N
|
agyon fontos
Isten népe számára az igéhez való ragaszkodás (5Móz 13,1-19). A Szentírás nem
szorul kiigazításra, nincs benne semmi, amit, mint túlhaladottat, el kellene
belőle távolítani, de nem is kell hozzáírni. Isten szava megmarad örökké, és ma
is időszerű és hatásos. Azonban akkor hat, ha nemcsak hallgatjuk, hanem meg is
cselekedjük. Ezt kapta Izráel népe is feladatul, de ezt kapja az egyház is.
Igazodjunk az igéhez, életünk minden területét szabjuk Hozzá.
Nem elég, ha mi magunk megtartjuk az igét, hanem figyelni kell arra is,
mit hallgatunk vagy olvasunk. Lehetnek hamis próféták, akiket jelek és csodák
is kísérnek, de nem az Úrhoz kötnek, hanem valamilyen hamis istenhez vagy
magukhoz. Aki nem Jézushoz vezet, félrevezet, tehet bármilyen csodát. Szabad
nem hallgatni a hamis prófétákra, és szabad egyedül az igére figyelni. Az Úr
szava jó irányt mutat. Aki figyel rá, nem téved el.
A hamis tanítók által az Úr próbára tesz, tudni akarja, hogy teljes szívvel és
lélekkel szeretjük-e. Jó ezt mindig megkérdezni magunktól: teljes szívvel
szeretem-e az Urat? Fél szívet nem fogad el, Ő az egészet kéri, de Őt is illeti
egyedül.
Csodálatos dolog az Úr gyermekének lenni, hiszen csak kegyelemből, hit
által lehetünk azok (5Móz 14,1-29). A Mindenható Isten lehajol a nyomorult
bűnöshöz, hazavonzza a tékozlót, és fiává fogadja, Krisztusért. Nagy kiváltság
ez, nem magától értetődő. Alázattal kell hálát adni az Úrnak, amiért
kiválasztott és elhívott, hogy tanítványai legyünk. Mást is választhatott
volna, de Ő minket emelt fel magához, velünk van terve.
A kiválasztás és az elhívatás azonban nagy felelősség, kötelezettséggel
jár. Nem mindegy, hogyan élünk. A tanítvány számára semmiben sem lehet minta a
világ. Egy ne hangzik el: ne úgy sirasd halottadat, ne úgy, mint a nem hívők, a
pogányok. Vajon mi hogyan sírunk, miként búcsúzunk? De az élet más kérdéseiben
is fontos, hogy ne úgy nyilvánuljunk meg, mint a világ. Számunkra mindenben az a
mérvadó, ahogyan az Úr mutatja, amiben Ő gyönyörködik.
Izráel Isten szent népe, és ennek az életvitelükben is meg kellett volna
látszani, ám elbuktak. De vajon az Úr mai népe életében látszik, hogy Jézushoz
tartozik?
A tized fontos szerepet kapott Izráel életében, ma is fontos, de már
szívből kell, hogy jöjjön, hiszen nemcsak a tized az Úré, hanem mindenünk.
Minden javunkat Tőle kapjuk, és így mindent a kezébe teszünk, nem csak a
tizedet. De jó, ha eljutunk arra a
felismerésre, hogy jövedelmemből adnom kell az Úr munkájára. Mindennek belülről, hálás
szívből kell fakadnia. Ez nem történhet parancsszóra, nem kötelező, hanem
valóban a Lélek indítására megy végbe. Isten országában amúgy sincs
kényszer.
A felkészülés után felharsannak a trombiták, sorban egymás után (Jel
8,7-9,12). Mindegyik trombitaszót
követően ítéletes csapás éri a földet. Előbb a szárazföldet, majd a tengert, a folyókat, a vizeket és napot, a
holdat és a csillagokat. Az ember ténykedését katasztrófák követik, és ezek
mindenre kihatnak. Az ember pusztítja a lakóhelyét. Itt látjuk a különbséget,
Isten teremtett, létrehozott és áldássá változtatott mindent. Az ember pedig
pusztít. Ráadásul azt teszi tönkre, amit nem Ő hozott létre, hanem ajándékba
kapta. Mi pusztítjuk az életünket, pedig azt építésre kaptuk.
Ezekben az eseményekben Isten
figyelmeztetése is megjelenik, azért történnek, mert az Úr jelez általuk. Rá
kell döbbenni, hogy nem vagyok isten, egyszerű teremtmény vagyok, aki nem tudja még
a saját életét sem egyedül megoldani. A
természeti katasztrófák is Isten hívogatásai: jöjjetek énhozzám, csak én tudok
rajtatok segíteni. Az a szomorú, hogy mindezeket a súlyos üzeneteket sem
vesszük komolyan, és ezért egyre súlyosbodik a helyzet.
A negyedik trombitaszó után egy sas repül az égen, és három jajt kiált a
földön lakók számára. A föld már nagyon lepusztult, óriási a szenvedés az első
négy trombitaszót követően. Azt gondolnánk, most valami jó következik. Végre
odafordul Istenhez, segítségül hívja, és így megáll a pusztulás és talpraáll
az ember, meggyógyul a teremtett világ sebe. De nem így történik, még ez sem
elég, még mindig nem alázkodunk meg, nem kérünk bocsánatot, hanem rohanunk
tovább a vesztünkbe. Állj meg, és gondold végig az életed, mert az Úr ad
lehetőséget a megállásra és az újrakezdésre. Nem kötelező a pusztulás felé
haladni. El lehet indulni az élet felé.
Az ötödik trombitaszót követően az alvilág mélysége tárul fel és ömlik az
emberre. A gonosz mindent megtesz, mindent felhasznál az ember ellen. Ami jónak
és szépnek indul, gyakran rosszá válik, vagy rosszra használjuk fel. A
mélységből olyan élőlények jöttek fel, amik gyötörték az embereket. Nem minden tudomány van Istentől, és nem
minden áldás, ami annak tűnik. Ezek a különleges sáskák, amik már
tulajdonképpen manipuláltak, kínozzák az embereket. Sáska, de skorpió ereje van,
mintha azt mutatná, hogy az ember belebabrál a teremtés rendjébe, ahhoz nyúl,
amihez nem kellene, és olyasmi jön létre belőle, ami bántására lesz. Bizony, ma nagyon belekontárkodunk a teremtett
világ rendjébe, amikor klónozunk, géneket manipulálunk. Rossz úton haladunk, ezt
mutatja az ige, de vajon képesek leszünk-e ezt meglátni? Inkább úgy tűnik, megszédültünk a tudásunktól, a lehetőségektől.
Azonban olyan jó látni, hogy Isten gyermekei védelmet nyernek. Akiket az
Úr elpecsételt, azoknak ezek a különleges rovarok sem ártanak. Krisztusban a
gonosz ellen elrejtettséget kapunk, erre szükségünk is van, hiszen magunkban
nem állhatunk meg vele szemben, de Krisztusban igen. El vagyok-e már pecsételve
az Úrnak, ott van-e rajtam a Hozzá való tartozásnak a jele? Ha igen, akkor nem
kell félnem.
Olyan szomorú, hogy a gyötrődő ember nem Istent keresi, nem Hozzá fordul,
hanem inkább a halált. Isten keresése helyett menekül. Ne menekülj, hanem keresd az Urat, indulj el
bátran Felé, mert van megoldás, ez pedig nem más, mint az őszinte bűnbánat és
megtérés.
Keresik a halált, de elfut előlük, nem tudnak meghalni. Krisztus nélkül
a halál ellenség, de Ő legyőzte. De ebben benne van az az üzenet: ne a halálba
menekülj az élet nehézségei és problémái elől, hanem az Úrhoz. Vele ki lehet
jönni a legmélyebb gödörből is. És az Úr elől amúgy sem lehet elmenekülni.
Menjünk oda Hozzá, és kérjük, bocsásson meg, és induljunk el Vele egy új életre.
Jöjj, az Úr vár reád
1. Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy!
Életed tavaszát, derűjét neki add!
Ó, ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,
Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé.
2. Ó, a szárnyas idő, mint az álom, repül,
Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.
Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?
El ne késs, jajj, vigyázz: mire eszmélsz, a van csak volt.
3. Jézus hív, vele járj, erre váltott meg ő.
Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.
Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!
Már itt lent s odafönt téged ő tehet boldoggá!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése