Egyet tudok...

 

A

z égő áldozat törvényéből fontos, hogy az áldozat egész éjjel, reggelig maradjon az oltáron (3Móz 6,1-22). Az áldozatot nem lehet gyorsan letudni. Aki Isten elé áll, az szánjon Rá időt. Az egész éjjel jelzi, csendben és imádságban vagyok az Úrral. Nemcsak odahelyezik az áldozatot, hanem kapcsolatba kerülnek az élő Istennel. Az áldozat bemutatása Isten kegyelmének az átélése. Isten válaszol az áldozatra, azonban ezt ki kell várni. Isten válaszát mindig ki kell várni. Szánjunk időt az ige megértésére, mert nem biztos, hogy azonnal jön a válasz. Isten nem küld sms-t, a Facebookra se rakja ki, amit mond. A Szent Lélekre figyelve kell az üzenetért tusakodnunk.

Megragadott ebből a szakaszból a határozott figyelmeztetés: A tűz szüntelen égve maradjon, el ne aludjon. A tűz fontos, különösen az oltáron, vigyázni kell rá. Ha elalszik, nehéz azt újra meggyújtani. Ezért alkalmaztak régen hamupipőkét, akinek a tűz őrzése volt a feladata. Azokban az időkben, amikor mindenkinek kötelező volt vasárnap istentiszteletre menni, csak egy személy maradhatott otthon, a tűz őrizője. Ezt a személyt nevezték el hamupipőkének. A tűz annyira nélkülözhetetlen és fontos, hogy íratlan törvény volt Izráelben, ha az ellenség tüze kialszik, adni kell neki. Erről beszél Pál, amikor az eleven szénről beszél.

Ügyeljünk a tűzre, mondja igénk, ne engedjük elaludni. Az első szeretet tüzét helyezi a szívünkre Isten igéje. Az efézusi gyülekezet elhagyta első szeretetét, és az Úr azt kéri, térjenek vissza hozzá. A tűz akkor alszik ki, ha nem törődünk vele, ha nem rakunk rá. Istennel való kapcsolatunk is akkor hűl ki, ha nem teszünk a tűzre, ha nem ápoljuk. Hogyan tarthatjuk égve a tüzet? Úgy, hogy mindennap keressük az Urat, figyelünk szavára, és állandó kapcsolatban vagyunk Vele. Ezért írja az apostol: Szüntelen imádkozzatok, mert az imádság által, a beszélgetés által marad égve a tűz.

Kapcsolatainkra nézve is a szívünkre helyezi az Úr, ügyeljünk a tűzre. A tűz a legfontosabb, ezt nem lehet mással pótolni. A házasságban is a tűz a fontos, és ezt ápolni kell. Mindennap tegyünk a tűzre, és ez azt jelenti, foglalkozzunk egymással. Ne csak a munkára, a tennivalókra ügyeljünk, hanem arra is, hogy mindennap legyen időnk egymásra. A feladatok elvégzése, az állandó cselekvés, a pénz bebiztosítása nem helyettesíti a törődést, a beszélgetést. Az ember kapcsolatra lett teremtve, Istennel és a másik emberrel. Ne engedjük, hogy a lényeg elsikkadjon.

Tűz nélkül az oltár nem tölti be rendeltetését. Ha nem ég a tűz, az áldozat nem éghet el. A tűz a Szentlélek szimbóluma, Nélküle hideg és hatástalan az életünk. Ha nincs jelen Isten Lelke, nem sokat ér az istentiszteletünk. A Szent Lélek nélkül lélektelenné válik az élet, az igehirdetés, a szolgálat. A Lélek teszi tüzessé az életünket. Isten Lelke gyújtja lángra a szívünket Jézusért. Ez az a tűz, amit az Úr szeretne, ha lángolna. Lángol a szívem Krisztusért, a bűnös emberekért?

Mennyire vakok a farizeusok, még mindig azt tartják, hogy aki betegséggel születik, az bűnben születik (Jn 9,24-34). Semmi nem nyitja fel a szemüket. A hagyományokhoz való szigorú ragaszkodás vakká tesz. Nem akarták meglátni Jézus által Isten jelzését. Mózes ideje lejárt, és eljött Jézus, a kegyelem ideje. Megláttam már ezt?

Megdöbbentő, tudják Jézusról, hogy bűnös. Mindezt úgy jelentik ki, hogy józanul nem mérlegeltek. És a lényeget a vak mondja ki. Ebből azt is megtudjuk, a farizeusok miért nem látják kicsoda Jézus? Mert nincs Vele személyes tapasztalatuk. Csak a törvényről, a szombat megtartásáról vitáznak ahelyett, hogy személyesen szólítanák meg. Az ember megvallja: egyet tudok, noha vak voltam, most látok. És ez a lényeg, ez a határozott tudás, vak voltam, tudom milyen voltam, de azt is tudom, mivé lettem Jézus által. Ez hiányzik a farizeusok életéből. Nem igazi bizonyságtétel az, amiben nem hangzik el és nem látszik ez az egyértelmű változás. Ez voltam, és most ez vagyok. Nem tagadja le a múltját, de az most már múlt. Ő most már nem vak. És ez az igazi bizonyságtétel, amikor el tudom mondani, már nem vagyok az, akinek ismertek. Nem vagyok már szenvedélybeteg, már nem uralkodik rajtam a bűn, mert Jézus megszabadított. Aki átéli az Úr munkáját, az életében az tud bizonyságot tenni. Azt is megláthatjuk mi az igazi bizonyságtétel, egyet tudok, vagyis, arról szól, amit bennem végzett el az Úr. A bizonyságtétel az Úr Jézus bennem elvégzett munkájáról szól. Sok mindent szoktunk bizonyságtételnek nevezni, de valójában csak az, ami Róla szól, és amiben meglátható a múlt és a jelen különbsége. Nem elég csak azt mondani, vak voltam, látszódni kell annak, hogy már látok, annak, aki lettem. És ez a most, folyamatos. Földi életem végéig látszódnia kell a változásnak, annak a másnak, amit Tőle kaptam.

Szomorú történet ez, mert a sok látó ember, nem lát. És ezek mind templomos, Mózes törvényére hivatkozó emberek. Hívő embereknek mondják magukat, sok ismeretük van. Nem jelent problémát neki igéket idézni, de nem látnak. Előttük áll a Messiás, és nem látják. Ennél nagyobb tragédia nem létezik. Nem venni észre, hogy a várva várt segítség előttem áll, tragédia. Én látom már ki ez a Jézus, és mi Isten akarata? Vagy én is csak szabályokig jutok, de nem veszem észre az Úr munkáit. Meg kellene látni, hogy ami történt, az Istentől van, maga Isten gyógyított szombaton. A maguk törvényéért, igazáért Istennel is szembe szállnak. Bizony ez ma is gyakran megtörténik. Jézusnak az ember talpra állítása a lényeg. Mindent megtesz érte, még az életét sem kíméli. Kérjük, hogy az Úr nyissa meg lelki szemeinket, és adjon személyes megtapasztalást. Mindezt azért, hogy mi is elmondhassuk, azt tudom, ki voltam, és azt is, hogy mostantól új ember vagyok. És ez akkor hiteles, ha mások számára is láthatóvá lesz.

 

 

Uram, a te igéd nekem

 

1. Uram, a te igéd nekem A sötétben szövétnekem; Mind igazak és ámenek, Amik

szádból kijöttenek, Azért amit nem látok szemmel, Béveszem szavadra hitemmel.

2. Bízom hozzád erős hittel, Hogy te mindent megcselekszel, Amit szent igédben

ígérsz: Hogy kegyelmesen hozzám térsz, És megbocsátván bűneimet, Megadod örök

életemet.

3. E nagy jót neked köszönöm, Mely nekem arra ösztönöm, Hogy a Jézust, kiért velem

Közöltetik a kegyelem, Tartsam lelkem megtartójának, Szeressem, engedvén szavá-

nak.

4. Igazgass, Uram, engemet, Hogy megőrizzem hitemet; Ha von magához e világ, Én

mint Krisztusba oltott ág, Tőle vegyem tápláltatásom, Míg az élők közt lesz lakásom.

 

 

Isten áldásával.