Hirdetni kell!

A

z engedetlen, felfuvalkodott Uzzijjá gyógyíthatatlan betegségbe esett, ezen keresztül jelzett Isten,  rossz irányba ment. Innen csak a bűnbánat vezet kifelé (2Krón 27,1-9). Azonban a király nem bánta meg bűneit, nem ismerte el alázatosan vétkét, és nem adta Istennek a dicsőséget. Azonban ezen a betegségen keresztül kereste is őt az Úr, de ő nem hallotta meg a hívást. Mindaz, ami vele történt figyelmeztetés is volt a fia számára. Ha töretlenül az Úr útján halad, nem válik gőgösség, és nem fordul bálványokhoz áldott lesz az élete. Ha azonban felfuvalkodik, neki is szembe kell néznie az Úr büntetésével.  Mert a bűnnek van büntetése.

Jótám tanult az apja hibáiból és nem követte el azt a vétket, amit ő.  Nem kell mindent átvenni, amit őseink életében látunk. Meg kell tanulni felismerni mi az, amit érdemes megtanulni és mi az, amit nem.  Ahhoz, hogy ilyen mérlegelésre képesek legyen Isten igéje ad segítséget.  Jótám megtanulta az apjától miképpen lehet iránytű a Szentírás, és használta is.  Jó ha mi is megtanuljuk a mindennapi élet helyzeteiben használni a Bibliát. Mert azt is tanulni kell, miként lássuk meg, mi Isten akarata. Vannak olyan igéi az Úrnak, amelyek általános útmutatással bírnak, és minden korban eligazítanak. A ne lopj, mindig érvényes, világos útmutatás. Ha ezt ismerem, nem kell sokáig vívódni, Isten előtt helyes-e, ha tisztességtelen előnyhöz akarok jutni, vagy elveszem másnak a tulajdonát.   A tíz ige mindig eligazít, mert Isten parancsa, az élethez való hozzáállása, a róla való véleménye nem változik. Isten értékei változatlanok. Ez a világ változik, de az Úr szava, és maga az Úr is mindörökké ugyanaz.

Jótám állhatatos volt az Úr útján. Bizonyára neki is voltak lehetőségei a letérésre, de felismerte, ez a helyes, és kitartott mellette, akkor is, amikor a környezete mást gondolt helyesnek. Kitartott az Úr útján, mert menet közben állandóan tapasztalta Isten jelenlétét. Átélte itt van Isten, és ez meglátszott országépítő munkájában és harcaiban is. Az Úr eredményt és győzelmet ajándékozott neki. Járjunk mi is urunk nyomában és meg fog látszani a mindennapokban. Ne engedjük, hogy a világ elcsábítson a maga látványos megoldásai felé, amik végső soron nem igazi megoldások. Merjük vállalni az Úr Jézus vezetését.

Isten csodálatosan munkálkodott húsvétkor, az Úr tanítványai egész nap a Jézus feltámadásáról szóló hír hatása alatt voltak (Lk 24,36-49). Előbb néhány asszony mondta el, amit tapasztalt, majd Péter is üres sírt talált. Ezt követően a két emmausi tanítvány is megérkezett és beszámolt az Úrral való találkozásról. Amikor így együtt vannak, Isten dolgairól beszélgetnek. Igyekeznek összerakni a mozaik darabokat.  Megrendítő volt nagypéntek, amikor az Úr meghalt a kereszten. Már kezdik érteni, ez a halál értük történt. Az ő bűneiket vette magára Jézus.

Jó látni a tanítványokat, amint Jézusról, feltámadásáról, Isten országa dolgairól beszélgetnek. Nem térnek gyorsan napirendre felette, hanem fontos a számukra. Meg akarják érteni és ismerni az eseményeket, mert látják, ehhez közük van. Jézus feltámadása egész további életüket meghatározza. Ne gondoljuk, hogy nekünk nincs közünk Jézushoz, az Ő élete, kereszthalála egész jövőnket, sőt örök életünket meghatározza. Jézushoz van közünk, akkor is, ha még nem ismerjük Őt, és nem értjük Isten munkáját. Azonban rajtunk áll, hogy meg akarjuk-e ismerni Őt?  Mi is gondolkodhatunk az igéről, megbeszélhetjük hitben előttünk járó testvérekkel mindazt, amit még nem látunk világosan. Legyen beszélgetés témája számunkra Jézus.

Ma gyakran azt látni, hívők sem tudnak, vagy mernek beszélgetni Jézusról, pedig az Ő Lénye kimeríthetetlen téma. Annyi mindenről beszélgetünk, a világ sora, más emberek, különösen a népszerű személyek élete, a különféle politikai események, sportesemények, a pénz és az üzlet világa, na meg az időjárás, az egészség, annyi témát szolgáltat, hogy lemarad Jézus. Pedig mindezektől a kérdésektől eljuthatunk Jézusig, merjük vállalni, hogy az élet eseményeit is rajta keresztül, az ige világosságába tekintve tárgyaljuk meg. Vállaljuk Jézust, az Ő életútját a mindennapokban is, ne csak a templomban.

A Róla beszélgető tanítványok között megjelenik Jézus, köszönti őket: Békesség nektek! Amikor Jézusról beszélgetünk érdeklődéssel, nyitott szívvel, megjelenik és segít, hogy mindezt megtapasztaljuk. Ő mindig azt akarja, hogy akik Róla beszélnek, át éljék, hogy Ő élő személy, valóág. Maga isszól hozzánk, talán csak ennyit: Békesség nektek. De ha ezt Ő mondja, akkor a békesség megtörténik. Mert az igazi, Istentől való békesség, történés. Egyszerűen átélem, hogy békességem van. A tanítványok még mindig be vannak zárkózva, nem változott a vezetők véleménye sem, mégis békességük van, ami azt jelenti, élő valóság számukra Jézus, és életük az Ő kezében van. Ha pedig a kezében van az életük, nem kell félniük. Az igazi békesség Krisztusból árad. Ezt a békességet ma is kínálja, de csomagban érkezik az Ő Lényével. Tehát Jézusról, a Vele való életről nem lehet leválasztani a békességet. A békesség önmagában nem áll meg, csakis az Istennel való élő, tartós kapcsolatból fakad. Amíg a szívünk nem békül meg Vele, nem találunk békességre.

Milyen nagyon nehezen hiszik, hogy Jézus él. De, vajon én hiszem-e, hogy az Úr Jézus feltámadt és ma is él? Mivel él, megszólít, terve van életemmel, feladatot bíz Rám. És ha Jézus él, akkor tud rajtam segíteni, nincs azaz élethelyzet, amiben Neki ne lenne megoldása, ahonnan nem tudna kiemelni. Jézus él, így nem vagyunk a gonosznak kiszolgáltatva, mert halála és feltámadása által Urunk győzelmet aratott felette.

Mi a feladatunk? Hirdessük nevében a bűnbocsánatot és a megtérést.  Mintha ma erről megfeledkeznénk, pedig a bűneinket rendezni kell, és lehet is. A bűnbocsánat hirdetése pont azt üzeni, aki meglátja és bánja bűneit, Jézus haláláért van rá bocsánat. Isten kész a Fiúért a megtérő bűnösnek megbocsátani.  És így láthatjuk, hogy a megtérés sem kerülhető ki, szükséges, és kihagyhatatlan.  Megtérés nélkül nincs krisztusi élet. Mert mi a megtérés? Tudatos döntés, elhagyom a bűneim, elfordulok eddigi életmódomtól, és Jézust követve egy új életet élek, Isten dicsőségére. Az Úr Jézus határozottan mondja, hirdetni kell. Hirdetni kell a megtérést és a bűnbocsánatot, mégpedig minden nép között. Isten fontos hirdetni valót bízott ránk, tegyünk meg mindent, hogy ez az üzenet mindenkihez eljusson. Megtérésre szükség van, mert nem elég a vallásos nevelés, új szívre van szükségünk, és azt az Úr adja meg a számunkra.

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd:a Szabadító elközelgetett!

Isten áldásával.

Maradj velem

A

z ország megerősödése felfuvalkodáshoz vezetett Uzzijjánál (2Krón 26,16-23). Miért? Mert úgy gondolta, mindez az ő sikere, a saját eredménye. Elfeledkezett arról, hogy az Úr segítette meg őt és a népet, mindent Istennek köszönhet. Az eredményeinket az Úrnak köszönhetjük, legyen ezért hála a szívünkben. A hála a felfuvalkodottság, az elbizakodottság ellenszere.

Uzzijjá története rámutat az ember nyomorúságára, valódi állapotára. Amíg bajban van, keresi Istent, várja a segítségét, de ha rendeződnek dolgai, ha elindul felfelé, megerősödik, már nem tart igényt  Istenre. Olyan könnyen eljutunk oda, hogy Isten nélkül is boldogulunk, mindent meg tudunk magunk is oldani. A jólét mindig veszélyes. Uzzijjá korában jól ment Júda sora, külső gazdagság jellemezte őket, és ez hamis biztonságba ringatta őket. Bármilyen gazdagok legyünk is, és alakuljon bár jól az életünk, az Úrral való kapcsolat nélkül üresek maradunk. Uzzijjából a saját erejében, hatalmában való bizalom kiölte az alázatot. Már nem állt meg Isten előtt, és így nem látta, milyen apró, milyen porszem, nyomorult és tehetetlen ember ő.

Álljunk minden nap Urunk elé, mert csak ott láthatjuk magunkat helyesen. A naponta ápolt kegyesség tart meg az alázatban. Amikor minden nap átélem Isten közelségét, megtapasztalom, amint az igén keresztül megszólít. A velem beszélgető Istennel való kapcsolat tart a helyemen, ez a hely a teremtmény helye.

Uzzijjá felfuvalkodottsága azt eredményezte, hogy ellépett a teremtményt megillető helyről. Már nem a térdein állva vagy arcra borulva keresi Istent, hanem bemegy az Úr templomába, és áldozatot akar bemutatni. Ő már valaki, azt tehet, amit akar, azt is elvégezheti, ami nem az ő dolga. Nagy probléma, amikor nem látjuk, mi a mi dolgunk, amikor azt képzeljük, mindent megtehetünk.

Bizony, olyan hamar megkísért a gondolat: vagyok valaki. Ezért kell állandó kapcsolatban élnünk az Úr Jézussal, mert Lényébe tekintve felismerem, Ő a Valaki, és csak Vele együtt lehetek igazán ember. Amikor Jézus hiányzik az életünkből, az igazi emberkép is hiányzik. Pilátus Őt állította elénk úgy, mint az Embert. Ezért figyeljünk Rá, és mindig Őhozzá szabjuk magunkat. Ha így teszünk, nem fogjuk se túl-, se leértékelni magunkat. Jézusban kerülünk a helyünkre, látjuk meg életünk értelmét és célját. Hiszen Isten dicsőítése, a Neki való szolgálat az ember életének a célja. Az Ő megismerése ad értelmet az életnek. Mennyei Atyánk és országának a kihagyása értelmetlenné teszi az életet. Isten nélkül nincs igazán célja a földi létnek. Olyan jó, hogy a Biblia rámutat: Ő a cél. Az üdvösség örök távlatot és értelmet nyit meg a számunkra. Az örök életért érdemes élni.

A felfuvalkodottság, a gőg következtében a királlyal nem lehet beszélni. Meg van győződve tette helyességéről, a maga igazáról. Azonban itt látjuk a különbséget: az alázatos ember számára nem a saját igaza a lényeg, hanem mindig Isten igéje. Mit mond az Úr? Uzzijját nem érdekelte, mit szól Isten ahhoz, amit tesz. Nem kérdezte az Urat, mert ő a király, és a király mindent megtehet. Azonban meg kell tanulnia, hogy a király sem tehet meg mindent. Neki, mint Júda uralkodójának tudnia kellene: Istentől kapta hatalmát, az Úr ott van élete mögött, és elszámolással tartozik neki.

Isten keresi őt is, keres minket is, és ha nem lehet velünk beszélni, akkor megmutatja, milyen parányiak vagyunk. Uzzijjá is meglátta, hogy ő sem képes mindenre. Nem tudta a poklosságot megakadályozni, sem nem volt képes megszabadulni tőle. Lássuk meg saját korlátainkat, vegyük észre, hogy nem vagyunk mindenre képesek, ezért Istenre van szükségünk. Az alázat fontos, ismerjük el az Úrtól való függőségünket, igazán a Vele való kapcsolatban teljesedünk ki. Nem Isten ellen kell harcolni, nem az a lényeg, hogy megtegyem, ami nem az én dolgom, hanem az, hogy alázatos szívvel kövessem Uram akaratát. Soha ne feledjük, az áldozatot az Úr Jézus bemutatta érettünk, és az tökéletes és elégséges. Nem kell már áldozni, hanem élhetünk az Ő áldozatának áldásaiból.

A tanítványok Jézussal haladva érkeztek meg oda, ahová igyekeztek (Lk 24,28-35). Olyan jó látni az Úr jelenlétét, nem hagy magunkra, hanem egész a célig kísér. Amikor megérkeznek, Jézus tovább akar menni, mégpedig azért, hogy megpróbálja őket. Most kiderül, vágyódnak-e Őreá? Ha még nem is ismerik fel, de marasztalják. Az Úr itt van, de nekem kell kimondani: maradj velem. Maradj velem, mert Nélküled este van. Jézus a világ világossága, ha marasztalom, fény árad az életembe. 

Ha hívják, marad. Nem erőlteti magát senkire sem, de aki hívja Őt, azt nem kerüli el, hanem bemegy ahhoz. Megtöri a kenyeret, megáldja, nekik adja, és ekkor megnyílik a szemük. Ez Jézus célja, nyíljon meg a szemünk, és lássuk meg, kicsoda Ő. Mert bár a legtöbb embernek a fizikai látása valamilyen szinten működik ugyan, de a lelki nem. Hiszen csak hitünkkel láthatjuk meg, hogy a názáreti Jézusban Isten érkezett meg az életünkbe. Hit által ismerjük fel, kicsoda Ő, de hit által látjuk meg azt is, hogy mi kik vagyunk. Jézust látva döbbenünk rá bűnös, elveszett voltunkra. Ki vagyok n? Veszendő, utolsó bűnös vagyok, akinek egyedül Jézus jelent reménységet, segítséget. Nála nélkül elveszett vagyok, Ő ment meg az örök életre.

A két tanítvány rádöbben, hogy már útközben fel kellett volna ismerniük Jézust az igéről, amit mondott nekik. Az Írások által gyúlhat világosság a szívünkben. Az ige tesz bizonyságot Jézus istenségéről, feltámadásáról. Az Ige rámutat: Jézus Úr, és nekem Őreá, mint életem Gazdájára van szükségem.

Ez a két ember azonnal visszaindult Jeruzsálembe, nem pihenték ki fáradalmaikat, hanem útra keltek, mert ezt a hírt a többiekkel is közölni kell. Ismét azt látjuk, hogy Jézus feltámadásának híre mindennél fontosabb, erről mindenkit azonnal informálni kell. Mennek és viszik a feltámadott Úrról szóló örömhírt, és bizonyságot tesznek róla. Vigyük mi is a jó hírt: Jézus feltámadt, él!

MARADJ VELEM

Maradj velem, mert mindjárt este van,

Nő a sötét, ó, el ne hagyj, Uram;

Nincs senkim, és a vigaszt nem lelem,

Gyámoltalannal, ó, maradj velem.

Kis életem fut s hervadásba hull.

Bú lesz a vígság, fényesség fakul,

Csak változást és múlást lát a szem;

Változhatatlan, ó, maradj velem!

Minden múló perc, hozzád visz közel,

Kegyelmed űzi kísértőmet el,

Nincs más vezérem, nincs más Mesterem,

Fényben, borúban, ó, maradj velem.

Ellenség ellen áldásod fedez,

A könny nem sós, a kór is könnyű lesz,

Sír, halálfullánk, hol a győzelem?

Győztes leszek, csak légy, Uram,velem.

Hunyó szemembe vésd keresztedet,

Ködöt foszlatva láttasd szent eged.

Föld árnya fut, menny fénye megjelen:

Halálban is Te légy, Uram, velem.

Isten áldásával.

Az Úr él!

U

zzijjá uralkodásába tekinthetünk bele mai igénk által (2Krón 26,1-15). Életének fő mozgatórugója Isten keresése volt. Meglátta, hogy Isten megismerése a legfontosabb feladatunk ezen a világon. A reggeli csendességnek is az a lényege, hogy keresem, felkeresem Istent. Önmagában nem sokat segít az igeolvasás és az imádkozás sem. Mindezek akkor válnak hatékonnyá, ha keresem Istennel az élő kapcsolatot. Az imádság az Úrral való közösség által válik beszélgetéssé. És ez a lényeg. Istent megismerem, mint Atyámat Krisztusban, és így az imádság már a mennyei Atyámmal való beszélgetéssé alakul. Álljunk ma is így Elé, keressük Őt, vágyakozzunk minél jobban megismerni. Ehhez nélkülözhetetlen a beszélgetés, ami azt jelenti, Isten megszólít engem az ige által, én pedig válaszolok Neki.

Jó, hogy még mindig szabad az Urat keresni, nyitva hagyja megismerésének a lehetőségét, és ad ehhez eszközöket, segítőket. Uzzijjá Zekarjá főpap személyében kapta meg a segítőt. Ő tanította meg az Úr félelmére. Mert az Úrral való kapcsolatot is tanulni kell. A megtéréssel, azzal, hogy az Úr megbocsátja bűneimet, én pedig tanítvánnyá válok, nem oldódik meg azonnal minden.  Nagyon keveset tudok a Bibliáról, alig valami ragyogott még fel Isten kegyelméből és szeretetéből, így azután tanulni kell az új életet is. De az a jó, hogy van kitől tanulni, az Úr Jézus így szól: jöjj, és kövess engem. Tehát mi már egyenesen az Úrtól tanulhatjuk meg az Isten akarata szerinti életet. És Ő ezen az úton előttünk jár, sőt, elénk éli azt.

Amíg az Urat kereste, sikert adott neki az Isten. Az élet, a siker is Isten ajándékai, a Neki engedelmes élet gyümölcse. Tehát a siker összefüggésben van Isten akaratának keresésével. Uzzijjá sikere nem egyéni karriert jelent, amit mások kárára valósít meg, hanem Isten országa építésében válik sikeressé. Az ő sikere kihat az ország életére, előrelendíti azt. Sokat sejtetően olvassuk: amíg az Urat kereste, addig sikert adott neki az Isten. Ebből látjuk, hogy nem végig kereste az Urat, tehát a siker veszélyes, mert könnyen megkísért a gondolat: mindezt én értem el. Pedig mindaz, amit a király is elért, Isten ajándékából történt. Mindazokban, amik előrevitték az ország és a nép életét, Isten segítsége nyilvánult meg. Uzzijjának is meg kellett látni, hogy a siker nem független Istentől, nem a maga képességének, erejének köszönheti, hanem kapta. És addig lesz sikeres, amíg mindezért hálás, és megmarad az Úrtól való függésben. Az istenfélő élet tanulását nem lehet abbahagyni, minden azért történik, hogy minél jobban megismerjem Őt.

Vannak, akik a hét első napján az üres sírhoz indulnak, mint Péter is tette, hogy személyesen meggyőződjék arról, mit hallott (Lk 24,13-27). És vannak, akik hazafelé indulnak csalódottan. A két emmausi tanítvány így cselekszik, otthagyja Jeruzsálemet, és hazaindul. Úgy látják, véget ért a jézusi történet, itt már nincs tovább. Jézus meghalt, a tanítványság befejeződött. Szép volt, de ennyi volt.  Hányan gondolják így, szép volt a vasárnapi iskola, a gyerektáborok alkalma, de ennyi volt. Véget ért számomra a jézusi történet, hiszen Őt megölték, és egy halott Jézussal, egy régi kor szereplőjével mire is megyek? Sokan nem jutnak innen tovább, nem látják meg, hogy Jézus él. Miért? Mert a hitetlenség akadályozza a látásukat. Jó tanító Jézus, hasznos dolgokról beszélt, de nem ismerik fel, hogy Ő maga az Isten. Olyan kevesen látják, és így kevesen is hiszik, hogy mindazt, amit Jézus földi élete idején cselekedett, amit mondott, ma is képes megtenni. Szava Isten szava, benne erő és élet van. Ez a két tanítvány sem hitte, hogy Jézus annak ellenére, hogy ezt előre jelezte, feltámadhat. De én hiszem-e, hogy Számára minden lehetséges? Én elindultam-e már Jézus nyomában? Keresem-e Őt, akarok-e személyesen meggyőződni mindarról, amit az ige kijelent?

Hazafelé menet beszélgetnek, mégpedig arról, ami ezekben a napokban történt. Ha el is mentek a fővárosból, nem tudnak megszabadulni az események hatásától. Aki találkozott már Jézussal, nehezen tud hatása alól szabadulni, hiszen nincs Hozzá fogható a történelemben. Ő egyedülálló személyiség, hiszen bűn nélküli, és ezt a szent életét kész volt értünk halálra adni. Nincs másban ez az aláhajló, mentő szeretet, csak Őbenne.

Jézus is melléjük szegődött, mert Neki fontos ez a két csalódott tanítvány is. Nem mond le róluk. Nem mond le rólad és rólam sem, utánunk jön, akkor is, ha talán már mi elfelé távolodunk Tőle. Nem ismerteti meg magát velük azonnal, azt várja, hogy maguktól ismerjék fel, ki szegődött melléjük. Ma is azt akarja, hogy magunktól ismerjük fel Őt, lássuk meg, itt van mellettünk, nem hagyott minket magunkra.

Megragadott ebben a történetben Jézus lénye, nem erősködik, nem akarja magát mindenáron megismertetni, hanem tud kivárni. Amikor a két tanítvány így szól, nem tudod mi történt a napokban, akkor úgy tesz, mint aki nem tudja.  Ez a lelkigondozás mesterfoka, sok kilométert gyalogol velük, és közben úgy tesz, mintha semmit sem tudna, vagyis végighallgatja azt, amit jobban tud náluk. Menjünk mi is így el a másikkal türelmesen, kísérjük addig, amíg megnyílik előtte a valóság, Isten akarata. Tanuljuk türelmesen meghallgatni azt is, amit már ismerünk. Jézus nem szakítja félbe őket, nem is igazítja ki, csak akkor szól, amikor befejezték.

Hallották a hírt, hogy Jézus él, de ez nem jutott el a szívükig, mert megvolt a saját elképzelésük. Nem akartak tőle megválni, és ezért nem hevült a szívük a jó hírre. Melegszik-e a szívünk a hírtől: Jézus él? Ez a világ legcsodálatosabb híre. Ennek van igazán hírértéke, és mégsem kap felületet a hírcsatornákban. Mi merjük-e vállalni, továbbadni: Jézus feltámadt, legyőzte a halált, és így az örök élet a mi reménységünk? Jézus nem földi országokat állít helyre, hanem megnyitja a Benne hívők számára Isten országát.

Az Úr Jézus, miután végighallgatta őket, rámutat a problémára. Azért nem értik az eseményeket, és azért fordítottak hátat Jeruzsálemnek, mert nem hiszik, amit Isten a próféták által kijelentett. Akkor kerülünk bizonytalanságba, ha nem hiszünk az igének, ha nem hisszük, hogy amit az Úr megmondott, azt Ő meg is teszi, mert Számára nincs lehetetlen. Hiszem-e mindazt, ami a Bibliában található, amit Isten elmondott és bemutatott a számunkra? Urunk könyörüljön, hogy fogadjuk hittel az igét.

 Felvirradt áldott szép napunk

1. Felvirradt áldott szép napunk, Ma teljes szívvel vigadunk, Ma győz a Krisztus, és ha int, Rab lesz sok ellensé -ge mind. Halléluja!

2. Az ősi kígyót, bűnt, halált, Kínt, poklot, szenvedés jaját Legyőzte Jézus, Mesterünk, Ki most feltámadott nekünk. Halléluja!

3. Az élet győz, a mord halál A prédát visszaadta már, Nagy úrságának vége lett, Krisztus hozott új életet. Halléluja!

4. A nap s a föld s minden, mi él, Ma bút örömmel felcserél, Mert a világnak zsarnoka Nem kelhet többé fel soha. Halléluja!

5. Mi is éljünk vigadva hát, Daloljunk szép halléluját, Hadd zengje Krisztust énekünk, Ki sírból feltámadt nekünk! Halléluja!

Isten áldásával.

Győződj meg személyesen!

A

macjá az általa legyőzött nép isteneihez folyamodott, nem vette észre, hogy a szeérieket sem tudták megoltalmazni (2Krón 25,17-28). Amacjá szíve eltávolodott, mert nem teljesen volt az Úré. Ilyen a szív, ha nem teljesen adjuk az Úrnak, ha nem egész szívvel követjük Őt, megkísérti a bálványimádás. Ezért vigyázzunk a szívünkre, nem mindegy, mit engedünk be oda. Isten figyelmezteti a királyt egy próféta által, de ő nem hallgat rá, nincs benne készség az Úr tanácsának fogadására.

Amacjá a hamis istenekbe vetett bizalommal hadüzenetet küld Izráel királyának. Mennyire elvakítanak a bálványok, hamis biztonságtudatot adnak. De az is világosan látszik, hogy Isten megengedi ezt, mert így egyértelművé válik Júda népe előtt a bálványok tehetetlensége. Amacjá azonban elvakult, nem hallja meg Jóás figyelmeztetését, és harcba indul Izráel ellen. Azonban vereséget szenved, mert Isten szava mindig beteljesedik. Jó, ha komolyan vesszük az igét, a nekünk szóló személyes üzenetet, mert amit az Úr mond, megtörténik. Mégpedig azért, hogy rádöbbenjünk, életünk legrosszabb döntése volt, amikor elfordultunk Tőle. Azonban ezek a vereségek is a visszafordulásért történnek. Ezek is Isten szeretetéről beszélnek, üzenik, hogy Isten még nem mondott le rólad. Visszavár. Nagy vereséget szenvedett Júda, lerombolták Jeruzsálem városfalát, kifosztották a templomot. A bűnnek komoly a büntetése, nagy árat kell fizetni, ha elhagyjuk az élő Urat. A bálványok és önmagunk ereje sem tud megmenteni. Az élő Úrra van egyedül szükségünk. Amacjá ezt nem látta meg, és nem tért vissza az Úrhoz.

De vajon én meglátom-e Isten figyelmeztetéseit, és komolyan veszem-e őket? Még van lehetőség visszatérni Hozzá, és végre teljes szívvel rábízni az életünket.

Az egyik legcsodálatosabb történet, ami a Bibliában található, a mai szakasz (Lk 24,1-12). Az emberiség legsötétebb napját a legfényesebb nap követi. Isten világossága áttöri a gonoszság sötétségét Jézus feltámadása által. A hét Jézus feltámadásával, az Élet halál fölötti diadalával kezdődik. Tegyük első helyre a feltámadás napját, legyen ez az a nap, amelyen együtt vagyunk az Úrral, és feltöltődünk a Vele való kapcsolat által, az igén keresztül. Mennyien félretették már ezt a napot, saját dolgaikat intézik, ahelyett, hogy megköszönnék Istennek a az életet, a munkaképességet, mert ez is  az Ő ajándéka.

Néhány asszony számára Jézus volt a legfontosabb, mindent megelőzve került náluk az első helyre. Korán kelnek, hogy még a város megelevenedése előtt Jézussal lehessenek, csendben a Mesterrel, ez a szívük vágya. Igaz, ők a halott Jézust keresik, de mégiscsak Őt keresik, Vele akarnak lenni, hiányzik nekik. Mindennél jobban hiányzik-e az Úrral való élő közösség, a napi csendesség a számomra? Megelőz-e mindent a bibliaolvasás, az imádkozás?

Az asszonyok illatszereket vittek magukkal. Arra gondoltam, én mit viszek magammal egy-egy bibliaolvasás vagy istentisztelet után? A krisztusi jó illat árad rajtam keresztül? Vihetjük az Úr elé is imánk és hálaáldozatunk jó illatát. Annyi mindent kaptunk az Úrtól, és a kegyelem megtapasztalása semmi máshoz nem hasonlítható, de van-e hála a szívemben, felszáll-e az Úrhoz?

Az asszonyok úgy mentek a sírhoz, hogy a sír száján lévő nagy kő még nem volt elhengerítve. Ennek ellenére mentek, mert bíztak az Úr segítségében. Nem fordultak vissza, hanem mentek tovább. Hányszor megtorpanunk egy probléma láttán, mert nem az Úr hatalmát látjuk, hanem csak az előttünk lévő porszemet. De mi gyakran a bolhát is elefánttá növeljük, ahelyett, hogy az Úr lényében bolhának látnánk, és bátran mennénk tovább.

Amikor elbizonytalanodnak, segítséget kapnak, mégpedig igei segítséget. Isten mindig az igén keresztül segít, mutatja meg a helyzetet és a kivezető lépést.

A követek rámutatnak, hogy aki a sírnál vagy a halálban keresi a megoldást, rossz helyen jár. A halál nem megoldás. A megoldás Jézus, aki legyőzte a halált. A megoldás mindig az élet.

Az asszonyok nem sajátították ki a húsvéti örömhírt, hanem továbbadtak. Azonban ere nem volt fogadókészség, így elmaradt a siker. Nem mindig fogadják hittel az igét, van, hogy fecsegésnek tartják. Azonban el kell azon gondolkodnunk, hogy az igehirdetés és a bizonyságtétel is üres fecsegéssé válhat, ha nem hit általi tapasztalatból származik. Azonban az élő hitből, az Úr hatalmának megtapasztalásából származó igehirdetés, a keresztről szóló élő beszéd Isten ereje. Olyan erő, ami életeket változtat meg, formál újjá.

Péter is azok között volt, akik üres fecsegésnek tartották az asszonyok bizonyságtételét. De nem ragadt le itt, hanem megmozdult, és elindult, hogy maga is meggyőződjön. Nem az a gond, ha valaki azonnal nem hisz, hanem az, ha nem indul meggyőződni, úgy vannak-e a dolgok. Mozduljunk, és induljunk el Jézus felé. Vegyük kézbe az igét, keressük és kutassuk az Úr kijelentését, és találkozni fogunk a Megváltóval. Mert aki őszintén keresi, az találkozni fog Vele, az meg fogja hallani az Úr hangját.

Krisztus feltámadott, Kit halál el ragadott

1. Krisztus feltámadott, Kit halál el ragadott; Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk, Alleluja! Ha ő fel nem támad, Nincs többé bűnbocsánat, De él, ezért szent nevét, Zengjük ő dicséretét, Alleluja, Alleluja! Alleluja! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Alleluja!

Isten áldásával.