Az Úr fegyvere

 

I

sten kemény és fájdalmas üzenetet bízott Sámulre, megbánta, hogy királlyá tette Sault (1Sám 15,10-35). Ez nagyon fájdalmas és szomorú, és nagyon komolyan kell venni. Isten nem ember, Ő nem bán meg semmit, és most mégis megbánta Saul királlyá való választását. Ez komoly figyelmeztetés, megbánhatja az Úr az elhívásunkat, és ez azt jelenti, visszahívhat abból a munkából, amivel megbízott. Miért bánta meg az Úr Saul elhívását? Mert nem tartotta meg az Ő beszédeit. Engedetlenné vált Istennel szemben. Isten az Ő beszédének, az igének megtartását nagyon komolyan veszi. Hogyan is nevezhetjük magunkat az Úr Jézus tanítványának, ha nem hallgatunk Rá. Egy munkahelyen a tanuló hallgat a mester szavára, és mi hallgatunk az Úr szavára.? Ha őszinték vagyunk, akkor bátran kimondjuk, hogy bizony a mindennapokban oly sokszor nem azt tesszük, amit az Úr elvár tőlünk. Azonban, ha ide eljutunk, akkor bűnbánattal valljuk ezt meg! És kérjük Isten Lelkét segítsen engedelmesnek lenni.

Sámuelt is felháborítja, amit Istentől hall Saul felől, de imádkozik érte. Egész éjjel az Úr előtt tusakodik. Mi tudunk emberekért az Úr előtt tusakodni? Sámuel felkeresi Sault, de kiderül, ő most mással, saját magával van elfoglalva. Megörökíti a győzelmét. Emlékoszlopot állít magának. Ide jutott az Úr elhívottja, már nem Istennek állít oszlopot, nem az Ő nevét dicsőíti, hanem a magáét akarja megörökíteni. Elvette az Úr dicsőségét. Magát imádtatja.  A hatalom átformálta Sault. Nagy veszély ez. Csakis az Úrral való szoros kapcsolatban maradhatunk meg alázatban. Kinek tulajdonítom a győzelmet? Kinek a nevét örökítem meg, és hagyom hátra az utókorra? A magamét vagy az Úr Jézus nevét? Minden dologban Őreá mutatok?

Saul annyira öntelt, hogy el is hiszi, hogy megtette, amit az Úr mondott neki. Nagy megtévesztése ez a sátánnak, elhiteti, hogy az engedetlenség, az engedelmesség.  Megelégedetté tesz a félszívű élettel és szolgálattal. Azonban Sault leleplezi az állatok bőgése. Nem lehet elrejteni az engedetlenség nyomait. Mindig vannak jelei, amik meg fognak látszódni. És Saul még most is hárít. A népre fogja engedetlenségét. Így indult az Édenben is, Ádám Évát okolta, Éva pedig a kígyóra hárította. Mert az valóban igaz, hogy kívülről jött a csábítás, de Ádám és Éva nemet mondhatott volna rá.  Ugyanígy Saulnak is nemet kellett volna mondani a nép felé. Nagy problémánk a nemet mondás. Mert ha nemet mondunk, veszítünk népszerűségünkből. Szembekerülünk másokkal és azt nem szeretjük.

Szem előtt kell tartanunk, amit Isten üzen. Mindennél többet ér az engedelmesség, nem lehet vallásos cselekedetekkel, áldozattal eltakarni. Isten engedelmességet vár. Mégpedig a szava, az igéje iránti engedelmességet kíván. Isten nem kultuszgyakorlást kér, hanem engedelmességet. Saul megtudja, Isten mást választott, azonban ez nem azt jelenti, hogy lekerül a trónról, hanem lehetőséget nyújt neki, hogy rendezze dolgait az Úrral. Sámuel is bánkódik miatta, vagyis hordozza őt, Isten előtt. Ha dinasztiát nem is tud alapítani, de király maradhat továbbra is, és ez Isten kegyelmessége. Isten az ítéletében is kegyelmes, ragadjuk meg kegyelmét.

Az imádság nagy fegyverét adta az Úr tanítványainak a kezébe (Mt 17,22-23).  Rámutatott, hogy a térdeinken kell felvenni a harcot a gonosz, a bűn minden formája ellen. Ha győzelmet akarunk elérni ebben a világban, és nem szeretnénk kudarcot vallani, térden állva közeledjünk a problémához. A gonosz minden munkája csakis imádság, könyörgés által törhető meg. A könyörgés jelzi, Istentől várjuk a segítséget, az Úr Jézus nevében szállunk szembe a gonosszal.

A győzelmes élet titkának a feltárása után, az Úr arról beszél, hogy emberek kezébe adatik.  Mindezzel jelzi, hogy Ő és az az élet, amit hozott nem kell az embernek. Nem kell az imádságos megoldás. Az ember nem alázattal, imával, Isten erejével, hanem a saját képességeivel akar továbbmenni. Mivel Őt elutasítják, és megölik, fontos, hogy a tanítványok felvállalják, amit az Úr mondott. Fontos, hogy beálljunk a gonosz elleni harcba, és ne valljunk kudarcot. És ez csak akkor valósul meg, ha kapcsolatban vagyunk Vele. Az imádság, kapcsolat az Úrral.  A csőd akkor következik be, amikor a kapcsolat megszakad.

Az Úr felkészíti tanítványait arra, ami vár Rá. Megölik. A tanítványok nehezen tudják ezt elfogadni. De fel kell rá készülniük. Meg kell látni, hogy az embernek nem kell Isten, nem kell az Ő Fia, az Úr Jézus a Krisztus. Az ember azt gondolja, ha megöli Jézust, akkor megszabadult Tőle.  Benne van az is ebben, hogy Isten nélkül az ember a mai napig azt gondolja, a fegyver, a másik leigázása, elpusztítása a megoldás. Igénk üzeni, hogy amíg Jézusnak nem adjuk át az életünk feletti uralmat, nem is lesz változás. Jézus megölésének, az evangélium elutasításának következménye van, mégpedig az ember egyre gonoszabbá válása. Ezen nem segít a vallás sem, csak egyedül a szív Krisztus általi újjászületése. Amíg a régi természetünk nem hal meg a kereszten, és nem tudjuk személyesen elmondani, élek többé, nem én, hanem él bennem a Krisztus, akkor nincs igazi változás. Ezért imádkozzunk, ezt kérjük, hogy a kereszten való meghalás végbemenjen, és megtagadva magunkat, Isten dicsőségére élhessünk.

 

 

Istennel járni, lakozni

 

Istennel járni, lakozni, Szent élettel illatozni,

Igaz hitben nem habozni: Jézus Krisztus,

taníts, Taníts imádkozni!

 

 

Isten áldásával.

 

Semmi sem volna lehetetlen

 

S

ámuel megszólítja Sault, és azt kéri tőle, figyeljen most az Úr beszédére (1Sám 15,1-9). Isten megszólít az igehirdetésen, a bibliaolvasáson, vagy mások bizonyságtételén keresztül, és azt kéri, hogy most figyeljünk. Azért szólít meg, mert akar valamit mondai. Feladatot bíz ránk, ahogyan Saulra is. Tehát figyeljünk az Úr szavára, és amit mond, azt vegyük komolyan, és tegyük meg. Mit kér Saultól, induljon harcba Amálék ellen, mert annak idején útját állta Izráel népének. És ezzel, Isten akaratával állt szembe. Eddig kapott időt a megtérésre, arra, hogy Istent megismerje és rábízza az életét. Mivel ez nem történt meg eljött az ítélet ideje. Saulnak mindent el kell távolítani, ami az engedetlenséghez, bálványimádáshoz kötődik. Nekünk is mindent ki kell takarítani az életünkből, ami útját állja Isten akaratának. Mi állja útját? Majd meg fogjuk látni, az engedetlenség. Így azután az engedelmesség az, ami előre viszi az életünket. Amire azt mondja Isten, távolítsuk el, vagy szakítsunk vele, azt tegyük meg.  Mert Ő a bűnt nem tűri meg. Azt akarja, hogy szent nép legyünk, hogy az életünk világítson. És csak a tiszta lámpás világít. Ami kormos, szennyes, azt meg kell tisztítani. Isten megtisztítja a bekoszolódott életünket. Nagy próba ez, mert olyan dolgokat kell eltávolítani, amiknek ők is hasznát vehetnék. Azonban ami az ellenségé, ami bűnből származik, az nem gazdagítja az én életemet.

Az Istentől elválasztó szokásoknak ne kedvezzünk. Mindent dobjunk ki, ami ellenkezik az Ő akaratával, ami rossz fényt vet Isten népére. Azonban egy próbát kiált Saul, az Izráelitákat segítő kénieket engedte elvonulni. Nem bántotta azokat, akik Isten oltalmát élvezték. Irgalmasságot cselekedett velük. Azonban a másik próbában elbukott. Amikor a zsákmányra került sor, azzal nem Isten szava szerint bántak. Szelektáltak, ami jó és hasznosítható volt azt megtartották. Csak a hitvány és értéktelen dolgot pusztították el.  Mi is egyetértenénk velük, csakhogy ez engedetlenség.  Ez nem hódító háború volt, hanem Isten ítéletének a közvetítése. Amit Isten megítél, azt az övéi nem menthetik fel. Nem tarthatjuk meg azt, amit Isten kidobásra szán. Ha mégis megtartjuk, nem lesz áldás rajta.

Mennyire nagy kísértés ma is, hogy ami rossz, ami tönkretesz, attól szabadulunk, de a bűn kellemes formáit, szokásait meg akarjuk tartani. Csak a hitvány dolgoktól akarunk szabadulni. Az is benne van, hogy Istennek csak a hitványat, a kevésbé értékeset adjuk, amíg az értékest megtartjuk magunknak. Mi még élvezni akarjuk az életünket, és majd csak az idős kort adjuk az Úrnak. De vajon lesz-e idős kor? Isten azt szeretné, ha már fiatalságunkkal Neki szolgálnánk.

Az Úr Jézus lejött a hegyről a tanítványokkal (Mt 17,14-21). Nem őket küldte le, hanem jött velük. És ez a hívő élet lényege, Jézussal együtt az életbe, a bajok közé. És ott egy apa érkezik Hozzá. Kilép a sokaság árnyékából, és vállalja magát és Jézust. Vállalja, hogy tehetetlen, segítségre van szüksége. Közben megvallja, Jézus az Ő számára Úr, vagyis a Messiás. Akkor jön változás az életünkbe, ha kiállunk és őszintén vállaljuk, tehetetlen vagyok. Nem tudom magam megoldani a problémát, segítségre van szükségem. És amint az apa, mi is jöjjünk Jézushoz. Valljuk meg, hogy Tőle várjuk a segítséget. Úgy jöjjünk, ahogy ő, leborulva, és már ez azt is jelzi, az igéből megismertem, Úrnak tartom, akinek egy szó elég, és amit kimond, az megtörténik. Valljam meg az életem Urának Jézust, és engedjem, hogy szava meghatározza az életemet.

Az apa a tanítványokhoz hozta a fiát, hitte, hogy ők is képesek meggyógyítani. De csalódott, mert nem tudták. Vajon ma a világ várja-e a hívőktől a gyógyulást, a javulást? Történik-e általunk valami. És mi, ha baj van Isten gyermekeit, a hívő embereket keressük?

A tanítványok csődöt mondtak, képtelenek voltak meggyógyítani a fiút. Lefegyverezte őket a gonosz, bénultan és tehetetlenül álltak ott. Hányszor állunk mi is bénultan a gonosszal szemben, pedig nem kellene így lennie. Ezért is kiált fel Jézus, meddig kell őket tűrnie, és nevezi hitetleneknek őket. Mert ők felhatalmazást kaptak a betegek gyógyítására, de úgy gondolják az már nem érvényes.  Mint ahogy mi is azt gondoljuk, az Úr rajtunk keresztül már nem gyógyít, nem szabadít. Azonban pünkösdkor eljött a Szentlélek és általa hatékonnyá válhatunk. A Szentlélek Isten a tanítványokon keresztül munkálkodik.

Ezt követően az Úr megdorgálja az ördögöt és az kimegy a fiúból, és ő meggyógyul. Egy jézusi szó elég. Ilyen nagy hatalma van az Úr szavának. Ő szól és a gonosznak távoznia kell. Természetesen ehhez az is kell, hogy mi akarjunk Tőle szabadulni és forduljunk Jézushoz.

Mustármagnyi hittel semmi sem lehetetlen. Ez a hit Krisztusból nyeri az energiáját. A hitünkön keresztül fejti ki hatását az Úr. Nem nagy, hanem nagy Krisztusba vetett hitre van szükség. Fontos üzenet még, csak imádság által oldódnak meg a dolgaink. A gonosz csak imádság által távozik. Fontos eszköz a hívők kezében. Éljünk vele, vigyük az Úr elé életünket, legyünk állandó, élő kapcsolatban Vele.

 

 

 

Mind jó, amit Isten tészen

 

1. Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja, Ő énvélem is úgy tégyen, Mint kedve

néki tartja. Ő az Isten, Ki ínségben Az övéit megtartja, Hát légyen, mint akarja.

2. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engemet meg nem csal, :/: De igaz ösvényen viszen, Én

megelégszem azzal, Hogy kedvében, Kegyelmében Ő forgatja dolgomat, Csak rá ha-

gyom magamat.

3. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engem meg nem utál, :/: Mint jó orvosom, úgy tészen,

És mérget ő nem kínál. Orvosságot, Boldogságot Énnékem készít, tudom, Azért csak

benne bízom.

4. Mind jó, amit Isten tészen, Ő az én idvességem, :/: Ő velem rosszul nem tészen, Rá-

bízom egész éltem. Örömömben, Keresztemben Mind nyilván megmutatja, Hogy java-

mat akarja.

5. Mind jó, amit Isten tészen: Ha oly pohárt innék is, :/: Amelynek íze szívemnek Nagy-

keserűn esnék is, De eltűröm, Mert víg öröm Felváltja ezt végtére, Sok búm enyhítésé-

re.

6. Mind jó, amit Isten tészen, Mind örökké ezt vallom, :/: Ha rajtam bú, bánat lészen S

kell bosszúságot látnom. Mindazáltal Megvigasztal, Mint édes Atyám, engem, Mert csak

ő segítségem.

 

 

Isten áldásával.

Vegye fel a keresztjét!

 

I

sten valóban Izráel kezébe adta a filiszteusokat (1Sám 14,16-52). Jónátán akciója teszi egyértelművé ezt. Ez nem Jónátán magánakciója, Isten indította őt, és az előőrs elleni sikeres támadás a jelzés, eljött a szabadulás ideje. Riadalom támad a filiszteusok táborában, mert Isten jelen van. Meg kell tudniuk, hogy ez a nép Istené. És ez így van ma is. Izráel Isten népe. De meg kell tudni a világnak azt is, hogy jelen van az egyház, és ő is Isten népe. Ma Isten az egyházon keresztül munkálkodik. Azt akarja, hogy a bizonyságtételeink által minél többen megrendüljenek. Meg kell rendülnünk az emberben, és az önmagunkban való bizalomban, és ha ez megtörténik, odafordulunk az élő és szent Istenhez. Meg kell látnunk, hogy Jézusra van szükségünk. Nélküle nem igazán tudjuk megoldani saját életünket, és a megoldatlan életek problémát generálnak a közösségekben is. Aki önmagával nem tud megbékélni, az a másikkal sem fog. Aki a maga életét elrontotta, az egy nagyobb közösség életét is rossz irányba fogja terelni. Tehát először nekem kell megrendülni, de ehhez találkozni kell az Úrral. A megrendülést az igébe való beletekintés végzi el.  Péter is, amikor Jézus Lényébe tekintett megrendülve mondta ki, bűnös ember vagyok. Ilyen megrendülésre van szükségünk, vagy ahogyan a tékozló fiú mondta, vétkeztem Ellened. Mindez magával hozza a hazatérést is.

Saul elég zavartan viselkedik, meglátszódik az engedetlensége és annak a következménye. Bizonytalanná válik. Akit Isten Lelke elhagy, az bizonytalan lesz. Ha az egyház, a hívő ember is engedetlenné válik, bizonytalanság lép fel az életében.  Mert biztossá az Úr teszi lépteinket. Aki nincs kapcsolatban felfelé, az bizonytalanná válik. Egyéni érdekek mentén fog dönteni, mert nem látja, és nem ismeri Isten akaratát. Saul nem érti már Isten jelzését. Ahelyett, hogy harcba indulna, a népet számlálja, majd most akar harcolni. Akkor kellett volna Isten szavára várni, amikor azt a próféta mondta. Saul kapkod. Ha nem az ige a mércénk, akkor mi is kapkodunk. Aki figyel az Úrra a hirtelen helyzetekben, vagy a zavarodottság idején is tudja, mit kell tennie.

Kiderül, Saul elhamarkodottan megeskette a népet, ezzel azonban veszélybe sodorta Isten népét. Egyértelműek már a zavar jelei. Azonban mindaz, ami történik Saul számára is jelzés. Isten jelez, hogy itt Ő cselekszik, de jelzi azt is, Saul még visszatérhet az Úr útjára. Azonban nem akarja meglátni saját felelősségét. Jónátánra akarja azt hárítani, de a nép felismeri, Isten általa adott szabadítást nekik. Meglátják, eljött az idő, és Isten felszabadítja őket a filiszteus uralom alól. Aki a keresztre néz, megláthatja az idők jeleit. Eljött a szabadulás ideje. Csak nézzünk Jézusra, hívjuk Őt segítségül.

Péter bizonyságtétele, majd hirtelensége után az Úr rámutat a lényegre, aki követni akarja Őt, az tagadja meg magát, és vegye fel a keresztjét (Mt 16,24-17,13). Világos üzenet, nem kötelező Jézust követni, de ha valaki akarja, akkor el kell fogadnia Jézus feltételeit. Nem úgy követem, ahogy én akarom. Ezeket az igéket olvasva megdől az a néphit, amely így szól: „A magam módján”. Istent nem lehet a magam módján imádni, Ő mondja meg, hogyan tegyük, és miként kövessük. Tagadjam meg magam, vagyis fogadjam el az Úr akaratát. Ne tiltakozzam, mint Péter. Ne mondjam, hogy ez nem történhet meg, hanem engedjem, hogy előttem járva vezessen.

A keresztfelvétele azt üzeni, halálra szánom magam. A régi természetnek meg kell halnia a kereszten, és csak így leszek alkalmas az Úr követésére. Sőt itt több is van, azt is jelenti,, kész vagyok-e teljesen elengedni és Rábízni az életemet, vállalva mindazt, ami ezen az úton vár rám. Péter meg akarta menteni Jézus életét, az Úr azonban rámutat, Isten országában fordítva mennek a dolgok. Itt nem én mentem meg magam, hanem Ő. És Ő ezért halt meg a kereszten, halála életmentő. Aki meg akarja menteni az életét, vagyis elutasítja Krisztust és a maga elképzelései szerint él, elveszíti az életét. Úgy is, hogy elrontja, vagy képtelen lesz a világ szorításából kilépni, és úgy is, hogy kárhozatra jut. Jézus nélkül nincs örök élet, nincs tartalmas, és értelmes élet.

Jézus kérdésén el lehet gondolkodnunk, sőt érdemes megválaszolni. „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” Mit használ, ha megvan mindenünk, de nem tudunk jól élni? Mit használ, ha mindent megszerzünk, de kihagyjuk Istent? Lelkünkben kárt vallunk. Megéri a világra hallgatni, rohanni a test vágyait kielégíteni, és közben a lelkünk szenved?  Urunk azt üzeni, figyeljünk a lelkünkre, a lényünkre, és törődjünk vele. Miként törődhetünk lelkünkkel? Úgy, ha tápláljuk. Mivel táplálhatjuk? Isten igéjével. Lelkünket az Úrral való élő kapcsolat tartja karban.

Ezt követően az Úr egy hegyre megy, tanítványaival ahol megláthatják dicsőségét. Belepillanthatnak a menny csodálatos, semmihez sem hasonlítható légkörébe. Rádöbbennek, hogy Jézus Isten láthatatlan világából jött, Ő maga az élő Isten. Ennek a szakasznak lényeges üzenete, amikor az Atya bizonyságot tesz a Fiúról,: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok.” Ma is ez a döntő, Jézust kell hallgatnunk, ha nem akarunk eltévedni. Mindig vannak erőteljes hangok, amik magukra irányítják a figyelmet. De mi halljuk, amit Isten mond: A Fiamat hallgassátok. Ha Ráfigyelünk, nem tévedünk el. Jézus nem téveszt meg. Ő az életét adta megmentésünkért. Aki meghal értem, arra rábízhatom magam.

 

Már keresztem vállra vettem

 

1. Már keresztem vállra vettem,

S érted mindent elhagyok. :/:

Mindenem vagy, árva lettem,

Honjavesztett szív vagyok.

Vágyat, célt a múltnak adtam,

Nincs már bennem vak remény,

Mégis gazdag úr maradtam:

Isten és a menny enyém.

 

2. Ember bánthat és zavarhat:

Szíved áldott menedék; :/:

Sorsom próbál és sanyargat:

Édes csenddel vár az ég.

Nincsen búm, mely könnyet adjon,

Míg szerelmed van velem,

Nincs öröm, mely elragadjon,

Hogyha nem benned lelem.

 

3. Lelkem, teljes üdv a részed,

Hagyd a bút s a gondot el; :/:

Légy vidám, ha meg-megérzed:

Tenni kell még s tűrni kell.

Gondold el: ki Lelke éltet,

Milyen Atya mosolya;

Megváltód meghalt teérted:

Mit bánkódnál, menny-fia?

 

4. Kegyelemből dicsőségbe

Szállj, hited majd szárnyat ad, :/:

S az örök menny fénykörébe

Bévezet majd szent Urad.

Véget ér itt küldetésed,

Elszáll vándoréleted,

Üdvösséggé lesz reményed,

Égi látássá hited.

 

Isten áldásával.

Az Úr előtt nincs akadály

 

S

aul nem tudott várni az Úrra, féltette tekintélyét, ezért áldozatot mutatott be (1Sám 14,1-15). Azt tette, ami nem az ő dolga, engedetlen volt. Zavarodottá is vált, nem tudja mit tegyen. Amikor várnia kellett volna Sámuelre és Isten jelzésére, cselekedett, most amikor cselekedhetne vár. Hányszor mi is összezavarodunk, fordítva cselekszünk, mint ahogy kellene. Figyeljünk mindig az Úr szavára, amely biztos, mint a hajnalhasadás. Figyeljünk rá, és aszerint mozduljunk, ahogyan Ő mutatja. Isten soha nem késik.

Jónátán azonban látja, hogy tenni kell valamit. Képtelen elviselni Isten népe megalázott voltát. Úgy látja Isten gyermekei nem futhatnak el, és nem élhetnek barlangokban, földbe vájt lukakban. Nem a maga erejére épít, hanem bízik Istenben. Hitben cselekszik Jónátán, ismeri az Urat, hiszi, hogy fog népe érdekében cselekedni. Azt is tudja, Isten hatalmasabb a filiszteusoknál. Neki nem akadály a hatalmas ellenséges haderő. Így látom én is az Urat? Hiszem, hogy Ő hatalmasabb a problémáimnál, a bűneimnél? Talán tenni fog valamit értünk az Úr. Ebben bízik Jónátán, mert tudja a múltban cselekedett Isten. Most még nem tapasztalta meg, de bízik, hogy Isten ma is ugyanaz. Mi már bizonyosan tudjuk, hogy Isten tett értünk. A Fiát adta bele a világba, majd a keresztre.  Őbenne hatalmas szabadítással ajándékozott meg minket. Amikor még bűnösök voltunk, akkor meghalt értünk az Úr. Nekünk csak igénybe kell venni ezt a nagy szabadítást.  Az ige szerint biztos, hogy legyőzte a sátánt, a bűnt a kereszten, feltámadása által pedig a halált is. Mi már nem bizonytalanra megyünk. Aki felnéz Jézusra, tudja, hogy kész a győzelem.

Jónátán elindul a filiszteusok előőrse felé, mert tudja, hogy Isten előtt nincs akadály. Istennek nem a létszám a meghatározó tényező, hanem az odaszántság. Ha hitben Neki szánjuk magunkat, kevés, sőt egy ember által is tud szabadítást szerezni. Szánjuk oda Istennek élő áldozatul egész lényünket, engedjük, hogy felhasználjon országa építésében. Az odaszánt életek által nagy dolgok történhetnek.

Jónátán jelet kér, ha a filiszteusok felhívják őket magukhoz, akkor Isten döntött, megkönyörül népén, mert ez azt jelenti, kezükbe adta őket. Jónátán nem bizonytalan, tudja, hogy Isten már eldöntötte, ezért győzni fognak. Isten gyermeke Jézusra tekintve biztosra mehetett. Enyém a győzelem. Így fordulhatunk szembe bűneinkkel, nyomorúságainkkal, régi természetünkkel. Amennyiben új és szabad életet szeretnék, menjek bátran, mert az Úr nekem adta a győzelmet. Ez azt jelenti, ne adjam fel, mert Jézus által sikerülni fog, Általa ki tudok jönni szenvedélyeim fogságából, újat tudok Vele kezdeni. Ne feledd, az Úr előtt nincs akadály! Előttem igen, de Őelőtte nem akadály az amitől én félek.

Még mindig Péter bizonyságtételének a hatása alatt vannak (Mt 16,21-23). Jézus elfogadta, amit a tanítvány mondott, tehát Ő az Isten Fia a Messiás. Ha ez így van, akkor csodás jövő áll előttük. Dicső pályát futnak be, felszabadítják népüket a rabiga alól. Szédítő gondolatok.  Az Úr Jézus azonban lehűti őket. Ő ugyan az Isten Fia, a Megváltó, de most nem uralkodni fog, főleg nem emberi életeket kioltani, hanem saját élete árán menti az embert. Azért jött, hogy megkeressen és megmentsen, mégpedig a bűn hatalma alól.  Ő nem a társadalmi formát akarja megváltoztatni, hanem az ember szívét, mert minden gonosz dolog onnan indul ki. Az Úr ismeri az embert, nincs szüksége analízisre, semmilyen felmérésre, mert látja, mi van bennünk. Így tisztában van azzal, ha a körülmények meg is változnak, de az ember ugyanaz marad. A fejlődése nem felfelé ível, hanem a mélységekbe tart.  Belső átalakulás, újjászületés nélkül, nincs igazi változás. Bárhová megy az ember a bűnt viszi magával. Az özönvíz után kis létszámú embercsoport maradt a földön. Minden elpusztult, de a bűn itt maradt a túlélők által. A bűn mindig is marad, mert csak Jézus vére képes kitisztítani a szívünkből. És ha nem visszük elé bűnös szívünket, nem lesz szabadulás a bűn hatalma alól. Ez azt jelenti, bárhová megyünk, mindenütt ugyanúgy fogunk élni, mint most. Marad a gyűlölet, a bosszú, a gyilkolás, a háborúk, a paráznaság, minden. Csak Jézus által iktatódik ki az életünkből. Ő tud újjá tenni. Erre még van lehetőségünk. Bárcsak élnénk vele, amíg időnk van.

Péter képtelen felfogni, hogy az Úr meg fog halni. Nem látja, hogy ennek a világnak nem kell Ő, nem kell az, Aki a szívet alakítja át, Aki más emberré tesz. Nekünk olyan emberek kellenek, akik a másik kárán hoznak változást. Nem hallja azt sem, hogy nem csak halál, hanem feltámadás is lesz. Mert Jézus az Élet, és az Életet nem lehet elpusztítani. Ez nem történhet meg Veled, mondja Péter. Hányszor gondoljuk, hogy velünk nem történhetnek meg fájdalmas események.  Isten ezek által is megmutatja hatalmát és dicsőségét.

Az Úr helyre teszi Pétert. Azért gondolkodik így, mert lemaradt Jézus mögül. Emberi módon gondolkodott, a pillanatnyi helyzetre gondolt. Milyen jó is lesz nekünk, ha Jézus uralkodik majd. Nem gondoltak Isten megváltó munkájára. Nem gondoltak a lelkek mentésére. Én gondolok Rá? Vagy mi is csupán a test dolgaira gondolunk, a kényelemre, az árakra? Gondolunk-e Istenre? Keressük-e Őt? Nem nekünk kell Jézust menteni, hanem Ő ment minket. Jónak látszik, amit Péter mond, védeni akarja Jézust, azonban mégsem jó, mert ha Jézus nem hal meg a kereszten, nincs megoldás az emberiség számára. Jézus halála nélkül nincs üdvösség. Az Ő élete és halála egyenlíti ki a számlát, Ő Isten Báránya, Aki értünk megáldoztatik. De nem marad a halálban, feltámad és él. Ezért tud rajtunk segíteni.

 

 

Maradj velem, mert mindjárt este van

 

1. Maradj velem, mert mindjárt este van, Nő a sötét, ó, el ne hagyj, Uram; Nincs senkim

és a vigaszt nem lelem, Gyámoltalannal, ó, maradj velem.

2. Kis életem fut s hervadásba hull, Bú lesz a vígság, fényesség fakul, Csak változást

és romlást lát a szem; Változhatatlan, ó, maradj velem.

3. Minden múló perc Hozzád visz közel, Kegyelmed űzi kísértőmet el, Nincs más vezé-

rem, Nincs más Mesterem, Fényben, borúban, ó, maradj velem.

4. Ellenség ellen áldásod fedez, A könny nem sós, a kór is könnyű lesz, Sír, halál-fú-

lánk, hol a győzelem? Győztes leszek, csak légy, Uram, velem.

5. Hunyó szemembe vésd keresztedet, Ködöt foszlatva láttasd szent eged. Föld árnya

fut, menny fénye megjelen: Halálban is Te légy, Uram, velem.

 

 

Isten áldásával.

Kinek mondod Jézust?

 

A

 filiszteusok teljesen leuralták Izráel népét (1Sám 13,1-23).  Isten a kezükbe adta őket, mert elfeledkeztek Róla.  Igaz Sámuel vezetésével miután bűnbánatot tartottak arattak már győzelmet a filiszteusok felett. De még nem váltak szabadokká. A szabadítást Isten majd most készíti elő. Ehhez alázatra a bálványoktól való megszabadulásra, és élő hitre van szükség. Az élő hit kimozdít és bátorságot ad. Uralkodásának második évében rádöbben Saul, hogy tenni kell valamit, mert Isten népe nem élhet rabszolgasorban. Hiszen, teljesen megalázottak és kiszolgáltatottak voltak. Teljes gazdasági és technikai elnyomás alatt éltek, hiszen még a termelő eszközöket sem tudták maguk megélesíteni. A gonosz mindig elnyomás alatt akarja tartani Isten népét.  Van, amikor így, van amikor trükkösen, mindent megad neki ami a világból elérhető, és úgy tünteti fel, hogy maguknak köszönjék az eredményt, a növekedést, a jólétet. Mindezek közben lelkileg pórázon tartja az embert. A jólét rabjává teszi, nem tud szabadulni belőle, és nem fordul Isten felé. Azonban az Úr azt akarja, hogy népe szembeforduljon a gonosszal. Saul és fia felismerték, tenni kell valamit. Azért lett Saul Izráel királya, hogy Istent segítségül híva forduljon szembe a filiszteusokkal. Jónátán jelzi, új idők jönnek, Isten szabadítást ad. Jónátán bátran cselekszik, tudja, Isten megkönyörül népén.

A gonosz azonban nem ijed meg, mozgósításba kezd. Sátán nem akarja, hogy Isten népe felébredjen és szabaddá legyen. Nagyon élvezi, amikor a hívők félnek, és azt teszik, amit ő mond. Sátánnak az tetszik, amikor a hívők félnek, és nem mernek cselekedni, amikor nem Istenre hallgatnak, hanem azt teszik, amit ő mond. Hogyan szól hozzánk a gonosz? A világ által, ránk zúdítja a híreket, a világ elvárásait, és azt gondoljuk, azoknak kell engedelmeskednünk. Isten népe azonban mindig az Ő Urát képviseli. Az a feladat, hogy még az ellenségnek is mutassuk be Istent, és az Ő országát. A filiszteusoknak is meg kell látni Isten hatalmát. Nekik is lehetőségük van a megtérésre, arra, hogy az élő Istent segítségül hívják.

Az ellenség hatalmas erődemonstrációt tart, és Izráel megrémül. Alig marad néhány ember a király mellett. Nem ismerik Istent, azért futnak el, és most kiderül az is, a király ismeri-e? Ő tudja-e, hogy nem a létszám a fontos. Azért engedi Isten, a kis létszámot, hogy egyértelmű legyen, Ő harcol népéért. Hiszem-e, hogy nem az emberi erő a lényeges, hanem Isten jelenléte. Az számít, bízom-e az Úrban, egyedül az Ő hatalmában? Szomorú látvány Isten népe a barlangokban és sziklahasadékokban. Oda majd az Istennel szembefordulók menekülnek, az utolsó időkben. De Isten gyermekének nem ott a helye. Mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, bármilyen módon támadjon a gonosz. Isten gyermeke nem fél, mert látja Urát, és tudja, hogy nagyobb és erősebb minden fenyegetésnél. Mindig Jézusra nézzünk és ne a félelmet keltő dolgokra.

Saul vár Sámuelre, de amikor nem az általa megadott időpontban érkezik, félelmében, esztelenül cselekszik. A félelem mindig zavarttá tesz. Az áldozatbemutatás nem az ő feladata. Isten tanít Őreá várni. Ne arra figyelj, mit tesz az ellenség, arra se, hányan maradnak melletted. Bízz az Úr szavában! Mi mindig az igében bízunk, abban, amit Isten megmondott? Saul áldozatbemutatása azt jelenti, nem bízott Istenben. Nem arra épített, amit Isten mondott. A láthatókra figyelt a láthatatlanok helyett, és a maga hatalmát féltette. Mit szól a nép, ha még mindig várunk. Az igazi bátorság Istenre várni. Isten elveti Sault, mert talált olyan személyt, aki a szíve szerint való. Ez azt jelenti, az a személy, hallgat az Úr szavára.

Az Úr Jézus továbbmegy és szondázza tanítványait (Mt 16,13-20). Kíváncsi hogyan látják Őt? Kíváncsi arra, van-e növekedés? Előrébb jutnak-e a sok csoda láttán?  Értik-e már Őt a sok tanítás által?  Az Úr minket is megszondáz, láttatni akarja, hol tartunk. Mert amikor kimondjuk, kinek tartjuk Őt, akkor tulajdonképpen saját magunk szembesülünk azzal, mire is jutottunk. Másrészt ez bizonyságtétel lehet mások számára.

Az Úr távolról vezeti őket a személyes kérdéshez. Mások kinek tartják Őt, és szépen sorolják. Annyi ideje tanítja őket és mutatja be Isten hatalmát, és az emberek nem látják, vagy nem merik kimondani, hogy Jézus az Isten Fia. Csak egy próféta a sok közül, az emberek közé, a hírességek közé sorolják.  Berakják a hírességek csarnokába, talán még a lábnyomát is megörökítik, jó ereklye lesz belőle, de nem tartják Megváltónak.

Kinek tartom én? Személyessé válik a kérdés, és Jézus ezt akarja. Mert nem az a lényeg mások mit mondanak Jézusról, hanem az, én kinek ismertem meg? Kicsoda nekem Jézus?  Mit jelent az Ő neve a számomra?  Mit jelent? Mit válaszolok a kérdésre? El tudom már én is mondani: Te vagy a Krisztus, az Élő Isten Fia? Megvallom, hogy Te vagy az én személyes Megváltóm? Úgy mondom a hitvallást, hogy annak van tartalma, mert átéltem személyesen, hogy Ő megváltoztatta az életemet? Megszabadított függőségeimből, megbocsátotta és eltörölte bűneimet, és már Ő a Királyom?

Erre a megtapasztalásra és hitvallásra, Isten Lelke által jutunk el. Aki őszintén keresi Őt, és szeretne szabadulni a bűntől, és más emberré lenni, azt az Úr újjászüli, és kijelenti magát neki. Péternek ezt a vallomást nem tanította senki, Jézussal való kapcsolata által, Isten jelentette ki neki. Mert aki igazán meg akarja ismerni Őt, annak az Úr feltárja a titkot. A názáreti Jézus Ő maga. És ezt nem is kell elmondani, mert az a lényeg, hogy mindenki maga ismerje ezt fel. Aki keresi Istent, és Jézusra talál, figyeli az életét, és hallgatja szavait, az meg fogja látni, kicsoda Ő.  Aki nyitott szívvel és életváltozásra, üdvösségre éhezve olvassa az igét, az előtt felragyog a Krisztus.

 

 

SIESSETEK, HAMAR LEJÁR

 

1.  

Siessetek, hamar lejár,

Kegyelme már régóta vár!

Ma még lehet, ma még szabad,

Borulj le a kereszt alatt!

Ma még lehet, ma még szabad,

Borulj le a kereszt alatt!

2.  

Ha késlekedsz, mi lesz veled?

Hogy mented meg a lelkedet?

Bezárul a kegyelmi út,

Lelked örök halálba jut.

Bezárul a kegyelmi út,

Lelked örök halálba jut.

3.  

Elszáll a perc, az életed,

Ma még ha jössz, elérheted.

Ne késs tovább, ne várj tovább,

Ma kérd Atyád bocsánatát!

Ne késs tovább, ne várj tovább,

Ma kérd Atyád bocsánatát!

4.  

A szűk kapu ma még nyitva,

Vár téged is Isten Fia!

Jézus szeret, vár tégedet,

Ne keményítsd meg szívedet!

Jézus szeret, vár tégedet,

Ne keményítsd meg szívedet!

 

Isten áldásával.

Más emberré lett

 

H

árom fejezetre tekintsünk most bele néhány gondolat erejéig (1Sám 10,1-12-25). Sault felkeni Izráel királyává Sámuel próféta. Isten megerősítő jeleket ad neki, majd a Lelke által felkészíti a feladatra. Isten itt rámutat a lényegre. Mi a lényeg? Isten Lelke által más emberré lenni. Az, hogy Isten munkálkodjon bennünk. Enélkül is elfoglalhatja ugyan a trónt Saul, de csupán emberi természetével, a bűn által uralt szívével fogja vezetni az országot. Azonban ennél többre van szükség. Belső átalakulásra, arra, hogy innentől már ne a saját akarata, hanem Isten vezesse. Másképp mondva, a királynak Isten legyen a Királya. Ezt szeretné az Úr ha a mi életünkben is végbemenne, Lelke ránk száll, és más emberré leszünk. Az Úr Jézus azt mondta, hogy mindenkinek szükséges újjászületnie. Mert ez az újjászületés. A Lélek rám száll, és átveszi az uralmat. Újjá teszi gondolkodásomat és egész életemet. Isten meg tudja változtatni a szívünket, Ő új természetet ad mindazoknak, akik Hozzá fordulnak.

Hamarosan megpróbáltatik a király, és ő kiállja a próbát, felvonul az ammóniak ellen és legyőzi őket. És ezt követi a még nagyobb próba. Mert az ellenség támadásánál is nagyobb próba, kinek tulajdonítom a győzelmet. Saul Isten szabadításáról beszél. Itt még alázatos, nem tulajdonítja magának a győzelmet, hanem látja és elismeri, Isten szerzett szabadulást Izráelnek. Kinek adom a dicsőséget? Kinek tulajdonítom az előrehaladást, a változást? Magamnak, vagy Istennek? Látom, hogy Ő az, Aki meg tud szabadítani?

Sámuel a nép elé áll, és elmondja, hogyan is szolgálta ő az Urat. És amit elmond szinte ellentéte annak, amit a királytörvényben megfogalmaztak. Amíg a király a nép javaiból él, addig Sámuel semmit nem fogadott el, és nem vett el.  Nem az anyagiak befolyásolták segítőkészségét, ítéleteit. A nép elismeri igaznak, amit a próféta előttük kijelent.  Tulajdonképpen hitelesítik Sámuel szolgálatát.  Vajon a mi életünket is hitelesnek találják? El tudják mondani, hogy valóban az ige szerint élünk, és az Ő világossága ragyog át rajtunk?

Bemutatja Istent, mint szabadítót, és Aki letelepítette őket az ígéret földjén. De ők elfeledték Szabadítójukat. Micsoda veszély, ha jól megy az élet, annyira belemerülünk mindabba, amit ez a világ kínál, hogy elfeledkezünk Istenről. Mintha ma ezt látnánk. Magához vonz a világ, a bűn, és egyre inkább elfelejtjük Istent. Nem vesszük észre, hogy így leszünk rabbá. Az Isten nélküli ember szabadnak gondolja magát, de bálványai rabjává vált. Az elfeledkezés a bálványoknak való szolgálatot jelenti. A bálvány vonzza őket, és ők eltávolodnak Istentől. Ma is így működik, vonzanak a bálványok, a szabados élet, a bűn csillogó ruhába öltöztetett istenei. És ezek teljesen elvakítanak. A tévedésre akkor döbbenünk rá, amikor nagy mélységekbe jutunk. Isten kegyelme ragyog fel, mert még mindig lehet kiáltani. Isten megszabadítja a bűnbánattal Hozzá fordulót.

Ők azonban királyt kértek, pedig Sámuel rámutat, csak Isten a királyuk. Nincs más király, csak egyedül az Úr. Nem lehet Isten népe számára más uralkodó, csak Jézus. A nép rádöbben, bűnt követett el, amikor királyt kért. Mert bűn az amikor emberben bízunk, Isten helyett.

A sokaság három napot tölt Jézussal, mert meglátják, hogy Ő az élet kenyere (Mt 15,32-16,12). Több Ő, mint a földi táplálék, fontosabb az Ő megismerése mindennél.  Így azután teljesen elfeledkeznek a készleteik kiapadásáról, az otthoni munkáról. Mikor feledkeztem így bele az igébe, az Úr Jézussal való kapcsolatba? De Jézus nem feledkezik meg róluk, tudja, mire van szükségük. Aki elmerül Jézus Lényében, és Rá bízza magát, az nem csalódik Benne. Mert Ő gondoskodik.

Megdöbbentő, hogy a tanítványok tanácstalanok. Még mindig nem látják Jézusban Istent. Még mindig nem ismerték meg Isten országának a lehetőségeit. Én már megismertem? Nehéz helyzetben tudom, hogy Nála van a megoldás?

A Jézustól kapott kenyér megelégít. Amit Jézus ad, az megelégedetté tesz. Mit ad? Az élet kenyerét, Önmagát. Ez a kenyér ad belső megelégedést. Aki Krisztus kenyerével táplálkozik, megelégedetté válik. A világ pont ennek ellenkezőjét akarja, legyünk mindig elégedetlenek, szerezzünk mindig többet. És ez a szerzés rabbá tesz. Amikor Jézus megelégít, felszabadít örvendező életre. Felszabadít imádkozó, Vele kapcsolatban lévő életre. A megelégedett életnek van ideje Istenre, a másikra.

Jézus maradéka több annál, amit mi adunk Neki. Az imádságban, hálaadással átadott kevésből, bőség lesz. Amikor Jézus kezébe tesszük kicsi hitünket, szolgálatunkat, van maradék. A maradék, elég.

Az Úr hatalmas dolgokat tett és tesz napjainkban is. Azonban ez nekünk nem elég. Nem elég az életek megváltozása, a súlyos bűnökből, nyomorúságokból való szabadulás és gyógyulás. Mindig valami mást akarunk, mint a farizeusok és írástudók. De nincs más jel, mint a kereszt és az üres sír. A legnagyobb jel az Úr Jézus feltámadása. Ő legyőzte a halált, és ennek a győzelemnek az erejéből élhetünk. Ez a győzelem ma is hat. Ebből merítve, erre építve arathatnak győzelmet a tanítványok a gonosz munkája felett.

Jézus ismét kicsinyhitűeknek nevezi tanítványait. Nem bíznak az Úrban, mert nem emlékeznek, és nem értik az Úr tetteit. Vajon én értem Jézust? Értem az igét, és amit Ő tesz az elég nekem? Az ige elég? Ráépítek, és belőle merítek erőt?

 

 

Hagyjad az Úr Istenre te minden utadat

 

Hagyjad az Úr Istenre te minden utadat, / Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. / Ki az eget hordozza, oszlat felhőt, szelet, / Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.

Az Úrra bízzad dolgod: könnyebbül a teher; / Ezer baj közt is boldog, aki nem csügged el. / Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? / Az Istent kérjed, várjad, s megnyered ügyedet.

A te irgalmasságod van rajtam, Istenem, / Te jól tudod, jól látod, hogy mi használ nekem. / Sorsomat úgy intézed, amint te akarod; / Bölcs a te végezésed, ha áld, ha sújt karod.

Utad van számtalan sok, Uram, és eszközöd; / Reánk is szent áldásod bőséggel öntözöd. / Művednek akadálya, szünetje nincs soha; / Úgy téssz, amint kívánja gyermekeid java.

Bízzál, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? / Él még, ki annyi vészek torkából már kivont. / Bajaidból kiment ő, szűnnek keserveid; / Rád még a jó Teremtő víg napot is derít.

Őbenne vesd halálig jó reménységedet: / Ő biztos révbe szállít a bajból tégedet. / Bár késik a segítség, és nem találsz vigaszt: / Eloszlik gond és kétség előbb, mint véled azt.

Ő megcselekszi végre velünk azt, ami jó; / Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! / Bár nehéz földi pályánk, könny lepi és tövis, / De örök pálma vár ránk: utunk a mennybe visz.

 

Isten áldásával.

Egy morzsa Jézustól

 

A

 nép királyt akart, Isten pedig megengedte (1Sám 9,1-27). Azt mondta Sámuelnek, hallgasson a szavukra és adjon nekik királyt. Királyt akarnak, megkapják, ha nem értik meg Istent, Ő nem erőszakoskodik velük. Megadja, amit kérnek, de meglátják mivel is jár a magunk akaratának kikényszerítése. Gyakran megtörténik, akarunk valamit, de Isten akarata más. Ha belenézünk az igébe, megtudjuk mit is akar ő, de nekünk más az elképzelésünk, vagy valamilyen kívánság vonz, és mindenképpen akarjuk, amit elterveztünk. Ha nem értünk az igéből Isten megengedi, de ez nem azt jelenti, hogy ez az Ő akarata. Megengedi, és majd menet közben fog jelezni, nem ez az Ő útja. Nagy kegyelem, hogy jelez, hogy makacsságunk ellenére velünk marad. Azt gondoljuk, jobban értünk az élethez, mint Ő, és ezzel rontjuk el a dolgokat.

Isten készíti a királyság útját. Sault választja, egy olyan embert, akit maga a nép akar. Tudja, mi van a szívünkben, mi az ami fontos nekünk. Mi a fontos? a külső megjelenés. Szép és daliás legyen. Külsőre emelkedjen ki a többi fiatal között, ne legyen hozzá hasonló. Hadd lássa mindenki milyen szép, milyen daliás.  Emberi tulajdonságokra alapozzák a királyságot. Nem azt nézik, mi van a szívben? Arra nem kíváncsiak, hogy a leendő király szívét Isten uralja-e? Pedig ez a döntő. De  mi figyelembe vesszük, mi van a másik ember szívében? Vagy minket is a külső befolyásol?

Isten a prófétához vezeti Sault. A szamarakat használja fel ehhez. Meglátjuk, nem véletlenül tűnnek el, eszközök az Úr kezében. A szamarak mozdítják ki Sault. Ha valami váratlan ér, gondolkozz el, kérdezd meg Istent, mit akar ezzel? Hová akarja a figyelmünket irányítani? Nem mond, hogy véletlen, mert még a filiszteusok rájöttek, hogy nincs véletlen. Isten munkálkodik az életedben, lásd meg, és kérdezd Őt? Keresd az akaratát!

A daliás ifjúnak nem jut eszébe a próféta, csak a szolgájának. Ez is mutatja, nem igazán fontos neki Isten. Nincs Vele kapcsolatban. Jó látni, Saul szolgája ismeri a prófétát. Amit mond beteljesedik. Tehát megbízható, hiteles személynek tartja. Ő javasolja, hogy menjenek oda, ahol Sámuel van. Milyen jó, amikor van valaki körülöttünk, aki Isten emberéhez, és így az Úrhoz irányít. Mi kihez irányítjuk a bajba jutott embereket? Oda tudjuk segíteni egy lelkigondozóhoz, vagy a Bibliához?  A szolga azért tudta odairányítani Sault Sámuelhez, mert ismerte őt. Aki ismeri Istent, az tud hozzá vezetni másokat.

Amikor megtalálják a prófétát, ő elmondja, nem kell aggódni a szamarakért, és elmondja Isten akaratát is. Saul megtudja, Istennek van terve az életével. Ahhoz, hogy ezt megismerje, meg kell állnia. Igen, meg kell állni, ha meg akarom tudni Isten tervét. Állj meg, hogy elmondjam neked Isten beszédét.  Meg kell állni, időt kell szakítani arra, hogy halljuk, és megértsük Isten szavát. Mert Ő a szaván, igéjén keresztül beszél velünk. Meg tudunk-e állni? Van-e időnk Istenre? Fontosabb-e az Úr szava mindennél. Ha nem állsz meg, lemaradsz Isten tervéről.  Ha nem hallgatjuk az igét, a magunk ötletei szerint alakítjuk az életünket, és elmegyünk Isten terve mellett. Isten üzeni, állj meg, és hallgasd meg Isten beszédét. Hallgasd meg, amit személyesen neked mond. Az Ő szava maga az élet.

Jézus otthagyja a szabályoknál lemerevedett farizeusokat és írástudókat (Mt 15,21-31). Más a véleménye a tisztaságról, és ezért pogány vidékre tart. Olyan földre megy, amelyet Izráel népe tisztátalannak tart. Erről a vidékről származott Jezábel is, innen hozták a Baal kultuszt. És most erre a vidékre látogat az élő Isten. Megmutatja, hogy a Baal, nem Isten, másrészt felkínálja az ott élőknek is Isten kegyelmét. Lesz-e aki megragadja ezt? Nekünk is kínálja a kegyelmet, nekünk is jelzi, Isten számára fontosak vagyunk.  Mi megragadjuk a lehetőséget? Igyekszünk szabadulni bálványainktól, és Jézushoz fordulunk?

Jézus nem megy erre a vidékre sem hiába, egy kánaáni asszony jön Hozzá. Természetesen Jézus nem megy hiába, mert Ő ezért az asszonyért érkezik. Hozza neki az új élet lehetőségét. Hozza Isten ismeretét. Mert Jézus mindig az Atyát ismerteti meg velünk. Istent éli elénk, hatalmát szemlélteti. Jézus egész élete Isten szemléltetése.

Bizonyára hallott már Jézusról, és amikor az ő vidékére érkezik, azonnal elindul felé. Te is indulsz, amikor hallasz Jézusról? Látod, hogy csak Ő segíthet rajtad? Ez az asszony felismerte, Jézus a segítség. Azt is meglátta, nem halogathatja a Jézushoz menetelt, mert vissza fog menni Izráel földjére. Mintha ismerné az igét, áron is megvegyétek az alkalmat. Ő megvette. Jézust Uramnak szólítja. Nem úgy megy oda, hogy neki jár a gyógyítás, alázattal jön, Jézus az Úr. Neked is Úr? Úrnak tartod életed fölött?

Nem megy könnyen, amiért jön. Úgy tűnik, elutasítást kap. De, nem, ez a hit próbája. Az akadály mindig próba. Megsértődsz, visszafordulsz, vagy tovább mész hittel Jézushoz? Az asszony nem fordul vissza, hiszi, hogy Jézus könyörülni fog rajta. Legyőzi az akadályokat, leborul és így szól: Uram, légy segítségül nekem! Megrendítő, és eligazító ima ez. Ha elakadunk, mondjuk mi is, segíts nekem! Segíts, mert rab lettem, nem tudok szabadulni. Segíts, mert nem látom életem értelmét. Segíts tovább, mert elakadtam. Segíts, mert nem szól az ige. Mindennel forduljunk Hozzá, és kérjük, segíts nekem!

Még egy próbával kell szembenéznie, de ő ezt kiállja, és győz. Nem adja fel. Elfogadja a helyét, ő nem a fiakhoz tartozik, nem jár neki, de ismeri Istent. Tudja, hogy ha az ember irgalmas tud lenni, Isten még inkább az. Ha az ember megkönyörül a kiskutyákon, és nem zavarja el őket a morzsáktól, akkor Isten sem teszi ezt. Neki pedig elég egy morzsa. Mert Isten morzsája több és jobb a világ cipójánál. Mintha ismerné Jézus szavait, amit korábban mondott, mennyivel inkább ad a Ti mennyei Atyátok. Építsünk mi is az Úr szavára. Legyen mindig előttünk, mennyivel inkább Isten.

Erre Jézus válasza, legyen neked a te akaratod szerint. Meglepő, mert eddig mindig azt hallottuk, ne a mi akaratunk legyen meg. Azonban az asszony akarata Istenre hangolt akarat. Hitből fakadó akarat, és az megvalósul.

 

 

Szelíd szemed, Úr Jézus

 

1. Szelíd szemed, Úr Jézus, Jól látja minden vétkemet, Személyemet ne vesse meg

Szelíd szemed, Úr Jézus.

2. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tekintsen rám, ha roskadok, Adjon békét, bocsánatot Sze-

líd szemed, Úr Jézus.

3. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tudom, hogy vádat is emel; Vétkeztem én, ítéljen el Szelíd

szemed, Úr Jézus.

4. Szelíd szemed, Úr Jézus, Elítél bár, lásd, én megint Csak várom, hogy majd rám te -

kint Szelíd szemed, Úr Jézus.

 

 

Isten áldásával.

Olyanok, mint Jézus

 

E

ljött az idő, amikor a nép királyt kért magának (1Sám 8,1-22). Úgy gondolják, haladniuk kell a korral, nem elég, ha Isten uralkodik felettük, sőt már nem is igazán akarják Őt, király kell nekik. Miért? Mert Isten nem látható. Nem látják őt más országok követei, sem az ellenséges erők királyai. Egy emberi vezető látható, ő le tud ülni, tárgyalni.  Ez azonban lázadás Isten ellen, és ez annyira bennünk van. Nem akarunk az Úr vezetése előtt állni. Másrészt mi is jobban szeretjük, ha vannak emberi vezetők. Az egyház is ebbe az irányba csúszott el.  Nekünk az Úr a pásztorunk, és Ő a Királyunk. Nem kell más. És ez nagyon jó. Közvetlenül az Úr alá tartozhatunk.

Megfigyelhetjük még az igéből, hogy Sámuel gyermekei se válnak automatikusan hívőkké- Nem azon az úton járnak, amit apjuktól láttak. Miért? Mert a szívük nem teljesen az Úré. A telhetetlenség töltötte be a szívüket.  Az anyagiak voltak rájuk hatással, és nem Isten akarata. Mi befolyásol engem? Mi van rám hatással?  Isten igéjére figyelek, Hozzá igazodok, vagy a belső vágyam vezérel?  Ezek a fiúk nem az Úrra figyeltek, hanem a többre vágyás, a nagyobb kereset hajtotta őket. Így azután már nem Istent képviselték, hanem az anyagi szempontok vezették őket. Mivel nem ismerik Istent, a vágyaik, a bűnös természetük irányítja ezeket az embereket. Azonban az Úr pont ebből akar megszabadítani. Ne a régi természetem irányítson, hanem Isten.

Már Éli fiainál is azt láttuk, hogy ahogy élnek az a népre is hatással van. Rossz irányba terelték Isten népét, és ők elfordultak az Úrtól.  Sámuel fiai esetében pedig, már nem akarják Istent, királyt kérnek. Pedig a király sem lesz másabb és jobb, mint a bíra.  De a gonosz megtéveszt, elhiteti, ha más nevet adunk az emberi rendszernek a vezetésnek jobb lesz. Addig nem lesz jobb, amíg a szívben nem történik változás.

Izráel fiai más népek szokását akarják követni. Más népekhez akar hasonlítani. Kihez akarunk hasonlítani? Legyünk olyanok, mint Jézus! Nagy csapda ez. Mert Isten a mindenkori népét arra hívja el, hogy más legyen, különbözzön a többi néptől. Isten gyermekeinek különbözniük kell a világtól. Nem nekünk kell hozzájuk hasonlítani, hanem az a cél, hogy a nem hívők élete hasonlítson majd, a hívőkére. Azért vagyunk, hogy életünk mintája hatással legyen másokra.

Sámuel nem akar királyválasztást, nem akar választást. Ő ahhoz ragaszkodik, hogy az Úr legyen az ő királyuk. Azonban Isten nem erőlteti rájuk magát. Tudja, hogy nem Sámuelt vetették meg, hanem Őt. Isten látja a problémát, a nép szíve idegen istenekhez hajolt. A bálványok vonzókká lettek. Miért, Mert régi volt a szívük. A világ, a más népek laza szokásai vonzották őket. Nem akartak különbözni, mert elhitték úgy tudnak bizonyságot tenni, ha nem különböznek. Ma is sokan elhiszik, hogy a világhoz való hasonlóság segíti a bizonyságtételt. Ez a gonosz csapdája. A királyságnak is meg lesz a maga negatívuma, fognak még panaszkodni a király miatt, de akkor már az Úr nem hallgatja meg őket. Lényeges, hogy maradjunk meg az Úr vezetése mellett. Ne cseréljük Őt le emberi vezetőkre.

Megdöbbentő, amit a kilencedik versben olvastunk, hiába tisztelnek engem, ha emberek tanításait teszik és tanítják (Mt 15,10-20). Nagyon megdöbbentő, és el kell gondolkodnunk rajta. Mert ez azt jelenti, ha az igét nem vesszük komolyan, és nem aszerint élünk, nem ér semmit a kegyességünk. Hiába mutatjuk, hogy tiszteljük az Urat, ha a szavát semmibe vesszük. Meg kell érteni a lényeget, ez pedig a belső tartalom. Nem az a lényeges mit mutatunk kifelé, milyen szokásokat ápolunk, hanem milyen tartalom árad belőlünk. Ami kijön a szánkból, az van hatással másokra. A beszédünk, a tanításunk, a cselekedetté vált gondolataink. A cselekedeteink megmutatják belső tartalmunkat, mert a gondolatok válnak tettekké.

Az Úr rámutat, előbb nekünk kell rendben lenni, ismerni az Urat. Mert amíg az én életem sincs rendben, de mást akarok vezetni, verembe esünk. Ma ez nagy probléma, sokan lelkigondoznak, tanácsolnak másokat úgy, hogy ők sincsenek rendben. Ugyanazok a problémák gyötrik, mint a tanácsot kérőt. Urunk azt akarja, hogy előbb a mi életünk gyógyuljon meg, keressük Nála a megoldást, kérjük segítségét. És majd ha ez megtörténik, ha már az ige vezet, mehetek bizonyságot tenni, segíthetek másoknak.

A tanítványok az elhangzottak magyarázatát kérik Jézustól, és Ő nem dicséri őket. Azt mondja, már érteniük kellene. Hol a növekedés? Hogyhogy nem értjük oly sok év után az igét? Ne legyünk értetlenek, hanem kérjük Isten Lelkét, hogy tanítson, tárja fel az Úr szavának mélységeit. Nem értik, hogy nem a külső szabályok figyelmen kívül hagyása okoz gondot, hanem a szív állapota.

Mi van a szívemben? Mi származik belőle? Mivel van tele?  Urunk megtisztítja szívünket, és ha ez megtörténik ige és áldás fakad a szívünkből. Amíg a szívünk nem tisztul meg, amíg nem az Úr Jézus foglalja el, addig az életünk problémái sem oldódnak meg. Addig ott lesz mindaz, ami megrontja és tönkreteszi a kapcsolatainkat. Előbb ezektől, a bűntől kell megszabadulnunk, és ezt az Úr végzi el. Ő a szabadító.

 

 

 MILY DRÁGA NEKÜNK EZ A JÓ HÍR

 

 

1.  

Mily drága nekünk ez a jó hír,

Mily édes örömteli zeng!

Halljátok a nagy szabadítást,

Mely Jézusba’ lett a mienk!

Ó, bízd magad e kegyelemre,

Mely gazdagon árad feléd,

Váltságát tedd a magadévá,

Hidd, az számodra is elég!

2.  

Leszállott a mennyei fényből,

Elhagyta a dicső hazát,

Hogy széttörhesse rabbilincsünk,

Hogy hintsen az éjbe sugárt.

Ó, bízd magad e kegyelemre,

Mely gazdagon árad feléd,

Váltságát tedd a magadévá,

Hidd, az számodra is elég!

3.  

Ó, jöjj mi hatalmas Urunkhoz,

Fáradt, szomorú, jer ide,

Érted gyötrődött a kereszten,

Hát bízva jöhetsz elibe.

Ó, bízd magad e kegyelemre,

Mely gazdagon árad feléd,

Váltságát tedd a magadévá,

Hidd, az számodra is elég!

4.  

Csak Jézus az, aki segíthet,

Üdvöt nem ad más, csakis Ő,

Itt áll és türelmesen vár még.

Mit késel? Nincs már sok idő!

Ó, bízd magad e kegyelemre,

Mely gazdagon árad feléd,

Váltságát tedd a magadévá,

Hidd, az számodra is elég!

 

Isten áldásával.

Szívből

 

A

z Úr ládája visszatért, az Úr visszavonzotta (1Sám 7,1-17). A Bétsemesi tragédiát követően papot szentelnek a láda őrzésére. Meglátták nem nyúlhat a ládához akárki, és nem mehet a közelébe bárhogyan. Megtisztított szív szükséges, csak így állhatunk Isten elé.  Azonban még nem történt a nép körében változás. Húsz év telik el, mire rádöbbennek, hogy Isten hiányzik az életükből.  Húsz év után kezdenek el sóhajtozni az Úr után. Ebbe közrejátszott, az élet nehézzé válása. Egyre jobban rájuk telepedtek a filiszteusok, és ebből a nyomásból akartak szabadulni. Jó amikor Isten után vágyakozunk, bár minél korábban megtörténne. Ehhez azonban rá kell döbbenni, hogy a világ elnyomása alatt élek. És aki ebbe belefárad, és vágyakozik szabadulásra, az segítséget keres. Benne van, rádöbbentek, saját erőből nem tudnak szabadulni, segítségre van szükségük. Az a döntő, amikor meglátjuk, képtelenek vagyunk a bűnből szabadulni, és változtatni az életünkön. Ha ide eljutunk, keresni fogunk, és aki keres, az talál. Aki Istent keresi, az meg fogja találni, akkor is, ha korábban nem kereste Őt.

A sóhajtozás Sámuelhez is eljutott. Meghallotta, hogy a nép kimondja, nem jó így. Azonban rámutat, nem csak a filiszteusoktól kell megszabadulni, hanem a bálványoktól, a bűnös élettől is. Isten akkor szabadít, ha előbb maguk akarnak változni. Mindig az életünket akarja újjá tenni az Úr. Belső, szívbéli szabadítást készít. A bálványoktól, a bűntől kell szabadulni. Akkor lesz tiszta szívből és őszinte a megtérés, ha kidobálják a bálványokat, felszámolják bűnös szokásaikat. Megtérni azt jelenti, én magam akarok megváltozni, mert undorodom a bűntől. Az első lépés az enyém, a következő az Úré. Ha kifejezem a bűntől való szabadulás szándékát, Ő megment. Most komolyan gondolják, mert valóban eltávolítják az Astartékat. Ezek a termékenység istennői, ennek a kultusznak az átvétele fellazult erkölcsöt hoz magával.  És ebből kell szabadulni, az erkölcsi életüket Isten igéjéhez igazítani.

A következő lépés, Sámuel vezetésével az őszinte bűnbánat. Kimondják az Úr előtt, vétkeztünk. Itt kezdődik a teljes megtérés, az új élet utáni vágy, amikor kimondjuk: vétkeztem. Enélkül csak formalitás az egész.

A filiszteusok nem tudják, hogy többről van szó, mint csoportosulásról. Ők nem látják, hogy Izráelnek a szívében történt változás, felszabadultak a bűn uralma alól, és helyreállt az Istennel való kapcsolatuk. Ez a lényeg, az Úrral való kapcsolat helyreállása. Most már nem Izráellel, hanem az Úrral kell az ellenségnek szembenéznie. Így már megváltoztak az esélyek. Bár még a félelem ott van a szívekben, de most már Istenhez kiáltanak. Nem magukban oldják meg a helyzetet, hanem Istentől kérik a szabadítást. Isten meghallgatja őket, az őszinte imádságot, és kiáltást meghallgatja az Úr. És ez bizonyságtétel, mert a filiszteusok is megtudják, Isten, élő valóság. Be tud avatkozni népe életébe.  Hiszem-e, hogy Isten be tud avatkozni? Így ismerem az Urat?  A győzelmet hálaadás követi, egy emlékkő beszél Isten szabadításáról. Mert ezt mindenkinek meg kell tudni. És azt kell tudni, hogy nem Izráel, hanem Isten végezte el a szabadítást. Isten segített meg, ez lényeges vallomás. Nem én értem el azt eredményt, hanem Ő segített meg.

Farizeusok és írástudók jönnek Jézushoz, ami önmagában jó is lehetne (Mt 15,1-9). Hiszen a vallási élet vezetői keresik fel Jézust. Milyen jó, hogy ők is Jézushoz jönnek, gondolnánk. Mert mi legtöbbször csak a külsőre figyelünk. Milyen jó, ha sokan vagyunk az istentiszteleten, jönnek olyanok is, akik nem szoktak, és akikről azt gondoljuk, ott a helyük. Azonban az Úr Jézus azt nézi, miért jönnek, mi a fontos a számukra. Kiderül nem Jézusért jönnek, nem Őt akarják megismerni, még kevésbé szolgálni. Ők a hagyományok védelmében lépnek fel. Saját hagyományaik megőrzése a fontos. Azokat a szokásokat őrzik, amelyeket őseik alakítottak ki. Azonban az Úr rámutat, a hagyományoknál életbevágóbb Isten parancsolatának a megtartása. Az egyház nem hagyományőrző egyesület, és nem kulturális központ, hanem Isten képviselője. A hívők elsőrendű feladata Isten akaratának az érvényre juttatása, elsősorban a saját életükben. Mert hiába hirdetjük másoknak és várjuk el tőlük, ha mi nem élünk aszerint.

A farizeusoknak is az volt a problémájuk, ők nem élték azt, amit a néptől elvártak. A hagyomány megtartásával félretették Isten akaratát. Ha valaki a hagyományt megtartotta már hívő, és nem számított, ha közben Isten szavát félretette. Hányszor mi is csak a hagyományra figyelünk, ha azt megtartjuk, minden rendben van.

Azonban az Úr rámutat, nem elég csak ajkunkkal tisztelni Istent. Ő a szívünket keresi. Azt akarja, hogy a szívünk legyen az Övé. Az átadott szív, már Isten irányítása alatt él. Akinek a szíve az Úré, az azt keresi, mit akar Isten. Az tusakodik Isten akaratának a megértéséért.  A jelenlévőket képmutatóknak mondja az Úr. Vajon mit mond rólunk?  Igazítsuk szívünket Isten szavához! Mert csak ajkunkkal tisztelni Őt, nem elég.

 

 

Szívemet hozzád emelem

 

1. Szívemet hozzád emelem, És benned bízom, Uram; :/: És meg nem szégyeníttetem,

Nem nevet senki rajtam, Mert szégyent nem vallanak, Akik hozzád esedeznek, Azok

pironkodjanak, Akik hitetlenül élnek.

2. Útaid, Uram, mutasd meg, Hogy el ne tévelyedjem; :/: Te ösvényidre taníts meg, Mi -

ken intézd menésem. És vezérelj engemet A te szent igaz Igédben; Oltalmazd élete-

met, Mert benned bízom, Úr Isten.

3. Emlékezzél jóvoltodból Nagy kegyelmességedre, :/: Emlékezzél irgalmadról, Mely

megmarad örökre. Ifjúságomnak vétkét, Kérlek, hogy meg ne említsed. Sőt nagy ke-

gyességedet, Én Istenem, megtekintsed.

4. Jó és igaz az Úr Isten Mind örökkön-örökké, :/: A bűnösöket térítvén Ő igaz ösvényi-

re; És a nyomorultakat Életükben igazgatja, Nagy kegyesen azokat Az ő útában meg-

tartja.

5. Az Istennek minden úta Kegyesség és nagy hűség :/: Azoknak, kik mondására Gon-

dot tartnak mindvégig. Énnékem kegyelmezz meg, Uram, a te szent nevedért. És bűnö-

met bocsásd meg, Ne ostorozz nagy voltáért!

6. Aki az Úr Istent féli És tiszteli szívében, :/: Azt ő nagy híven vezérli Igaz ösvényeiben.

Nagy békességben annak Minden jó bőven adatik, És ő maradékinak Gazdag örökség

hagyatik.

7. Az igaz istenfélőknek Megjelenti titkait, :/: És az őbenne hívőknek Megmutatja kötésit.

Istenhez szemeimet Felemelem szüntelenül, Ő megőriz engemet, Lábam kivonssza a

tőrbül.

8. Térj azért hozzám, Istenem, Tekints reám kegyesen, :/: És kegyelmezz meg énné-

kem, Mert élek szegénységben. Nyavalyája szívemnek Napról napra mind öregbül;

Uram, add végét ennek, Végy ki engem ez ínségbül!

 

Isten áldásával.