Minden napra egy levél

M

egvolt az első győzelem, Izráel fiai átélték, hogy érdemes az Úrban bízni, jó Rá hallgatni (5Móz 3,1-29). Amikor bízunk az Úrban, a nehéz élethelyzetek is megoldódnak, mert Ő hatalmas Úr. Ez az élethelyzet-megoldódás nem a vágyaink kielégítését jelenti, hanem azt, hogy ha az országban élünk, és végezzük a ránk bízott feladatokat, Urunk gondoskodik rólunk, és győzelemmel ajándékoz meg az ellenség felett. Mert ma is van ellensége az Úr útjának, de ne féljünk, ne is vele foglalkozzunk, hanem az Úrral.

A győzelmet követően újabb harcra kerül sor, bizony, nem andalgós séta az Ország felé vezető út. Nem kirándulás, ahol a természet szépségeiben lehet gyönyörködni, és jókat szórakozunk. Nem, mert ismét egy ellenséges nép vonul eléjük. Nem akarja őket átengedni. Nem akarja, hogy célba érjenek. Jó, ha erre mi számítunk, az ördög ma sem akarja, hogy célba érjünk, kivonul elénk, el akar tántorítani, majd riasztani, és ha mindez nem jár eredménnyel, harcba száll velünk. Sokszor a hívő életet nyugalmas életnek gondoljuk. Úgy véljük, a hitre jutással minden elrendeződik, és szép, nyugodt életet élve becsordogálunk az örök élet kikötőjébe. Azonban nem így van, nem erről szól Isten népének élete, hanem folyamatos küzdelem, harc, mert a gonosz jelen van a világban, és harcra, állásfoglalásra késztet. A világban való létünk szolgálatot is jelent, ismertessük meg az Úr kegyelmét, éljünk úgy, hogy a környezet felismerje: Isten országa jó ország, és ott talál otthonra az ember.

Isten ott van népe mellett és bátorítja őket. Ne féljetek az újabb harctól, mert kezetekbe adtam őket. A félelmet az ígéret veszi le a szívükről: Isten döntött, népéé a győzelem. Olyan jó úgy haladni, hogy a győztes Úr seregébe tartozhatunk. Bár nem mindig úgy élünk, mint akik tudják: bátran küzdhetünk, mert miénk a győzelem. Hányszor gyáván megfutamodunk, hagyjuk a bűnt eluralkodni, mert nem Urunkra nézünk. A gonosz nagyon jól meg tud félemlíteni, olyan hatalmasnak láttatja magát, hogy úgy gondoljuk, esélyünk sincs. Azonban soha ne rá nézzünk, hanem bízzunk Isten szavában: ne félj, mert a kezedbe adtam.

A nép egy része az innenső részt kapja örökségül, de nekik is át kell menni a Jordánon segíteni a többek harcát. Isten népének tagjai nemcsak magukra gondolnak. Nem az vezérli őket, hogy mi már megkaptuk a részünket, mi közünk a többihez. Isten országában nincs hely az önzés számára. A további harcokhoz a mostani győzelmekből kell erőt meríteni. Ezek mindig Isten hatalmáról beszélnek, rámutatnak, hogy az Úr előtt nincs akadály. És bármilyen erős nép vagy sereg jöjjön szembe, az Úr győzelmet ad. A legfontosabb, amit nem szabad elfelejteni, hogy az Úr maga harcol értetünk. Végül is ez nem az én harcom, hanem az Úré, számomra a legfontosabb az Ő jelenléte. A leghevesebb küzdelemben is higgyem, hogy jelen van az Úr, és legyek Vele élő kapcsolatban. A félelmet Isten jelenléte oszlatja el. Ma is halld meg szavát: „Az Úr harcol értetek!”. Bízd Rá ügyedet, mert harcol érted.

Újabb levelünk érkezett (Jel 2,12-17). Milyen jó, minden napra egy levél, amelyben szeretett Urunk szól hozzánk. Amikor elkezdjük olvasni, így vegyük kézbe, különösen, ha egyedül vagyunk, és úgy érezzük, senkinek nem vagyunk fontosak. Naponta nézzük a postaládát, az internetes postafiókunkat, és semmi. Így azután egyre csüggedtebbek leszünk, senkinek sem jutok eszébe. Azonban, ha kinyitom a mai igét, rádöbbenek, valakinek fontos vagyok, az Úr szeret és ma is levelet küld nekem. Keress egy csöndes zugot, és többször is vonulj vele félre, olvasd, ízleld, mit is mond neked az Úr.

Nézzük meg, mit is mond Urunk ma nekünk. Ismét bemutatkozik, újabb jellemzőt mond el magáról, és így egyre jobban megismerjük Őt, feltárja előttünk lénye titkait. Nemcsak a mi szívünkbe lát bele, hanem feltárja a saját szívét. Nem kifaggat, hanem előbb magáról beszél. Kétélű éles kard van nála, megítéli az életünket, elválasztja a rosszat a jótól. Szétválaszt, nem engedi, hogy keveredjünk a gonosszal, az idegen kultusszal. Az üldözés, a kitaszítottság nem jó, és megkísérti a gyülekezetet, aki megnyugvásra vágyik. A kísértés pedig azt jelenti, hogy a nyugodt élet érdekében egyezzen ki a császárkultusszal. A magány gyakran ezt súgja, egyezz ki a világgal, nem lehet egyedül élni, társra van szükség, és ha a világban találod meg, az sem baj, attól még lehet hinni.

Az Úr látja, hogy elveszítették vándorjellegüket, mert a gyülekezet vándor ebben a világban, ők pedig letelepedtek, lakóhelyük van. Vajon vándorok vagyunk-e még? Vagy nagyon is megtelepedtünk, jól érezzük magunkat a világban, mert mi is azokhoz az előnyökhöz, kényelmi eszközökhöz juthatunk, mint a világ fiai? És közben megfeledkezünk arról, hogy nekünk a mennyben van polgárjogunk, és nem a földieket keressük, hanem a mennyeieket.

Az Úr ismer, nemcsak minket, hanem a helyet is, ahol élünk, és a körülményeinket. Itt elsősorban nem az anyagi helyzetről van szó, hanem a bizonyságtétel, a hit megélése szempontjából látja a körülvevő közeget. Elismeri, hogy Pergamon nehéz hely, a sátán trónja van jelen, tehát erős a császárkultusz. De megdicséri őket, mert ezen a nehéz terepen is helyt állnak, hűek maradnak. Ebből meglátjuk. nincs olyan hely, ahol nem lehet hívő életet élni, ahol nem lehet megélni tanítványságunkat, mert ezek a sátán lakóhelyén is tudtak hitben élni. Kitartottak, amikor veszélybe került az életük, még mártírt is adtak a világnak.

Azonban az Úr figyelmeztet is, látja a veszélyt, a gonosz taktikát vált. Amikor szembesül a hívők szilárd hitével, kitartásával, más oldalról támadja őket. Olyan területről közelíti meg őket, ami elsőre nem is tűnik támadásnak. Elismeri őket, higgyenek, amit gondolnak, és meghívja a saját ünnepségére. Fesztivált rendeznek, és meghívják a gyülekezetet is. Mi rossz lehet ebben? Az Úr rámutat, hogy vigyázzunk, mert a tanítványság nem elméleti hit, hanem életgyakorlat, és pont ezt akarja tönkretenni a gonosz. Tőrbe akar csalni, az a célja, hogy Jézus tanítványai a pogányokkal, a nem krisztusi életű emberekkel keveredjenek. A szórakozást, a jó hangulatot teszi az első helyre.

Itt is a megtérést javasolja az Úr megoldásként, ami azt jelenti, mondjatok nemet a meghívásra, és éljetek úgy, ahogy én. Bízzatok továbbra is Bennem. A keveredés, a világgal való szövetkezés, a világ asztalához való telepedés bukást hoz.

Térj meg, utasítsd el, mert ha nem... - tehát ha az Úr szól, annak mindig van következménye, Ő nem a levegőbe beszél. Ha megtérünk, komolyan vesszük, amit mond, megtapasztaljuk segítségét, átéljük, hogy amit a világtól vártunk, azt megadja az Úr, ingyen kegyelemből. Amikor a világ adja, az mindig sokba kerül. Ha nem térünk meg, nem utasítjuk el a bűnt, a keverést, a világ szokásait, megítél az Úr. És ez nemcsak ejnye-bejnyét jelent, nem betegséget, családi tragédiát, ami által fel akar rázni, hanem a gyülekezet megszűnésének lehetőségét. Nem azért van ebben a világban Isten népe, hogy átvegye a világ szokásait, vagy jól érezze magát benne, hanem azért, hogy világítson, só legyen, éljen úgy, ahogyan a Mester élt.

Aki győz, az jutalmat kap, új nevet. Krisztusban új nevet kapunk, mint ahogy Simon és Saul is új nevet kaptak, amikor hitre jutottak. A fehér kövecske jelzi, fel vagy mentve, ahogyan a házasságtörőnek is mondta Jézus: én sem ítéllek el, menj el, és többé ne vétkezz. Az új név jelzi, győztes. Jézusban győztünk a bűn felett. Levelünk üzeni: győztes lehetsz az Úrban. Ne csüggedj, ne add fel, mert győzhetsz.

 Szívem megalázván, tehozzád megyek

1. Szívem megalázván, tehozzád megyek, Elődbe, Istenem, hál'adást viszek És szent Fiad által néked könyörgök.

2. Áldott légy, én Uram, hogy megtartottál, Bút és kárt ez éjjel rám nem bocsátál, Angyali sereggel oltalmam voltál.

3. E reggeli időt megadtad érnem, Melyben egészséges elmém és testem; Kérlek, minden jóra vezérelj engem.

4. Mai nap ezt velem cselekedd, Uram: Mindenféle bűntől magam óvhassam, Hitem jó gyümölcsét hogy el ne rontsam.

5. Ételem, italom mérsékelt legyen, Tobzódás, részegség ne nehezítsen, Rossz gondolat bennem erőt ne vegyen.

6. Lágyítsd meg énbennem az indulatot, Meg ne háborítsak soha másokat, És haragtartásra ne adjak okot.

7. Jól tudod, Istenem, mily gyarló vagyok, Különb-különb bűnre mily könnyen hajlok! Adjad: megtérhessek, mikor bűnt vallok!

8. Igaz ítéleted ne ostorozzon, Bűnből a Krisztusért ingyen oldozzon, Érdemem szerint rám átkot ne hozzon.

9. Magamat egészen neked szentelem: Kegyelmes oltalmad legyen mellettem, Szentlelked és Igéd legyen vezérem.

10. Külső károktól is ments meg engemet, Ne eméssze bánat és bú szívemet; Tartsd jó egészségben gyarló testemet!

11. Istenem, tenéked legyen dicsőség, A Szentháromságban ki vagy egy Felség: Csak tégedet illet minden tisztesség!

Isten áldásával.