2016. április 30., szombat

Leomlott a nagy Babilon



I
sten törvénye kíséri Izráel népét, és átszövi egész életüket (5Móz 27,1-26). Isten szava nem egy a sok lehetőség közül, hanem az igazi fény, amely megvilágítja előttük az utat. Azért kapják, hogy mindenkor ott legyen előttük, vezesse őket. De ebből merítenek erőt az egyes állomások előtt is. Az ige útmutatás és erőforrás. Nem azért kapják, hogy elrejtsék, hanem azért, hogy szem előtt legyen. Így azután a törvényt kell a Jordánon való átkelés után elsőként elhelyezni. A kőre vésett ige jelzi, Istené ez a föld, de rámutat arra is, hogy ez a nép Isten tulajdona. Nevében és követségében járnak itt. Ezen a területen Isten szava a mérvadó. Hol helyezkedik el életünkben Isten igéje? A periférián, vagy a középpontban, látható módon?
Az emlékkő mindig Isten szabadító munkájára hívja fel a figyelmet. Az Ő csodálatos munkájáról beszél, és szívünkbe írja a Hozzá tartozás valóságát. Az emlékkövet látva arra kell gondolni, hogy Isten népe nem élhet akárhogy, az Úr szava akarja vezetni. A Szentírás ma is azt jelenti, nem élhetünk akárhogy, Isten mai népének mindig az az első szava, mit mond az Írás. Minden kérdésben oda kell mennünk az igéhez.
Mózes azt kéri, legyenek csendben és hallják meg, amit mond, amit üzen az Úr. Isten szavának meghallásához csendre van szükség. Ő a zajban nem hallható. Szívünket is el kell csendesíteni, és ebben a belső csöndben megtapasztaljuk az Ő hangját. Isten népévé váltak - ez a cél, Isten népévé lenni, az Ő országa polgáraként élni, Hozzá tartozni. Nagy kiváltság, hogy a bűnös emberből Isten gyermeke lehet, mindez hit által valósulhat meg. Hallgass azért az Úr szavára - nem elég azt hallani, hanem hallgatni is kell rá. Azért szól az Úr, hogy vegyük azt komolyan és cselekedjük.
Az átokmondás azt jelzi, hogy vállalják Isten szavát, és komolyan veszik. Az átoknak következménye van, így fejezik ki: tudatosan az Úr szava mellett döntenek, teljes felelősséggel. Vállalják Isten akaratát, mert az jó, a környező népek szokásait pedig elutasítják, mert Isten előtt utálatos, és a saját életükre nézve is rossz következményekkel jár. Az átokmondással azt is megvallják, az ige nem egy a sok lehetséges válasz közül, hanem az egyedüli jó válasz, az egyetlen helyes út, ami életre vezet.
Győzelmi hír hallatszik, leomlott a nagy Babilon, az a város és rendszer, amelyről ezt senki nem képzelte (Jel 18,1-24). Mindenki úgy vélte, Babilon vallási, gazdasági és politikai rendszere örökké tart. Nagy hatást gyakorolt az emberekre, a tanítványokat is igyekezett megtéveszteni. A korábban leírt ragyogása és a most elvesztett gazdagsága sokakat vonzott. A tékozló fiút is vonzotta az idegen világ, annak lehetőségei, Isten nélküli világa. Ma is vonz és csábít a világ, sikert, gazdagságot, jólétet kínál, és nehéz neki ellenállni. Azt gondoljuk, ez a világ soha nem ér véget, Babilon él és virágzik, mindenünk meglehet, mindenki előtt kitárul a világ. Ma nincsenek távolságok, korlátok, akadályok, a szegény gazdaggá válhat, világhírnévre tehet szert bárki. De mindebből kimarad az Úr. Nem Ő dicsőíttetik, hanem az ember. Babilon sikeres világa elkápráztatja az embert, úgy gondolja, ennek soha nem lesz vége, Babilon örök, és egyre jobban fejlődik. Mindent meg lehet benne találni, hatalmat, gazdagságot, vallást, csak az Úr Jézus Krisztus marad ki belőle.
Fényűző élet, amely mindenkinek hasznot hoz. Fogyassz, szól ma is a felhívás. Minden ennek van alárendelve. A kedvezmények is ezt a célt szolgálják, amit az egyik helyen felszabadítanak, azt ne tartsuk meg, hanem költsük el egy másik területen. Egy hang a mennyből figyelmeztet, ne részegedjünk meg ezektől a lehetőségektől, Isten gyermekének nem itt a helye, nem ez az élete. Menjetek ki belőle, én népem! Aki az Úrhoz tartozik, az nem a világ életmódját követi, hanem Jézus Krisztust. Urunk nem másokra figyelt, Ő nem akarta tartani senkivel a lépést, teljes mértékben az Atyától függött. Ne feledjük, több az élet, mint a test vagy az élet. Mennyire azt gondolja a mai ember, hogy élet a szerzésről, a fényűzésről, a rohanásról szól. Merünk-e másképp élni, mint amit a világ kényszerít az emberekre? Merünk-e Isten polgáraiként élni?
Megdöbbentő, hogy egyetlen napon jönnek rá a csapások. Azt gondolta, ő soha nem pusztulhat el, vele nem történhet meg az, ami másokkal, és mégis, egy szempillantás alatt megsemmisült. A magát dicsőítő rendszer megbukik, az önimádat bálványszobra ledől. Isten, az Úr, őt is megítéli. Isten Úr mindenki fölött, azok fölött is, akik ezt nem így gondolják. Az életmód lesz az ítéletünk. Hány ember merül bele a munkába, rövid idő alatt mindent megszerez, aztán egy váratlan és hirtelen szívleállás, egy stroke, egy rosszindulatú daganat, egy csőd, és minden összedől. Jézus arra bátorít, hogy a mennyben gyűjtsünk kincset, mert az tartós. A igazi érték Krisztus, a Tőle kapott új és örök élet. Ezt nem veheti el tőlünk senki.
Siratják és gyászolják, nem örülnek, hogy végre megszabadulnak ettől a korrupt világtól és kiszolgáltatott életmódtól, és végre Istent dicsérhetik, Neki élhetnek. Ennyire vakok és szegények, siratják a világ kincseit. Pedig ebbe rokkantak bele, ennek köszönhetően kerültek adósságba, ment tönkre családi életük. Siratják, mert nem tudnak élni nélküle, hiányzik, tehát rabjaivá váltak az üzlethálózatnak. Nem örülnek a vasárnapi boltzárnak, hanem hiányolják, és mindent megtesznek ellene. Nagyon nagy mélységbe jutott az emberiség, veszteséget lát Babilon bukásában, úgy látja, oda a jólét, a meggazdagodás lehetősége. És nem látják meg Istent. Nem veszik észre, hogy Babilon bukásával feltárul Isten kegyelme előttük. Ez az ítélet Isten népéért történt, azért, hogy kiszabaduljanak ebből a szorításból és felmutathassák az evangéliumot.


Ó, HOVA VISZ AZ ÚT?

1.
Ó, hova visz az út?
Nagy rohanásban élek,
Már nem is látlak Téged,
Ó, hova visz az út?

2.
Mert körülvesz a bűn,
A kezeimben vétek,
Már magamtól is félek,
Mert körülvesz a bűn.

3.
Jaj, láss meg, égi Szent,
És halld meg sikoltásom,
Hogy arcodat meglássam,
Jaj, láss meg, égi Szent!

4.
Szót hallok, tiszta szót:
„A földre jöttem érted,
És megtisztítlak téged.”
Szót hallok, tiszta szót.

5.
Ím, így szeret az Úr,
Hát zendülj, szívem, ajkam,
Hisz megkönyörült rajtam,
Ím, így szeret az Úr.


Isten áldásával.

2016. április 29., péntek

A Bárány győz



A
 föld birtokbavétele utáni teendőket mondja el Izráel népének az Úr (5Móz 26,1-19). A legfontosabb: soha ne feledjék, hogy mindezt Istentől kapták. Nem ők választották ki és szerezték meg azt a földet, hanem Isten ajándékozta oda a számukra. Ő készítette el népnek a tejjel és mézzel folyó földet. Így kaptunk mi mindent az Úrtól. Hányszor saját ügyességünket vagy őseink hagyatékát látjuk javaink mögött. Csak a saját verítékünket jegyezzük meg, pedig minden ajándék. A legnagyobb Jézus, és Általa a kegyelem. Aki üres kezét nyújtja Felé, annak megtölti e kezeket.
Így azután az első teendő a hálaadás, ami nem csupán szavakból áll. Hálájukat a föld termésének legjavával fejezhetik ki. Ez azt jelenti, hogy a legjobbat elviszik az Úr házába és az oltárra helyezik. Ezzel fejezik ki: mindent az Úrtól kaptam. Mindenből a legjava az Urat illeti. Mit adunk mi az Úrnak? Oda tudom adni a legjobbat? Ott van a szívemben, mindent neked adok, Uram, és ha adok, akkor a legértékesebbet? Isten a legdrágábbat adta ide, egyetlen Fiát. Mit adok én Neki? A legdrágább a saját életem, odaadtam már? Felajánlottam az Úrnak a szívemet? Itt van, Uram, bűnös szívem, neked adom, ki alkotád. Hányszor csak a selejtet adjuk az Úrnak, amire már nincs szükségünk.
Az oltár előtt meg kell vallani mindazt, amiért hálás az áldozat bemutatója. Hálás, mert Isten szabadítását megtapasztalta. Az egyiptomi elnyomás alól Isten szabadította fel őket. A hálaáldozat a szabadításból táplálkozik. Aki átéli Isten munkáját az életében, aki már rácsodálkozott a kegyelemre, az tud hálás lenni, és kész a legjobbat az Úrnak adni. Izráel népét is mindig a szabadításra való emlékezés motiválta. Hatalmas impulzusokat nyertek ebből mindig. Az új életre születés is ilyen motiváció, soha nem feledhetjük az Úr munkáját, ami nem jár nekünk, hanem kegyelem.
Az is benne van, és jó üzenet, hogy segítségül lehet hívni az Urat. Ahogyan Izráel kiálthatott Hozzá, úgy mi is. Gyakran elfeledjük ezt; bárhol vagyunk, bátran kiáltsunk. Ne magunk igyekezzünk megoldást keresni, hanem keressük Őt. A Vele való élő kapcsolat, Lényének jobb megismerése vigyen mindig előre. Isten meghallotta szavukat, meglátta nyomorúságukat, és megkönyörült rajtuk. Ő ma is szabadító Úr. Azonban ne a szabadulás, a rossz megoldása, hanem az Ő személyes megismerése legyen a cél. Mindig Őt törekedjünk megismerni. Azért jött el Jézusban, hogy ez lehetséges legyen. Isten kijelenti magát azoknak, akik őszintén keresik, akiknek Őreá van szükségük.
Isten tőlünk is azt kéri, hogy legyünk tulajdon népe, igen, az egyház az Ő szent népe, Krisztusban megvásárolt a sátántól, és így az Övéi vagyunk. Sokba kerültünk Neki, ezért ne elméletben, hanem a mindennapi életben is legyünk az Övéi, éljünk Neki, cselekedjük akaratát. Vajon látszik-e rajtunk, hogy az Úréi vagyunk?
János látomása tovább folytatódik, de nem hatalmas ébredéseket lát, nem a világ evangelizációját és annak nyomán megtérését, hanem paráznaságot (Jel 17,1-18). Az ember hűtlenné válik Istennel szemben. Az egyházat pedig megkísérti a világ. Nagy kísértés, hogy nem szolgálni, hanem uralkodni akar Isten népe, holott ettől óvta az Úr. Ez a világ gyakorlata, a vezetők uralkodnak, Isten gyermekei szolgálnak. Nagyon könnyen összefonódik az egyház és a hatalom. Mennyire szeret az egyház a politikára támaszkodni, holott mindig az Úrra kell támaszkodnunk és Belé vetni minden bizodalmunkat. Elfelejtjük, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés Istennel. Miért? Mert a világ nem Istent akarja szolgálni, mindig Ellene lázad, sőt, azt látjuk, a fenevad harcol is majd ellene.
A világot egyedül az ige formálhatja újjá, és nem a politikai szövetség. Ránk a jó hír továbbadása és megélése lett bízva. Az a feladatunk, hogy világítsunk és ízesítsünk. Az egyház a só ebben a világban, a só pedig mindig az ételbe kerül, ahol átadja az ízért. Nem a só veszi át az ízt, hanem az étel a só ízét. Hányszor mi vesszük át a világ szokását, életmódját.
Milyen szomorú az asszony szerepe, elvegyül a világban, csak a hatalom és a gazdagság érdekli, Jézus követőit nem tudja elviselni. János nagyon elcsodálkozik. Miért? Mert nem azt várta, amit látott. Megdöbbenti mindaz, ami történik. A hűtlenség, az Úrtól való eltávolodás soha nem lehet természetes, mindig megdöbbentő. Az ember eltávolodott Istentől, de vajon én hol tartok? Távolodok Tőle, vagy közeledek Hozzá? Mert lehet közeledni, hiszen mindig vannak hűségesek, kitartók, akik nem hódolnak meg a világ előtt, akik egyedül az Urat imádják, és Neki szolgálnak. A mai kitáruló lehetőségek, a jólét csábítása sokakat megingat. Nagy karrier lebeg ma a hívők előtt, óriási pályát futhatnak be, az élet minden területén számítanak rájuk, és bizony, ez könnyen a saját népszerűségünk kereséséhez vezet, és már nem figyelünk az Úrra.
Azt látjuk, hogy a világ megutálja a paráznát, a nagy szeretetből gyűlölet lett. Az ízét vesztett sót kidobják és eltapossák az emberek. Ezért ne hódoljunk be a világ előtt, vállaljuk a világ szemetje szerepét, vállaljuk, hogy mi az Úr által küldött só vagyunk. Ne akarjunk más lenni, mint amivé az Úr formál.
A Bárányellenes koalíció vereséget szenved, olyan megdöbbentő, hogy a Bárány ellen van összefogás, az érdekében nincs. A kereszt alatt mennyire egyöntetűen kiabálta a tömeg: feszítsd meg. Bár abban jutnánk egyetértésre, hogy kiáltani kell: Urunk, könyörülj rajtunk. Ahol ketten vagy hárman egyetértenek, hogy az Úrra van szükség, és imádságban Hozzá fordulnak, Ő ott van közöttük.




Itt van szívem, neked adom, Uram

1. Itt van szívem, neked adom, Uram, Neked, ki alkotád! "Rossz a világ, énnékem add, fiam!" Szád ily parancsot ád. Itt van szerelmem áldozatja, Hűségem hű kezedbe adja, Itt van szívem, itt van szívem!
2. Itt van szívem: fogadd kegyelmesen, Bár sok hibája van; :/: Amint vagyon, kezedbe úgy teszem, Ne vesd meg, jó Uram! Sok bűnös vággyal van betelve, Száz bűnnek nyomja régi terhe, Bűnös szívem, bűnös szívem.
3.      Itt van szívem! Üdve Krisztusban van, Keresztednél pihen, :/: S így szól: Uram, te vagy minden javam, Halálod életem! A Megváltó sebébe mélyed És ott lel vigaszt, békességet Hívő szívem, hívő szívem!

Isten áldásával.

2016. április 28., csütörtök

Az Úrnak van hatalma a csapások fölött



I
sten népe fénysugár ebben a világban, bemutatja az Úr akarata szerinti életet (5Móz 25,1-19). Izráel bizonyságot tesz Isten jelenlétéről, ahogyan élnek, az arról beszél, mit is jelent Istenhez tartozni, igéje szerint élni.  Ebből megláthatjuk, hogy a hívők közt is van probléma, kialakulnak megoldásra váró helyzetek, azonban a különbség a többi néptől a megoldásban mutatkozik meg. Isten tisztában van azzal, hogy lesz viszály népe tagjai közt is, de azt kéri, ne a személyes bosszú, a kegyetlenség vezérelje őket. A büntetésben is legyen mérték. Mert van, amikor büntetni kell, a bűnös ember számára nem mindig elég a szó, de ez a büntetés ne lépje túl a megszabott határt. Az Úr Jézus pedig elhozta számunkra az elengedés, a megbocsátás lehetőségét. Vajon tudunk-e élni ezzel? Felragyog-e életünk által Isten kegyelme?
Fontos volt a sógorházasság törvénye is, ez a család összetartását, az elhunyt testvér nevének megbecsülését jelentette. Jézusban a család is új tartalmat kap. Legfontosabb, hogy megismerjük a Megváltót, és Őt szolgálja életünk. Krisztusban kerülhet mindenki a helyére, és igazából a nevünk is akkor marad fenn, ha bekerül az élet könyvébe. Krisztusban maradhat fenn a nevünk, válhatunk igazán értékké, áldássá környezetünk számára.
Isten gyermeke nemcsak elméletben, hanem a munkája végzésében is az Úrhoz tartozik, és az ige vezeti. Ne legyen kétféle mérték, a tanítvány becsületes. A munkájában is az Úrtól függ. Nem akar másokat becsapni, jogtalan előnyre szert tenni, mert az Ő gazdagsága az Úrban van. Olyan jó tudni, hogy nem nekünk kell mindenáron bebiztosítani magunkat, mert az Úr gondoskodik övéiről. Jézus kiszabadít a megélhetés csapdájából. Már nem ez tart fogva, hanem a jobbik rész, és ez nem más, mint Isten országa és az Úrral való élő kapcsolat. Ne a pénznek, hanem az Úrnak éljünk.
Jó Krisztuson keresztül látni már ezeket a törvényeket, Ő nem a bosszúállásra bátorít, hanem azt kéri, zárjuk le a sérelmeket. Hogyan? „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak” (Mt 5,44-45). Ezt mindig az Úr gyermeke kezdheti el; aki megtapasztalja Isten szeretetét, képessé válik ellensége szeretésére is. A szeretet megbocsát, a megbocsátás pedig rendezi, lezárja a múltat, és egy újat kezd el. Jézus szavainak fényében zárjuk le a múltat, bocsássunk meg azoknak, akik ellenségeink voltak, és kezdjük el őket szeretni. Adjuk át számukra, amit mi is kaptunk az Úrtól. Isten népének válasza a sérelemre, az ellenség minden megnyilvánulására a szeretet.
A győztesek éneke után megkezdődik a harag hét poharának a kitöltése (Jel 16,1-21). Minderre azért kerül sor, mert annyi bizonyságtétel, oly sok csoda megtapasztalása után sincs változás. Az ember megy tovább a maga útján, nem törődik Istennel, úgy véli, minden problémát meg fog oldani egyedül is. Az élet szenvedései sem nyitják fel a szemünket. A mi életünkben látszik-e az a sok ige, amit hallottunk, van-e eredménye Isten sokféle csodájának, amit átéltünk? Nem azt látjuk-e ma, hogy minden marad a régiben? Isten szavát nem vesszük komolyan, a bűn egyre jobban átsző mindent.
A poharak tartalma ébresztgetni akar. Isten még mindig az érdekünkben cselekszik, azt akarja, hogy rádöbbenjünk, így nem mehet tovább, meg kell térnünk. A súlyos betegségek, járványok is arra késztetnek, meneküljünk az Úrhoz, ne a tudományunkban bízzunk, hanem hívjuk segítségül az egyetlen orvost, Jézust. Az első pohár tartalma a fenevadhoz tartorzókat érintette, azokat, akik a képmását imádták, tehát döntésüknek, bálványimádásuknak következménye van. Az Úr az övéit, a hűségeseket, az Érte szenvedést vállalókat megőrzi.
A sok nyomorúság, szenvedés, a föld egyre élhetetlenebbé válása sem közelebb visz Istenhez, hanem még inkább szembefordít Vele. Nem megtérnek, nem Őt keresi a bűnös ember, mert ez azt jelentené, hogy meglátnánk felelősségünket. Végre kimondanánk, vétkeztem az Úr ellen. Azonban erről szó sincs, hanem Istent teszik mindenért felelőssé. Milyen gyakran lehet ezt látni, nem bűnbánat fakad a szívekben, nem azt mondjuk, miattam lett e nagy vihar, hanem Istent okoljuk. A poharak kitöltését nem követi megtérés, pedig minden ezért történik, Isten a szívünket keresi, rá akar döbbenteni: minden problémánk oka, hogy elszakadtunk Tőle, de még most visszatérhetünk Hozzá.
Az elutasított lehetőséget, mert minden pohár egy újabb lehetőség, még nagyobb nyomorúság követi. Isten nélkül egyre rosszabb lesz a helyzet a földön. Tovább pusztul a természet is, fogy az ivóvíz, egyre kínzóbb lesz a hőmérséklet. Azonban az ember káromolja Istent, és nem hívja Őt segítségül.  Mindenáron meg akarja mutatni, hogy képes kezelni a helyzetet. De nem, mert egyedül Istennek van ezek fölött a csapások fölött hatalma. Az embernek fel kell ismernie, hogy nem ő az Isten, ezért segítségre van szüksége. Forduljunk bátran Urunkhoz, és kérjünk Tőle segítséget, mert egyedül csak Neki van hatalma életünk nyomorúsága és minden problémánk fölött.
Az ember nem akar dicsőséget adni Istennek, magának igényli, és így tovább rontja a helyzetet. Olyan szomorú, mennyire mi vágyunk dicsőség után, szomjazzuk az elismerést, pedig nem ezek elégítik meg a szívünket, hanem az Úrtól kapott békesség. A Vele való kapcsolatban élő víz forrására találunk, és ez elveszi szomjúságunkat. Jöjj Hozzá, fogadd el az Általa kínált vizet, ráadásul ingyen adja.


Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom

1. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom. Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyelmednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felségednek.

3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.

4. Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban, És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.


Isten áldásával.

2016. április 27., szerda

Te is lehetsz győztes



A
z élet különféle területeire ad az Úr útmutatást (5Móz 24,1-22). Ezekben a törvényekben védi a másik embert, szívünkre helyezi, hogy mindig figyeljünk oda a másikra. Ne csupán a magunk érdekeit tartsuk szem előtt, hanem tanuljunk meg együtt érezni a másikkal, a szenvedővel. Soha ne az önzés vezessen, ne csupán a magunk hasznát tartsuk szem előtt, hanem figyeljünk arra, hogy a másik ne kerüljön miattunk az utcára, ne legyen nincstelen. Mennyire nem figyel oda a mai világ a másik emberre, hányszor mindenét elviszik egy embernek, és senki nem nézi, mi lesz vele.
Találkozunk azzal a törvénnyel is, ami a szív keménysége miatt született, ez pedig a válólevél törvénye. Urunk Jézus mondta, csak azért lett, mert kemény az ember szíve, nem rendezni akarja a kapcsolatot, hanem szabadulni a másiktól. Szomorú ez, mert egy házasságban mindkét fél követ el hibát, lehet rendezni. A kapcsolat gyógyítható. Krisztusban gyógyulhat a házasság, mert nem a válás az igazi megoldás. A zsidók Jézus korában bármilyen apróság miatt elbocsátották feleségüket. Ha már nem volt olyan szép, vagy valami nem tetszett a természetében, válólevelet adtak. Az ige azonban rámutat: lehet tenni a kapcsolatért, a házasságot is ápolni kell, a tűzre tehetünk, és ismét lángra lobbanhat a láng. Igen, ápoljuk kapcsolatainkat, és ne megszabadulni akarjunk tőlük. Jézus azért jött, hogy helyreállítsa azt, ami már szét akar hullani. Először a saját életünket teszi rendbe, majd ezt követően Vele nekiállhatunk a kapcsolat helyreállításának is.  Az élet ezen területére is érvényes, amit az Úr mond: „Vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd testvéred szeméből a szálkát” (Mt 7,5). Mindig magammal kell kezdenem, ne a másik számláját nagyítgassam, boncolgassam, hanem a saját gerendámat, problémámat igyekezzem megoldani.
Megjelenik a saját felelősség: mindenki a maga vétkéért feleljen. Az Újszövetségben bontakozik ki teljesen a személyes felelősség. Mindenkinek személyes megtérésre van szüksége. Nem kollektív, hanem személyes bűnbánattal mehetünk az Úr elé. Mindenkinek a saját bűneit kell az Úrral rendeznie. Olyan jó, hogy személyesen felkereshetjük az Urat, letehetjük Elé az életünket. A vámszedő is ezt ismerte fel, saját bűneit vitte a templomba, és bűnbocsánatért fohászkodott. Az ige megtanít a személyes felelősségre, bűneink vállalására. Ne másokat hibáztassunk, hanem lássuk meg, mi az, amit mi rontottunk el. Az Úr Jézus által az elrontott élet is újrakezdhető. Ha látom a felelősségemet, bocsánatot kérve, Jézus szavára hallgatva újra lehet kezdeni. A vámszedő, a parázna is újra kezdhette Jézussal az életet. Ez azt jelenti: elismerem, hogy szükségem van Isten vezetésére, az ige fényére, mert magamtól nem látom a jó utat.
Többször elhangzik: „Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban”Nagyon fontos, hogy akinek helyreáll az élete, akit az Úr kiemelt a nagy mélységből, soha ne feledje el, hol volt és hogyan tudott talpra állni. Soha nem feledhetem, hogy az Úr emelt fel, nem a magam erejéből álltam talpra, kezdtem újat, mindez a kegyelem munkája. Ha elfeledkezem erről, gőgössé és kegyetlenné válok. Vigyük az élet minden területét az ige fegyelme és útmutatása alá. Ha így teszünk, Isten országának fénye fog felragyogni általunk.
Hét angyal jelenik meg János előtt, a hét utolsó csapással (Jel 15,1-8).  Utolsó csapás, vagyis véget ér, lezárul a történelem. Befejeződik az egyház szenvedése, és valami új fog elkezdődni. A csapások jelzések. Még mindig jelez az Úr, keresi a bűnös, önimádó embert. Még mindig van lehetőségük azoknak a bűnbocsánatra, az új életre, akik meghallják ezen csapások üzenetét. Mert minden csapás, katasztrófa célja, hogy rádöbbentse az embert, hogy nem ő az Isten. Ezen túl pedig fel akarja tárni előtte Isten lényét. Fontos szembesülni Istennel, elismerni az Ő hatalmát. Jó, ha ezekhez nincs szükségünk csapásokra, hanem meghalljuk az igét, és benne meglátjuk Urunk életét. Hiszen Jézusban találkozhatunk Istennel, Benne mutatkozik be a számunkra.
János egy győztes sereget is lát, ezek a fenevadat győzték le. Tehát a legnehezebb, legsötétebb időszakból is győztesen kerültek ki. Életük mutatja, hogy még a fenevad korában is lehet győzni, lehet ellenállni. A fenevad is legyőzhető, mint ahogy minden félelmetesnek tűnő probléma felett lehet győzni. Ezek a tanítványok megtanultak nemet mondani a világ csábítására, az Úrral való élő kapcsolatból merítettek erőt, és így képessé váltak a hitben való megállásra. Hányszor halljuk, igazodni kell a korhoz, nem lehet krisztusian élni, ezek az emberek azonban bemutatják: igenis, lehet. Krisztussal lehet úgy élni, hogy Istenre figyelünk és Neki engedünk.
Ma is csábít a világ, a gonosz mindent megtesz, hogy elhitesse: élj úgy, mint a többség, sodródj az árral, mert árral szemben úszni nem lehet. De nem kötelező sodródni, mert aki meglátja Krisztusban az igazi kincset, önként engedi el a világ kínálatát. Az már nem veszteségként éli meg az Isten országába való tartozást, hanem nagy nyereségként. Nem vesztes az, aki Krisztust követi, hanem valóban győztes. János látása túlmutat mindazon, amit a világ kínál, mert a sátán csak erre a világ tud ajánlatot tenni, Krisztusban azonban örök életet kapunk. Krisztusban új és örök távlat nyílik meg előttünk.
Mi is énekeljünk az Úrnak, dicsőítsük már most Őt, mert valóban nagyok és csodálatosak a tettei. Aki ezeket látja, nem csügged el, erőt kap általuk, akkor is, ha pillanatnyilag be is borult fölötte az ég. De a felhő mögött láthatjuk a napot. Lásd meg Krisztus hatalmát életed sötét fellegei mögött is, adjon erőt mindaz, amit eddig megtapasztaltál az Úr hatalmából, mert Ő ma is ugyanaz.


A nagy mélységből

A nagy mélységből szüntelen
Hozzád kiáltok, Istenem,
Haláltól mentsd meg lelkemet,
Fogadj be engemet!
Amint vagyok, jövök,
Amint vagyok, jövök,
Fiad érettem onta vért,
Fogadj be Jézusért!

A bűn sarában élve lenn,
A jóra lelkem képtelen,
Fogadd be gyenge gyermeked,
Fogadj be engemet!
Amint vagyok jövök…

A bátorságom gyávaság,
A bölcsességem kábaság,
Más nem segíthet, ha Te nem,
Fogadj be, Istenem!
Amint vagyok jövök…

Az életem, üres, szegény,
Nincs benne fény, de van remény,
Hogy akinek kegyelme nagy,
Vesznem engem se hagy.
Amint vagyok jövök…


Isten áldásával.