A Király

 

I

sten üzenete most úgy kezdődik: „Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.” Amikor önmaga kijelentésével kezdi az Úr a beszédét, mindig komoly dolgokat helyez a szívünkre (3Móz 18,1-30). Azt jelenti ez, hogy magára irányítja figyelmünket, eszünkbe juttatja, hogy Ő Úr, mi pedig a szolgái vagyunk. De arra is rámutat, hogy Hozzá tartozunk, az Övéi, az Ő tulajdonai vagyunk. Úgy szól hozzánk, mint életünk Ura, és ezért jól tesszük, ha figyelünk Rá. Sőt vegyük Őt nagyon komolyan, mert a jövőnk minősége, életünk alakulása függ attól, hallgatunk-e Rá. Előre elmondja mindazt, amire oda kell figyelni, ami komoly veszélyt jelent, azért teszi, hogy utólag, ne Őt okoljuk. Ne mondjuk, nekem nem szólt senki.

Elsősorban a férfi és a nő kapcsolatáról szól Isten, mert tudja, hogy ezen a területen olyan könnyen bajba kerülünk. Miért? Mert a környezetünkhöz igazodunk, azok szerint cselekszünk, amiket magunk körül látunk. Nagy veszély, hogy amit többen gyakorolnak, ami szokássá válik, azt átvesszük. Isten azonban kihívta népét az idegen népek közül, így újfajta életformát mutat a számukra. Azzal, hogy kihívta őket Egyiptomból, a régi életükből, egy egészen új kezdődik. Most már Isten gyermekei lettek, az Ő országának polgárai. Isten országának is megvannak a törvényei, és ezek jó, az életet a kapcsolatokat segítő rendelkezések. Mivel Isten országának van törvénye, a belépéskor törvénycsere megy végbe. Az idegenben, a világban tanult és használt törvények, szokások kint maradnak. Komoly figyelmeztetés, ne cselekedjetek úgy, ahogy Egyiptom földjén szokás, akkor sem, ha eddig azt láttátok, és az volt a természetes. Isten országában más a rend, aki belép oda, ahhoz kell magát tartania. A férfi nő kapcsolatra nézve Isten gyermeke számára már nem lehet minta az, amit a világban eddig látott. A világ, a nem hívők gyakorlata nem követendő példa a hívők előtt.

Arra is rámutat az Úr, hogy az övéit mindig körülveszi a világ. Megtérés után is a világ olyan marad amilyen előtte volt, de most már nem minta a számunkra. Most már nem az az iránymutató, amit a környezetem tesz. Sőt, Isten azt bízza ránk, hogy a nem hívőknek a tanítványok élete legyen a minta. Nagy baj az, amikor nem a hívő élete hat a világra, hanem a hívő igazodik a világ gyakorlatához. Miért baj? Mert Isten azért helyezi ide az övéit, hogy életük különbözzön, és így világosság legyen. Másrészt, ha nem különbözik az életünk, hanem átvesszük a nem hívők szokásait, megromlik az egyház élete. A hívők zsinórmértéke az ige, az én végzéseim szerint cselekedjetek, mondja az Úr. Mindenben az Ő szavára figyeljünk. Mindez mutatja, a krisztusi hit, nem elmélet csupán. Nem arról van szó, hogy hittételeket tanulunk meg, és mondunk fel. A keresztyén, Krisztuskövető élet, gyakorlat.

Megjelenik az élet védelme az igében. A Moloknak bemutatott áldozat, gyermek áldozat volt. Isten védi a megfogant életet. Minden élet érték Neki, és minden életért odaadta a Fiút. Mindenki számára terve van, mindenkinek helye van Isten országában. Az Úr azt akarja, hogy mindenki megismerje országát, és az Ő kegyelmét. A kereszt mindenki számára megtalálható, rajta keresztül juthatunk életre. Az ország kapuja a kereszt. Ott szabadulunk meg bűneinktől. Isten országában a különböző neműek számára van kapcsolat. Isten világosan kijelenti, hogy az azonos neműekkel létrehozott kapcsolat utálatos Előtte. Azonban azt is meg kell látnunk, hogy mindez azokra érvényes, akik már átélték kegyelmét és beléptek országába. Akik még nem az övéi, a világ normái szerint élnek. A hívők nem törvényeket, elvárásokat aggatnak mások nyakába, hanem hirdetik, hogy van a bűnből, a világ szokásaiból is szabadulás. Van Krisztusban gyógyulás és új kezdet. Az Úr azért jött el, hogy ezen a területen is lehetővé tegye a szabadulást, gyógyulást.

Az emberek meghallották, hogy Jézus Jeruzsálembe érkezik, és ezért készültek a fogadására (Jn 12,12-19). Nagy hatást gyakorolt rájuk Lázár feltámasztása, úgy fogadják, mint egy királyt. Abban az időben nem volt olyan modern híradás, mint ma, mégis eljutott az emberekhez Jézus jövetelének a híre. A bizonyságtétel eljut az emberekhez. Istennek megvannak az eszközei, amik által eljuttatja hozzánk a jó hírt. Ez pedig nem más, Jézus érkezik. Ez a világ legnagyobb híre, Jézus érkezik hozzánk. Isten közelít hozzánk. Meghalljuk? Készülünk a fogadására? Ezek az emberek meglátták mindennél fontosabb, hogy várják Jézust. Szinte megérezték, ez életük nagy pillanata. Hatalmas esélyt kaptak egy új életre. Mi látjuk, hogy az életünk lényege, átélni a Jézussal való találkozást? Az Úr azon munkálkodik, hogy felismerjük, Ő az életünk Királya. Nem elég felismerni, hanem le is kell borulni Előtte.

Az emberek királyként várják Jézust, és igaz, hogy Ő Király, mégis félreértik Őt. Király ugyan, de nem akar földi keretek közt uralkodni. Nem foglalja el egy ország trónját, mert akkor már nem lenne szabad. Ő mindenki királya akar lenni, a szívünket keresi. A földi trónt csakis harc által, mások elpusztítása, leigázása által lehetne megszerezni. Jézus nem pusztít, nem szerez, mindenkit hívogat. Megszólít, és hív, kövess engem! Aki hallja, maga dönt, hogy elindul-e Utána? Isten országába hív Ő, és egy egészen más életet kínál. Isten országában más törvények vannak. Nem a szerzés, vagy a megfizetés, hanem Isten gondoskodó szeretete áll a középpontban. Ebben az országban valóban kiteljesedik az élet. Itt valóban életről van szó. Nem úgy, mint a földi országokban. Ezekben állandó rohanás, a még több utáni vágyakozás tapasztalható. Az ember alig él. Mert amit életnek nevez nem más, mint rohanás, hajsza a pénz után. Isten azonban nem ilyen életet szán. Aki ezt meglátja szabad lesz és boldog.

Az Úr jelzést ad nekik Isten akaratáról, ezért ül szamárcsikóra. Nem fehér lovat keres, hanem szamarat. Ha a jelenlévők, nem a tömeghatásra, hanem az igére figyelnek, meglátják az üzenetet. Jézus tettében az Írás teljesedik be. Ezáltal rá kell döbbenni, Isten a Krisztus útját másmilyennek tervezte. Nem uralkodni, hanem szolgálni jött. Olyan szolga Ő, aki életét adja váltságul sokakért. Látom-e Jézusban a szolgát?

Még a tanítványok sem értik azonnal, mert az ő szívük is a világ, az emberi elvárások hatása alatt van. Ne engedjünk a világ hatásának, hanem mindennap tegyük ki magunkat az ige hatásának. Ha így teszünk nem fogunk csalódni. Ha mindig azt várjuk, ami egyezik, Isten akaratával áldást tapasztalunk.

Bár úgy volna, hogy az egész világ követi Jézust. Gondoljunk csak bele, ha valóban Őt követte volna a világ, azok az emberek, népek, amelyek keresztyéneknek nevezték magukat, nem lett volna rabszolgaság, háború, és két világháború sem. Jézus nyomában nem lehetséges, hogy ilyen dolgok történjenek. Jézust követve, épp az ellenkezőnek kell megvalósulnia. A pusztítást felváltja az élet. Ahol Jézus jelen van, ott gyógyul az ember, gyógyulnak a kapcsolatok. Ahol Jézus az Úr, ott nem válaszfalak születnek, hanem inkább lebomlanak azok Őáltala.

 

 

Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát

 

1. Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát! :/: Őnéki menynyei karokkal együtt zengj

hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang, Mind az ő szent nevét áldják!

2. Áldjad Őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett! :/: Sasszárnyon hordozott, vezé -

relt, bajodban védett. Nagy irgalmát Naponként tölti ki rád: Áldását mindenben érzed.

3. Áldjad Őt, mert csodaképpen megalkotott téged, :/: Elkísér utadon, tőle van testi ép-

séged. Sok baj között Erőd volt és örömöd: Szárnyával takarva védett.

4. Áldjad Őt, mert az Úr megáldja minden munkádat, :/: Hűsége, mint az ég harmatja,

bőven rád árad. Lásd: mit tehet Jóságos Lelke veled, És hited tőle mit várhat.

5. Áldjad az Úr nevét, Őt áldja minden énbennem! :/: Őt áldjad, lelkem, és Róla tégy hit -

vallást, nyelvem! El ne feledd: Napfényed Ő teneked! Őt áldjad örökké! Ámen.

 

 

Isten áldásával.

Az Úrnak!

 

A

z Úr a pusztában sem hagyja magára népét (3Móz 17,1-16). Mindig az Övéivel van ma is. Nem lehet olyan élethelyzet, amiben ne tapasztalhatnánk meg az Úr közelségét. Rendelkezéseket ad neki, amik által tanítja őket. Mire? Isten országa rendjére. Eddig rabszolgaságban éltek évszázadokon keresztül, most szerveződnek néppé, tanulják mit jelent Isten népeként élni. A törvények által világossá válik, nem élhetnek úgy Isten vezetése alatt, ahogyan eddig éltek. Az Egyiptomból hozott minták itt nem használhatók. Fontos ez az Úr mai tanítványainak is, nem használhatók Jézus követése során azok az életminták, amiket nem hívőségünk idején tanultunk.

Ebben az időszakban tudatosul bennünk, hogy a hívő ember oktatója maga az Úr. Csodálatosan látszik ez, amikor az Úr Jézusban emberré lesz. Elhív embereket tanítványnak és tanítja őket. Elmondja Isten országa törvényeit, bemutatja annak rendjét, és eléjük éli annak erejét. Az apostolokban is rögzül, hogy most már az Úr az Ő tanítójuk, Innentől nem az a mérce, amit az ószövetség emberei adtak a kezükbe. Ezt is meg kell látnunk, mert ma túlságosan is a nem hitben élő oktatás formálja gondolkodásunkat és életvezetésünket. Az ige, Isten szava gyakran csak a templomban érvényesül. Ha kérdéseink vannak a nem hitben élő, nem az ige tekintélyén álló szakemberekhez fordulunk. Azonban az ige rámutat, a hívő ember számára az igazi szaktekintély maga az Úr. Kihez is fordulnánk, kitől is kérnénk tanácsot, ha nem attól, Aki ezt a világot teremtette. Az élet ajándékozójához fordulhatunk mindennel. És amit mond, amire rámutat, azt vegyük komolyan. Gyakran olvassuk az ószövetségben, hogy amikor valamilyen nehéz helyzet, ellenség támadása, betegség, természeti csapás sújtja Izráelt, az Urat keresik. Tőle kérdezik mi az oka ennek, és mi a megoldás. Forduljunk mi is az Úrhoz, kérdezzük, mit is akar elérni ezzel a járvánnyal? Mire mutat rá? És kérdezzük mi a megoldás? A legtöbbször az ilyen időkben a bűnbánat az első lépés. Felismerik, hogy vétkeztek, elfordultak Istentől. Általában valamilyen bálvány került az első helyre. A következő lépés a bálvány eltávolítása, és teljes szívből való visszatérés Istenhez. A nehéz helyzetek azért adódnak, mert elfordultunk Istentől, és Ő ezáltal vissza akar fordítani Önmagához. Azt szeretné elérni, hogy meglássuk, Ő a megoldás. Ne az emberi megoldást tartsuk a legfőbbnek, hanem hívjuk Őt segítségül.

Azt látjuk, hogy némelyek az Egyiptomban látott, a tőlük vagy más népektől tanult rend szerint akartak áldozatot bemutatni. Úgy gondolták az ad megoldást, ha a pusztában mutatják be az áldozatot. Az Úr rámutat, az ördögöknek mutatják ott be, vagyis nem kapnak igazi segítséget, mert nem az Urat keresik, nem Vele kerülnek kapcsolatba, hanem a gonosszal. Eddig tudatlanságból tették mindezt. Mert amíg az Urat, az Ő akaratát nem ismerjük, tudatlanságból cselekszünk. Mihelyst azonban feltárul előttünk az ige igazsága, el kell távolítanunk az okkultizmus, varázslás minden maradványát az életünkből. Ezeknek nincs helye a hívők életében.

Azért is fontos, hogy minden az Úr akarata szerint menjen végbe, mert a vérnek az oltárra kell kerülnie. A vér szerez engesztelést. Az áldozat vére tisztít meg a bűntől. Vér nélkül nincs bűnbocsánat. Ugyanígy az újszövetségben is a vér szerez engesztelést. De már nem egy állat véra, hanem Isten Bárányának a vére. Az Úr Jézus azért adta életét a kereszten, mert az Ő vére tisztít meg minden bűntől. Aki megvallja a bűneit, annak Jézusért megbocsáttatnak azok. Jöjjünk Hozzá bűnbánattal, valljuk meg vétkeinket, és fogadjuk hittel a vér megtisztító erejét. Mert amit a vér megtisztít, az tiszta. Az a bűn el van törölve.

Az Úr Jézus Jeruzsálembe megy, de megáll Betániában, Márta és Mária házában (Jn 12,1-11). Ott ahol Lázárt feltámasztotta. Azt olvassuk, odament Jézus, ahol Lázár élt. Tehát a sírból való kihívás, nem trükk volt, hanem az élet hatalmának megnyilvánulása. Lázár tartósan él. Napok és hetek múlva is él, mert az Élet diadalt vett a halál fölött. Jézus beavatkozása mindig tartós. Nem néhány napig tart csupán, amíg az orvosságok hatása jelen van. Lázárt az Úr hatalma, a Lélek ereje hozta ki a sírból, és tartja életben. Amíg kapcsolatban van az igazi Élettel, Istennel, addig él, és addig bizonyságtétel lesz.

Lázár kapcsolatban van az Úrral. Amikor megérkezik Jézus, ő odatelepszik mellé és figyel Rá. Lázár most már Jézusra figyel. Szava irányítja az életét. Úgy látom, nem kell őt biztatni, hogy menj Jézust hallgatni, belső vágyból ül mellé. Hiszen az életet Tőle kapta, megtapasztalta munkáját a lényében, és ez a tapasztalat oda viszi. Jézus munkáját az is jellemzi, hogy amikor belép az életünkbe, és megtapasztaljuk kegyelmét, vágyakozunk Vele lenni, hallgatni Őt. Az ilyen embernek nem kényszer az istentisztelet, nem majdcsak kibírom valahogy, hanem szívbéli vágyakozás. Lázár és az egész család nem morgolódik, pont most jött Jézus, felborul a rendünk. Mi lesz a munkával, annyi dolgunk van, mi lesz a szórakozásunkkal. Most kaptunk új üzenetet, megkezdődött a meccs, a sorozat, hivatalos vagyok a ünnepségre. Ezek már nem lényegesek, aki egyszer életre kelt hit által, a régi dolgok már nem meghatározóak. Minden várhat, első Jézus, mert Ő az élet. Általa az Élet szava szól. Lázár már nem a világ híreire figyel, hanem az Élet szavára. Miért? Mert a világ szava nem segített rajta. A halálból Jézus szava hívta ki. Így minket is Jézus szava tud kihívni a halálból. Az Ő szava az élet útján vezet.

Ismét Mária lép elő, nemcsak kap Jézustól, hanem ad is neki. Mégpedig értéket. Drága kenetet, mert az hála azért, amit Jézustól kaptak. Hála Lázár életéért. Hányszor kérünk az Úrtól, és amikor megkapjuk, mi is adunk Neki. Ha igen mit adunk? Mi is igazi értéket? Az életünket? Olyan dolgot, ami bizonyságtétellé válik? Mária kenete betöltötte a házat. A kenet illatával megtelt a ház. Azzal telik meg a ház, amink van. Ha Jézus a szívünkben van, ha Vele vagyunk kapcsolatban, akkor Ő tölti be azt a helyet. Az evangélium illata fog szállni. Mi árad a mi életünkből? Mit éreznek az emberek? Krisztus illatát, vagy valami mást?

Júdásnak nem tetszik Mária tette, a szegényekkel álcázza szíve tartalmát. Azonban az Úr tudja, hogy nincs Júdásnak gondja a szegényekre, csak felhasználja őket a pénzszerzéshez. Azonban ez itt nem jön be. Jézusnál nem lehet a szegényekre hivatkozva pénzhez jutni. Ráadásul ő más pénzével akar jótékonykodni. Nem a sajátját adja. Nagyon jellemző ez ma ránk is. A máséból akarunk adni. Úgy adunk, hogy azt meg sem érezzük, így volt Júdással is. Mária a magáét adta, azért volt érték. Jézusnak adta, úgy adta, hogy azt nem tudta visszavenni.  Mindig azt adjuk, ami a miénk, és amit valóban az Úrnak, az Ő ügyére szánunk.

 

 

 

Az Úrnak irgalmát örökké éneklem

 

1. Az Úrnak irgalmát örökké éneklem, :/: És hűséges voltát mindenkor hirdetem, Mert

mondom, hogy megáll mindörökké irgalma, Melyet úgy megépít, hogy megálljon min-

denha, És hogy mind az égig erősíted, megtartod Te szent igazságod és a te fogadá-

sod.

3. Az egek hirdetik sok csuda dolgodat, :/: A szent gyülekezet te igazságodat, Mert va -

jon kicsoda volna ott fenn az égben, Ki nagy hatalommal hozzád hasonló légyen? Az

erős angyalok seregében vagyon-e, Ki e dicső Úrhoz hasonlatos lehetne?

4. Igen rettenetes e fölséges Isten, :/: Őtet féli minden a szent gyűlésekben, Ó, seregek

Ura, minden enged tenéked, Te nagy erős Isten, vajon ki érne véled? Tenálad lakozik a

te nagy igazságod, Soha el nem múlik a te igaz mondásod!

7. Boldog a nép, amely tenéked örvendez, :/: Minden dolgát, Uram, ez viszi jó véghez.

Fényes orcád előtt ezek járnak merészen, És a te nevedben örvendeznek szüntelen,

Mert nagy dicsőségre őket felmagasztalod, És jótéteményed rajtuk megszaporítod.

8. Te vagy ékessége az ő erejüknek, :/: Minden hatalmukat te adtad nékiek. A te ke -

gyelmedből orcánkat fölemeljük, Tetőled, Úr Isten, mi paizsunkat vettük, És a mi kirá -

lyunk a te fegyvered nélkül, Ó, Izráel Ura, nem lehet segítségül!

20. Gondold szolgáidnak nagy gyalázatjukat, :/: És hogy sok népeknek iszonyú szidal-

mát Keblemben hordozom, kik tégedet bosszantnak, Gyalázván homlokát fölkenett kirá-

lyodnak. Dicsőség tenéked és áldassál, Úr Isten, Melyre minden néptől mondassék:

Ámen, Ámen!

 

Isten áldásával.

Tovább

 

S

zemélyes tragédia érte Áront, két fia halt meg áldozatbemutatás közben (3Móz 16,1-34). Nem egészen értette, és még nem teljesen dolgozta fel, de az Úr szól. Maga elé rendeli és feladatot bíz rá. Áron a fiai halála ellenére is az Úr papja, szolgálata tovább tart. Isten nem engedi Őt magába zuhanni, hanem figyelmét igényli. Elmondja, hogyan menjen be a szentek szentjébe, és álljon meg a szövetség láda előtt. Ez az a hely, ahol Isten jelen van, itt élik meg koncentráltan az Úr jelenlétét, és Áron megtanulja, nem lehet akárhogy Isten elé állni. Az Úr minket is mindig tovább akar vezetni. Nem engedi, hogy leálljunk egy helyen. Tovább kell menni, akkor is ha nehéz. Azonban Ő megadja hozzá az erőt és útmutatást. Most is szól, nyissuk meg előtte szívünket. Hangoljuk Rá fülünket. Talán furcsán hangzik, de nekem kell a fülemet az Úr szavára hangolni, hogy meg is halljam, amit mond. Az Úr Jézus többször is azt mondja, akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek. Igen, a fülünket, a lelki hallásunkat olyan helyzetbe kell hozni, hogy halljuk, amit az Úr mond. Ebben benne van, más is szól, nemcsak az Úr.  Le kell állítanunk a világ hangját, ne engedjük, hogy a média hírei befolyásoljanak. Ki lehet kapcsolni a készülékeket, le lehet csatlakozni a hálóról. Nem meglepő, hogy az internet, háló, mert bele lehet gabalyodni. Háló, ami rabul ejt, hogy ne tudjunk kikeveredni belőle. Hát nem így van? Felmegyünk az internetre, és nem tudunk lejönni, egyik ajánló a másik után, és megragad, belegabalyodunk a világ híreibe. Bár így ragadna meg a Szentírás, a Lélek vezetése, hogy nem tudjuk letenni az Úr szavát.

Dicsérjük Urunkat, hogy a Vele való kapcsolat már az Úr Jézus keresztül folyik. Nincsenek azok a megkötések, amik itt megjelennek. Mi már akármikor a kereszt tövébe járulhatunk. Nem függ a különféle áldozatok formájától, mert a kereszt rámutat, az Isten Báránya megáldoztatott. Nem szükséges különféle öltözeteket magunkra venni. Jöhetünk, amint vagyunk. A mi öltözetünk az őszinte és mély bűnbánat. Így kereshetjük Urunkat. Mert a kereszt tövében így méltó megállni. Jöhetek az Úrhoz bármikor, de nem bárhogyan. Több igehely is megmutatja, hogyan jöjjünk, mint például a tékozló fiú, nem vagyok méltó. Igen, ez a megfelelő magatartás, látom, hogy nem vagyok méltó arra, hogy Isten elé álljak, hogy gyermeke legyek. Eljátszottam én minden jogomat, de jövök, mert tudom, hogy Atyám vár. Hogyan jövök? Isten légy irgalmas nekem, bűnösnek. Ilyen bűnbánattal jöhetek. Lehettem eddig olyan távol az Úrtól, mint a vámszedő, aki az idézett imádságot elmondta, jöhetek, ilyen bűnbánattal. A bűnbánat azt jelzi, megundorodtam a bűntől, és egészen új életet szeretnék kezdeni, mégpedig, Vele.

Áronnak a bak fejére kellett tennie a kezét, így adta át önmaga és a nép bűneit. Ez történik, amikor az Úrhoz jövök. Átadom minden bűnömet. A kereszt jelzi, Ő magára vette, nincs már bűnöm, nem vár büntetés, mert Ő azt elszenvedte. Megkönyörült rajtam az Úr. Így most már Neki élek. A kegyelem ingyen van, de az Úr Jézusnak nagyon sokba került. Nem lehetett kevesebbet fizetni, mint a saját életét. Mivel ilyen drága áron vásárolt meg, maradjak meg a Hozzá való hűségben. Aki igazán átéli mennyit fizetett érte az Úr Jézus, annak a szíve tele lesz hálával, azt már nem érdekli más, mint a Neki való élet és szolgálat. Az ilyen ember átéli, egész életével tartozik az Úrnak.

Voltak, akik elvitték az Úr Jézus tettének hírét a vezetőknek (Jn 11,53-57). Elmondták, hogyan hívta ki Lázárt a halálból. Csodálatos Urunk van, valóban mindenható Isten Ő. Megmutatta, hogy Benne Isten van jelen, hisz amikor beszól a sírba Lázár nem tehet mást, minthogy kijön. Csakis Istennek van ilyen ellenállhatatlan szava. Ha Ő szól, megmozdul mindaz, ami addig mozdulatlan volt.

Ezek az emberek lelkileg teljesen vakok. Nem borulnak le előtte, mondva: Urunk, itt vagyunk, rendelkezz velünk. Te vagy a Főnök, legyen mindenben, ahogy akarod. Hiszen, aki a halál fölött is Úr, ki lehet, ha nem az élő Isten? De ők képtelenek elengedni hatalmukat, pozíciójukat. De én el tudom engedni Jézusért mindazt, ami addig sokat jelentett? Az képes erre, aki Jézusban meglátja az egyedüli igaz kincset. Mit szorongatsz még? Mi az, ami miatt inkább Jézust távolítod el?

Azonban jó látni, vannak, akiknek hiányzik Jézus. Az ünnepen keresik Őt. Neked is hiányzik minden nap? Őt keresed reggeli csendességedben? Ő utána vágyakozol, amikor kézbe veszed a Szentírást? Ezek az emberek már nem megszokásból vannak jelen, hanem keresik Jézust, keresik azt az újat, azt a mást, amit Ő hozott. Már látják, hogy Jézustól olyat kaphatnak, amit ez a világ nem tud megadni. Látom már, hogy amit Jézus ad, az a világban nem található? Akkor sem található meg benne, ha a világ díszesen becsomagolja a saját portékáját. Pál úgy írja, hogy a bűn zsoldja, halál, ezt adja ez a világ, de szépen becsomagolva. Nem látszik a külsőn, mi a valódi tartalom. Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet, Krisztus Jézusban. Aki Őt választja, életet nyer, el nem múló életet. A Jézus által kínált élet soha el nem múlik. A belé vetett hit által lehet ez az élet a miénk.

 

 

VELEM VÁNDOROL UTAMON JÉZUS

 

1.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Gond és félelem el nem ér.

Elvisz, elsegít engem a célhoz,

Ő a győzelmes, hű vezér,

Ő a győzelmes, hű vezér.

2.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ott az oltalom hű szívén.

Ha a szép napot fellegek rejtik,

Ő az éltető, tiszta fény,

Ő az éltető, tiszta fény.

3.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Bár az út néha oly sötét,

Soha nincs okom félni a bajtól,

Amíg irgalmas karja véd,

Amíg irgalmas karja véd.

4.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ez a vigaszom, baj ha jő.

Bármi súlyosak rajtam a terhek,

Segít hordani, ott van Ő,

Segít hordani, ott van Ő.

5.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Túl a sír sötét éjjelén.

Fenn a mennyei, angyali karban

Nevét végtelen áldom én.

Nevét végtelen áldom én.

 

 

Isten áldásával.

 

Ő ment meg!

 

T

esti tisztátalanságokról, vagyis a megszokottól eltérő működésről, betegségekről olvasunk (3Móz 15,1-33). Mindig az jelenti a fő problémát, amikor a testünk működése eltér attól a rendtől, amit Isten alkotott. Amikor a rend szerint működik, havi rendszerességgel ismétlődik, amikor eltelik ez az időszak, az Úr elé járulnak, áldozatot mutatnak be és megtapasztalják az Úr megtisztító hatalmát. Ezeknek a folyásos problémáknak a velejárója a vízben való mosakodás. Mindent meg kell mosni, és ez jelzi, semmilyen szenny nem távozik el csakúgy, mindent meg kell mosni. És ez rámutat az Úr Jézus áldozatára. Elmondja, hogy az életünk csak akkor válik tisztává, ha az Ő vére megtisztít. A bűn olyan ragály, amit semmi más nem tud eltávolítani, csakis az Úr vére. Ha megvalljuk bűneinket, ő megtisztít minden bűntől.

A víz Urunk lényére is mutat, Ő az élet vize, és aki Hozzá jön, élő vizet kap, annak a belsejéből élő víz folyamai áradnak. Ez a víz tisztít meg naponta. Az Úr Lénye, és a Szent Lélek Isten az, Aki ha betölt, átmossa a szívünket. A Lélek az ige által naponta tisztogat. Megtisztítja gondolkodásunkat a világ gondolataitól. Nagy szükség is van erre, hiszen egész nap árad felénk a világ elképzelése, két kanállal faljuk a híreket. Annyi információ árad felénk, mint még soha. És mivel ezeket többször is megismétlik, belénk ivódnak. Vajon közben feltesszük magunkban a kérdést, de mit mond az Ige ezekről a dolgokról? Mi Isten gondolata? Minden hír után az igéhez kellene fordulnunk, és nem elfogadni azt, amit hallunk. Az ige ezt üzeni: „Mert az én gondolataim nem a ti gondolataitok” (Ézs 55,8). Mindez azt jelenti, Isten nem úgy látja a dolgokat, mint mi, és nem ugyanaz a véleménye egy történésről, mint nekünk. Azért adta az igéjét kezünkbe, hogy forduljunk Hozzá. Mindig keressük meg, mit is mond az Úr. Ha nem tesszük, sodródni fogunk a világgal.

Az Úr Jézus Krisztus újat hozott, figyeljük Őt. Nem az addig megszokottak szerint állt az emberekhez. Gondoljunk a vérfolyásos asszony, vagy más olyan betegre, akik a mózesi törvény szerint tisztátalanoknak számítottak. Nem tartotta magát távol tőlük, hanem megközelítette, vagy magához engedte őket. Senkit nem küldött el, hogy előbb hét napig vonuljon félre, majd aztán jöjjön. Így azután Ő jelentette a reményt mindenki számára. A vérfolyásos asszony remegve vallotta meg, hogy ő érintette Jézust. Azonban mielőtt vállalja tettét az Úrból erő áradt ki. Tehát nem volt semmi feltétel, hanem az Úr ereje meggyógyította őt. Jöhetünk Őhozzá bűneinkkel, elrontott életünkkel. Miért? Mert Nála van a tisztítószer. Amivel mi nem boldogulunk, amire nem találunk orvosságot, arra Nála van megoldás. Kereszten odaadott élete megtisztít, és új életre szabadít fel. Adjunk hálát az Úrnak, amiért nem kell már kirekesztettként élni, hanem lehetőséget kapunk a megtisztulásra, az újrakezdésre. Köszönjük, hogy az Úr eltörölte minden bűnünket, tisztátlanságunkat. És így jöhetünk Hozzá. Hogyan? Hit által. Mert a vérfolyásos asszony sem az érintéstől gyógyult meg, hanem a mögötte található hit által. Hitte, hogy Jézust elég csak megérintenie, elég Vele találkozni, és meggyógyul. Ez a hit közvetítette az Úr erejét. Ez a hit azok után, hogy senki nem tudta meggyógyítani Isten ajándéka. A hit Isten ajándéka. Emberileg feladta, de amikor Jézusról hallott, hit támadt a szívében, ami azt a gondolatot hozta, menj Jézushoz, és nem fogsz csalódni. Menjünk az Úr Jézushoz, akkor is, ha keserű tapasztalatok vannak mögöttünk, ha úgy gondoljuk nincs már segítség. Ő a segítség. Jöjj hittel!

Lázár kijött a sírból, Jézus szava beindította az életfunkciókat (Jn 11,45-52). Jézus szava életbe hoz. Ma is az Ő szava, az ige elevenít meg. Használjuk az Úr szavát, tegyük ki hatásának magunkat. Ha így cselekszünk, életünk halott részei is megelevenednek. Lázár puszta jelenléte bizonyságtétel. Nincs szükség beszédre, mert az, hogy kijött a sírból és megy, mutatja, hogy él. Halottból élővé lett, ez bizonyságtétel. Amikor halottból élővé lesz valaki, önmagában is bizonyságtétellé válik. Miért? Mert különbség van a halott és az élő között.

Sokan hittek Jézusban, mert látták szavának erejét. Látták, hogy általa a halál erői eltávoznak, és átadjak a helyet az életnek. Ezt a változást, csak Isten képes végbevinni. Ha Jézus által ilyen dolgok történnek, az azt üzeni, Isten eljött a világba. És ha eljött, akkor az ember jöjjön Hozzá. Nem okoskodni kell, hanem Hozzá jönni, mégpedig hittel és alázattal leborulva.

Azonban nem hisz mindenki az Úrban. A vallási és politikai élet vezetői nem hisznek. Meg vannak kötözve a pénztől és a hatalomtól. Féltik magukat, pozíciójukat. Tévesen azt gondolják, ők mentik meg a népet, és az országot. Milyen sokszor mi is azt gondoljuk, megmentjük magunkat, népünket. És ehhez emberi eszközöket akarunk felhasználni. Bárcsak látnánk, az Úr Jézus a Megmentő. Ha mi akarjuk akár magunkat, akár a másik embert megmenteni, elveszítjük. Csak Ő tud megmenteni. Amit mi tehetünk, hogy hittel Rábízzuk magunkat, másképp elveszítjük magunkat, elengedjük saját megoldásainkat, és hagyjuk, hogy Ő cselekedjen. Ezek az emberek Jézust engedik el, meg vannak tévesztve, mert Jézus nélkül nincs megmentés. Ha Jézust elengedjük, nem ment meg semmi, se a vallásunk, se a népünk.

Bárcsak meglátnánk, Jézust kell megragadnunk. Bármit mutat is a jelenlegi helyzet, az igének higgyünk. Az ige pedig azt üzeni, Jézusban van megmaradásunk. Ezek az emberek Jézust a keresztre adták, mert úgy gondolták, akkor megóvják magukat és a népet is. Azonban pont így vesztettek el mindent. Jézus nélkül, a Belé vetett élő hit, a Neki való engedelmesség nélkül minden elveszik. De most még jöhetünk hittel, még segítségül hívhatjuk Őt.

Kajafás jól mondta, Jézus halála megment, de ehhez, mellette kell dönteni. Már nem ószövetségi alapon működik Isten kegyelme, hanem személyes döntés alapján. Nem elég kollektíve hinni, hogy Ő értünk meghalt, hanem le kell tenni személyesen bűneinket. Amikor átéljük, az Ő megmentő kegyelmét, az egy új életformát hoz magával. Azt jelenti, hogy a régi életem lezárult, és egy új kezdődik. Ebben az újban már Őreá figyelek. Szava vezet, és amit mond, azt cselekszem. Másképp, aki élő hittel hisz Benne, annak már megváltozik az élete. Nem a világ szerint alakítja dolgait, és a bűn már nem jelent örömöt, hanem inkább undort vált ki. Krisztussal, ami korábban természetes volt, az már taszít. Teljesen új irányt vesz az életünk. Követjük Őt, és megtapasztaljuk, Jézus nem oda megy, ahová mi korábban mentünk. Ha én még mindig azokon a területeken vagyok látható, mint korábban, akkor nem Őt követem.

 

 

Az Isten a mi reménységünk

 

Erős vár a mi Istenünk!

1. Az Isten a mi reménységünk, Midőn reánk tör ellenségünk, Minden háborúságinkban

Megtart erős hatalmában. Azért a mi szívünk nem félne, Ha az egész föld megrendülne,

És a hegyek a tengernek Közepibe bedűlnének.

2. Ha a tenger szörnyen zúgna is, Minden víz felzavarodnék is, És ha a sebes szélvész-

szel A hegyek hányatnak széjjel: A szép folyóvíz mindazáltal :/: Az ő szép tiszta folyásá-

val Az Istennek szent városát, Megvigasztalná hajlékát:

3. Mert közepén lakik az Isten, Azértan romlása nem lészen; Semmi ínségbe nem ejti,

Az Isten jókor megmenti. A pogány népek dúlnak-fúlnak, :/: Nagy sok országok feltá-

madnak, De az ő haragos szava Mind e földet elolvasztja.

4. De az Isten minden időben Mivelünk vagyon ínségünkben; Jákób Istene oltalmunk, A

Zebaóth erős várunk! Jertek, lássátok e nagy Úrnak, :/: Csuda dolgait hatalmának, Ki

mind e föld kerekségét, Elpusztítja ékességét!

5. E földön széjjel nagy hadakat, Ő megcsendesít háborúkat, Ívet, kopjákat megrontat,

Társzekereket felgyújtat, Így szólván: mindnyájan halljátok, :/: Hogy erős Istenetek va-

gyok, És hogy birodalmam vagyon Minden népen e világon!

6. Summa szerint: az erős Isten Velünk van minden ínségünkben; Jákób Istene oltal-

munk, A Zebaóth erős várunk!

 

 

Isten áldásával.

Jöjj ki!

 

A

 leprás törvény mindenre vonatkozik, emberre, ruházatra és házra is (3Móz 14,33-57). Fontos, hogy Isten előtt minden tiszta legyen. A bűn nem állhat meg előtte. A megtisztítás arra is rámutat, nem élhet Isten gyermeke tisztátalanságban. Nem élhet semmi olyanban tartósan, amit a bűn megfertőzött, vagy a betegség hatalmába kerített. A tisztátalanságot, és a megtisztulást is a pap állapítja meg. Miért? Mert nem emberi vélemény határozza meg, hogy mi a tiszta és tisztátalan, hanem Isten igazsága. Az Ő szava mutatja meg, ha valami tiszta. Ez azt mondja el, hogy mi is vigyük életünk minden dolgát az Úr elé. Ne csupán társadalmi szempontokra figyeljünk, hanem keressük, mit szól az Úr hozzá. A paphoz mentek, amikor elváltozást fedeztek fel magukon, vagy a házon, és a pap vizsgálta meg a megbetegedést.

A mi főpapunk Jézus, vigyünk Hozzá minden problémát. Keressük Őt betegséggel, és minden bajjal. Ő nemcsak megállapítja a betegséget, hanem meg is tud gyógyítani. Szembetűnő, hogy az ószövetségben a pap csak megállapította, hogy tiszta vagy tisztátalan, nem tudta a beteget meggyógyítani. Az ember tehetetlen a bűnnel, és sokféle betegséggel szemben. Nemcsak akkor volt az ember számára gyógyíthatatlan betegség, van ma is. Vannak olyan bajok, amikre nem tudunk gyógymódot. Azonban Isten elküldte a Fiút, akiről azt olvassuk: „gyógyított a nép között minden betegséget és minden erőtlenséget” (Lk 4,23). Az Úr Jézus soha senkire nem mondta, gyógyíthatatlan, reménytelen. Egy egészen új világot, és annak új lehetőségeit hozta el. Hit által lehet ez a miénk. Hit által megtapasztalhatjuk, hogy a bűn okozta romlást Ő megállítja, szabadulást ad, és minőségileg újjá tesz. Amire az ószövetségben nem volt megoldás, arra Jézusban megkaptuk a segítséget, a választ.

Azt is látjuk, ha emésztő poklosság van a házon nincs más, mint hogy le kell bontani és máshol új házat kell építeni. Ezt kínálja az Úr is. Nem javítgat, hanem kegyelme és vérének bűntörlő ereje által új teremtéssé tesz. Egy egészen újat ad annak, aki Hozzá jön. Jézus soha nem a régit akarja egy kicsit elviselhetőbbé tenni, hanem a régit lerombolja, és újjá teszi az életünket. Az újbort, új tömlőbe teszi. Az Úr teljesen megújult életet kínál, és ez azt is jelenti, maga az életvitel is újjá lesz. Most már nem a világ szempontjaihoz igazodunk, hanem Istenhez. Mert igazán akkor lesz teljes és boldog az életünk, ha Ő irányíthat minket.

Az Úr Jézus megrendült, amikor látta, amit a halál okoz az emberben (Jn 11,33-44). Nem érzéketlen az Úr, tulajdonképpen azért is jött el, mert már az Atya világában megrendült azon a pusztításon, amit a bűn okoz a világban. Azért érkezett, hogy a gonosz romboló munkájából gyógyulást és szabadulást adjon. Isten helyreállító, megújító erőit hozta el. Ezeket az erőket a tanítványokra bízta. Beleállította őket a világba, és ezek az erők rajtuk keresztül nyilvánulnak meg. Ahol Isten gyermekei, jelen vannak, a gonosz pusztító hatalma meggyengül. Sőt nemcsak gyengül, hanem az igazán megélt hit meghátrálásra is készteti. Miért? Mert Jézusban az élet erői jelentek meg a földön, és az Élet kiszorítja a halált.

Az Úr Jézus elindul a sír felé, felvállalja a csatát a bűnnel, és a halállal szemben. Pedig sok a néző, visszatarthatná a kudarc lehetősége, de nem tartja vissza. Nem az az érdekes mit mondanak az emberek, hanem mit vár Tőle az Atya. Az Atya pedig azt várja, hogy mutassa meg, nincs kudarc, mert Isten országa megérkezett. Ez az ország erősebb a bűn világánál. Jézusban Isten országának erői váltak elérhetővé. Az Úr hatalma, az Élet Fejedelme indul meg a halál erői ellen. Ha még nem is tűnik el a földről a halál, de meg kell látni az embernek, hogy Ő legyőzte. És aki hisz Őbenne, az is győztes lehet a bűn felett. Jézus nevében mi is győzhetünk.

Vannak, akik érzékeltetik Vele, hogy késő a megrendülése, miért nem jött időben. Ha itt lett volna, meg tudta volna gyógyítani. A vak szemét megnyitotta nem tehette volna meg, hogy Lázár ne halljon meg? Megtehette volna, azonban az még nem Isten országának teljessége. Többet akar adni, reménységet a halál fölött. Azt akarja szívünkre helyezni, hogy Ő nagyobb a halálnál. És aki átadta az életét, és hisz Benne, annak nem kell félni a haláltól sem. Mert a halál legyőzetett, és ha még itt jelen is van, de nem örök a hatalma. Nem igaz, hogy örök ágya vetve már. Nem igaz, hogy öröklakás a sír. Jézus által, van feltámadás, és örök élet. Azonban ez itt és most dől el. Nem automatikus az örök élet. Azoké, akik a Szentlélek által újjászületnek, és kegyelemből az Ő tanítványai lesznek. Az is fontos, hogy megmaradjunk az Ő nyomában- Mert Ő arra hív el, hogy Neki éljünk. Jézus új lehetőséget tár fel előttünk. Rámutat, bezárhat a bűn, úgy, mint a sír. Karjaiban tarthat a világ, annak minden szokása, lehetünk függők, Ő le tudja ezeket a köteléket oldani. Soha ne adjuk fel, hanem jöjjünk Hozzá hit által.

Márta még mindig úgy gondolja, véget értek a lehetőségek. Ez a harc eldőlt, és nem Jézus a győztes. Az Úr válaszát írjuk be a szívünkbe. Ha hiszel, meglátod majd az Isten dicsőségét. Ez a fontos, ne a sírra, ne a körülményekre, hanem Őreá tekintsek. Ha így teszek, ha akkor is bízok Benne, amikor emberileg az már értelmetlen, meglátom Isten dicsőségét. Meglátom az Ő hatalmát. Ne torpanjunk meg a világ tanácsai szerint, hanem hitben menjünk tovább. Izráel is akkor látta meg Isten dicsőségét, amikor Mózes szavára nekiindult a tengernek.

Az Úr Jézus hálát ad a meghallgatásért. Előre hálát ad, miért? Mert tudja, hogy amit kér, azt megadja az Atya. Ismeri Isten korlátlan hatalmát, tudja, hogy Neki nem lehetetlen kihozni a halál foglyát.

Jézus kiszólítja a sírból Lázárt: Lázár jöjj ki! És most téged szólít, abból a sírból, abból a bezártságból, mozdulatlanságból, amiben vagy: Jöjj ki! Halljuk meg a parancsot, és induljunk el. Ne hallgassunk más hangra, ne mondjuk lehetetlen, hanem engedelmeskedjünk Neki: Jézus szava elvégzi a munkát, és a halál helyére élet lép. Ahogyan Lázár ki tudott jönni az Úr szavára, úgy tudsz te is megmozdulni, akkor is, ha régóta mozdulatlan is vagy. Most az Élet Fejedelme hív: Jöjj ki! Jöjj hát, ki az életre!

 

 

Tudom: az én Megváltóm él

 

1. Tudom: az én Megváltóm él, Hajléka készen vár reám; Már int felém és koronát Ígér

a földi harc után. Bár a világ gúnyol, nevet, :/:A honvágy tölti el lelkemet, Mert nemsoká -

ra hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyu -

godj a keblemen!

2. Remélek Jézusomban én, Ő törlé el sok bűnömet; Ajkáról hívón zeng felém: „Jer

haza, vár Mestered!” Bár a világ gúnyol, nevet, :/:A honvágy tölti el lelkemet, Mert nem -

sokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj,

nyugodj a keblemen!

3. Előttem, oly csudálatos, Hogy értem szállt a földre le; Miattam annyit szenvedett, Bű-

nömért annyit véreze. Bár a világ gúnyol, nevet, :/:A honvágy tölti el lelkemet, Mert nem-

sokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj,

nyugodj a keblemen!

4. Tudom, hogy közel Mesterem, Az óra fut, a nap közel; Elébe állok csakhamar, Meg-

váltó Jézusom, jővel! Bár a világ gúnyol, nevet, :/:A honvágy tölti el lelkemet, Mert nem -

sokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj,

nyugodj a keblemen!

 

Isten áldásával.

Másképp

 

T

ovábbra is a különféle varas betegségek vizsgálatáról olvasunk (3Móz 13,29-14,32). Akiről nem tudták azonnal megállapítani, hogy nem fertőző a betegsége, azt elkülönítették egy hétre. Mondhatnánk egy hétig kivonták a forgalomból. De ez az egy hét a szó szoros értelmében azt jelentette, hogy a beteg le van mindenről kapcsolva. Nem visz magával okostelefont, sem tévét, nem a világháló információt figyeli, hanem csendben van. Ez alatt az idő alatt a beteg Isten felé tudott fordulni. Őt kereste, és a Vele való kapcsolat által rendbe tette lelki életét. Figyelt az Úrra, kereste mit akar az életével, ebben az időszakban megértette azt is, amin Isten szerint változtatnia kellett. A böjti időszak is egy lehetőség az Úr előtti elcsendesedésre. Arra, hogy ne a világ dolgaira figyeljünk, ne a média informáljon, hanem elmélyedjünk Isten üzenetében, a Bibliában. Életünk sok problémája fakad abból, hogy ma már nem igazán Istenre figyelünk, hanem az interneten, és a média egyéb hírhordozóin megtalálható információkra. Elcsendesedve nézzük csak meg, ha valamilyen egészségi problémával szembesülünk, kit keresünk azonnal. Istent, vagy az embereket. Mindjárt megyünk a Facebookra, vagy valamilyen fórumra, elmondjuk problémáinkat, vagy feltesszük kérdéseinket, és böngésszük a jó tanácsokat.

Azt látjuk igénkből, hogy akin a betegség jelei mutatkoztak, azt el kellett vinni Áronhoz, a paphoz. Természetes a számukra, hogy betegséggel is Isten szolgáját, rajta keresztül Istent keresik. Természetes-e ez ma számunkra, lelkigondozót, igehirdetőt, élő hitű tanítványt keresünk e fel problémáinkkal? Az újszövetség idején is sokan az Úr Jézust keresték életválságaikkal, betegségeikkel, megkötözöttségeikkel. Mindezt azért tehették, mert az Úr Jézus belehozta világunkba Isten országának erejét. És aki hittel közeledett Őhozzá, ezt meg is tapasztalhatta. Isten ország nem úgy működik, mint a mi világunk. Ott Isten hatalma tapasztalható, és aki oda a Krisztusba vetett hit által kegyelemből belép, annak az országnak javaival élhet. Isten országában megtapasztaljuk, hogy Isten gondoskodik az övéiről. Aki még nincs bent, az keresheti ezt az országot, segítségül hívhatja annak Királyát. Jézus azért jött el, hogy hozzáférhetővé tegye a számunkra Isten kegyelmét. Azt akarja, hogy megragadva a kegyelmet új életet kezdjünk. Isten országa szembefordul a gonosz világával, annak pusztító erőivel. Ebben a világban a gonosz a bűn által tönkretesz, amit csak lehet. Isten országa azonban helyreállít. Isten nem pusztít, hanem a pusztító nyomán talpra állítja mindazokat, akik Hozzá fordulnak, és elfogadják segítségét. Lényeges, hogy engedjük, Urunk a maga akarata szerint segíthessen rajtunk.

Akiről azt állapították meg, hogy fertőző, és betegsége gyógyíthatatlan azt tisztátalannak nyilvánították. Azt lakott területen kívülre helyezték el, ha egészséges ember közelítette meg, azt kellett kiáltania, hogy tisztátalan, tisztátalan. Mindez mutatja, mennyire nem volt megoldásuk bizonyos betegségekre. Csak elkülöníteni tudták őket. Meg kell látnunk, mi is sokféle betegséggel, problémával szemben tehetetlenek vagyunk. Képtelenek vagyunk megoldást találni rájuk. Azonban lássuk meg, Isten küldött megoldást, az Úr Jézus Krisztust. Ő nem tartja magát távol a fertőző betegtől sem, hanem megkeresi, és meg is érinti őt. Így mutatja meg, hogy Isten az ilyen embereken is könyörül, kínál megoldást. Azonban nekik és nekünk kell meglátnunk, hogy szükségünk van segítségre. Azt is meg kell látni, hogy Jézus az egyedüli segítség. Aki hívja Őt, az átéli, hogy az Úr meg tudja őt gyógyítani. ha ez megtörténik, tegyünk bizonyságot szabadító Urunkról.

Félrevonultan találjuk Jézust, tanítványaival egyetemben (Jn 11,1-36). Nincs pontosan meghatározva hol tartózkodik. Eljött Júdeából, ahol meg akarták ölni. Ebben a félrevonultságban, a tanítványokkal való foglalkozás idején kapja a hírt, Lázár beteg. Valakik személyesen vitték Márta és Mária üzenetét. Jézus átvette az üzenetet, és legnagyobb megdöbbenésünkre, nem mozdul. Nem tesz egy lépést sem, hogy felkeresse őket, és meggyógyítsa Lázárt. Miért? Nem nemtörődömség végett, hanem azért, mert Isten még nagyobb hatalmát akarja nekik bemutatni. Tovább akarja vezetni őket a hitben. Mert addig tart a hitük, hogy Jézus képes meggyógyítani a beteget. De még nem látják, hogy Ő az élet Ura is. Ő maga az Élet!

Jézus nem indul azonnal, mert nem rendelésre cselekszik, de majd a maga idejében, Isten időpontjában majd megérkezik. A testvérek úgy gondolják, késik, de majd meglátják, pont időben érkezett. A legjobb pillanatban érkezett. Mert Ő mindig a legjobb pillanatban érkezik, ha hit által szemléljük tetteit. A legjobb pillanat nem emberi látás szerint van megfogalmazva, hanem Isten szemszögéből. Az a legjobb időpont, amikor egyértelmű, hogy az adott helyzetben Isten cselekedett. Az ószövetségben is többször láthatjuk, az Úr megengedi népe teljes csődjét, hogy mindenki meglássa majd, hogy itt nem emberek oldották meg a problémát. Isten a mi életünkben is van, hogy megenged mélységeket, mert ezek által kitűnik majd, nem mi, hanem az Úr cselekedett.

A testvérek nem egyformán reagálnak, Márta kimegy Jézus elé, Mária még otthon marad. Mária magába fordul, Márta továbbra is mozgékonyabb, tettre készebb. Mondani mindketten ugyanazt mondják az Úrnak. Amire figyeljünk, ugyanazt mondják, de nem ugyanúgy. Márta mintegy kirobbanva mondja el, ha itt lettél volna, míg Mária leborulva. És nagy üzenet van ebben, ugyanazt mondja Mária is mint a testvére, de másképpen mondja. Böjtben, és egész tanítványi életünk ideje alatt figyeljünk erre, hogy gyakran mi is ugyanazt tesszük, mint mások, de tegyük másként, mondjuk másként, más lelkülettel, indulattal. Legyen látható, hogy mi másképp mondtuk.

Az Úr önkijelentést mond Mártának: Én vagyok a feltámadás és az élet. Megtudhatjuk, hogy Ő Úr a halál fölött is. Ő az igazi élet, és ahol Ő megjelenik, ott elindul az élet. Csakis Jézusban van új és örök élet. Jézus által élhetünk újjá lett, tartalmas, Őt dicsőítő életet.

 

 

FENN A MENNYBEN AZ ÚR

 

 

1.  

Fenn a Mennyben az Úr minden győztesnek ád,

Aki Krisztussal járt, s Benne hitt,

Aranyból koronát, fehér égi ruhát,

S hárfa húrjait pengethetik.

Igen, ott minden kész, igen, ott minden kész,

Minden győztesnek jár örök rész.

Boldog, véghetetlen öröm vár odafenn,

Krisztusért én is elnyerhetem.

2.  

Vígan lépkedünk színarany utcákon át,

Halljuk angyalok dicséretét.

Szemünk láthatja Krisztus szent ábrázatát,

Aki vért ontott bűneinkért.

Igen, ott minden kész, igen, ott minden kész,

Minden győztesnek jár örök rész.

Boldog, véghetetlen öröm vár odafenn,

Krisztusért én is elnyerhetem.

3.  

Élet forrása kínálja élő vizét,

Tiszta, hűs vizét bőségesen.

Fényt az Úr maga áraszt és hint szerteszét,

Halál nem lesz ott, éjszaka sem.

Igen, ott minden kész, igen, ott minden kész,

Minden győztesnek jár örök rész.

Boldog, véghetetlen öröm vár odafenn,

Krisztusért én is elnyerhetem.

4.  

Minden gyötrelmet, bánatot elfeledünk,

Ha Ő bennünket keblére von.

Krisztus szívére hajthatjuk fáradt fejünk,

Nála béke vár és nyugalom.

Igen, ott minden kész, igen, ott minden kész,

Minden győztesnek jár örök rész.

Boldog, véghetetlen öröm vár odafenn,

Krisztusért én is elnyerhetem.

 

 

Isten áldásával.

 

Gondold át!

 

A

 különféle fertőző betegségek megállapításáról, a betegség kezeléséről, illetve a beteghez való viszonyulásról olvashatunk most (3Móz 13,1-21). Ezeket a betegeket a paphoz kell vinni, ők vizsgálják meg és állapítják meg, hogy milyen betegségről van szó. Döntenek, hogy elkülönítsék, vagy tisztátalannak ítélve kizárják a közösségből. Aki fertőző, tisztátalan az veszélyessé válik a többi emberre, és az egészségesek védelme érdekében elkülönítik, vagy kizárják ezeket az embereket. A papok nyilvánítottak valakit tisztának vagy tisztátalannak. Ha kimondták valakiről, hogy tisztátalan, attól mindenki óvakodott, és csak akkor mehetett ismét közösségbe, ha ugyanígy a papok tisztának ítélték. Tulajdonképpen ők adtak papírt a gyógyulásról. És ha ez megtörtént áldozatot kellett bemutatni Istennek. Ebből értjük meg, hogy az Úr Jézus miért a papokhoz küldi a megtisztított leprást. Először azért mert ők adnak igazolást, csak akkor tekinthető gyógyultnak, ha a hivatalos szerv annak mondja. Másodszor pedig bizonyságtétel és jel. Mert a pap megkérdezi, hogyan gyógyulhatott meg, hosszú ideje tartó gyógyíthatatlan betegségéből. És akkor Ő elmondja, a názáreti Jézus tisztította őt meg, hit által. Ez jel is, a papnak tudnia kell, hogy a Messiásról van megírva, hogy leprásokat megtisztít. Az Úr által meggyógyított, rendbe hozott élet bizonyságtétel. Azért cselekszik, hogy mondjuk el, Ő vitte ezt végbe.

Igénk kétféle reakcióra mutat rá, az egyik a félelem, a másik a tehetetlenség. Azt látjuk, hogy Isten népe is fél ezektől a betegségektől. Mégpedig annyira, hogy nem igazán foglalkozik a beteggel, csak önmaga megóvása érdekli. Jó végiggondolni mennyire jelen van ez a fajta hozzáállás ma is. Csak a magunk védelmére gondolunk, és a beteget igyekszünk távol tartani. Megfigyelhető még a tehetetlenség. Az ember tehetetlen bizonyos betegségekkel szemben. Nem tud mást tenni, mint eltávolítja a fertőző embert. Gyakran gondoljuk azt, mi mindent meg tudunk oldani, azonban vannak olyan problémák, amelyek rámutatnak tehetetlenségünkre. Mindez azért van, hogy az Úrhoz vigyen bennünket. Ezek a gondok alázatban tartanak, és rámutatnak, mi képtelenek vagyunk segíteni magunkon.

A bűnt gyakran szoktuk a bűnhöz hasonlítani. Az is megfertőzte az embert, és nem tudunk vele mit kezdeni. Emberileg nincs rá megoldásunk. Amíg bizonyos betegségekre sikerül ellenszert találnunk, addig a bűnre az ember nem tudott semmilyen hatóanyagot felfedezni. Isten azonban nem hagyott minket magunkra, van megoldás! De ezt Ő adja! Elküldte a Fiút, Jézust, Aki mind a bűn, mind a betegségek ellen megoldás. Ő nem különített el és zárt ki senkit, hanem megtisztított. Aki felismerte, hogy Jézusban Isten ellenszere jött el, az megkereste Őt, és segítségét kérte. Jézusban van segítségünk minden bajra. Ő nem azt a módszert alkalmazza, amit mi. Őt nem a félelem vezérli, és nem áll tehetetlenül a leprával, és semmilyen bajjal szemben.  Ő azért jött, hogy kiemeljen ezekből a bajokból, és megmutassa, Istennél minden lehetséges. Ott van-e a szívünkben ez? Az igére állunk-e a nehéz élethelyzetekben, az Úr szavából merítünk-e erőt, és ki tudjuk-e jelenteni, Ő azt mondta, akarom, és ez azt jelenti, akarja, hogy megtisztuljunk, akarja, hogy gyógyuljunk.

Ha Ő akarja a gyógyulásunkat, mi az oka, hogy mégsem mindig gyógyulunk, vagy éljük át a szabadítást, bűnökből, szenvedélyekből? Fontos, hogy én is akarjak szabadulni, úgy jöjjek az Úrhoz, hogy már másképp szeretnék élni. Már elfordulok eddigi életvitelemtől, bűneimtől, és Őt fogom követni. Az is lényeges, hogy hittel jöjjek. Kételkedés nélkül higgyem, hogy meg is tud szabadítani, gyógyítani, újjá tud tenni. A leprás hitte, hogy Jézus képes rá, csak abban nem volt bizonyos, hogy akarja-e a megtisztítást? Mi már tudjuk, akarja és képes is rá. Ne kételkedjünk az Úr szavában, gyógymódjában, mint a szír Naamán tette. Hanem azonnal tegyük, amit mond. Az Úr ma is ugyanaz.

Megdöbbentő az ember (Jn 10,31-42). Megkérték Jézust, nyíltan mondja meg kicsoda, és amikor megmondja, hogy Ő és az Atya egy, vagyis Ő az Isten, akkor köveket ragadnak. Elmondta nekik, hogy amikor Őt látják, hallják, Ábrahám, Izsák és Jákób Istenével találkoznak. Ábrahám Istene áll előttük. Erre meg akarják kövezni. Leborulás helyett kiborulnak, mert nem ezt várják. Mi hogyan reagálnánk? Mi leborulnánk és imádnánk? Valószínűleg mi is köveket ragadnánk. Mert ma sem mindig úgy reagálunk, amikor szól, hogy átadjuk az életünket. Ma sem mindig vesszük komolyan a szavát, és nem engedelmeskedünk Neki. Mert vallásos szabályokat megtartani könnyebb, mint Jézus szavának engedelmeskedni. Mi is azt szeretjük, mint a zsidók, harcos, nemzeti szabadítót akarunk, ahelyett hogy személyes hittel fordulnánk Hozzá. Amint láttuk, Ő nem aklokat épít, hanem éppen fordítva, kihív a magunk által felállított aklokból. Azt akarja, hogy szívből kövessük Őt, mint pásztorunkat. Miért is ragadunk köveket? Mert mi sem örülünk annak, hogy más akolból is vannak juhai Jézusnak. Abból az akolból is hív, ahol mi ellenségeket látunk. Ő a pogányok közül is hívta azokat, akik hallgattak a hangjára. Így hív ma másokat is, bűnös elveszett embereket. Hogyan reagálunk Jézus szavára? Leborulunk és imádjuk, vagy köveket ragadunk, és eltávolítjuk Őt?

Olyan jó látni, Jézus nem fél, nem menekül, nem menti a maga életét, Ott marad és lehetőséget ad az átgondolásra, a döntésük megváltoztatására. Nekünk is ad időt, hogy ne indulatból reagáljunk, hanem vizsgáljuk meg a tetteit, és aszerint döntsünk. Aki őszintén figyel Jézusra, az meglátja Benne az élő Istent. Aki ezt megtapasztalja, nem eltávolítani akarja Őt, hanem hívni fogja. Mi is hívjuk Őt ma is. Valljuk meg, Úr Jézus csak Te segíthetsz rajtam. Te adsz bűnbocsánatot, új életet. Te tudsz tovább vezetni a keskeny úton. Magamtól megtorpanok, megkísért, hogy fel is adom. De ha látom, hogy a Pásztor előttem járva kitapossa az utat, megbátorodom. Adjon az Úr ilyen megbátorodást, és végezze el, hogy ne magunkra, fájdalmainkra, erőtlenségünkre, hanem egyedül Reá tekintsünk!

 

 

Térj magadhoz, drága Sion

 

1. Térj magadhoz, drága Sion, Van még néked Istened, :/: Ki atyádként felkaroljon, Szí-

vét oszsza meg veled! Azt bünteti, kit szeret, Másképp ő nem is tehet: Sion, ezt hát jól

gondold meg, Szabj határt bús gyötrelmednek.

2. Hullámok ha rémítenek Mérhetetlen víz felett, :/: S a habok közt szíved remeg, Hogy

sírod is ott leled; Ha aludni látod őt, Ki reményed és erőd: Sion, soha ne feledd el: Ő

megvívhat tengerekkel!

3. Bár hegy, halmok rengenének, Miket égi kéz emelt, :/: S indulása a nagy égnek Vég-

romlásra adna jelt: Ezt látva is el ne hidd, Hogy ez a perc elveszít; Sion, addig meg nem

dőlhetsz, Míg oltalmad Istentől lesz!

4. Bár könnyűid omlanának Gyöngyökül a tengerbe, :/: És elhalván hangja szádnak,

Csak pihegnél, mint gerle, Bár vér volna bíborod S kő megszánná nyomorod: Sion, ne

félj a gonosztól, Baj nem ér, míg Benne bízol!

5. Bár hordozzad zsarnok láncát, Érjen kínos rabhalál, :/: Ha hitedet el nem játszád,

Utad égbe nyitva áll. Örvendj mindig és vigadj, Emlékezz, ki népe vagy! Sion, nincs

több Isten egynél, Benne hát ne kételkedjél!

6. Ó, ne csüggedj, ím, az estnek Már leszállnak árnyai, :/: Kihez ajkid oly hőn esdnek,

Halld: Atyádnak hangja hí. Ő gyalázat, kín helyett Néked jobbján ad helyet; Sion, a

menny lesz te részed, Föld gyötrelmét hát ne nézzed!

7. Végső áldást mondj hazádra, Mely távolról int feléd, :/: Égi honnak a határa Van már

hozzád közelébb. Édes érzés mért fog el, Melytől olvad szív, kebel? Sion, minden más-

képp lesz ott, El fog tűnni nagy sírásod.

8. Angyalok, ti fényes lelkek, Zengjetek víg éneket, :/: Mert már biztos révbe tért meg,

Kit bús szélvész hányt-vetett! Már meggyőzte a halált, Istenéhez égbe szállt: Sion, onn -

nan számkivetni Nem fog téged soha senki!

 

 

Isten áldásával.

 

Tél volt

 

I

smét szól az Úr, nemcsak tegnap volt üzenete, hanem van ma is (3Móz 12,1-8). Ne gondoljuk, hogy a múltban hallottuk az Úr szavát és az elég. Nem, Ő mindennap szól, mindennap van parancsa az övéi számára. Ma is így jöjjünk Hozzá, engedjük, hogy megszólíthasson. Mert a mi megszólíthatóságunkra is szükség van. Arra, hogy fogjam az adást. Akarjam hallani az Urat. A gyermek örül, amikor meghallja szülei szavát, örül a közellétüknek. Isten gyermekének is örömet jelent, amikor mennyei Atyja szól. Valóban öröm nekem az Úr szava? Hálás vagyok, hogy mindennap olvashatom az igét?

Azt is láthatjuk, Isten odafigyel népe életének minden rezdülésére. Gyermek születésekor is ott van, útmutatást és segítséget ad. Ezek a törvények Isten szeretetét, népével való szövetségét erősítették meg. Mindezek a rendelkezések rámutatnak, szükségünk van a rendszeres Úr elé állásra, az ige és a Szent Lélek fürdőjére. Ahogyan itt az anyának meg kellett tisztulni, úgy kell nekünk is rendszeresen oda állni az ige zuhanya alá. A világ mindenféle szennyeződésétől az ige tisztít meg.

A fiúk körülmetélése emlékeztette őket az Úrral való szövetségre. Kifejezte, hogy Istenhez tartoznak. Isten Jézusban új szövetséget kötött az emberrel, ez a szövetségkötés a kereszten ment végbe. Jele a keresztség. Ez emlékeztet arra, hogy Isten nagy árat fizetett értem, Fiát adta oda a kereszten. Krisztusban Istenhez tartozom, az Övé, az Ő tulajdona vagyok. Azonban ezt ne hagyjuk elméleti síkon, hanem a Szentlélek által tetessük elevenné. A keresztség rámutat mindarra, amit az úr tett értem, azonban csak úgy magától nem leszek Isten gyermeke, ehhez meg kell hallanom Őt, és átadnom az életemet. A keresztség ígéreteit a Szentlélek hozza működésbe, gyakorlativá. Amíg nem élem át az Úr Krisztus szabadítását, amíg nem születik Ő meg bennem, csak ígéret mindaz, amit Isten kijelentett. Az ígéretet birtokba kell venni. Mindez a bűneim meglátása és megvallása által megy végbe.

Az áldozatoknál ismét előjön, hogy az Úr előtt történik, és az Úrnak szól. Ez magával hozza, hogy amit adok azt önként és a magaméból adok. Nem kell nagy értéknek lenni, de az enyém legyen, kerüljön valamibe. És olyan legyen, amit adok, amit magamnak is szívesen megtartanák. Tehát az adakozás nem a leselejtezés egy formája. Isten a legjobbat várja tőlünk. Miért? Mert Ő is a legjobbat, a számára legértésesebbet, saját Fiát adta. Isten is adhatott volna mást, azonban Ő a Fiút, a legdrágábbat, az egyetlent adta. Mi is adjuk a legdrágábbat, önmagunkat az Úrnak. És bármikor adakozunk, fejezze ki, hogy nekünk az Úr mindennél többet ér. A szegény özvegyasszony, nem adott számszerűleg nagy összeget, mégis az Úr mindennél nagyobb értéknek látta, mert mindenét odaadta. Igazán fordíthatta volna magára, de nem így tett, hanem kifejezte szegénységében is a háláját az Úrnak. Fejezzük ki mi mindig hálánkat Urunknak.

Tél volt, talán azért jegyzik fel ezt, mert a szó szoros értelmében tél volt (Jn 10,22-30). Olyan idő, ami ott ritkán szokott lenni. Azonban Jézust a tél sem akadályozta meg, hogy részt vegyen az ünnepen. És nemcsak részt vett, hanem tanította is az embereket. A hideg idő sem jelentett akadályt.  Valószínűleg nem volt úgy fűthető, mint a mai gyülekezeti helyiségek. Mégis hányszor megakadályoz minket az időjárás az istentiszteleten való részvételben. Olyan érdekes, egyben nagyon szomorú, hogy legkönnyebben az istentiszteletről mondunk le. A legnehezebb időkben is a legfontosabb dolgainkat elintézzük, postára, különféle hivatalokba, orvosokhoz elmegyünk, és bevásárlást is tartunk, de az ige hallgatásáról már lemondunk.

Jézus ott van a templomban, azonban nem taníthat zavartalanul, mert a vezetők elé állnak, és kérik mondja meg nyíltan Ő e a Krisztus. Jónak tűnik ez, azonban mégsem az, hiszen ott vannak körülötte, látják tetteit, hallják tanításait, mégsem ismerik fel, hogy Ő a Messiás. Miért? Mert nem azt kapják, amit várnak. Arra várnak, hogy politikai beszédet mondjon, kövessetek, és jobb lesz az életetek. Fegyverbe, legyőzzük a rómaiakat, de Ő nem ezt mondja, mint ahogy ma sem. Nem emberi, nem politikai módszerekkel, manőverekkel lesz Messiás, hanem élete árán. Nem fegyverrel szabadít meg, hanem szavával, elsősorban a bűn, a betegség és a halál uralma alól. Ezt a változást, és felszabadítást bennünk viszi végbe. Ezek az emberek nem akarnak megváltozni, nem akarják, hogy gyógyuljon az életük, és nem akarják, hogy Jézus vezesse őket. Én akarom-e mindezt? Vagy én is csak azt kérem, nyíltan mondja meg kicsoda Ő. Jézus azonban azért jött el és adta az Igét is a kezünkbe, hogy ezen keresztül figyeljük Őt, és lássuk meg kicsoda. A legjobban akkor tapasztalom meg Istenségét, ha segítségül hívom. Ezek az emberek nem úgy mentek Hozzá, hogy bajaikra megoldást kerestek, sem gyógyulni nem akartak, a bűnből való szabadulásról pedig ne is beszéljünk. Jézus titka az előtt tárul fel, aki igazán meg akarja ismerni Őt. Nem meghatározások elsajátítását várja, hanem személyes ismeretet.

Az Úr Jézus rámutat, már eddig is elmondta, kicsoda Ő, tettei is rámutattak, de ők nem hisznek. Tehát nem Jézussal, hanem velünk van a baj. Nem akarunk hinni Neki. Pedig ez a lényeg. Hiszem, amit mond, és ahhoz szabom az életem.

Még egy kijelentést mond az Úr, Ő és az Atya egyek. Tehát az Atya Benne jelen van. Amikor Őt hallgatják az emberek, Istent hallgatják. És Isten ma Jézuson keresztül szól, a Szent Lélek által. Jézus az út az Atyához, Aki keresi Őt, Rajta keresztül juthat el Hozzá.

 

 

Ó, HÁLA AZ ÚRNAK

 

 

1.        

Ó, hála az Úrnak, zengjünk Neki hát,

Mert úgy szeretett, hogy id’adta Fiát,

A kínra, halálra küldötte el Őt,

Megnyitni a mennyet a bűnös előtt.

Szívem, áldd a Királyt, az Övé ez a föld,

Szívem, áldd a Királyt, neve mindent betölt.

Jöjj, bűnös, az Úrhoz, jöjj, Jézus az út,

Ó, vedd be szívedbe a drága Fiút!

2.        

Ó, teljes az üdv, amit ád ez a vér,

Ó, drága a kincs, amit Isten ígér.

Ha bánva bűnét, jön a leggonoszabb,

Az Úr neki még ma bocsánatot ad.

Szívem, áldd a Királyt, az Övé ez a föld,

Szívem, áldd a Királyt, neve mindent betölt.

Jöjj, bűnös, az Úrhoz, jöjj, Jézus az út,

Ó, vedd be szívedbe a drága Fiút!

3.        

Szent az, mit az Úr mond és szent, amit ad,

És szent öröm az, mely az Úrba’ vigad,

De még magasabb lesz az égi öröm,

Ha Jézus előtt vigadunk odafönn.

Szívem, áldd a Királyt, az Övé ez a föld,

Szívem, áldd a Királyt, neve mindent betölt.

Jöjj, bűnös, az Úrhoz, jöjj, Jézus az út,

Ó, vedd be szívedbe a drága Fiút!

 

 

Isten áldásával.

Jézus él!

 

A

z Áron fiainak a halála után ismét szól az Úr Mózeshez (3Móz 11,1-47). Szól, mert tovább kell menni, és ehhez Istentől való erőre és útmutatásra van szükség. Az élet nagy megrázkódtatásaiból az Úr élő szava emel ki. Magunkban képtelenek lennénk talpra állni és tovább menni. Még Pál apostol is szabadításért imádkozott a tövisek miatt. Úgy látta képtelen azokkal a fájdalmakkal szolgálni. És az Úr azt válaszolta, nem a fájdalmat, a tövist távolítja el, hanem erőt ad. Mert az Úr ereje a mi erőtlenségünk által ér célhoz. Amikor úgy tűnik, nem bírjuk már, képtelenek vagyunk tovább menni, az Úr szól. Szava által tovább segít. Ez történik Izráel népével is.

A továbblépés tulajdonképpen iskolázással kezdődik. Beíratja népét az Úr egy új osztályba, ahol fogyasztásra kijelölt állatok listáját tanulhatják meg. Ez a lista, ez a törvénysor önfegyelemre is megtanítja őket. Az önfegyelem fontos, nem a test, nem a vágyak irányítanak, hanem Isten akarata. Az Úr Jézus Krisztus követésében is fontos szerepe van az önuralomnak, testünk megfegyelmezésének. Ezt az Úr úgy mondja, aki Őt követni akarja, tagadja meg magát. Az önmegtagadás pont azt jelenti, hogy ami eddig nekem kedves volt, arra nemet mondok. Miért? Hogy még inkább az Úr fegyelme alá kerülhessen az életem. Mert az Úr követése magával hozza a Neki való engedelmességet. Már nem a magam elképzelése, vágyai vezetnek, hanem Jézus akarata. És ez az akarat van, amikor ütközik a sajátunkkal.

Jó, hogy már nem törvényeknek kell megfelelnünk, hanem az Úr vezetése szerint élhetünk. Már nem azon van a hangsúly mit eszünk és iszunk. Bár azért gyakran mégis ez a fontos. Ha nem is olyan szempontból, mint Izráel népénél. Ott az volt a lényeg, hogy ne legyenek tisztátalanok, hanem mindig megszentelve állhassanak az Úr elé. Nálunk az evésnek gyakran van nagy szerepe, akkor eszünk, amikor kedvünk van, és sokan nem fegyelmezik táplálkozásukat. És itt nem elsősorban a túltápláltságra gondolok, hanem arra, hogy ha tele hassal vesszük kézbe a Szentírást vagy megyünk, alkalomra nem tudunk úgy figyelni az Úr szavára.

Az is érdekes, hogy némely tisztátalan állat, ha hozzáér edényekhez, vagy akár kemencéhez azt össze kell törni, le kell bontani. Mi is lenne ma? Kedvenc bögrénkhez hozzáér egy egér, vagy végig szalad a tűzhelyen? És Isten népe nem zúgolódott, összetörte az edényt, lebontotta a kemencét. Meg tanultak áldozatot hozni az Úrért. Mi, akik tudjuk, hogy Isten a legtöbbet, a Fiát adta értünk, ilyen áldozatot tudunk az Úrért elhordozni? Hányszor apró dolgok elvesztéséért kiborulunk, vagy morgolódunk, mert időveszteséget jelent. Ezek a törvények megtanították Isten népét az anyagiaktól való függőség felszámolására. Az örömüket ne egy tárgy, hanem az élő Istennel való kapcsolat jelentse. Az igazi öröm és boldogság forrása Isten.

Az Úr elmondja, más juhaim is vannak, és ez kemény beszéd volt akkor (Jn 10,16-21). Más juhok a zsidókon kívül, más is fontos Istennek rajtuk kívül? Nekünk is meg kell ezt hallani, mert nagyon magunkra koncentrálunk. Nehezen akarjuk meghallani, hogy mások is fontosak az Úrnak. Ő más népek fiait is meg akarja menteni, és azokra is odafigyel, és mint pásztor keresi őket, akik még nem ismerik Őt.

Itt az akol a zsidóságot, az ószövetséget jelenti. Az Úr rámutat, neki fontosak, a nem zsidók, a pogányok is. Azokat is elő kell hoznia. Ezt a feladatot kapta az Atyától. Amire figyelnünk kell, nem új akolba tereli őket. Az Úr Jézus szabaddá tesz az akloktól, a külső keretektől. A hangsúly a pásztor személyén, és a hangjára hallgató nyájon van. A nyáj hallgat a Pásztorra, az Úrra. Tehát a nyáj pásztora maga az Úr. Lássuk meg, a juhok hallgatnak a pásztor hangjára. Tulajdonképpen az az ismertetőjük, mindig és mindenben a Pásztorra hallgatnak. Mi az én ismertetőm? Én is mindenben hallgatok az Úrra? Mindig az Ő nyomában járok?

Az Úr amikor más juhokról beszél, akiket elő kell hoznia, komolyan is gondolja. Ezt látjuk amikor  bűnös, beteg a társadalom perifériájára szorult embereket keres fel, és a  nem zsidóknak is hozzáférést biztosít az evangéliumhoz. Ez teljesedik ki pünkösd után, amikor a tanítványok szertemennek az akkori világban, és viszik a jó hírt. Viszik Isten országát, és nemcsak beszélnek róla, hanem ahol megjelennek annak ereje is megtapasztalhatóvá válik.

Mi is mindig szem előtt tartjuk, hogy az Úrnak más juhai is vannak? Olyanok, akik még nem tartoznak Hozzá, akik még nem élték át az Ő kegyelmét? Olyan juhok, akiket mi nem is tartunk annak. Az Úr minket is azzal bíz meg, hogy akik még nem tartoznak Hozzá, azoknak beszéljünk Róla és ismertessük meg az uralmát velük. Az embereknek ma is Isten országa valóságára, Jézus uralmára van szükségük. Nélküle tévelygő, veszélyekbe sodródó bárányok vagyunk. Ő azonban meg akar találni. Annyi minden fontossá válik a számunkra, de fontosak a máshol található juhok? Keressük azokat, akik még távol vannak tőle?

Jézus határozottan elmondja, nem elveszik az életét, hanem Ő maga teszi azt le értünk. Önként teszi le az életét, hogy megmentsen általa. Értünk adja oda magát a kereszten, ilyen Pásztor Ő. Nincs az Úrhoz fogható, ezért ne keressünk más pásztort, ne figyeljünk másra, csak egyedül Őreá. Új elemmel is bővül a bizonyságtétele, nemcsak leteszi az életét, hanem fel is veszi majd. Ezzel feltámadására utal, és így rámutat, Ő valóban Isten. Akik megtapasztalják az Ő feltámadását kétség nélküli bizonyosságot kapnak afelől, hogy Ő él. Jézus él! És ez örömforrás, és reménység, mert ezáltal van kit segítségül hívni. Ha Jézus halott volna, nem lenne esélyünk szabadulásra, életre. Azonban Jézus él. Az a halott, aki nem ismeri Őt.

 

 

Örvendezzetek egek

 

1. Örvendezzetek, egek, Ti is, földi seregek! Mindnyájan örüljetek, Vígan énekeljetek,

Mert Urunk feltámadott, Nékünk életet adott.

 

2. Jézus él, mi is élünk, A haláltól nem félünk, Mert legyőzte a halált, Örök váltságot ta-

lált Isteni erejével, Hathatós érdemével.

 

3. Nékünk megigazulást És a bűnből gyógyulást, Istennel békességet És boldog re-

ménységet Nyert feltámadásával, örök igazságával.

 

4. Előtted arcra esünk, S kérünk, édes kezesünk: Részeltess halálodnak És feltámadá-

sodnak Drága érdemeiben, Édes gyümölcseiben.

 

5. Cselekedd Szentlelkeddel, Végtelen érdemeddel, Hogy új életet éljünk, Végre porból

felkeljünk Örök, nagy boldogságra És halhatatlanságra.

 

 

Isten áldásával.