Hiszek, Uram!

A

z Úr gondját viseli az övéinek, és ez a tapasztalat végig húzódik az egész szentíráson (3Móz 7,1-21). Ő gondoskodó Isten. Aki teljesen kezébe teszi az életét, Őt szolgálja, annak nem kell magának vesződnie a megélhetésével, hanem teljesen az Isten országa ügyének szentelheti magát. Isten fel akar szabadítani az aggódás, a világi gondok terhei alól. Az Úr Jézus Krisztus is elmondja, hogy aki követi Őt, és Isten országa polgára lett, nem kell már a megélhetéséért aggodalmaskodnia. Az ő feladata Isten országának és igazságnak keresése, az azért való munkálkodás. Amire pedig menet közben szükség van, megadatik. Ezt látjuk mostani igénkben is. Isten gondoskodik a papokról. Az ő dolguk az áldozatokkal való foglalatoskodás. Teljes szívvel az Úr ügyére koncentrálnak, az Úr pedig gondoskodik a táplálékukról. Isten kirendeli azt, ami az övék. Isten ma is vállalja ezt. Nem akarja, hogy életünket az tegye ki, ami az egész világét is. Azt üzeni, hogy aki az Ő gyermeke, arról Ő, mint Atya gondoskodik. Jézus tanítványainak az élete különbözik, másról szól, mint e világ fiainak az élete. Ez a világ arra törekszik, mindent maga szerezzen meg, az Úr azonban egy új szemléletet hozott, ne szerezz, hanem fogadd el ajándékaimat! Többször a szívünkre helyezte már ezt az Úr, de vajon eszerint élünk? Vagy mi is mindent magunk szerzünk meg, mi gondoskodunk magunkról. Isten országának  más a szemlélete, hit által működik. Ha hiszem, hogy, amit az ige mond, az úgy is van. A hit azt is jelenti, rábízom magam az ige szavára.

Dicsőítő hálaáldozatról is olvasunk. Aki átéli mindazt, amiről eddig hallottunk, annak a szíve tele van hálával. Aki megtapasztalja az Úr gondoskodását, kimondhatatlan ajándékát, annak a szívéből előtör a dicsőítés. Ezt nem lehet megszervezni, mert az Úr dicsőítése belülről, a szívünk mélyéről fakad. Több ez mint néhány ének közös eléneklése, ez az Úr jelenlétének az átélése. Megtapasztalom, hogy ketten vagyunk, Ő és én, és a szívem zsong a szép szavaktól, és ezeket a Királyomnak mondom el.

Meg kell látnunk mennyire fontos az Úr számára a szentség, mert Ő szent. Ez azt hozza magával, hogy annak, aki Ő elé járul, szintén oda kell figyelni arra, hogyan áll Elé. Nem lehet az áldozat húsából tisztátalanul fogyasztani. Ez Isten szentségének a megvetése, kegyelmével való visszaélés. És ez figyelmeztetés Isten mai népe számára is. Nem élhetünk bűnben, és nem léphetünk fel közben úgy, mint akik az Úr gyermekei. Isten azt akarja, hogy az övéi állandóan megtisztuljanak, Ha igét veszünk a kezünkbe, úrvacsorával élünk, tisztítsuk meg a szívünket. A megtisztulás a Szent Lélek által gerjesztett bűnbánattal valósul meg. A bűnbánat pedig kifejezi, most már Isten akaratához igazodom.

Nem könnyű a vakon született új életének a kezdete (Jn 9,35-38). Alig, hogy megszületett, vagyis újjá lett Jézus munkája által, maga marad. Szülei távol tartják magukat tőle, a közösség pedig kizárja magából. Hát nem erről álmodik az ember. Hamisan gyakran azt gondoljuk, ha Krisztushoz tartozunk minden azonnal csodás lesz. Igen, Hozzá tartozni csodálatos dolog, azonban e földi életben ez a döntés hozhat nehéz helyzetet. Ebben a világban nem biztos, hogy szebb és jobb lesz azonnal minden. Rádöbbenünk, hogy az Úr követőjeként vannak nehézségek, sok szenvedés által kell nekünk Isten országába bemenni. Olyan jó látni, hogy ez az ember nem ábrándul ki. Nem mondja, ha magam maradok, ha ennyi probléma fakad a gyógyulásból, akkor nem is kell. Nem reklamál Jézusnak.  Bátran vallást tett Róla. Amit átélt azt mondta el. És mivel megtapasztalta Jézus hatalmát van miről beszélnie, és akkor is ragaszkodik az igazsághoz, ha ezáltal nehezebbé lesz az élete, mint eddig. Mert amíg vakon születettként élt, legalább megsajnálták, vetettek neki valamit, most ettől is elesett. De mindezeknél sokkal többet kapott, Isten kegyelmét, megnyílt szemeket, és egészen új életet. Mindez olyan kincs, amihez ragaszkodik. Mert nincs nagyobb kincs annál, ha egy ember megtapasztalja az Úrral való személyes kapcsolatot, átéli, Istennek fontos, és Ő érte cselekszik. Jézust megismerni, Hozzá tartozni mindennél többet ér. Mindennél, amit ez a világ kínál. De vajon így gondoljuk mi is? Bátran vállalunk Jézusért veszteségeket? Őt választom akkor is, ha ezért hátrányba kerülök?

Igénk biztat, bátran bízzuk magunkat Jézusra. Ne féljünk semmitől, mert Ő nem hagy magunkra, ahogy ezt az embert sem. Odafigyel ránk, és meghallja azt, ami történik. Így meghallja, hogy ezt az embert kizárták a zsinagógából, és találkozik vele. Miért? Azért, hogy megerősítse, tovább segítse, és biztosítsa, hogy Vele van. Ennek az embernek át kell élnie, hogy nem csupán egy fizikai gyógyulásról van szó, hanem egy új és élő kapcsolatról. Ebben a kapcsolatban Gyógyítója és Gazdája mindig elérhető, Jézus több mint egy orvos, Ő az életem Ura, aki nem csupán rendbe rak, hanem örök élettel ajándékoz meg, és egy éltre szóló kapcsolatra hív. Nem hagy magunkra a gyógyulás, szabadulás után, hanem tovább vezet.

Azonnal egy kérdést intéz hozzá az Úr: Hiszel-e te az Isten fiában? Ez fontos kérdés, eljutottál a gyógyítótól, az Isten Fiáig? Látod, hogy Benne Isten van jelen? Ez az ember még nem biztos a hitében., de megkérdezi ki az. Nem akar rossz döntést hozni. Sejti ő, de megerősítést kér. És az Úr kijelenti magát neki. Ez a fontos, a kereső, vagy bizonytalan embernek Ő kijelenti magát. Ha igazán meg akarom ismerni, nem hagy bizonytalanságban.

Láttad Őt, és Aki veled beszél, Ő az.  Tehát az Úr az igén keresztül erősíti meg a Benne való hitünket. Úgy is mondhatnánk, az igéhez irányít. Ha keresem, ha bizonytalan vagyok, menjek a Bibliához, mert az az Ő szava. Az igét olvasva ismerem meg Őt. Ez az ember, hisz, de ez nem csupán szavakat jelent, hanem imádja Őt. Rábízza az életét. Ez teljesen logikus lépés, mert kire bíznám magam, ha nem Arra, Aki látást adott, aki újjá tett. Kiben bíznék meg, ha nem abban, Aki értem életét adta, Akinek a szeme azért csukódott le, hogy én láthassak. Ez az ember átélte, Jézus lesz vakká érte.

 

 

Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem

 

1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És

vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.

2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s

életem Teérted éghessen Forró lánggal!

3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel

könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg

Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.