Hirdetni kell!

A

z engedetlen, felfuvalkodott Uzzijjá gyógyíthatatlan betegségbe esett, ezen keresztül jelzett Isten,  rossz irányba ment. Innen csak a bűnbánat vezet kifelé (2Krón 27,1-9). Azonban a király nem bánta meg bűneit, nem ismerte el alázatosan vétkét, és nem adta Istennek a dicsőséget. Azonban ezen a betegségen keresztül kereste is őt az Úr, de ő nem hallotta meg a hívást. Mindaz, ami vele történt figyelmeztetés is volt a fia számára. Ha töretlenül az Úr útján halad, nem válik gőgösség, és nem fordul bálványokhoz áldott lesz az élete. Ha azonban felfuvalkodik, neki is szembe kell néznie az Úr büntetésével.  Mert a bűnnek van büntetése.

Jótám tanult az apja hibáiból és nem követte el azt a vétket, amit ő.  Nem kell mindent átvenni, amit őseink életében látunk. Meg kell tanulni felismerni mi az, amit érdemes megtanulni és mi az, amit nem.  Ahhoz, hogy ilyen mérlegelésre képesek legyen Isten igéje ad segítséget.  Jótám megtanulta az apjától miképpen lehet iránytű a Szentírás, és használta is.  Jó ha mi is megtanuljuk a mindennapi élet helyzeteiben használni a Bibliát. Mert azt is tanulni kell, miként lássuk meg, mi Isten akarata. Vannak olyan igéi az Úrnak, amelyek általános útmutatással bírnak, és minden korban eligazítanak. A ne lopj, mindig érvényes, világos útmutatás. Ha ezt ismerem, nem kell sokáig vívódni, Isten előtt helyes-e, ha tisztességtelen előnyhöz akarok jutni, vagy elveszem másnak a tulajdonát.   A tíz ige mindig eligazít, mert Isten parancsa, az élethez való hozzáállása, a róla való véleménye nem változik. Isten értékei változatlanok. Ez a világ változik, de az Úr szava, és maga az Úr is mindörökké ugyanaz.

Jótám állhatatos volt az Úr útján. Bizonyára neki is voltak lehetőségei a letérésre, de felismerte, ez a helyes, és kitartott mellette, akkor is, amikor a környezete mást gondolt helyesnek. Kitartott az Úr útján, mert menet közben állandóan tapasztalta Isten jelenlétét. Átélte itt van Isten, és ez meglátszott országépítő munkájában és harcaiban is. Az Úr eredményt és győzelmet ajándékozott neki. Járjunk mi is urunk nyomában és meg fog látszani a mindennapokban. Ne engedjük, hogy a világ elcsábítson a maga látványos megoldásai felé, amik végső soron nem igazi megoldások. Merjük vállalni az Úr Jézus vezetését.

Isten csodálatosan munkálkodott húsvétkor, az Úr tanítványai egész nap a Jézus feltámadásáról szóló hír hatása alatt voltak (Lk 24,36-49). Előbb néhány asszony mondta el, amit tapasztalt, majd Péter is üres sírt talált. Ezt követően a két emmausi tanítvány is megérkezett és beszámolt az Úrral való találkozásról. Amikor így együtt vannak, Isten dolgairól beszélgetnek. Igyekeznek összerakni a mozaik darabokat.  Megrendítő volt nagypéntek, amikor az Úr meghalt a kereszten. Már kezdik érteni, ez a halál értük történt. Az ő bűneiket vette magára Jézus.

Jó látni a tanítványokat, amint Jézusról, feltámadásáról, Isten országa dolgairól beszélgetnek. Nem térnek gyorsan napirendre felette, hanem fontos a számukra. Meg akarják érteni és ismerni az eseményeket, mert látják, ehhez közük van. Jézus feltámadása egész további életüket meghatározza. Ne gondoljuk, hogy nekünk nincs közünk Jézushoz, az Ő élete, kereszthalála egész jövőnket, sőt örök életünket meghatározza. Jézushoz van közünk, akkor is, ha még nem ismerjük Őt, és nem értjük Isten munkáját. Azonban rajtunk áll, hogy meg akarjuk-e ismerni Őt?  Mi is gondolkodhatunk az igéről, megbeszélhetjük hitben előttünk járó testvérekkel mindazt, amit még nem látunk világosan. Legyen beszélgetés témája számunkra Jézus.

Ma gyakran azt látni, hívők sem tudnak, vagy mernek beszélgetni Jézusról, pedig az Ő Lénye kimeríthetetlen téma. Annyi mindenről beszélgetünk, a világ sora, más emberek, különösen a népszerű személyek élete, a különféle politikai események, sportesemények, a pénz és az üzlet világa, na meg az időjárás, az egészség, annyi témát szolgáltat, hogy lemarad Jézus. Pedig mindezektől a kérdésektől eljuthatunk Jézusig, merjük vállalni, hogy az élet eseményeit is rajta keresztül, az ige világosságába tekintve tárgyaljuk meg. Vállaljuk Jézust, az Ő életútját a mindennapokban is, ne csak a templomban.

A Róla beszélgető tanítványok között megjelenik Jézus, köszönti őket: Békesség nektek! Amikor Jézusról beszélgetünk érdeklődéssel, nyitott szívvel, megjelenik és segít, hogy mindezt megtapasztaljuk. Ő mindig azt akarja, hogy akik Róla beszélnek, át éljék, hogy Ő élő személy, valóág. Maga isszól hozzánk, talán csak ennyit: Békesség nektek. De ha ezt Ő mondja, akkor a békesség megtörténik. Mert az igazi, Istentől való békesség, történés. Egyszerűen átélem, hogy békességem van. A tanítványok még mindig be vannak zárkózva, nem változott a vezetők véleménye sem, mégis békességük van, ami azt jelenti, élő valóság számukra Jézus, és életük az Ő kezében van. Ha pedig a kezében van az életük, nem kell félniük. Az igazi békesség Krisztusból árad. Ezt a békességet ma is kínálja, de csomagban érkezik az Ő Lényével. Tehát Jézusról, a Vele való életről nem lehet leválasztani a békességet. A békesség önmagában nem áll meg, csakis az Istennel való élő, tartós kapcsolatból fakad. Amíg a szívünk nem békül meg Vele, nem találunk békességre.

Milyen nagyon nehezen hiszik, hogy Jézus él. De, vajon én hiszem-e, hogy az Úr Jézus feltámadt és ma is él? Mivel él, megszólít, terve van életemmel, feladatot bíz Rám. És ha Jézus él, akkor tud rajtam segíteni, nincs azaz élethelyzet, amiben Neki ne lenne megoldása, ahonnan nem tudna kiemelni. Jézus él, így nem vagyunk a gonosznak kiszolgáltatva, mert halála és feltámadása által Urunk győzelmet aratott felette.

Mi a feladatunk? Hirdessük nevében a bűnbocsánatot és a megtérést.  Mintha ma erről megfeledkeznénk, pedig a bűneinket rendezni kell, és lehet is. A bűnbocsánat hirdetése pont azt üzeni, aki meglátja és bánja bűneit, Jézus haláláért van rá bocsánat. Isten kész a Fiúért a megtérő bűnösnek megbocsátani.  És így láthatjuk, hogy a megtérés sem kerülhető ki, szükséges, és kihagyhatatlan.  Megtérés nélkül nincs krisztusi élet. Mert mi a megtérés? Tudatos döntés, elhagyom a bűneim, elfordulok eddigi életmódomtól, és Jézust követve egy új életet élek, Isten dicsőségére. Az Úr Jézus határozottan mondja, hirdetni kell. Hirdetni kell a megtérést és a bűnbocsánatot, mégpedig minden nép között. Isten fontos hirdetni valót bízott ránk, tegyünk meg mindent, hogy ez az üzenet mindenkihez eljusson. Megtérésre szükség van, mert nem elég a vallásos nevelés, új szívre van szükségünk, és azt az Úr adja meg a számunkra.

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd:a Szabadító elközelgetett!

Isten áldásával.