Gondold át!

 

A

 különféle fertőző betegségek megállapításáról, a betegség kezeléséről, illetve a beteghez való viszonyulásról olvashatunk most (3Móz 13,1-21). Ezeket a betegeket a paphoz kell vinni, ők vizsgálják meg és állapítják meg, hogy milyen betegségről van szó. Döntenek, hogy elkülönítsék, vagy tisztátalannak ítélve kizárják a közösségből. Aki fertőző, tisztátalan az veszélyessé válik a többi emberre, és az egészségesek védelme érdekében elkülönítik, vagy kizárják ezeket az embereket. A papok nyilvánítottak valakit tisztának vagy tisztátalannak. Ha kimondták valakiről, hogy tisztátalan, attól mindenki óvakodott, és csak akkor mehetett ismét közösségbe, ha ugyanígy a papok tisztának ítélték. Tulajdonképpen ők adtak papírt a gyógyulásról. És ha ez megtörtént áldozatot kellett bemutatni Istennek. Ebből értjük meg, hogy az Úr Jézus miért a papokhoz küldi a megtisztított leprást. Először azért mert ők adnak igazolást, csak akkor tekinthető gyógyultnak, ha a hivatalos szerv annak mondja. Másodszor pedig bizonyságtétel és jel. Mert a pap megkérdezi, hogyan gyógyulhatott meg, hosszú ideje tartó gyógyíthatatlan betegségéből. És akkor Ő elmondja, a názáreti Jézus tisztította őt meg, hit által. Ez jel is, a papnak tudnia kell, hogy a Messiásról van megírva, hogy leprásokat megtisztít. Az Úr által meggyógyított, rendbe hozott élet bizonyságtétel. Azért cselekszik, hogy mondjuk el, Ő vitte ezt végbe.

Igénk kétféle reakcióra mutat rá, az egyik a félelem, a másik a tehetetlenség. Azt látjuk, hogy Isten népe is fél ezektől a betegségektől. Mégpedig annyira, hogy nem igazán foglalkozik a beteggel, csak önmaga megóvása érdekli. Jó végiggondolni mennyire jelen van ez a fajta hozzáállás ma is. Csak a magunk védelmére gondolunk, és a beteget igyekszünk távol tartani. Megfigyelhető még a tehetetlenség. Az ember tehetetlen bizonyos betegségekkel szemben. Nem tud mást tenni, mint eltávolítja a fertőző embert. Gyakran gondoljuk azt, mi mindent meg tudunk oldani, azonban vannak olyan problémák, amelyek rámutatnak tehetetlenségünkre. Mindez azért van, hogy az Úrhoz vigyen bennünket. Ezek a gondok alázatban tartanak, és rámutatnak, mi képtelenek vagyunk segíteni magunkon.

A bűnt gyakran szoktuk a bűnhöz hasonlítani. Az is megfertőzte az embert, és nem tudunk vele mit kezdeni. Emberileg nincs rá megoldásunk. Amíg bizonyos betegségekre sikerül ellenszert találnunk, addig a bűnre az ember nem tudott semmilyen hatóanyagot felfedezni. Isten azonban nem hagyott minket magunkra, van megoldás! De ezt Ő adja! Elküldte a Fiút, Jézust, Aki mind a bűn, mind a betegségek ellen megoldás. Ő nem különített el és zárt ki senkit, hanem megtisztított. Aki felismerte, hogy Jézusban Isten ellenszere jött el, az megkereste Őt, és segítségét kérte. Jézusban van segítségünk minden bajra. Ő nem azt a módszert alkalmazza, amit mi. Őt nem a félelem vezérli, és nem áll tehetetlenül a leprával, és semmilyen bajjal szemben.  Ő azért jött, hogy kiemeljen ezekből a bajokból, és megmutassa, Istennél minden lehetséges. Ott van-e a szívünkben ez? Az igére állunk-e a nehéz élethelyzetekben, az Úr szavából merítünk-e erőt, és ki tudjuk-e jelenteni, Ő azt mondta, akarom, és ez azt jelenti, akarja, hogy megtisztuljunk, akarja, hogy gyógyuljunk.

Ha Ő akarja a gyógyulásunkat, mi az oka, hogy mégsem mindig gyógyulunk, vagy éljük át a szabadítást, bűnökből, szenvedélyekből? Fontos, hogy én is akarjak szabadulni, úgy jöjjek az Úrhoz, hogy már másképp szeretnék élni. Már elfordulok eddigi életvitelemtől, bűneimtől, és Őt fogom követni. Az is lényeges, hogy hittel jöjjek. Kételkedés nélkül higgyem, hogy meg is tud szabadítani, gyógyítani, újjá tud tenni. A leprás hitte, hogy Jézus képes rá, csak abban nem volt bizonyos, hogy akarja-e a megtisztítást? Mi már tudjuk, akarja és képes is rá. Ne kételkedjünk az Úr szavában, gyógymódjában, mint a szír Naamán tette. Hanem azonnal tegyük, amit mond. Az Úr ma is ugyanaz.

Megdöbbentő az ember (Jn 10,31-42). Megkérték Jézust, nyíltan mondja meg kicsoda, és amikor megmondja, hogy Ő és az Atya egy, vagyis Ő az Isten, akkor köveket ragadnak. Elmondta nekik, hogy amikor Őt látják, hallják, Ábrahám, Izsák és Jákób Istenével találkoznak. Ábrahám Istene áll előttük. Erre meg akarják kövezni. Leborulás helyett kiborulnak, mert nem ezt várják. Mi hogyan reagálnánk? Mi leborulnánk és imádnánk? Valószínűleg mi is köveket ragadnánk. Mert ma sem mindig úgy reagálunk, amikor szól, hogy átadjuk az életünket. Ma sem mindig vesszük komolyan a szavát, és nem engedelmeskedünk Neki. Mert vallásos szabályokat megtartani könnyebb, mint Jézus szavának engedelmeskedni. Mi is azt szeretjük, mint a zsidók, harcos, nemzeti szabadítót akarunk, ahelyett hogy személyes hittel fordulnánk Hozzá. Amint láttuk, Ő nem aklokat épít, hanem éppen fordítva, kihív a magunk által felállított aklokból. Azt akarja, hogy szívből kövessük Őt, mint pásztorunkat. Miért is ragadunk köveket? Mert mi sem örülünk annak, hogy más akolból is vannak juhai Jézusnak. Abból az akolból is hív, ahol mi ellenségeket látunk. Ő a pogányok közül is hívta azokat, akik hallgattak a hangjára. Így hív ma másokat is, bűnös elveszett embereket. Hogyan reagálunk Jézus szavára? Leborulunk és imádjuk, vagy köveket ragadunk, és eltávolítjuk Őt?

Olyan jó látni, Jézus nem fél, nem menekül, nem menti a maga életét, Ott marad és lehetőséget ad az átgondolásra, a döntésük megváltoztatására. Nekünk is ad időt, hogy ne indulatból reagáljunk, hanem vizsgáljuk meg a tetteit, és aszerint döntsünk. Aki őszintén figyel Jézusra, az meglátja Benne az élő Istent. Aki ezt megtapasztalja, nem eltávolítani akarja Őt, hanem hívni fogja. Mi is hívjuk Őt ma is. Valljuk meg, Úr Jézus csak Te segíthetsz rajtam. Te adsz bűnbocsánatot, új életet. Te tudsz tovább vezetni a keskeny úton. Magamtól megtorpanok, megkísért, hogy fel is adom. De ha látom, hogy a Pásztor előttem járva kitapossa az utat, megbátorodom. Adjon az Úr ilyen megbátorodást, és végezze el, hogy ne magunkra, fájdalmainkra, erőtlenségünkre, hanem egyedül Reá tekintsünk!

 

 

Térj magadhoz, drága Sion

 

1. Térj magadhoz, drága Sion, Van még néked Istened, :/: Ki atyádként felkaroljon, Szí-

vét oszsza meg veled! Azt bünteti, kit szeret, Másképp ő nem is tehet: Sion, ezt hát jól

gondold meg, Szabj határt bús gyötrelmednek.

2. Hullámok ha rémítenek Mérhetetlen víz felett, :/: S a habok közt szíved remeg, Hogy

sírod is ott leled; Ha aludni látod őt, Ki reményed és erőd: Sion, soha ne feledd el: Ő

megvívhat tengerekkel!

3. Bár hegy, halmok rengenének, Miket égi kéz emelt, :/: S indulása a nagy égnek Vég-

romlásra adna jelt: Ezt látva is el ne hidd, Hogy ez a perc elveszít; Sion, addig meg nem

dőlhetsz, Míg oltalmad Istentől lesz!

4. Bár könnyűid omlanának Gyöngyökül a tengerbe, :/: És elhalván hangja szádnak,

Csak pihegnél, mint gerle, Bár vér volna bíborod S kő megszánná nyomorod: Sion, ne

félj a gonosztól, Baj nem ér, míg Benne bízol!

5. Bár hordozzad zsarnok láncát, Érjen kínos rabhalál, :/: Ha hitedet el nem játszád,

Utad égbe nyitva áll. Örvendj mindig és vigadj, Emlékezz, ki népe vagy! Sion, nincs

több Isten egynél, Benne hát ne kételkedjél!

6. Ó, ne csüggedj, ím, az estnek Már leszállnak árnyai, :/: Kihez ajkid oly hőn esdnek,

Halld: Atyádnak hangja hí. Ő gyalázat, kín helyett Néked jobbján ad helyet; Sion, a

menny lesz te részed, Föld gyötrelmét hát ne nézzed!

7. Végső áldást mondj hazádra, Mely távolról int feléd, :/: Égi honnak a határa Van már

hozzád közelébb. Édes érzés mért fog el, Melytől olvad szív, kebel? Sion, minden más-

képp lesz ott, El fog tűnni nagy sírásod.

8. Angyalok, ti fényes lelkek, Zengjetek víg éneket, :/: Mert már biztos révbe tért meg,

Kit bús szélvész hányt-vetett! Már meggyőzte a halált, Istenéhez égbe szállt: Sion, onn -

nan számkivetni Nem fog téged soha senki!

 

 

Isten áldásával.