít. Azonban nyisd meg, és olvasd el, mert életed Ura és Gazdája szól hozzád, az a Jézus, Aki halott volt és életre kelt. Az Atya kihozta a halálból, legyőzte azt. Te még előtte vagy a halálnak, lehet, hogy épp rettegsz tőle, ezért figyelj Jézusra. Ő legyőzte ezt a félelmetes ellenséget, azt, akivel nem boldogul az orvostudomány sem. Jézus győzött, és hit által tiéd is lehet e győzelem.
A szmirnai gyülekezet nagy nyomásnak volt kitéve, üldözték őket az Úr nevéért, csúfolták őket, hogy élhetetlenek, nem akarnak minden áron meggazdagodni. Nem használják ki a világ által kínált lehetőségeket. Az Úr azonban másképp látja őket, tudja, hogy hisznek Benne, és hűségesek Hozzá. Ő gazdagnak látja őket, mert azok is. Nem az anyagi helyzettől függ, hogy gazdagok vagyunk-e, hanem a lelki gazdagságtól. Ha Jézushoz és Általa Isten országához tartozunk, gazdagok vagyunk. Természetesen, ez másfajta gazdagság, megtörténhet, hogy nem tudunk élelmet vásárolni, képtelenek leszünk a számlákat kifizetni, de gazdagok vagyunk, mert az Úr gondoskodik övéiről.
Nyomorúságotok lesz, börtönbe is vetnek közületek néhányat, de én ott is veletek leszek. A tíz nap azt jelenti, le fog telni, véges, és ne féljetek. A börtön is próba. A nehéz helyzet próba, ott derül ki, hogy szeretjük-e az Urat, és ragaszkodunk-e Hozzá. Légy hű mindhalálig, igen, csak erre figyelj, légy hűséges Uradhoz, mindhalálig. Tarts ki, ne add fel, menj végig az úton. Mert ez az ige nem csak mártírhelyzetre utal, hanem a mindennapokra is: tarts ki a hitben, Jézus mellett, ne engedd, hogy bármi elszakítson az Úrtól. Légy hű, nézz a jutalomra, amit az Úr ad. Nézd az igazi, az örök életet. A győztes örök életet kap Jézusért!


Tudom: az én Megváltóm él

1. Tudom: az én Megváltóm él, Hajléka készen vár reám; Már int felém és koronát Ígér
a földi harc után. Bár a világ gúnyol, nevet, :/:A honvágy tölti el lelkemet, Mert nemsoká -
ra hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyu -
godj a keblemen!

2. Remélek Jézusomban én, Ő törlé el sok bűnömet; Ajkáról hívón zeng felém: „Jer
haza, vár Mestered!” Bár a világ gúnyol, nevet, :/:A honvágy tölti el lelkemet, Mert nem -
sokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj,
nyugodj a keblemen!

3. Előttem, oly csudálatos, Hogy értem szállt a földre le; Miattam annyit szenvedett, Bű-
nömért annyit véreze. Bár a világ gúnyol, nevet, :/:A honvágy tölti el lelkemet, Mert nem-
sokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj,
nyugodj a keblemen!

4. Tudom, hogy közel Mesterem, Az óra fut, a nap közel; Elébe állok csakhamar, Meg-
váltó Jézusom, jővel! Bár a világ gúnyol, nevet, :/:A honvágy tölti el lelkemet, Mert nem -
sokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj,
nyugodj a keblemen!


Isten áldásával.

2019. december 19., csütörtök

Térj vissza!


A
 próféta a saját elhívásáról tesz bizonyságot (Ézs 6,1-13). Ez az esemény egy életre beleíródott a szívébe. Isten dicsőségét látta, és az Úr szavát hallotta. Mindez azt eredményezte, hogy Ézsaiás többé nem az volt, aki előtte. Ez a látomás és Isten szava megváltoztatták őt és az egész életét. Az Úrral való élő találkozás után nem maradunk azok, akik voltunk. Nyomot hagy rajtunk. A teremtéskor ránk került Isten lényének a pecsétje, a maga képére formált, és amikor ma kézbe vesz, szintén pecsétet tesz ránk. Eljegyez magának Krisztusért a Szentlélek pecsétjével. Krisztust formálja ki bennünk, az Ő hasonlatosságára alakít. És azzal bíz meg, hogy mi hagyjunk nyomot, a Fiú életének lenyomatát ezen a világon.
Uzzijjá király halála után éli meg az elhívást, és látja az Urat Ézsaiás. Amikor a király meghal, az Úr megjelenik trónján ülve, mintegy jelezve: a Király él. Amikor azt gondolják, minden remény elszállt, nincs, aki segítse a népet, nincs megoldás, akkor Isten bepillantást enged a maga világába, és elveszi a leplet trónjáról. Ma is, aki keresi Őt, megláthatja a trónt. Láthatjuk az Urat uralkodni, és ez megerősít abban, hogy van tovább. Nem emberektől, királyoktól függ az életünk. Mi már tudjuk, hogy a mi királyunk az Úr Jézus. Ez a látomás üzeni: emeljük fel mindig tekintetünket, és pillantsunk bele Isten világába. A Biblia olvasása segít ebben. Bármi történik, ne húzzanak le a földi események, hanem lássuk meg az Úr trónját és országát. Mi már úgy élhetünk, hogy tudjuk: az Úr jelen van.  Szól hozzánk, megvigasztal és szolgálatra hív.
Isten jelenlétében elveszettnek látja magát Ézsaiás, rátelepednek bűnei, és tudja, ő sem különb elődeinél, kortársainál. A bűn azt súgja, el vagy veszve, így nem kellesz Istennek. Milyen jó, hogy Ő cselekszik. Nem azt mondja, hozd rendbe magad, tisztulj meg valahogy, aztán majd tárgyalunk. Nem, Ő maga tisztítja meg a prófétát. Nem kell félni, hogy nem felelünk meg Istennek, vagy így, ahogy vagyunk, nem jöhetünk. Ő azt akarja, amint vagy, jöjj! Jöjj Hozzá, és Jézus vére által megtisztít. Az ajkam, az egész lényem tisztává teszi a vér. Szolgálatra tisztít meg, arra, hogy szóljuk a Tőle való üzenetet.
Vétked el van véve, és bűnöd meg van bocsátva, szól a szeráf, nem azt mondja, majd meg lesz bocsátva, hanem meg van. A múlt le van zárva, Isten nem nézi azt, ami mögöttem van. Jézusért mi is így nézhetünk életünkre, meg van bocsátva, el van véve a bűn, és élhetünk így. Bízzuk magunkat Isten szavára, Ézsaiás többé nem gyötrődik azon, hogy kapott-e bűnbocsánatot, tudja, hogy minden úgy van, ahogyan hallotta. Minden úgy van, ahogy az igében az Úr kijelenti, vegyük szavát komolyan, mert kőszikla az. Az ige megtart a kétségek idején, csakis az ige tart meg.
Ezt követően Isten kérdésére már azt mondja: Itt vagyok én, küldj el engem! Már tudja, hogy alkalmas, mert az Úr azzá tette. Nem magára épít, sem emberekre, hanem egyedül az Úrra. Menj el, és mondd meg a népnek, hirdesd az igét. Mondjuk el azt, amit Isten kijelentett. Mondjuk el karácsony igazi üzenetét. Mondjuk, és ne hallgassuk el. Adjuk tovább azt, amit elvégzett az Úr az életünkben. Mert Ő az élet forrása, Ő a megoldás.
Megérkezett az első adventi levél, ím, az Úr is levelezik (Jel 2,1-7). Ő is küld üdvözletet. Tartja velünk a kapcsolatot, azt akarja, hogy vegyük észre Őt is. A levél felhívja Őreá figyelmünket, annyira belemerülünk a világ dolgaiba, sodor az adventi bevásárlási láz, de ez a levél elgondolkodtat. Megkérdezi: szeretem-e még Őt? És itt nem udvarias választ, betanult szöveget vár, hanem szívünk igazi tartamát. Úgy szeretem-e most is, mint amikor megismertem, és átölelt a kegyelem? Rádöbbentem, hogy szeret az Úr, meghalt értem a kereszten, és akkor egész lényemmel viszontszerettem. Mindennél fontosabb volt Ő. Kötéllel sem lehetett visszatartani az istentiszteletektől, mentem és vittem a jó hírt. Tetteim is Róla beszéltek, átalakult minden. Lemaradtak a rossz szokások, a bűnök, és új szokások alakultak ki. Így van ez még ma is? Mindennél fontosabb az Úr Jézus Krisztus? Falom ma is úgy az igét, mint akkor?
Ha őszinték vagyunk, elfogadjuk az Úr megállapítását, már nem vagyok ugyanaz, már nem vágyakozom úgy az igére. Sok egyéb érdekesebb és fontosabb hír vonz. Annyi minden eláraszt, sok a munkám, mindenki rám támaszkodik, és közben már elveszett a kapcsolat. Elhagytam az első szeretet tüzét. Tulajdonképpen magát az Urat hagytam el, mert Ő a Szeretet.
Az első szeretet elhagyása azt jelenti, továbbra is lehetek én sürgő-forgó, ott vagyok az élbolyban, csak már nincs csendem, már nem vagyok Vele együtt. Nem olvasom az igét, sodor az ár. Azt teszem, amit elvárnak, a környezet diktál. Sátán nagyon jól tudja, mivel vonhat el az Úrtól. Még a szolgálat is elvonhat, az is állhat közénk. Közben a világ megdicsér, látja az aktivitást, de nem veszi észre, hogy ez már csak üres látvány.
Azonban az Úr nem akarja, hogy teljesen kiüresedjünk, és elvesszünk Nélküle. Keres, és újra meg akar eleveníteni. Mert Őneki nem szokásokra, szervezeteke, hanem élő hitű tanítványokra van szüksége. Ha nem térek vissza az első szeretethez, vagyis Hozzá, kimozdítja gyertyatartómat. Kimozdítja a gyülekezeteket is, mert üres, tartalmatlan közösségre, íz nélküli sóra, fény nélküli lámpára nincs szüksége. Isten nem múzeumigazgató. Ő az életet hozta a földre, és azt adja tovább népe által is.
Aki győz, vagyis aki legyőzi a szeretet nélküli üresség hatalmát, és újra Hozzá megy, azt megjutalmazza. Az élet fájáról ad enni. Az igazi életet, az el nem múló életet Ő adja. Máshol nem szerezhető meg. Ráadásul ingyen adja. Jöjj Hozzá, vedd el az életet, mert meg lehet újulni. Vissza lehet térni oda, ahonnan eltértünk. Rendbe jöhetünk Vele és egymással is.


Amint vagyok, sok bűn alatt

1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hívó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fo-
gadj el, Jézusom!

2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztít-
hatod: - Fogadj el, Jézusom!

3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem féle-
lem: - Fogadj el, Jézusom!

4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakám -
ra fény: - Fogadj el, Jézusom!

5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád
magát: - Fogadj el, Jézusom!

6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor
odafent: - Fogadj el, Jézusom!


Isten áldásával.

2019. december 18., szerda

Ne félj!


I
zráel nagyon belemerült a mindennapi élet dolgaiba, annyira, hogy már az Úr dolgaival nem törődnek (Ézs 5,8-30). Minél inkább hatalmába keríti őket a jólét, annál inkább távolodnak az Úrtól. Mert nem csak a bűn von el Istentől, hanem az élethez szükséges dolgok is, ha azok kerülnek a középpontba, ha azokért élünk. Isten népének a házépítés és a szórakozás került az életük középpontjába. Versenyeztek, ki épít nagyobb és szebb házat, és közben a tempó tartásához italra volt szükség. Mintha a mai világ elevenedne meg szemeink előtt, sokan újabb és újabb épületeket építenek vagy vásárolnak, mindenki külön lakik, vállalkozások nőnek ki a földből, és ezek annyi energiát elvonnak, hogy Istenre nem marad idő. Mivel az élet olyan jól alakul, hogy szinte bármit meg tudunk tenni, már Isten dolgai nem érdekelnek. Kevesen kérdezik, mit akar az Úr? 
 Nem igazán forgatjuk az igét, ha igen, akkor is csupán egy kis lelki vigaszt, életutunk igazolását keressük. És ha terveink megvalósulnak, és egyre jobban élünk, úgy gondoljuk, ez Isten akarata. Ezeknek az embereknek is sikerültek a terveik, megvalósultak elképzeléseik, mégis távol voltak Istentől. Az ige azonban azt mondja róluk: megvetették a Seregek Urának törvényét, és megutálták Izráel Szentjének beszédét. Úgy voltak vele, ha minden sikerül anélkül, hogy Istent kérdeznék, minek is foglalkoznának azzal, amit mond. Így egyre inkább belekeveredtek a világba, életük már nem Istenről szólt, hanem a pogány népek szokásaihoz igazodott.
Azonban mindez csak felület, csak látszat. Ami ma jónak tűnik, az meg fog ítéltetni, arra rámegy az életük. Isten keresi őket a prófétán keresztül, de annyira belebonyolódtak önmagukba, a jobb éltbe és a pogány kultuszba, hogy képtelenek meghallani Isten szavát. A világ azért csábít el, hogy eltompítsa a szívünket, és alkalmatlanná tegyen az Istentől jövő jelzések érzékelésére. Megkövéredik a szív, teljesen eltompul a hallásunk. Az Úr szól, Ő nem mond le rólunk, de szavát meg kell hallani.
Izráel nem hallgatott az Úrra, nem vette komolyan jelzéseit, és ennek meglett a következménye. Minket is hív az Úr, ne engedjük el szavát a fülünk mellett. Mert Isten az Úr Jézusra vetette bűneinket, nem vagyunk Isten haragja alatt, de ezt nekünk kell felismerni. Nekem kell odaborulni, megvallani bűneimet, és hálás szívvel elfogadni a kegyelmet. Most már kegyelem alatt élünk, de ezt is meg kell látni. Nem én felelek meg Istennek, hanem Krisztus érdeméért fogad el. Már nem azért élek, hogy megfeleljek, hanem hálából a Szentlélek ereje által dicsőítem Őt. A hívő élet Krisztusról, az Ő bennem való életéről szól. Ő tesz alkalmassá az újszövetségben való járásra.
János nemcsak biztat másokat kitartásra és hűségre, maga is szenved az Úrért (Jel 1,9-20). Éli, amit ír. Talán azért is került száműzetésbe, hogy hitelesebb legyen az üzenet. Így mindenki tudja, János is szenved, Jánosnak is nehéz, talán mindenkinél nehezebb. Így, amikor leírja: társatok a béketűrésben - senki nem gondolja, hogy könnyű neki. Mindenki tudja, ő is tűr Jézusért, az evangéliumért. Az Úr Jézushoz lett hasonlóvá az apostol, mert ő sem azért került Patmoszra, mert elkövetett valami gaztettet. Isten ügyéért szenved. Az evangélium szolgálatáért került száműzetésbe. Az idős János veszélyes lett, mert nem hódol meg. Nem hajlik a dereka, hű marad Mesteréhez ilyen áron is. Könyörüljön rajtunk is az Úr, hogy hűek maradjunk, ne igazodjunk a világ elvárásaihoz. Bizony, nem könnyű ez, talán ilyen jólétben még nehezebb hűnek lenni.
A szigeten, ami kőbánya volt, az Úr napját a Feltámadottal tölti János. Lélekben voltam ott az Úr napján. Azt jelenti ez, hogy testben nem lehetett a gyülekezetben, de ott, ahol volt, ráhangolódott Jézusra. Még a kőbányában, nem egészen optimális, nem lelki helyen is el lehet csendesedni. Betegágyon, zsúfolt kórházi szobában is lehetünk lélekben együtt az Úrral. Rajtam múlik, hogy a magam helyén elcsendesedek-e. Mindez rámutat arra, hogy az Úr mindenütt jelen van. Ha mi a lelkünket Rá hangoljuk, megtapasztaljuk jelenlétét, meghallhatjuk a hangját. Bizonyára nem egy csendes hely volt Patmosz, a kőfejtőben állandósult a kövek robaja, a kalapácsok csattanása, és János mégis hallja a hangot. Az Úr hangját, aki ismeri, meghallja még a zajban is. Ezért fontos, hogy amíg jók a körülményeink, szoktassuk lelki hallásunkat Jézus hangjához, és akkor rosszabb feltételek között is meghalljuk Őt.
János megfordult, talán nem is volt könnyű megfordulni, de hang vonzza őt, mert tudja, hogy csakis az ő Urától jöhet. És amit lát, az lenyűgözi, leveri a lábáról, mert nem olyannak látja, mint amikor a földön járt. Mostani alakja semmihez sem fogható. Most szembesül azzal, ki is Jézus! Rádöbben: valóban az Isten járt Jézusban a földön, és ő Neki lehetett a tanítványa. Nézd és csodáld ma is az Urat! Úgy, ahogy János tette, és e csodálatból származzon őszinte odaszánás. Mert nem az a feladatunk, hogy úgy gyönyörködjünk Benne, mint egy festményben, hanem átélve Istenségét, ellenállás nélkül bízzuk Rá életünket. Valóban szolgáljuk Őt.
Az Úr valóban nem változik, azt mondja most is, amire szükség van. Ne félj! Igen, erre van szükségünk. Ne féljünk, nem kell félnünk, mert az Úr él és jelen van. Kezében van az élet teljessége. Erős keze van, és akit ezzel a kézzel megérint, az talpra áll. Bármi vitt padlóra, halld meg az Úr szavát, ne félj! És ebben már megbízatás is van. Állj talpra, írd meg, amit láttál. Talpra fogsz állni velem, nem vagy reménytelen! Talán valami elcsüggeszt, mert nem úgy sikerült, ahogy szeretted volna, ne engedj a depressziónak, hanem halld meg Uradat: Ne félj, hanem menj tovább! Tegyél bizonyságot rólam. Ne maradj a földön, ne arra figyelj, ami földre vitt, hanem nézz Rám! Ha így teszünk, győzünk Vele. Mert Őt is levitte a halál, de kijött belőle, most él! Jézussal kijössz mindabból, amiből a megad erejéből nem tudtál talpra állni.


BÍZOM BENNED, URAM JÉZUS

1.  
Bízom Benned, Uram Jézus,
Benned bízom egyedül,
Kit kegyelmed árja hordoz,
Az bizton üdvözül.
Bízom Benned, Uram Jézus,
Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,
Én bízom Benned, Uram Jézus,
Igéd biztat reá.

2.
Mint a pásztor gyenge bárányt,
Úgy vezet folyvást kezed,
S annak, aki Rád tekint csak,
Elesni nem lehet.
Bízom Benned, Uram Jézus,
Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,
Én bízom Benned, Uram Jézus,
Igéd biztat reá.

3.  
Gondot is viselsz Te rólam,
Hordod minden terhemet,
Hogyne bízna szívem Abban,
Ki engem úgy szeret!
Bízom Benned, Uram Jézus,
Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,
Én bízom Benned, Uram Jézus,
Igéd biztat reá.

4.  
Bízom Benned, Uram Jézus,
Add, hogy mindig így legyen,
Bízzam Benned, bármi érjen,
És bízzam szüntelen!
Bízom Benned, Uram Jézus,
Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,
Én bízom Benned, Uram Jézus,
Igéd biztat reá.

Isten áldásával.