Áldás

 

V

égéhez ért Ruth könyve és felragyogott benne az Úr hatalma és dicsősége (Ruth 4,13-22). Megláthattuk, hogyan tapasztalja meg Naomi, miután mindent elvesztett, Isten helyreállító kegyelmét. Az is látható, ha mi nem is tudjuk megmenteni magunkat, Isten előtt nincs lehetetlen. Naomi a fiait akarta megmenteni a Móábba való menekülés által, de elvesztette őket. Amikor üres kézzel Istenre bízta magát, fiút kapott. Ebből megtanulta, Isten ment meg és Őreá számíthatunk a legnehezebb élethelyzetekben is.  Nem érdemes elmenekülni, mert Istennel a nyomorúság is áldásra fordul, nélküle a jólét is nyomorrá változik. Naomi ott kap áldást, ahonnan elment, ahol úgy gondolta nincs jövő. Isten az Ő országában készíti a hosszú távú jövőt.

Boáz elvette Ruthot, megtapasztalta ő is Isten munkáját, hiszen nem ő volt a legközelebbi rokon. Azonban Istennek terve volt vele, mondhatnánk neki szánta Ruthot, és így elhárította az akadályokat. Boáz nem maga szerezte meg az özvegyet, hanem Istentől fogadta el ajándékként. Kivárta, amíg az Úr elhárítja mindazt, ami eléjük állt. Isten ma is munkálkodik, ezért ne torpanjunk meg, ha akadályt láttunk, ne adjuk fel, hanem bízzunk Benne továbbra is. Ő eltávolítja az akadályt az övéi előtt. Aki az Ő tervére hagyatkozik, az célhoz is ér. Lehetnek közben felbukkanó nehézségek, de ilyen esetben is bízzunk Benne. Ne kezdjünk el emberi eszközökkel harcolni, ne mi akarjuk elhárítani a problémát, hanem engedjük, hogy az Úr nyissa ki a kapukat.

Megadta az Úr, hogy Ruth fogant méhében, ebből a megfogalmazásból látjuk, hogy a gyermek Isten ajándéka. Így látták ezt a történet szereplői is. Különösen Naomi élte meg Isten kegyelmeként, emberileg nem volt esélye unokára, de Isten előtt nincs akadály. Isten fiúk helyett fiút adott, és benne majd hosszú távú áldást. Amit ők még nem látnak, az most   kezd kibontakozni. Már szövi az Úr a Megváltás terveit. Amikor mi még nem látjuk Isten munkájának a kibontakozását, Ő akkor is cselekszik. A názáreti Jézus évekig az ácsműhelyben volt, senki nem tudta, hogy már megérkezett a Megváltó. Csak az látja az idők jeleit, aki ráhangolódik az Úrra, aki bízik Benne.

Ez a könyv a látszat ellenére az áldások könyve. Isten áldása és jelenléte nyilvánul itt meg. Naomi környezete is felismerte, hogy Isten cselekedett az életében. Isten munkája látható, azt észreveszik mások is. És nem Naomit dicsérik, hanem az Urat áldják. Ez is jelzi, hogy itt valóban Isten a főszereplő. Isten nem hagyja az övéit magukra. És ha ezt felismerjük, áldássá változik az életünk. Isten adott támaszt Naominak.  Amit ő nem tudott megszerezni, azt most megkapta Istentől ajándékba. Aki elismeri a maga tehetetlenségét és Istenhez kiált, az megajándékozott lesz. Mert nemcsak Naomi kapott fiút, hanem mi is, Isten ajándéka az Úr Jézus, és aki Őt befogadja, az áldott lesz.

A fiú lesz Dávid király nagyapja, és így belekerül az Úr Jézus családfájába. Micsoda kegyelem, egy pogány nő új életet kap, és Isten beemeli őt Jézus nemzetségtáblázatába, vérvonalába. Mert Isten ma így munkálkodik, beemeli az életünket Jézus vérvonalába.  Amíg nem ismerjük Őt, mi is pogányok vagyunk, azonban a kereszt alatt a vér által Isten gyermekeivé lehetünk. Ami itt történt, az értünk is történt. 

Újabb példázatot mond az Úr, amelyben a mennyek országa egy kerítőhálóhoz hasonló, amely mindenféle halfajtát összegyűjt (Mt 13,47-50). Ezzel jelzi, hogy az evangélium kilép Izráel népe határain túlra is. Eléri a nem zsidó népeket is.  Az Úr azt akarja, hogy mindenki hallja az evangéliumot, eljusson sokakhoz a jó hír.  Mi ez a jó hír? Isten szereti őket, fontosak neki, ezért adta értük is a Fiát, Jézust. Lehetőséget kapnak a pogányok is Isten megismerésére, és a Vele való életközösségre. Azok, akik eddig nem hallottak Róla, most beletartozhatnak az egyházba, Isten gyermekévé lehetnek.

Isten ki akar vonni a világból, és ehhez a tanítványait, és az igét használja fel. Most van még a világból való összegyűjtés ideje.  Isten azt akarja, hogy minél több ember az Ő országába lépjen be. A világ a pusztulás, Isten országa az élet útja.

Az is kiderül, hogy nemcsak jó, hanem hitvány halak is belekerülnek a hálóba. Tehát olyanok is bent lesznek az egyházban, akik csak külsőleg látszódnak Isten gyermekének, de a szívük távol van Tőle. Nem mindenki születik újjá az ige és a Szentlélek által. Tehát vannak tanult hívők a gyülekezetben, akik ismerik a tanítást, de mindez nem érinti meg a szívüket. Ami azt jelenti, ott vannak ugyan a gyülekezetben, hívőknek látszanak, de az életük nem különbözik a világtól. Azonban amíg itt vannak lehetőséget kapnak a változásra. Mert amíg szól az ige, lehetőségünk van a megtérésre, az életváltoztatásra.

Itt is előjön, hogy a szétválasztást az angyalok végzik. A mi feladatunk a halászás, és majd az angyalok szétválogatják a korszak végén a halakat. Aki nincs Krisztusban, az ítéletre megy.  Lesz ítélet, lesz olyan időszak, amikor Isten megítéli az embert. Most még a kegyelem időszakában élünk, még van lehetőség Őt választani, és így üdvösségre jutni.

 

 

 JÖJJ, AZ ÚR VÁR REÁD!

 

 

1.  

Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy!

Életed tavaszát, derűjét Neki add!

Ó, ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,

Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé!

2.  

Ó, a szárnyas idő, mint az álom, repül,

Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.

Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?

El ne késs, jaj, vigyázz, mire eszmélsz, a van csak volt.

3.  

Jézus hív, Vele járj, erre váltott meg Ő,

Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.

Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!

Már itt lent s odafönt téged Ő tehet boldoggá!

 

 

Isten áldásával.