Megújító kegyelem

A

z Úr munkálkodik, kegyelme megújít, ezt tapasztalta Mózes is (5Móz 10,1-22). Újra átvehette a kőtáblákat, Isten nem engedi tovább őket útmutató nélkül. Hiszen a tíz ige mintegy iránytűként szolgál ebben a világban. Nem könnyű tájékozódni, megtalálni az életre vezető utat, de az Úr szava határozottan mutatja az utat. A mi iránytűnk a teljes Írás, amely Istentől ihletett, és olyan jó, hogy van, és a nehéz, sötét pillanatokban is kézbe vehetjük. Az igében megláthatjuk Jézust, és jó Őt látni, figyelni, mert senki Hozzá fogható nincs.

Azonban a tíz ige számára ismét el kell készíteni a kőtáblákat, és ezt már Mózes végzi. Az előzőket összetörte, és most ezzel neki kell megdolgozni. A kegyelem hat, azonban a múlt tetteinek következményeit olykor nekünk kell kiállni. Van, amikor sok munkába kerül annak az újjáformálása, amit összetörünk. Hány szívet és életet törünk össze viselkedésünkkel, szavainkkal, tetteinkkel, és ezeket helyreállítani nem könnyű. De ha az Úrhoz megyünk, sikerülhet a helyreállítás, mert Ő velem kezdi, az én sebeimet kötözi be, az én bűneimet bocsátja meg, és így a gyógyult szív már kész a megbocsátásra, az újjáépítésre. Sőt, Mózesnek ismét a hegyre kellett mennie, ott kapta meg újra az igéket, ahol előzőleg is. Dupla munka és izzadság, azért, mert nem az Úrra nézett. A harag mozgatta, és a nép sem Istenre figyelt. Amikor levesszük tekintetünket az Úrról, mindig történik valami, ami aztán hátráltat az előrehaladásban.

Áron is meghalt. Az Úr első főpapjának ideje is lejárt. Még ő is meghal, és így én is készülhetek rá. Gyakran megfeledkezünk erről, ez a világ nem állandó hely a számunkra, itt csak vándorok vagyunk, de Isten jobb hazát készített. Ebbe a jobb hazába tartanak az Úr tanítványai.

Lévi törzsét kiválasztotta az Úr a Neki való szolgálatra. Az a feladatuk, hogy az Úrnak éljenek, csak Ő töltse be a szívüket és töltse ki idejüket. Ők nem kaptak Kánaán földjén örökséget, mert az Úr lett az ő örökségük. Az Úr az ő kincsük, Neki élnek, és Ő gondoskodik róluk. Ki az én örökségem? Ki a legnagyobb kincsem? Ki tölti be szívemet? Az Úr olyan örökség a számomra, amivel meg vagyok elégedve? Örülök, és ha ebben a világban nincs más tulajdonom, akkor is békességem van? Bizony, nem így vagyunk mi ezzel. Elmondjuk, hogy az Úr a kincsünk, de ha megváltozik az életkörülményünk, nem tudjuk lecserélni az öreg autót, nincs munkánk, és még a házunk is veszélybe kerül, már nem így látjuk. Már nem mondjuk, az Úr az én örökségem, azért Benne bízom. Nagyon is fontos számunkra a világ által nyújtott kényelem, igényt tartunk a javaira. Mi is az anyagi javak növekedésén, a társadalomban elfoglalt helyünkön és a megbecsülésen mérjük a növekedést, Isten áldását. Pál apostolnak elég volt a börtönben az Úr jelenléte. Csak Ő volt vele, mégis megírja a mégis-öröm levelét Filippibe. Mert öröme nem a körülményeitől függ, hanem Krisztusból fakad.

Isten elmondja mit kíván tőlük, mi az elvárása velük szemben. Csak ennyit: féljék, szeressék, tiszteljék és az ő útjain járjanak, és mindezt teljes szívből tegyék. Nem kér az Úr sokat, csak azt, hogy teljes szívünkkel, egész lényünkkel szeressük Őt. De szeretem-e? Tisztelem-e, és járom-e útjait? Ragaszkodom-e Hozzá? Olyan jó, hogy Isten Jézusban emberré lett, Őt látva igazán szeretetre lobban a szívünk iránta. Jézusba lehet kapaszkodni, mert nyújtja a kezét. Nyújtja a mélységben lévők felé is. Kinyújtotta kezét a bűnösök, a vámszedők, a paráznák, a világban elsüllyedtek felé is. Aki megragadta e kinyújtott kezet, az megmenekült, az új életet tudott kezdeni. Ragadd meg e kezet, és ragaszkodj mindennap Megmentődhöz. Mert nemcsak a bajban van Rá szükségünk, hanem minden percben. Ő tud megtartani az új úton. Az Ő nyomait követve célba érkezünk.

Sorra nyílnak a pecsétek, már kivágtattak a lovasok, és bizony, ez sokba kerül Isten népének (Jel 6,9-17). Sok mártírja lett az évezredek alatt. Az evangélium jelenléte az Úr tanítványai ellen ingerelte az Isten nélkül élő népeket. Sokan szenvednek hitükért, és mindhalálig hűek megváltó Urukhoz. Uram, könyörülj, hogy mindhalálig hű lehessek, és ha úgy alakul, legyek kész életemmel is megpecsételni a Benned való hitemet.

János látja az oltár alatt megölettek lelkeit, várják Isten bosszúállását. Várják, mikor szab határt a gonosz munkájának az Úr, mikor ítéli meg őket. Azonban az Úr nem siet, mert megmenteni akarja az embert. Ő nem a bosszúért siet, hanem a kegyelmet hirdetteti, kínálja fel mindenki, még az üldözők számára is.

Nekik is ki kell várni Isten órájának a haladását, az Úr idejét nem lehet siettetni. Még egy rövid ideig nyugodjanak, Isten világában rövid idő az, ami itt hosszúnak tűnik. Aki azonban beletekint a mennyei világba, az tud várni, az türelmes lesz, és bosszú helyett mentő szeretet tölti be a szívét. A mi feladatunk, hogy ellenségeink felé is kézbesítsük Isten üzenetét. Az Úr nekik is küldi: úgy szeretlek benneteket, hogy egyszülött Fiamat adtam értetek, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. A gyilkos indulatú világ számára is megjelent Isten kegyelme, rajtunk áll, élnünk-e vele.

Egyre keményebb dolgok jönnek a földre, természeti katasztrófák rázzák meg a világot. Isten így is jelez, ha az igét nem akarjuk meghallani, ilyen események által szól. Azt akarja, hogy szembenézzünk magunkkal, és kimondjuk, vétkeztünk, és képtelenek vagyunk rendbe hozni az elrontott életet. Minden ítéletes esemény célja a magunkba szállás, a bűnbánat, és így a megtérés. Azonban nem ezt látjuk, az ember menekül, mindenki a maga életét akarja menteni. De rossz helyre menekülnek. Felismerik, hogy Istennel és a Báránnyal van dolguk, de nem Hozzá jönnek. Te hová menekülsz? Jössz-e az Úrhoz? Senki és semmi nem rejthet el az Úr haragja elől. Egyetlen megoldás a kereszt, az az a hely, ahová érdemes menekülni. Mert aki Jézus nevét segítségül hívja, megtartatik. Hívd Őt segítségül, még ma.

MILY DRÁGA NEKÜNK EZ A JÓ HÍR

1.  

Mily drága nekünk ez a jó hír,

Mily édes örömteli zeng!

Halljátok a nagy szabadítást,

Mely Jézusba’ lett a mienk!

Ó, bízd magad e kegyelemre,

Mely gazdagon árad feléd,

Váltságát tedd a magadévá,

Hidd, az számodra is elég!

2.  

Leszállott a mennyei fényből,

Elhagyta a dicső hazát,

Hogy széttörhesse rabbilincsünk,

Hogy hintsen az éjbe sugárt.

Ó, bízd magad e kegyelemre,

Mely gazdagon árad feléd,

Váltságát tedd a magadévá,

Hidd, az számodra is elég!

3.  

Ó, jöjj mi hatalmas Urunkhoz,

Fáradt, szomorú, jer ide,

Érted gyötrődött a kereszten,

Hát bízva jöhetsz elibe.

Ó, bízd magad e kegyelemre,

Mely gazdagon árad feléd,

Váltságát tedd a magadévá,

Hidd, az számodra is elég!

4.  

Csak Jézus az, aki segíthet,

Üdvöt nem ad más, csakis Ő,

Itt áll és türelmesen vár még.

Mit késel? Nincs már sok idő!

Ó, bízd magad e kegyelemre,

Mely gazdagon árad feléd,

Váltságát tedd a magadévá,

Hidd, az számodra is elég!

Isten áldásával.